Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. FEBRUAR 20.. SZOMBAT • • Ot perc Hadik Gyulánál Ritka manapság azoknak a szob­rászoknak a száma, akik a lírai- ságot programszerűen érvényesí­tik munkáikban. A Törökbálinton élő és alko­tó Hadik Gyula ezek közé tarto­zik. Legutóbbi, Zsámbékon meg­rendezett kisplasztikái tárlata er­ről győzte meg mind a szakem­bereket, mind pedig a művészet kedvelőit. Az 1925-ben született alkotó, aki meglehetősen keserves, for­dulatokban változatos utat tett meg az érvényesülésig, az általa megmunkált anyag (kő, vas) ke­ménységével majd’ minden ága­zatában a szobrászatnak kialakí­totta a sajátosan Hadik-í hangu­latot és stílust. „Műhelyében ké­szült. készül monumentális mű, kisplasztika — figura és figura­együttes — írja róla Wehner Ti­bor műkritikus —, portré, érem, plakett.” A zsámbéki kiállítása, az utóbbi két-három év termését mutatta be, grafikákat is tartal­mazott. (Ady — szénrajz, Nagy- balogh — szén stb.) Szén- és ce­ruzarajzai később egy-egy szo­borban testet öltött figura előta­nulmányai jórészt. A műformák gazdagsága mellett változatos technikai megoldásra figyelhe­tünk, érdekesen idomítja a fém­darabokat — pántok, koronák — például a kőhöz. Elsősorban kisplasztikáival re­mekel (Kékszakállú. Mandarin, Berzsenyi, Csokonai, Godot-ra várva), de a monumentális mun­kák sem idegenek tőle. (Az esz­tergomi városháza kertjében áll Julianust ábrázoló szobra.) Te­matikailag inkább a kultúrtörté­neti ihletés — irodalom, zene zeti történelmünk nevezetes alak- — érhető tetten munkáiban, de jait. Megtudtuk: áprilisban Esz- előszeretettel mintázza meg a tergomban állít ki. bibliai témákat, elsősorban nem- - bágyoni ­Királyfej — III. Béla (mészkő-sárgaréz) Új romamagazin Hamarosan kapható lesz a Ket- hano Drom (Közös út) című új romamagazin. A havi lap lovari, beás és magyar nyelven jelenik meg, kiadója a Magyarországi Cigányszervezetek Érdekszövet­sége. A szerkesztőség tervei szerint a Kethano Drom minden korosz­tálynak, cigányoknak és nem ci­gányoknak egyaránt olvasmánya lehet. A folyóiratban kulturális, néprajzi, tudományos és nyelvé­szeti írások találhatók, a tartal­mát sok színes fotó gazdagítja. A lap főszerkesztője Rostás-Far­kas György. A szerkesztőbizott­ság tagjai ■— többek között — Hága Antónia, Péli Tamás és Raduly József. A megye fúvósai Szobon Ma délelőtt fél tíz órai kez­dettel fúvószenekarok talál­kozója lesz Szobon, a műve­lődési házban. Ezen a me­gyei fúvósok vesznek részt, s tulajdonképpen a műsor egyben válogatás is az or­szágos találkozó előtt. Vár da Gyulától, a szobi zeneiskola igazgatójától megtudtuk, hogy ennek az összejövetelnek már régi ha­gyományai vannak. Ekkor dől majd el — a három sze­mélyes zsűri bírálata alap­ján —, hogy mely együttes vehet részt Salgótarjánban az országos szintű megmé­rettetésen. (A zsűri tagjai: Dobos László karnagy, Sztárt István trombitamű­vész és Balogh József klari­nétművész.) A versenyen nyolc zeneis­kola — a dabasi, gödöllői, biatorbágyi, albertirsai, du­nakeszi, váci, szentendrei és szobi — fúvószenekarok vesznek majd részt. (nádai) Ceglédi kiállítás Vasárnap délután 4-kor a ceglé­di galériában megnyílik Fekete József farmosi naiv festő kiállí­tása. Megnyitja dr. Bencze Jó­zsefjeit megye önkormányzatá­nak tanácsnoka. A tárlatot már­cius 7-ig lehet megtekinteni — hétfő kivételével — naponta 10-től 18, szombaton és vasár­nap 8-tól 12 óráig. IPARI ÉS KERESKEDELMI SZERVEZETEK, VÁLLALKOZÓK feleslegessé vélt vashulladékét- lemez, öntvény és forgács ­fl BUDAPEST ÍS VIDÉKE (SUMS) //(yVCAIMÁN Htcvrv.1t*0 AYERSASnYACHASZnOSiTÖ részvéaytArsasAc a világpiaci árakhoz igazodó áron megvásárolja Megállapodás esetén készpénzfizetés! Az 1 tonnánál több vashulladékot elszállítjuk. Vegyék igénybe új szolgáltatásainkat: gépek, szerelvények bontása, vágása, elfekvő és feleslegessé vált készletek vétele, eladása, kereskedelmi forgalomban történő közvetítése. Tel.: 147-5985 Központi információ: Vasbegyujtő és feldolgozó üzem Budapest, Gránátos u. 1 -3. 1106 Telefon: 147-5790, 229-es vagy 132-es mellék, 177-0192 Nyitva tartás: hétfőtől csütörtökig 7-től 16 óráig, pénteken 7-től 14 óráig. Árpád modellje A magyar kultúra napján, ja­nuár 22-én nyílt meg az Or­szágos Szécényi Könyvtár­ban László Gyula kiállítása. A kiállított tárgyak (festmé­nyek, rajzok, érmék, szob­rok, könyvek) között van egy kép, amely Árpád feje­delmet ábrázolja. Árpád mo­dellje Szabó Károly. A meg­nyitó alkalmából már meg­jelent egy interjú a Pest Me­gyei Hírlapban a Széche- nyi-díjas tudós művésszel, ezért erről most csak ennyit mondok: Meg kell nézni! Február 27-ig még lehet. De kicsoda ez a Szabó Károly? László Gyula bala- tonrendesi nyaralójában ta­valy nyáron találkoztam egy halk jizavú mokány ma­gyarral. Ő a modell. Szeren­csém volt, hogy Gyula bá­tyám kertjében ismerked­tünk meg, mert így rögtön bizalmába fogadott e feje­delmi arcú férfi. Azóta egyet-mást megtudtam róla, de azt, hogy ismerem, nem merném állítani. Most még­is írnom kell róla. Fogoly a főiskolán Lovászpatonán született 1924-ben. Középiskolai ta­nulmányait a pápai reformá­tus kollégiumban kezdte, de a soproni evangélikus lí­ceumban fejezte be az érett­ségivel. 1944-től katona, 1945. április 11-én esik amerikai fogságba. Majd át­kerül a franciákhoz, s vala­mi isteni csoda folytán júli­usban szabadon engedik. Megnyeri egy francia főpap támogatását, s beiratkozik a lille-i egyetemre. Hét sze­meszteren át iparművésze­tet tanul. Mindez olyan, mintha mesét hallgatnánk. Várha­tó, hogy egyszer csak vala­mi drámai fordulat követke­zik. Hiába tanul meg tökéle­tesen franciául, hiába olvas­sa a nyugati újságokat, hiá­ba értesül az itthoni változá­sokról, például a Mind- szenty-perről, hiába tudja, hogy ami a moszkovita kommunisták irányítása alatt hazájában történik, az mind szöges ellentétben áll az otthon és a két protes­táns középiskolában tanul­takkal, mégis hazajön. A hu­szonhat éves fiatalembert e szavakkal fogadja nagyap­ja: „Jobb lett volna, ha nem jössz vissza!” Nehéz évek, nehéz évtizedek, nehéz élet komor jóslata e rövid kije­lentés. Apja, nagyapja — az ak­kori kötelező szóhasználat szerint — kulák. Hát ezért lett volna jobb, ha nem jön haza. Bár, ki tudja? Van egy mondás: Teher alatt nő a pál­ma. Ő aztán nőhetett. Nőtt is! Erről azonban nem be­szél. Pedig mi mindenen me­hetett keresztül! Csak a vé­gét említi, ami már „jó” volt. Amikor éjjeliőr lett a rendesi kőbányában. Nappal szabad volt, meg tudta keresni, ami a családnak kellett. • Tízéves kora óta farag. Dédapja mutatta meg, ho­gyan kell fogni a bicskát. Fa meg mindig akadt egy fa­lusi portán. De mit faragott a rendesi éjjeliőr? Mindent, amiért pénzt kapott. Hisz a kőbányai fizetéséből nem le­hetett két gyereket taníttat­ni! De jól is járt, akinek ő faragott bútort (széket, asz­talt, lócát). Mert az ő mun­kája szép is volt, meg jó is. Ma már hetven fele bal­lag Szabó Károly, de az iga­zi remeklés ideje csak most, nyugdíjas korában jött el. Égerfába faragta bele az Énekek énekét, a fa- ragványt színesceruzával ki­színezte, majd az egészet bevonta színtelen lakkal. S az ember csak nézi a kis fa­táblácskákat, és megáll ben­ne a szó. Jaj, de szép a szép Csak annyit tud kinyögni, amit Ady mondott azonos helyzetben: Jaj, de szép a szép! Hazáig elkísért e kis falapocskák emléke. Elővet­tem a Bibliát, s elolvastam a szerelem himnuszának mind a nyolc fejezetét, s visz- szaidéztem Szabó Károly re­mekeit. A latin ars szó me­rült fel emlékezetemben, mely nemcsak művészetet, hanem ügyességet, mester­séget is jelent, meg az alko­tóművész latin neve, az arti- fex, melyben benne van a művész mellett a mester és a munkás is. Mint ahogy Ár­pád modelljében is benne van mindez. Ezért felejthe­tetlenek faragott képei, de ugyanez a teljesség jellem­ző festményeire, rajzaira is. A legtermészetesebb egy­szerűséggel meséli: „Gye­rekkorom óta festek.” Öre­ganyjától kért 30 fillért, ke­rékpárra ült, s bekarikázott Pápára festékért. Az üsző­borjú homlokáról kitépett néhány szál szőrt, kender­madzaggal megtekerte, s kész volt az ecset. Egy házi­szőttes vászondarabot kife­szített, s már csak festeni kellett. Megdöbbentő ez az otthonosság, ahogy a kör­nyezetében mozog. Mint lát­tuk, már gyerekkorában bicskájával kivallatta a kü­lönböző fákat, hogy aztán felnőttként életet faragjon belőlük családja számára. Kis kobakjában benne volt az egész világ, falu, város, állat, növény, és mindezek minden terméke. Ami még nem állt össze, kenderma­dzaggal egyesítette célszerű rendbe. A borjúszőr ecsettel meg­festi első képét, a Bakonyt. Tanítója nem hiszi el, hogy ő csinálta. Ettől a gyermek­kori olajtól — maga mögött hagyva Pápa, Sopron, Lille iskoláit — mára eljut a pasz­tellkrétához. Most azzal dol­gozik. Néhány évvel ezelőtt a Balaton partján „festege- tett”. Egyszer csak egy olasz tanárházaspár állt meg mögötte. Azóta rend­szeresen „szállít” az itáliai városka „képcsarnoka” szá­mára. Fatábláit valami „tün- déri” realizmus jellemzi, ké­peit viszont „földönjáró” szürrealizmus. Parasztember a világ közepén íme, egy „mucsai” magyar, aki a művészetek hazájába exportál képeket, s vevői­vel — természetesen — ola­szul tárgyal. De ha francia vagy német turisták téved­nének festőállványa közelé­be, azokkal is szót tudna ér­teni. Talán csak az angolok­kal lenne egy kis baj, mert nagyon rövid ideig volt amerikai hadifogoly. De nyilván velük is megértet­né magát, mert — megtud­tam, hogy — egyszer beöl­töztették US-katonaruhába, hogy megnyerjen az ameri­kai táborparancsnok számá­ra egy lövészversenyt. De nemcsak cseveg e nyelve­ken, fordít is. Műfordít! Né­hány Rimbaud-átültetését olvastam, s volt alkalmam összevetni olyan költők for­dításaival, mint Radnóti Miklós vagy Szabó Lőrinc. Úgy gondolom, át lehetne tenni Mucsára Magyaror­szág szellemi fővárosát. Igazságtalan ez a Buda- pest-központúság! Jó lenne egészen megis­merni Szabó Károlyt, s szó­ra bírni. Mert olyan dolgo­kat tudna elmondani a ma­gyar parasztságról, amiket csak olyasvalaki képes ösz- szefoglalni, aki tanult, sok­oldalú, széles látókörű értel­miségiként is megmaradt parasztnak. Nemcsak azért, mert a faragás, festés, mű­fordítás mellett ma is ker­tészkedik, nyulakat te­nyészt, sövényt fon, hanem mert számára a borjú nem­csak a megélhetést és az éle­tet jelentő tej potenciális forrása, hanem az emberi önkifejezést lehetővé tevő anyag hordozója is. Sokat beszélünk ma kör­nyezetvédelemről, ökológiá­ról, a természet és a civilizá­ció közötti egyensúly szük­ségességéről. Szabó Károly életében mindez együtt van. El kell lesni tőle, vagy rá kell bírni, hogy nekünk is elmondja a teljes élet tit­kát. Török Bálint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents