Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUÁR 24.. SZERDA A siratófal másik oldala Nincs béke az olajfák Nemrég hangulatjelentést közöltünk az őrbottyáni Kvas- say Jenő Klub egyik rendezvényén elhangzott panasz- áradatról, amelyből kiderült, hogy a résztvevők nem igazán ragaszkodnak a helyi hatalom képviselőihez és többször esett szó a Százforrás Szolgáltató Betéti Társaság tevékenységéről is. Az audiatur et altera pars elve alapján, helyt adunk a másik fél véleményének is. És még egyszer hangsúlyozzuk: a szerkesztőség hem foglal állást, csupán közli a véleményeket. A bizalom nem életkor kérdése Nagy Gábor polgármester: — Büszke vagyok, hogy fiatalon bizalmat kaptam a többségtől, amikor polgármesternek választottak. Arra is büszke vagyok, hogy szolgálhatom a település jelenét. Megalapozatlanul neveznek minket jött- men'teknek. Pártmúltam nincs és fiatalságom révén támadhatatlan vagyok. Hogy én nem támogatom őket, hogy az önkormányzat ne állna szóba velük? Ilyen nincs. Mindenkinek, hangsúlyozom, mindenkinek lehetősége volt és van részt venni a képviselő-testületi gyűléseken, de azt tudomásul kell venni, hogy csak egyféleképpen lehet politizálni, ez pedig azt jelenti, hogy közösen kell tennünk településünk boldogulásáért. Mert mi is történt tulajdonképpen a téglagyár meg„ _£•, • V vIúZa.iuíluiv dZ t-.rcivUCli került elintézniük, hogy a település elessen 8 millió forinttól. Ha ez nem történik meg, akkor a gázprogramban való részvételért nem 45 000 forintot kellett volna fizetni családonként, hanem csak 30 000 forintot. Uram, ezt vétózták meg! Az Úrrétről pedig a következőket tudom mondani. Arra is van esély, hogy ezt is megvétózzák, de akkor tudni kell, hogy az a bizonyos angol karitatív egyházi szervezet lemond tervéről és visszalép vásárlási szándékától. Ennek következményeként nem lesz egyházi iskola, nem tesz bentlakásos kollégium és nem lesz mintagazdaság. Számításaink szerint, ha megegyeznek a részarány-tulajdonosokkal, akkor mindez megvalósul, ami azt is jelenti, hogy 80—100 új munkahelyet tudnának biztosítani a községben. Nem támogattam az ötletet Kerestély János iskolaigazgató: — 1992-ben sok gond és minőségi probléma adódott a gyermekélelmezésben, és az önkormányzat erre a kérdésre próbált megoldást találni. Pályázatokat írtunk ki, de többszöri próbálkozás után sem találtunk megfelelő ajánlatot. Az egyik ülésen valamelyik képviselő felvetette, hogy mi lenne, ha vállalkozói formában oldanánk meg a gyermekétkeztetést. Ezután foglalkozott a kérdéssel ä pénzügyi és aZ ukluiusi bizottság, számításokat végeztünk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy kereken 400 000 forintot takaríthat meg az önkormányzat, ha ebben a formában oldja meg az étkeztetés kérdését. Nagy Gábor polgármester: — Én kezdettől nem támogattam ezt az ötletet, mert sok buktatót láttam benne. Kerestély János: — Valamilyen módon megtudták a faluban, hogy a betéti társaság elvállalná a gyermekétkeztetést, és ekkor egy csomó becstelen dolgot állítottak rólam. A december 13-i ülésen aztán kiderült, hogy kik terjesztik ezeket, jelenleg pedig bírósági eljárás folyik ellenük. Tíz éve működik a Kvas- say Jenő Klub, soha nem kértünk bérleti díjat, ingyen használhatták a villanyt és az iskola épületét. A bálok szervezéséért sem kértünk pénzt, de egy idő után rájöttünk, hogy az iskola szempontjából több a kár, mint a haszon, mert eltűntek a szemléltető eszközök. Ezért szüntettük meg a bálozás lehetőségét. Nem az önkormányzat, hanem az iskola vezetősége döntött így! Unom a feljelentéseket Váradi Albert, a Százforrás BT. ügyvezetője: — Elmondtam már, hogy a betéti társaság nem titkos, azt is elmondtam, hogy milyen céljaink vannak és mit szeretnénk tenni a falu javára. Mindezeket elmondtam a KCJJVlOVlV/ tV/OVfciiVV Tárgyalásokat folytattunk a szögi mezőgazdasági termelőszövetkezettel és 1990 májusában létrehoztunk egy társaságot, amelynek a tagjai a falu lakóiból és a téesz- ből kerültek ki. A téesz apportként hozta a területet. Mi nem átmentettük, hanem kimentettük a területet. Teljesen szabályosan, hiszen a Nemzetközi Vagyonértékelő Rt. értékítélete volt a döntő az összeg meghatározásánál. Ezután megtörtént a földhivatali bejegyzés, elkészültek a tervek, megkezdődött a tő pucolása, felépült az ABC és az étterem. Hadd mondjam el, hogy akit érdekel a betéti társaság munkája és jóindulattal van irántunk, azt bármikor szívesen látjuk, csak arra kérjük, hogy ne állítsanak légből kapott dolgokat. Én már nagyon unom a feljelentéseket, mert az nem viszi előre sem a betéti társaság, sem pedig a falu érdekeit. 1992-ben 14 feljelentést tettek a betéti társaság ellen, de minden esetben megállapították, hogy nem történt jogszerűtlenség. Nagy Gábor polgármester: — Természetesen vizsgálat történt az önkormányzatnál is, de végső megállapításként mindig az hangzott el, hogy nem történt törvénysértés. Váradi Albert ügyvezető: — A decemberi események után döntöttem úgy, hogy most már legyen elég a sok alaptalan rágalmazásból. Feljelentést tettem, mert véget akarok vetni a sok sanda <jvanncftí>atá«nak oj- o Ami a délibábos szép tavat illeti, arról csak annyit, hogy az tényleg létezhetett alatt valamikor nagyon régen, de videofelvételekkel tudom bizonyítani, hogy milyen állapotban volt, amikor mi idejöttünk. Csak trágyalé, trágya és hordalék volt itt. Az a legnagyobb baj, hogy szeretnék elvágni annak a torkát, aki vállalkozásra adja a fejét. Sajnos nagyon elharapózott ez a csúnya emberi szokás. Nem titkos a szerződés Nagy Gábor polgármester: — Nem igaz, hogy kiárusítjuk az önkormányzat vagyonát. A régi GAMESZ- nek voltak munkagépei és eszközei, ezeket adtuk bérbe két vállalkozónak. A szerződés nem titkos.Nas János vállalta a szállítást, az útkarbantartást, a tüzelőszállítást, cserébe pedig megkapta bérbe a gépeket. Ezzel csak nyert az önkormányzat, hiszen bérköltségek címén közel 700 000 forintot takarí-, tottunk meg. Nem tudom, miért rossz ez? Kerestély János iskola- igazgató: — Az önkormányzati üléseken bárki felszólalhat, eddig zárt ülést még nem rendeltünk el. Nagy Gábor polgármester: — Nem az a valódi demokrácia, amikor felelősség nélkül kiabálunk, és ha sikerül megakadályozni egy döntést, akkor magára hagyjuk a képviselő-testületet. Eddig nem kaptunk semmilyen segítséget a civil szervezetektől. A testületben nem folynak pártpolitikai csatározások. Vannak viták, néha komoly nézeteltérések, de ez így van rendjén, a dolgok csak így mennek előre. Arra kell törekednie mindenkinek, hogy közösen teremtsük meg a település jobb jövőjét, mert akkor lesz egy tíz tantermes új iskola, megvalósul a szennyvíztisztítás és a csatornahálózat. Egy irányba kell húzni. Az őrbottyáni SZDSZ-cso- port részéről Pethő Miklósáé állásfoglalást juttatott el az újságíróhoz, amelyben hangsúlyozzák, hogy nem Váradi Albert tett javaslatot a képviselő-jelölteket illetően, hanem az SZDSZ-cso- port, akik fiatalok ugyan, de van tudásuk. A polgármester nem videoárusító, hanem főiskolai végzettséggel vezetett több művelődési házat. Hangoztatják, hogy ők nem szeretnék feleslegesen politikával terhelni az embereket és készen állnak az együttműködésre. Amikor az újságíró visszaérkezett a szerkesztőségbe, akkor üzenet várta, amely azt tartalmazta, hogy az iskola igazgatója, Kerestély János megtiltotta a Kvassay Jenő Klub tagjainak, hogy klubtevékenységet folytassanak az iskolában. Az üzenet azt is tartalmazza, hogy igazgatói engedély nélkül újságíró nem teheti be a lábát az iskolába. Nagyon remélem, hogy az üzenet nem igaz. Amennyiben igaznak bizonyulna, akkor az újságíró nagyot csalódna Kerestély Jánosban, de ettől függetlenül újból tiszteletét fogja tenni. Papp János 750 éves az ácsai műemléktemplom Katedrális a homokon Eredetileg kereszt állt a torony csúcsán, a reformátusok jelképe, a kakas csak 1560-ban „röppent” fel Előre is elnézést kérek ama feltételezésemért, miszerint Papp László tiszteletes úr hovatovább többet lapozza a műemléki kézikönyveket, mint hite és hivatása bázisát, a Bibliát. Ha így van, esetében bocsánatos bűn. Negyvenévi lelkészkedés során a Szentkönyvet sokat forgatta, viszont a műemlék építészet tudnivalóit csak az utóbbi években tanulja. A 750 éves, némi gótikával nemesített ócsai román templom az ország legrégebbi, Európa egyik legősibb temploma. Restaurálása 1986-ban kezdődött, s Papp Lászlót nem véletlenül helyezték át Nagykőrösről Ocsára. Mint egyesek tréfásan mondják, ő az egyházkerület ügyeletes restaurátora. Felügyeli a munkálatokat, elnöke a templomalapítványnak. Nem túl hálás feladat. Mert más a felfogása egy lelkésznek, és megint más a restaurátornak. Mielőtt a gondokra rátérnénk, vessünk egy pillantást a templom történetébe. Már maga az csoda, honnan került a homokos pusztára az a tömérdek tufa, homok és mészkő, amiből a hajdani katedrális felépült? írott dokumentum nincs róla, de minden valószínűség szerint tutajon hozták távoli tájakról. 750 évvel ezelőtt a Duna közelebb folyt Ocsához, ennek bizonyságai kútfúrások során kerülnek a felszínre. Az említett három kőfajtát könnyű volt faragni, ezért használták nagy előszeretettel a templomépítők. De hogy mennyire időtállók, az csak később derült ki. A porladó kövek pótlására, a falak javítására többnyire olyan próbálkozások történtek, melyek megtörték a stílust, vagy a korhűséget rontották. Például —- ez történt az ócsai templom esetében is — vastag vakolatréteget hordtak fel a málló falakra. Az egykori restaurátorok mentségéül szolgáljon, a ma használatos kőkonzerválási technológiák csak az utóbbi ötven évben váltak ismertté. Túl a munkaütem vontatottságán, Papp tiszteletes úr a szemlélettel sem tud megbékélni. — Igaz, a templom műemlék, de más egy vár vagy várkastély, és megint más egy ma is élő, funkcionáló istenháza, melyet egy 3000 lélekszámú egyházközség használ gyülekezőhelyéül. Ez nem csupán idegenforgalmi nevezetesség, tehát nem kizárólag ennek alapján kell felújítani. Régebben egy templom restaurálásánál az volt az álláspont, hogy az eredetiségre való törekvés mellett a gyülekezet elvárásainak is meg kell feleljen. Ma viszont hiányt pótolnak, konzerválnak, s a régi állapotokat a 750 A szószékhez vezető lépcsőt is pótolni kell Vimola Károly felvételei évvel ezelőtti funkciókhoz igazítják vissza. Csakhogy akkor katolikus templom volt, a hívők többsége végigállta a miséket, az ülőhelyek száma kevés volt. A padok számát 1560-ban növelték, amikor a reformáció térhódításával kakas került a templomtoronyra. Hónapokba telt amíg sikerült a főrestaurátort meggyőzzem, hogy 350—400 állandó templomba járónak nem elég 140 ülőhely. Persze nemcsak ülőhely dolgában támadtak viták. Papp tiszteletes úr szót emelt a felesleges anyagpazarlás és munkaszervezés ügyében is, mely összességében növeli a restaurálás költségét. Mindez csöppet sem magánügy, hisz a felújítást központi alapból finanszírozzák, vagyis az adófizető polgárok pénzéből. Jelenleg hetvenmilliónál tartanak, s a készenléti állapotból következtetve még sokáig dolgozniuk kell, amíg minden elkészül. Az ócsai önkormányzat Expó-terveiben a műemléktemplomnak jelentős szerepe van, sőt országos szinten is számolnak vele mint turistalátványossággal. Papp László mindezzel csak részben ért egyet. — Számomra nem a turista a fontos, hanem a gyülekezet, azok az emberek, akik Istent dicsőíteni jönnek e falak közé, amely mindig oltalmat adott számunkra. Ha hadak, martalócok dúlták a környéket, e templomban kerestek menedéket, és ide jöttek az elmúlt negyven év során is, dacolva a hatalommal, mely nem jó szemmel nézte a templomba járókat. Ezek az emberek jelentős összegekkel járultak hozzá a felújításhoz, csupán az elmúlt évben 765 ezer forintot fizettek be e célra. Ennek tudatában talán nem is olyan érthetetlen az az elvárás, ha az ócsai reformátusok szeretnék olyan környezetben felemelni szívüket Istenhez, mint tették azt az ősök is. Matula Gy. Oszkár
