Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-19 / 42. szám

Jfi PEST MEGYEI HÍRLAP ŐSZUTÓ 1993. FEBRUÁR 19., PÉNTEK J Tököli idősek napközi otthonában Szállást is kaphatnak Korábban a bürokrácia útját kel­lett végigjárnia annak, aki be akart kerülni a tököli öregek nap­közi otthonába. Mára emberköz­pontúvá vált az intézmény, min­denkit befogad, aki kopogtat az aj­tón. Jelenleg is vannak olyanok, akiknek nincs hol aludniuk. Az 1977 óta tevékenykedő gondozási központ szűknek bizo­nyult, nem tudta kielégíteni az igé­nyeket, ezért új szárnyat építettek hozzá 1982-ben. Mára azonban ezt is kinőtték, ezért ha felépül a volt szovjet lakótelepen a hatvan­személyes szociális otthon, oda költözik át az intézmény, s a jelen­legi épületet visszaadjuk az egy­háznak. Gondozónők vigyázzák egészségüket Erdőisi Agnes felvétele Pszichiáter a nemzedéki ellentétekről Orvosság az alkalmazkodás A család színtere életünknek a bölcsőitől a koporsóig, meg­határozó emberi kapcsolatrendszerünk, normát szabó, mintát nyújtó, identitást adó közeg, egzisztenciális és érzel­mi támasz. Ha a családi ártalmakról be­szélünk, mindenki a részeges apára és hasonlókra gondol. Pedig ezeknél sokkal egysze­rűbb, mindennaposabb és ész­revétlenebb ártalmak is élnek — a legjobb családban is. Te­gyük gyorsan hozzá, hogy nemcsak kapunk, hanem osz­tunk is sebeket jócskán! Néz­zük tehát a leg­gyakoribb társas-lélektani mozgatóerőket, melyek ko­moly bajokat is okozhatnak. Kitörő vagy elfojtott sérelmek Minden embernek természe­tes .igénye van a dominanciá­ra, vagyis az uralkodásra, ar­ra, hogy ő határozhassa meg a dolgok menetét és az embe­ri kapcsolatait. Van, akiben ez a késztetés erősebb, van, akiben gyengébb, de senki sem mentes ettől — legfel­jebb nem vallja be, illetve szelídebb formában, rejtetten próbálja befolyásolni a mási­kat. A dominancia-törekvés következtében hamar kiala­kul az ellentét férj és feleség, meny és anyós, vagy a testvé­rek között, mely azután sok vita (vagy csak elfojtott sérel­mek) forrása lesz. Összefügg az előbbivel a rivalizálás, mely szintén töb- bé-kevésbé mindenkivel elő­fordul. Mindenki szeretne ki­tűnni valamiben, vagyis sze­retne szebbnek, jobbnak, oko­sabbnak látszani a testvéré­nél, a házastársánál, néha még a szüleinél is. A testvé­rek versengését mindenki is­meri; gyakran a házastársak is titokban összemérik magu­kat, melyikük sikeresebb anyagi téren, szakmájában vagy a társaságban. Az a családtag, aki a ver­sengésben alul marad, okkal vagy ok nélkül csökkentebb értékűnek érzi magát. A nega­tív önértékelés igen kellemet­len érzés, feszültségérzéssel, szorongással, lehangoltság- gal jár. A belső feszültség akaratlanul is arra ösztökéli azt, aki lemaradottnak érzi magát, hogy egyenlítsen. Eb­ből néha igazi teljesítmények születnek, de legtöbbször saj­nos egyszerűbb, ha nagy hanggal, ivással, verekedés­sel próbál „nagyobbnak” lát­szani a „kicsi”. Ez a lelki me­chanizmus a túlkompenzálás. A tüske mindig kétfelé szúr Ahol legalább két korosztály, de gyakran több is él együtt, törvényszerűen megjelenik a nemzedéki ellentét. A szoká­sok, vélemények, ízlések, ér­tékek és érdekek különböző­ségéből adódik. Ez a különbö­zőség azért törvényszerű, mert ez szerepéből követke­zően ellentétes az apának és fiúnak, apósnak és vőnek, nagyszülőnek és unokának stb. Agresszió is él, jobban mondva feltámad minden em­berben. Főleg ha hántások, kudarcok érnek valakit — ez pedig gyakori. Vannak, akik nyíltan szabad folyást enged­nek indulataiknak, és nem tö­rődnek azzal, ki mennyire sebződik általuk. Mások visz- szafogják, elfojtják agresszió­jukat. Az agresszió minden­képpen olyan mint a tüske: ki­felé szúr, vagy saját húsba vág. Ha egyidejűleg él ben­nünk valaki felé a vonzódás és a haragos indulat, ez az ambivalencia, mely gyakran olyan erős bűntudatot okoz, hogy szinte belebetegszik a hordozója. Befolyásoló tulajdonságok Nemcsak a gyűlölet, hanem a szeretet is árthat. A gyermeki lélek elsorvad szeretet híján, mint napfény nélkül a virág. Ám ha túl sok van belőle, szinte megégeti. Ha az anya birtokolni akarja gyermekét, ha nem enged neki szinte lé­legzetvételnyi önállóságot sem, ha túlságos féltését ál­landóan érezteti, ha féltéke­nyen meghiúsítja más kapcso­latait, akkor rengeteget árt. Ez felnőtteknél is előfordul­hat, és káros is, kellemetlen is. Feszültségforrás az is, ha ellentétes tulajdonságokkal bírnak az egymás mellett élők. Ilyenkor ez már nem vonzást fejt ki, hanem taszí­tássá fajul. Nemcsak indulato­kat kelt, hanem folytonosan arra ösztönzi mindkét em­bert, hogy ellensúlyozza a má­sikat (például gondos feleség és könnyelmű férje), így egy­re mélyül az ellenkező tulaj­donság, és egyre erősödik az ellentét. A felsorolt mindennapos esetekben az önismeret, a tár­sak felé forduló figyelem, a kompromisszumkészség és al­kalmazkodóképesség segíthet nagyobb baj nélkül élni a csa­ládi életet. Dr. Ignácz Piroska Történelmi emlékidézo Két súlyos esztendő A legújabb kori történelmünk két legsúlyosabb esztendejé­nek eseményeit, személyes számadásként, Magyarország 1942—44 közötti miniszterelnöke Kállay Miklós tollából két vaskos kötetben — csaknem 40 évvel a megjelenése után — vehette kézbe a magyar olvasó. Az Európa Kiadó História emlékirat-sorozatában megjelent könyvből közlünk részletet. A KATÓNAK kiküldése te­hát egyelőre elmaradt. Részint attól féltem, hogy ha túl korán küldjük ki őket, valami indiszk­réció folytán teljesen meghiú­sulhat a katonai kooperáció ter­veinek az előkészítése; részint meg kénytelen voltam megha­jolni a vezérkar főnökének ál­láspontja előtt, aki megmond­ta, hogy angolok által kijelölt partnernél ők nem hajlandók tárgyalni. Mint katona, el nem tudja képzelni, hogy miről tár­gyalnának vezérkari tisztek egy dezertált, otthon alig is­mert személlyel. Stratégiáról? Taktikáról? Kooperációról? Felvonulásról? Egyáltalán mi­féle katonai kérdésekről? Nekünk Isztambulban Uj- váry Dezső főkonzul volt a hi­vatalos meghatalmazottunk. Ő és természetesen Veress Lász­ló, akinek e misszióra külön meghatalmazása volt, 1943. au­gusztus 17-én közölték a szö­vetségesek megbízottjával, Sterdale Bennet brit követtel Magyarországnak azt a készsé­gét, hogy az 1943 márciusában közölt és ismertetett formula alapján megadja magát a szö­vetségeseknek, ami lényegé­ben megfelelt a feltétlen meg­adás követelményeinek. EZ AKKOR következhetik be, amikor az angol—amerikai csapatok elértek az ország hatá­rára. Megbízottaink felkérték a szövetségesek képviselőjét, hogy közlésünket továbbítsa az angol és az amerikai kormá­nyokhoz, azzal az óhajunkkal, hogy 1. fogadják el mint Ma­gyarország kapitulációjának előzetes bejelentkezését, és 2. közöljék előzetes feltételeiket. A magyar bejelentést a brit kormány az éppen akkor ülése­ző québeci konferencián ter­jesztette elő. Roosevelt elnök és Churchill miniszterelnök el­fogadták a bejelentést, mint előzetes magyar kapitulációt. Továbbították Moszkvába, és tudomásulvétel végett közöl­ték az Egyesült Nemzetek töb­bi kormányával is. MINDEZ 1943. augusztus 17. és szeptember 9. között folyt le. Az Egyesült Nemze­tek nevében Sir Hughe knatch- bull-Hugessen ankarai brit nagykövet 1943. szeptember 9-én a Márvány-tengeren, egy brit hajó fedélzetén közölte Ve­ress Lászlóval, hogy Őfelsége kormánya, a magyar bejelen­tést tudomásul véve, az alábbi előzetes feltételeket tartja szük­ségesnek a magyar kormány tu­domására hozni: 1. A magyar kormány meg­erősíti augusztus 17-i kijelenté­sét Magyarország kapituláció­jára és a szövetségesek feltéte­leinek elfogadására vonatkozó­an. 2. Magyarország kapituláci­óját titokban tartják. A szövet­ségesek és a magyar kormány egyidejűleg fogják közzétenni a mindkét fél által elfogadott és alkalmasnak ítélt időpont­ban. A magyar tárgyaló fél ki­fejezett kívánságára megálla­podtak, hogy semmi esetre sem teszik nyilvánossá, míg a szövetségesek el nem érnek Magyarország határához. 3. Magyarország fokozato­san csökkenti katonai együtt­működését Németországgal, különösen pedig visszavonja erőit Oroszországból, és előse­gíti a szövetséges légierő átre- pülését Magyarország területe fölött a németországi hadi cél­pontok támadására. 4. Magyarország fokozato­san leépíti gazdasági együttmű­ködését Németországgal, és megtagadja a részvételt a né­met haditermelésben. 5. Magyarország kötelezi magát, hogy szembeszáll min­den lehetséges német kísérlet­tel országának elfoglalására. E célból a magyar hadvezetősé­get újjá kell szervezni, hogy a magyar hadsereg képes legyen elszakadni a németektől és megtámadni őket. (Folytatjuk.) Mozart-kutatások Ki gondolta volna? Zenei nyelvének titkairól könyvtárnyi tanulmányt ír­tak, de a sor folytatódik. Elemzik dallamainak gazdag­ságát, hangzásának szépsé­gét, és magával ragadó kifeje­zőerejét. Mozart, a zeneszer­ző azonban más is volt, ha a kotta helyett a sima papírra írt, például levelet. Ez a nyelv írójának obszcén sza­vairól, trágár kifejezéseiről is vallott, nem kevés titkot rejt­ve az utókor számára. A nagymarosi körgát felett hétvégi házi­kók teszik elviselhe­tőbbé a megnyomorított kör­nyezetet. Épültek itt már díszes, szinte kacsalábon forgó palotácskák, de a domboldalon legtöbb házi­kó a paraszti építészet logi­kája szerint készült el. Molnár Péter és felesége Klotild asszony két éve köl­tözött ki a zajos fővárosból, mert elegük lett a füstből, el­unták az autóbuszmegállók­ban a toporgást. Amikor úgy érezték, hogy a Lehel piac kofái sem olyan kedve­sen köszönnek vissza, mint hajdan, akkor belvárosi laká­sukat átadták kisebbik lá­nyuknak, ők pedig meg sem álltak Nagymarosig. — Nem bántuk meg, hogy kiköltöztünk ide. Ez a kis telek szinte semmibe sem került, amikor megvá­sároltuk. Négy évig építget­tük a két kis helyiséget — mondja Molnár Péter. A beszélgetésből megis­merem az itt épült házikók tanulságos történetét. So­kan tagadják és nem is szí­Nagymarosi csönd vesen emlékeznek vissza a közelmúlt nagy össznépi sí- bolására. Akkoriban őrült emberek azt tervezték, hogy megváltoztatják a Duna medrét, ígértek fűt- fát a népnek, csakhogy ne hőbörögjenek, és amikor már annyi nehézgépkocsi rohangált Nagymaros utcá­in, mint üstökösök az égen, akkor egy-két liter pálinká­ért már lehetett hat-hét zsák cementet „vásárolni” a min­dig szomjas sofőröktől. — Szóval, uram, így épültek-épülgettek akkori­ban itt a házak. Természete­sen ez nem érvényes min­denkire — állítja Klotild asz- szony. — Itt a hegyoldalban fő­leg kisnyugdíjasok épetkez- tünk — tette hozzá a piciny­ke ház tulajdonosa. A parányi kályhában du­ruzsol a tűz, vendéglátóim hagymát és szalonnát tesz­nek az asztalra. — Milyen az életük, Pé­ter bácsi? — Lehetne jobb is, de nem panaszkodunk. Ketten kapunk közel húszezer fo­rint nyugdíjat, nem sok, ez­zel a pénzzel még nem le­het vacsorázni menni a Gun- delbe, de meg lehet élni tisz­tességesen. Máskülönben mi nem vagyunk válogató­sak. Szeretjük a burgonyát, a zöldbabot, megtermeszt­jük a kiskertben, néha még a szomszédoknak is adunk. Az idős házaspár elmond­ta, hogy nagyon szeretik a Dunát és az egész Dunaka­nyart. Jó itt élni a folyam közelségében. Van egy-két hajó, amelyet már felismer­nek a kürtjéről. Sokszor órá­kon keresztül nézik a hara­gos hullámokat, amint so­dorják a sok-sok hordalé­kot. Azt mondják, jó lenne, ha vezényszóra el lehetne rendelni, hogy a Duna vi­gye el félévente a sok embe­ri szomorúságot is, mert ak­kor könnyebb lenne az élet. Papp János Egy amerikai kutatóorvos, Benjamin Simkin, mint a te­kintélyes orvosi szaklapban, a British Medical Journalban írja, magyarázatot talált e kü­lönös stílusra. Szerinte az osztrák zeneszerző Tourette szindrómában szenvedett, olyan genetikai eredetű beteg­ségben, amely rángatózó mozgást, tikkelést okozott. A Mozart-levelek elemzése ré­vén az amerikai kutató arra a következtetésre jutott, hogy a vulgáris kifejezések három, jól elkülöníthető időszakra utalnak, amikor is különösen megterhelő stresszhatás érte a zeneszerzőt. Az első az olaszországi uta­zással kezdődött 1770-ben, a másodikat a salzburgi érsek­kel való vitája váltotta ki (1771—1781), a harmadik életének utolsó szakaszában következett be, a Varázsfuvo­la és a Requiem írásakor. Ap­jához, a feleségéhez, a nővé­réhez és unokahúgához írott levelei — Simkin profeszor szerint — ugyanazokat a kife­jezéseket tartalmazzák, mint amelyeket gyakran használ­nak az említett, genetikailag öröklött betegségben szenve­dők. Az amerikai kutató azt is közölte, hogy az idézett szindróma betegeit hiperakti- vitás, figyelemzavar és rög­eszmés viselkedés egyaránt jellemzi — és ezek is jelen voltak Mozart életében. Mi több, a génjeiben öröklött be­tegség, idegi alapon kapcso­latba hozható zsenijével is. A kutatóorvos szerint ugyanis adott esetben rendkívüli emlé­kezőtehetség is jellemzi e tü­net érintettjét. Márpedig Mo­zart, mint ahogy a legújabb zenei kutatások állítják, mű­veit teljes egészében fejben dolgozta ki, és csak utána ve­tette papírra.

Next

/
Thumbnails
Contents