Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-22 / 44. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. FEBRUÁR 22., HÉTFŐ Gödöllőtől az Adria partjáig Kék mezőben koronás oroszlánok Akkor érzek meg valamit Ludwig Károly felfedezői izgalmából, mikor kezembe adja a horvátországi Trauban (Trogir) levő' Szent Ló'rinc-székesegyház egyik szobráról készült felvételt. A szobor Szent János evangélistát ábrázolja, alkotója Giovanni Dalmata, aki korábban Mátyás király udvarában élt és dolgozott. Mátyás halála után a magyar királyi udvarból elkerülve pedig felidézte, megformálta hajdani szeretett uralkodója vonásait — Szent János evangélista Dalmáciában felállított szobrán. Ez csak az <5 feltételezése, mondja Ludwig Károly, de nézzem csak meg — Miért éppen ezt a témát választotta? — Regényes magyarázata van. A csurgói református gimnázium igazgatója volt az anyai nagyapám. A horvátoknak akkoriban nem volt egyetemük, középiskolájuk se nagyon. A csurgói A fiuemi Adria Gőzhajótársaság Szent István nevű hajója a XIX. század végén az arcot, a fejet. Nézem, s valóban: Mátyás király! Ludwig Károly könyvet írt Az Adria magyar emlékei címmel, s a könyvet hamarosan — a terv szerint májusban — megjelenteti a gödöllői városi könyvtár. „Az Adria 10 városának, illetve szigetének viharos történetét mutatja be ez a könyv, kiemelve a magyar vonásokat, beillesztve egyúttal az eseményeket a környező népek és Európa történelmébe, nem feledve, hogy Dalmácia egykor rég, kisebb-nagyobb megszakításokkal 315 éven át a magyar Szent Korona országai közé tartozott” — kezdődik az ajánlás. — Mi indította ennek a könyvnek a megírására? — Nemrég engem is elgondolkodtatott, hogyan jött létre ez a könyv — mondja. — 1987-ben csípőízület-műtéten estem át. Az év őszére bizonyossá vált számomra, hogy orvosi hivatásomat nem folytathatom tovább. Elbúcsúzva a városi rendelőintézettől, ahol csoportvezető főorvos voltam, hirtelen elhatároztam, hogy megírom a magyar Dalmácia történetét. gimnáziumban, mint a különböző pécsi iskolákban is, nagyon sok horvát tanult. Barátságok köttettek velük, s ezek révén én már kisgyerek koromban három hónapig laktam Fiúméban. A családban, ahová ott bekerültem, együtt voltak a Monarchia különböző nemzetiségei. Az utolsó békeév, 1938 nyarát édesapámmal töltöttük Krk szigetén. Bejártuk a többi szigetet is vele, akitől mint építésztől is sokat tanultam az utazás során. Mindez elég volt ahhoz, hogy egy életre beleszeressek abba a tájba. A másik, ami a könyv megírására ösztönzött, a történelem iránti érdeklődésem. Szerettem a történelmi regényeket, foglalkoztatott apai dédapám, Ludwig János sorsa, aki Morvaországból származott és a ’48—49-es szabadságharc idején egy osztrák tüzérzászlóaljnak volt az orvosa. A már halálra ítélt Batthyány Lajost öngyilkossági kísérlete után ő kezelte. Talán valami meghasonlást élt át, vagy a feljebbvalóinak nem tetszett az, ahogy viselkedett, de ezután soha többé nem tette Ausztria földjére a lábát. Pécsett telepedett le. Persze, utaztam, amint lehetett. Sokáig nem lehetett, öt évet töltöttem börtönben azért, mert elolvastam egy, a rendszert elemző, s talán bíráló dolgozatot. Nem volt jó pont az sem, hogy tudtam angolul. De a 60-as évek elején egy IBUSZ-csoporttal már el tudtam menni Jugoszláviába. Többnyire Dalmáciába mentünk aztán is, jártam ott vagy tizenötször. Nem útikönyv az enyém. A történelmi esz- szé és az útikalauz együttese. Bizonyos művészettörténelmi háttérrel. Körülbelül úgy írtam meg, ahogy az angolszászok írnak útikönyvet, hozzáadva egyrészt az élettapasztalatukat, másrészt a kíváncsiságukat. Nagyra becsülöm T. G. Jackson 1887-ben megjelent, Dalmáciáról szóló könyvét. Magyar szerzőtől utoljára 1906-ban látott napvilágot könyv Dalmáciáról, ez dr. Havas Rezső műve. — Mikor tartozott Dalmácia Magyarországhoz? — 1105—1420-ig. 1102-ben Tengerfehérvárott koronázták meg Könyves Kálmánt. Tengerfehérvár Biográd na Moru magyar neve. Akkor sorra magyar kézre kerültek a dalmát városok. Ragu- za (Dubrovnik) nem, az csak 1318-ban. 1420-ban, Zsigmond uralkodása idején volt az utolsó nagy velencei roham, mellyel Velence elhódította Magyarországtól Dalmáciát. A magyar nagy címerben máig benne van Dalmácia címere is: kék mezőben három koronás oroszlán. A lektori szakvélemény az iskolai oktatásban, főiskolai speciálkollégium témájaként is haszno- síthatónak ítéli Ludwig Károly könyvét, de még figyelemre méltóbb, ahogy a népek közötti kapcsolatok feltárásában, megismertetésében való jelentőségét értékeli. Ludwig Károly úgy gondolja: a történettudásról nem beszélni kell, tenni érte. Nádudvari Anna Elöl Szent János evangélista szobra Trauban Csángó bál a Pap-szigeten A megtalált hagyomány öröme (Folytatás az 1. oldalról) — A lelkiismeret-furdalás fordított feléjük bennünket — mondta a bálozókat köszöntő beszédében Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója. — A szorongás, hogy a véletlen folytán a mérleg jobb serpenyőjébe kerültünk. Mi beszélhetünk, gondolkodhatunk, érezhetünk magyarul, de őket a sors megfosztotta ettől. Ránk várt a feladat, hogy jussukat visszaadjuk. — Ezek a fiatalok már szinte elfelejtettek magyarul — erősítette meg Halász Péter szavait Petrás Mária csángó iparművész hallgató. —Tanítóink, papjaink, elöljáróink románok. Alig maradt néhány család, aki őrizte a magyar nyelvet, a hagyományokat. Először mi jöttünk Magyarországra tanulni. Valamennyien megfogadtuk, hogy nyári szabadságunk alatt magunk is teszünk valamit. Sokat jártam a házakat, míg az első 24 fiatalt magam köré gyűjthettem, hogy történelmünkről beszéljek nekik, magyar népdalokra, magyar szóra taníthassam őket. Ma már kilencve- nen vagyunk és egy részük most itt tanul a Nemzetközi Intézetben, a Kemény Zsigmond Alapítvány támogatásával. Milyen elszakíthatatlanok a közös gyökerek — gondoltám, miközben a bált bevezető Ki mit tud? fiatal résztvevőit hallgattam. Magyar népdalt énekelni csak az tud így, aki valahonnan emlékszik a dallamra, a ritmusra, a nyelvre. S a dallam át is segíti a szavakat keresgélőt a nyelvi nehézségeken. Ahogy a leányok a hegyekről, felhőkről, virágokról, szerelemről, örömről és bánatról énekeltek, ahogy a dallamot formálták, díszítették és hajlították, abban a hegyek zúgása, a patakok csörgede- zése, maga a természet szólalt meg fátyolosán, messzi zengőn. Megrázó élmény volt. A szavalok közül is azok tetszettek, akik a népköltészetből válogattak. A Pilinszky, Nemes Nagy Agnes költeményeit előadók viaskodtak a természetüktől idegenszerű, bonyolult kifejezések és gondolatok megszólaltatásával. De még ezeken a szavalatokon is átsütött a megtalált anyanyelv felett érzett öröm. S az akarat a mégoly áthidalhatatlan nyelvi nehézségek leküzdésére is. Az ének és szavalatok után a lányok karikatánca következett, a nagy, közös mulatság bevezetőjeképpen. A zene keleties hatású, a lépéseket is jobban aprózták a nálunk megszokottnál. Aztán felhangzott a Süvöltő' együttes muzsikája... Sok száz kilométer távlatából, a magas hegyeken túlról közénk varázsolták az ő világukat, amely, hála a testvéri kezet nyújtóknak, újra a mi életünket is gazdagítja. (veszelszky) Pest megyei népszokások Mátyás szekercéje Miért kígyó- és medveünnep Elek és Illés napja? A patkányúzés szokása miért kapcsolódik Kázmérhoz? Miért babevó' a május 6-ai János? Miért lett boszorkánnyá Luca és ördöggé Vencel? Miért Zsuzsanna piseli a havat?... A népi szokás- és hiedelemvilág olykor csak részben megválaszolható költői kérdéseit még tovább folytathatnánk. Most csupán a legidőszerűbb kérdésre próbálunk meg választ adni: miért éppen Mátyás töri a jeget? Kondor Béla rajza Mátyás apostol vértanúságának jelvénye a szekerce volt, s így mi sem egyszerűbb, minthogy a nép a szent ünnepét és a közeledő tavaszt képzeletében összekötötte: az apostol szekercéje a tél hatalmát töri meg. Mátyás magyarországi kultuszának okleveles említése először a XIV. században bukkan fel. Tisztelete pedig a középkorban kezd elterjedni, amikor is magyar zarándokok felkeresték Mátyás apostol trieri ereklyéit. Igazi tekintélyt e napnak Mátyás király adott, aki az ünnep vigíliáján született. Mátyás napját országszerte időjósló napként tartják számon. A mohácsi magyarokhoz az Úr elküldte Mátyást jeget tömi, azonban a szekcseiek pálinkával megitatták. Utána Gergely küldetett, őt viszont a báriak borral tartották vissza. Végül József érkezett, aki baltájával meg is törte a Duna jegét. Csíkszentmár- tonban az járta, ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás csákányát még pár hétre éleztet- ni adta. Dugonics András írta: Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen. A göcsejiek Mátyás csukáját fogták meg. Ettől reméltek egész évben szerencsés halászatot. Pest megyében is számos hiedelem kapcsolódik Jégtörő Mátyáshoz. Zsámbokon azt mondták: „ha Mátyás talál jeget, akkor ront, ha nem talál, akkor csinál” — vagyis rossz idő várható. Túrán Dorottyához hasonlították, s „ha talál jeget, összetöri, ha nem talál, csinál”, akárcsak a Pest megyei németeké: „Mathias bricht Eis, hat er keins, so macht er eins”. Bagón úgyszintén: „ha jeget talál, feltöri, olvasztja, de ha nem talál, csinál." Pándon ezt így fogalmazták meg: „ha talál, visz, ha nem talál, hoz.” Szentmártonkátán, „ha Mátyáskor fagy, utána negyven napig fagy. Ha langyos az idő, előbb jön a tavasz." A tápió- sülyiek szerint a Mátyás-napi tojás rossz. Nem rakják tyúk alá, mert az abból kikelt csirke biztosan nyomorult lesz. Az ezen a napon tojt lúdtojást Túrán nem szabad megültetni, mert „húsosfejű” (beteg, nyomorék) liba kelne ki belőle. Szintén túrái szokás, hogy Mátyás napján a lu- dak fejére vertek, bízva abban, hogy ahányat ráütnek, annyi tojást fognak tojni. Kartalon „voltak tojólibák és meg is ültettük, kikeltettük. Amit Mátyás napján tojt a lúd, azt nem volt szabad a liba alá tenni, és ha alátettük, akkor az üszőkké vált..." (R. T.) Balassi-evfordulóra készülnek Esztergomban Tudományos tanácskozáson emlékeznek meg Esztergomban jövő év májusában Balassi Bálint halálának 400. évfordulójáról — határozták el a témával foglalkozó irodalom- történészek, kutatók, a napokban tartott megbeszélésükön. A magyar reneszánsz nagy költője szinte egész életét- Eszak-Magyarországon töltötte és a török által megszállott Esztergom ostrománál kapott súlyos sebesülése okozta halálát 1594-ben. A város és az Irodalomtudományi Intézet által szervezendő nemzetközi konferencián nemcsak Balassi költészetével foglalkoznak majd, hanem korának történeti és hadászati társadalmi kérdéseivel is. Az évforduló alkalmából kiállításokat is nyitnak Esztergomban Balassi Bálint életének, munkásságának bemutatására. Színházi előadások és korabeli zenéből koncertek is szerepelnek a jubileumi programban. Budaörsi tárlat Balogh Erzsébet festőművész tár- dési Házban. A március 8-áig latát nyitják meg ma délután 5 óra- megtekinthető kiállítás anyagát fiikor a budaörsi Jókai Mór Művelő- hari Levente mutatja be.
