Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-23 / 45. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 23., KEDD Indul a segély Kétszázezer éhező Boszniában Jelcin pozíciója Amerikai és orosz Boszniában több mint két­százezer embert fenyeget éh­halál: az ország keleti része az elmúlt tíz hónapban mind­össze 789 tonna élelmiszert kapott, a minimális szükség­let egy százalékát. Erről be­szélt pénteken Washington­ban Haris Silajdzic bosnyák külügyiniszter. A politikus kijelentette, hogy kormánya kész részt venni a tervek szerint hétfőn New Yorkban folytatódó bé­ketárgyalásokon, de azokat az utolsó kísérletnek tekinti. Amennyiben nem lesznek si­keresek a tárgyalások, jogot formálnak arra, hogy önvé­delmi fegyverekhez jussa­nak, és elvárnák, hogy az ENSZ tagállamai — a világ- szervezet határozatait végre­hajtva — legalább légicsapá­sokkal fékezzék meg az ag- resszorokat. Frank McCloskey demok­rata képviselő közölte, hogy a törvényhozás egyre több tagja támogatja — mindkét pártból — a szerbek elleni ha­tározottabb fellépést. A képvi­A Romániai Magyar Újság­írók Egyesülete Kántor La­jost, a kolozsvári Korunk fő- szerkesztőjét választotta el­nökké, Gáspár Sándort, a ma­rosvásárhelyi rádió magyar adásának főszerkesztőjét pe­dig ügyvezető elnökké. A szervezet Marosvásárhelyen vasárnap megtartott kongresz- szusán elhatározták, hogy az egyesület székhelye Marosvá­sárhely lesz (eddig Csíkszere­dái központtal működött a ro­selőházban határozati javasla­tot terjesztettek be, Smely sze­rint fegyveres erővel is ki kell kényszeríteni a boszniai légtérzárlatot, és el kell érni a támadó erők kivonását, illet­ve leszerelését — szükség esetén ugyancsak a légierő bevetésével. Bili Clinton amerikai el­nök kedden találkozik But- rosz Gáli ENSZ-főtitkárral, hogy a boszniai segélyakció­ról, a repülőgépekről ledoban­dó segély ügyéről tárgyalja­nak. Clinton a hét végén je­lezte, hogy az akciót hamaro­san megindítják, a kezdemé­nyezést azonban a felmerült nehézségek, meggondolások miatt elhalasztották. Az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága, amely a múlt héten átmenetileg leállította a segélyt szállító teherautó­konvojokat, üdvözölte a ter­vet, a helyszínen levő ENSZ-egységek parancsno­kainak azonban — amerikai források szerint — fenntartá­sai vannak. Szarajevó felett már tavaly lelőttek egy se­mániai magyar újságírók 1990-ben létrejött szervezete). A tanácskozáson csaknem félszáz romániai magyar nyel­vű lap, továbbá rádió- és tévé­adás szerkesztőségi képviselői vettek részt. A romániai ma­gyar újságírók száma több mint félezer, a pontos létszámot új felmérés fogja megállapítani. A tanácskozáson jelen volt Markó Béla, a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség el­nöke, aki maga is egy folyó­gélyt szállító olasz gépet (négytagú személyzete éle­tét vesztette) és sok más gé­pet ért találat. Miután a szer- bek rendre arra gyanakod­nak, hogy a szállítmányok­ban fegyverek vannak, ra­gaszkodnak azok átvizsgálá­sához: ez a repülőről, ejtőer­nyővel ledobott szállítmá­nyoknál nehezen elképzelhe­tő, így a gépek fokozott ve­szélybe kerülnek, ugyanak­kor az így eljuttatott segély mennyisége nem pótolhatja a földi szállításokat. A The New York Times szerint az amerikai terv jelké­pes jelentőségű: Clinton el­nök, aki kampányában kemé­nyebb fellépést ígért, eddig igen óvatos álláspontra he­lyezkedett a balkáni válság­ban, és egy látványos, ám mé­reteiben, időtartamában korlá­tozott légiakció bizonyíthatja aktivitását. A fellépés erősít­heti Washington szavahihető­ségét a tárgyalóasztalnál is, ahol — a remények szerint e héten — tovább tárgyalnak a békés rendezésről. irat, a „Látó” főszerkesztője, és javasolta, hogy az egyesü­let legyen társult tagja az RMDSZ-nek. A résztvevők azonban, mint azt Tibori Sza­bó Zoltán, a kolozsvári Sza­badság főszerkesztője mond­ta, arra az álláspontra helyez­kedtek, hogy az egyesület szakbizottságain keresztül az újságírók szervezete és az RMDSZ bármikor konzultál­hat, de az egyesület nem lesz hivatalos társult szervezet. Borisz Jelcin orosz elnök ha­talmának napjai meg van­nak számlálva, és gyakorlati­lag Jelcin jelenlétének már nincs többé haszna — véle­kedett Richard Armitage az amerikai külügyminisztéri­umnak a volt Szovjetunió utódállamai megsegítésével foglalkozó tanácsadója. A hét végén tartott előadá­sában kijelentette: a rendkí­vüli bátorsággal felruházott Jelcin nem rendelkezik meg­felelő látásmóddal és képes­séggel az orosz parlamenttel való együttműködésre. Bush elnök hivatali idejében Ar­mitage a külügyminisztéri­um magas rangú tisztségvi­selőjeként az amerikai elnök legfőbb tanácsadója volt a szovjet utódállamoknak Fogyasztóvédelem kivégzéssel A kínai törvényhozás hétfőn olyan fogyasztóvédelmi tör­vényt hagyott jóvá, amely le­hetővé teszi, hogy akár ki is végezzék azokat a gyártókat, akik hamis gyógyszereket vagy halált okozó terméke­ket állítanak elő. A kínai ipari fellendülés egyik következménye szá­mos olyan üzem megjelené­se volt, amelyek semmiféle minőségi követelményt nem tartanak be. Emiatt az­tán megjelentek a halálos áramütést okozó vízmelegí­tők, az égési sérülésekkel járó kozmetikumok, a sejte­ket romboló trágyafélesé­gek. nyújtott amerikai segítség ügyében. A Clinton-kor- mányzat még nem változta­tott ezen a poszton. Gore amerikai alelnök Ar­mitage kijelentésével kap­csolatban sietett leszögezni, hogy a politikus „bizonyo­san nem az amerikai kor­mány nevében” beszélt. Az alelnök megerősítette, hogy Clinton elnök és Jelcin orosz elnök kormányzata ál­landó kapcsolatban áll a kö­zös érdeklődésre számot tar­tó kérdésekben, és csupán azért nincs még kitűzve csúcstalálkozó, mivel Clin­ton elnök a belpolitikára összpontosítja figyelmét. Borisz Jelcin egyik mun­katársa szerint a Moszkvá­ban folyó hatalmi harc Japán vélemény A magyar A magyar Suzuki jövőbeli érté­kesítési gondjairól nyilatko­zott az Aszahi Simbun című lapnak a vállalat egyik illetéke­se. Todzsi osztályvezető sze­rint ötvenezer gépkocsit (eny- nyi a magyar Suzuki 1995-re elérendő sorozatnagysága) le­hetetlen Magyarországon érté­kesíteni, ezért is kíván a válla­lat az Európai Közösség piacára betömi. Magyarország viszont, mint az EK társult tag­ja, csak abban az esetben ex­portálhatja a gépkocsit az EK- országokba, ha a helyben be­szerelt alkatrészek aránya eléri a 60 százalékot. szemmel Oroszország széthullásához vezethet, s az orosz elnököt ellenfelei máris gyakorlati­lag az angol királynőhöz ha­sonló névleges vezetővé tet­ték. Mihail Poltoranyin, a szö­vetségi tájékoztatási köz­pont vezetője úgy fogalma­zott, hogy a konzervatív par­lament által Jelcin hatalma ellen végrehajtott támadá­sok erősítik az elszakadási törekvéseket Oroszország különféle körzeteiben. „Ha nem erősödik meg az (elnöki) végrehajtó hatalom, akkor Oroszország menthe­tetlenül szétesik” — figyel­meztetett Poltoranyin, aki maga is régóta csatározik a parlament elnökével, Rusz- lan Haszbulatovval. Suzukiről Az illetékes szerint az esz­tergomi vállalat jelenleg az alkatrészek 35 százalékát szerzi be helyben, a Suzuki technológiai útmutatásával dolgozó húsz magyar válla­lattól. — Rövid idő alatt ne­héz emelni ezt az arányt olyan országban, ahol eddig nem volt gépkocsigyártás — nyilatkozta az osztályve­zető, aki ez alapján állapítja meg, hogy bár a magyar Su­zuki első lépései a tervek szerint haladnak, számos kérdőjel merül föl a jövőbe­ni értékesítéssel kapcsolat­ban. Félezer romániai magyar újságíró VÉLEMÉNY A szomszéd rétje sem zöldebb Tíz éve, amikor áttelepültem Ro­mániából, egy kies zuglói lakás­ban rendezkedtünk be havi négy­ezer forintért. Az igazat megvallva már az elején kétségeim támadtak, ami egy hónap alatt bizonysággá érett: a pincéből kialakított szoba- konyhás albérlet hosszú távon nem alkalmas lakásra. Hétvégeken a várost jártuk meg a Pest közeli falvakat. S ahogy telt az idő, úgy apadt a reményünk. Ne­gyedmillió forintért nemhogy há­zat, de még lakást sem találtunk. Fél év után a feleségem feladta. — Nincs miért áltassuk magunkat — mondta egy este, miközben az egész napos jár- kálástól feldagadt lábait kúrálta egy lavór vízben. — Innen tovább kell lépni. Ausztriába vagy Németországba. Először Bécsbe mentünk. IBUSZ-szal, turistaként. A Mari­ahilfer Strassen nem annyira a fényes üzletek késztettek cso­dálkozásra, hanem a magyar beszéd. Minden második ember magyar volt. Csüggedt, reményüket vesztett disszidensek. Lakás? Az van. Csak tudd megfizetni. Munka? Az nincs. Legfeljebb zugvállalkozóknál. De azok csak félbért fizetnek, abból nem lehet megélni. Riadtan távoztunk, aztán megpróbáltuk Németországot. Egy rosenheimi motelben vettünk ki szobát napi 70 márká­ért. Naponta beutaztunk Münchenbe, s a hazulról vitt szalá­mit ettük. Mire az elfogyott, a márkánkból is kifogytunk. Tíz nap alatt két állásajánlatot kaptam. Egy anyagmozgatóit egy alumíniumgyárban, és mosogatást egy motelben. Ez utóbbit is csak azért, mert a csapos egy erdélyi román fiú volt, s mint földit, beprotezsált a tulajnál. Sanduban — Budapesten tanult a Filmművészeti Főiskolán, majd Bukarestben volt filmrendező — megvolt a jóindulat, megpróbált segíteni. Be­lőlem viszont hiányzott a mosogatás és az anyagmozgatás iránti elhivatottság. — Németül nem tudsz, negyvenéves el­múltál. Mit vártál, miben reménykedsz?! — zordult rám San- du a söröscsap mellől. — Te is olyan vagy, mint legtöbb ke­leti. Nagy ábrándokkal megléptek Nyugatra, azt hiszitek, hogy itt minden fenékig tejföl. Jobb, ha tőlem tudod: a szom­széd fűje sem zöldebb, itt sem fonják a kerítést kolbászból. Pakoljatok össze, és irány Budapest. Okos tanács volt, megfogadtam. Pedig még nem is sejtet­tem, hogy itthon jó hír vár. Barátaink kerítettek egy házrészt ötéves részletfizetésre. Végre lett saját otthonunk Pestlőrincen. Sanduról később megtudtam, kiment Kaliforniába. Címet nem hagyott, nincs hová megírjam: kösz, haver a jó tanácsot. A mondását örökre megjegyeztem, már csak azért is, mert köz­ben többször is meggyőződhettem a mondás igazáról, a szom­széd fűje sem zöldebb a miénknél, a Lajtán túl sem könnyű megélni. Ott is van személyi jövedelemadó, kétkulcsos áfa, ott sem ismeretlen fogalom az infláció, az áremelkedés vagy a munkanélküliség. Legutóbb Freiberg polgármesterével, Herbert Schlogennauf úrral váltottunk véleményt eme témáról, aki közigazgatási ta­pasztalatcserére érkezett Magyarországra az újhartyáni polgár- mester, Manger Henrik meghívására. Freiberg 15 ezer lakosú nagyközség a ludwigsburgi járásban, Stuttgarttól 10 kilométer­re. Ez a közelség rendkívül kedvez a lakosságnak, nagy több­ségük a Mercedes és a Bosch műveknél, valamint a Salaman­der konszernnél dolgozik. E három világcég az átlagosnál job­ban fizet, az életszínvonal mégsem ennek arányában maga­sabb az össznépi átlagnál. Mert az árakat is ehhez mérten ala­kítja a kereskedelem, az élelem, a ruha, a bútor, a műszaki cik­kek, sőt a szolgáltatások is másfélszer, kétszer többe kerülnek, mint egy gazdaságilag kevésbé kedvező körzetben. Adóra, tár­sadalombiztosításra a bruttó jövedelem egyharmadát „csípi” le a munkáltató, amit átutalnak a központi alapba. Onnan ke­rül leosztásra az adófizető illetőségi lakóhelyére, ebből gazdál­kodnak az önkormányzatok. Fenntartják az intézményeket, fej­lesztenek, beruháznak, szociális célokat finanszíroznak. Vagy­is szakasztott az a „módi”, mint nálunk, Magyarországon. A magyar ember többsége autóban és házban méri a jólétet, e javak megszerzésére fordított idő függvényében értékeli a gazdasági helyzetet. Nem vitás, manapság egyiket sem köny- nyű megszerezni nálunk. Ám — Schlogennauf úr szavaiból következtetve — a freibergiek sem egyik napról a másikra gyarapodnak. Egy átlagos keresetű ember — ha minden meg­takarított pénzét félreteszi, ha nem marad munka nélkül, ha nem betegszik meg — három év alatt spórolja össze egy kis ár­fekvésű gépkocsi árát, illetve fizeti a részletét. A ház már ke­ményebb dió. Egy négyzetméter közművesítetlen telek 100 márkánál kezdődik. És hol van még az anyag, a munkabér? Viszont van bérlakás dögivei — vélem én. Van. A lakbér, plusz rezsi egyharmada a fizetéseknek. Kopár, de tehermentes kertünket tavalyi avar bontja, csak lelki szemeimmel látom a majdan zsendülő zöld füvet. Mely­ről rég tudom, legalább olyan zöld és szép, mint a német vagy osztrák fű. Csak gondozni kell, törődést igényel. És bízni ab­ban, hogy egyszer minden fű kizöldül. G* Matula Gy. Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents