Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-19 / 42. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. FEBRUAR 19. PENTEK Elvitték a lagzik a rozmaringot Üjhartyánban Tárnoki körkép A svábbál újra a régi A sváb-polka nagymenői: a Manger és Márton házaspár Koromnál fogva ritkán járok táncmulatságba, no meg azért sem, mert egykori tánctanárom, egy váradi műintézet kiválósága csak csupa ósdi dolgokra okított. Ami elég volt anno dacu- mál, de kevés manapság. Kivéve a farsangi svábbálokat, melyek repertoárjából ma sem hiányzik a jó öreg valcer, az elegáns tangó s a tipegős polka. Az ilyeneket az öreglegények is elanda- logják, elaprózgatják, s közben nosztalgiáznak. A régi szép időkről, a fiatalságról. Az idei hartyáni svábbál felülmúlta a tavalyit, egyetlen dolog kivételével. Csak mutatóban láthattunk rozmaringot, a sváb mulatságok elmaradhatatlan dekorációs kellékét. A rendezők szabadkoztak, a tavalyi aszály nem kedvezett a rozmaringtermésnek. Én viszont azt mondtam: a fenét az aszály! A kormány rossz agrárpolitikája. A bál díszvendége, Freiberg polgármestere meghök- kenve nézett rám, nem értette az összefüggést a rozmaring és a politika közt. Nem is neki szántam, hanem a másik vendégnek, Szauter Rudolf honatyának. Aki viszont rögvest reagált: — Engem nem ugratsz. Amíg ilyen felhozatal van Magyarválasztókörzetem. Ez a régi sváb falu most éli meg az identitásra ébredés korszakát, újra megtanul németül és felfedezi önmaga hagyományait. Mi más ez, ha nem a demokrácia jele, a kormány nemzetiségi politikájának bizonyítéka. Amikor az ember ilyet tapasztal, joggal kérdi, miért állítják egyesek rólunk, hogy idegengyűlölők vagyunk?! Herbert Sclogenhaufer először jár Magyarországon, sváb létére először vett részt igazi svábbálon. Ezt némi röstelkedéssel vallja be, mint mondja, az általa irányíKilenc kiló tiszta réz, százötven decibel. Ez jellemzi a bombardont. Csak legyen, aki bírja tüdővel A svábbálok szimbóluma: almába tűzött rozmaring, boroskancsó és hamuban sült pogácsa két itt, Újhartyánban hallhatott, láthatott. — Nincsenek személyes tapasztalataim arról, hogy milyen volt az előbbi rendszer nemzetiségi politikája. Viszont amit ezalatt a néhány nap alatt tapasztaltam, a képviselő úr szavait igazolják. Az önök kormánya mindent megtesz azért, hogy valamennyi itt élő náció sajátjának érezze Magyarországot. E kis politikai kitérő után térjünk vissza a mulatozáshoz, melynek jó hangulatáért a Sváb-party és a Die Schwäbele Jungs hangászai igazán mindent megtettek, felváltva húzták, fújták a vidámabbnál vidámabb talpalá- valókat. A polkatáncolás magasiskoláját a hartyáni és szigetúj- falusi táncosok mutatták be, s ebből még polgármester uram és polgármesterné asz- szony sem maradt ki, sőt ők jártak elől a jópéldával. Bizonyítandó, nem szégyen az, ha egy polgármester felveszi a láda mélyén őrzött ősi ruhákat, s a hagyományokról is elsőként ők hessentik le a feledés porát. Mint jeleztem, kevés volt a rozmaring, ami sváb értelmezésben a szeretet és szerelem jelképe. Manger Henrik polgármester megnyugtatott, a rozmaring-hiány csak átmeneti gond Hartyánban és nem is az aszály következménye. Az idén sok volt a lagzi meg a keresztelő, melyek úgyszintén elképzelhetetlenek e szép nevű virág nélkül. Matula Gy. Oszkár országon, addig nincs miért szégyenkeznünk — intett körül a teremben. A hófehér abrosszal megterített asztalokon hegyekben állt az elemózsia, s glédában sorakoztak az italos palackok. Mindez olyan mennyiségben és választékban, amit még a néhai Gundel mester sem tudott produkálni. Igaz, neki csak egy főszakácsa volt. Ő maga. Ide viszont száznál több asszony hozta el a saját remekét, gazduramék pedig a saját borukat. Mert batyus- bálban ki-ki a sajátját fogyasztja, ez is egy olyan sváb hagyomány, melyet 40 év után az idén ébresztettek fel csipkerózsika álmából a hartyáni rendezők. Később, már túlesvén a parádés műsoron, melyben a sváb népi hagyományok gyöngyszemeit vonultatták fel dalban, zenében, táncban, Szauter Rudolf megjegyezte: Ezért járok szívesen Hartyánba, noha nem az én tott Freiberg egy olyan agglomerációs település, mely nem kedvez a hagyományoknak, következésképp az öregek elfelejtették, a fiatalok nem tanulták meg azokat a sváb táncokat, dalokat, amiTámogatnák a vállalkozókat Dinamikusan fejlődő község Tárnok. Nem kell félniük, hogy elnéptelenedik a falu. Ez nagyban köszönhető annak is, hogy csak néhány kilométernyire fekszik a fővárostól. Néhány év alatt négyezerről hatezerre nőtt a lakosság létszáma, ahogy Rozbora Andor polgármestertől megtudtam. Tavasztól őszig pedig még közel két-há- romszázan laknak itt a faluban vásárolt telkükön. A község vezetősége igyekszik mindent megtenni — a szűkös anyagi helyzet ellenére —, hogy az itt élők minél jobban érezzék magukat. Belefogtak a telefonprogramba, s idén már hatszáz lakásban megszólalhat csengése. A gázt már majdnem mindenhol bevezették tavaly, már csak négy-négy és fél kilométernyi van hátra. A szennyvízcsatorna-építés alapjait is megteremtették, már folynak az előkészítő munkálatok. Erre mindenképpen nagy szükség van, hiszen az új telepi rész igen közel van a vízelzáró réteghez. Olyannyira, hogy gyakran kiöntenek a derítők. Ez azért is veszélyes, mert néhány száz méternyire van az érdi víznyerőkút és azt könnyen beszennyezheti az így kifolyt szennyvíz. Az építkezés első ütemére — ami már készül — már megkapták a támogatást, s ha a továbbiakra is megszavazzák, kezdődhet a további munka. A községet járva azt tapasztaltam, hogy az utakra is ráférne a felújítás. A község vezetői azonban — nagyon helyesen — úgy gondolják, hogy előbb befejezik a földmunkával, túrás- sal-fúrással járó csatorna-, gáz- és telefonvezetést, s majd csak utána kezdenek az útburkolatok rendbehozásához. A faluban két alsó- és egy felsőtagozatos iskola, valamint három óvoda működik. Most tervezik egy újabb kétcsoportos óvoda építését. Az orvosi hálózatot is bővíteni szeretnék, mert már nem elegendő a két felnőtt és egy gyermekorvos. Túlságosan leterheltek, nem tudnak — a legjobb akaratuk mellett sem — kellőképpen foglalkozni betegeikkel. A rendelőt ki szeretnék egészíteni egy laboratóriummal is, ahol az alapvető vizsgálatokat mindjárt el tudnánk helyben végezni, hogy ne kelljen ezért mindig Érdre utazni. Az orvosi állásra pályázatot írtak ki. s a napokban eldől majd, ki lesz az, aki elnyeri. Igen kevés a községben a munkahely, ezért legtöbben a környéken keresnek munkát, ami igencsak nehéz mostanában. Az önkormányzat minden segítséget megadna azoknak, akik náluk fognak valamilyen vállalkozásba. Tárgyaltak ők is ebben az ügyben már több céggel és magánszeméllyel, de ezidáig sikertelenül. Igaz, nem mondtak végleg nemet, de eddig nem jelentkeztek konkrét igényel. Majd talán, ha teljesen elkészül a közművesítés, s már szinte csaknem minden igénylő telefonhoz juthat, vonzóbb lesz a község a befektetők számára is. Arpási Mária Leányfalu első asszonya Amikor dolgozni kell, együtt a csapat Csendesek a telek Leányfalun. Az idegen számára úgy tűnik, nem történik semmi ebben a községben. Az előzetes tájékozódás után, az újságíró számára az egyetlen érdekesnek tűnő dolog, hogy a polgármesterasz- szony, Adorján Istvánné négygyermekes anya. 9 Nem egészen mindennapi, hogy egy asszony, négy gyermek mellett vállalja a polgármesteri teendőkkel járó fáradtságot. Hogyan döntötte el, hogy jelölteti magát és mit szólt a család? — Ismernek az emberek, 1969-től élek Leányfalun, talán azt is mondhatnám: hitelesnek tartanak. Férjem erdész, őt is tisztelik, becsülik a faluban. Dolgoztam Pócs- megyeren, .aztán itt a községházán gazdasági vezetőként és neveltem a gyermekeimet. Sokáig vonakodtam jelöltetni magam, aztán arra gondoltam, legyen az embereknek választási lehetőségük —- két férfi volt az ellenjelöltem. Tudtam, mit vállalok, tudtam, mekkora felelősség, de amikor a választás napjának estéjén felhívtak, hogy én nyertem, még örülni sem tudtam, el kellett telnie egy-két hétnek, amíg felfogtam. A családom akkor nagyon boldog volt — most? — talán őket kellene megkérdezni. A gyermekeim nagyok, bennük segítőtársakra találtam, a fiatalokkal kapcsolatban nagyon számítok a véleményükre, a nagyobbik fiam — 26 éves — szerkeszti a helyi lapunkat, amire nagyon büszke vagyok. A kicsi hatéves, talán vele többet kellene foglalkoznom. • A XIX. század hetvenes éveitől Leányfalu a fővárosi úri társaság legkedveltebb nyári tartózkodási helye volt. Mi a helyzet ma? — Nyáron a lakosság száma megtízszereződik, majdnem kétezer üdülőház van a faluban. E tény nagy tehertételt is feltételez az állandó lakosok számára, de bevételi forrást is. Bár tavaly kissé megcsappant az idegenforgalomból befolyt pénz — az állami költségvetésnek 5 milliót kell visszafizetnünk — az idén megpróbáljuk ezt racionálisabban irányítani. Talán sokaknak nem tetszik, de a szemételszállítást például fizetniük kell, hiszen az ellenőrizhetetlen, hogy mennyi ideig tartózkodnak itt. Azt szoktam mondani, ne azért fizessenek, mert a szemetet elviszik, hanem azért, hogy Leányfalu tiszta legyen. A vendéglátó egységekre is megállapítottunk adót, no nem túl nagyot — aki egész évben nyitva tart, négyezer forintot fizet —, ez is bevétel a falunak. • Az önkormányzat átvette a helyi strandot. Hogyan alakult a tavalyi év és mit terveznek ez év nyarára? — Sajnos nem egészen úgy alakult, ahogy elképzeltük. Tavaly nyáron egy kft. üzemeltette a strandot, de amikor az elszámoltatásra került sor, olyan irreális számlát nyújtottak be, amit nem tudtunk elfogadni. Idén — a kockázat vállalásával — az önkormányzat fogja működtetni. Felvettünk egy főállású vízügyi szakembert, az ő és a gazdasági szakértő segítségével komoly tanulmány- tervet dolgozunk ki a pályáztatás feltételeiről. Nekünk is az a célunk, hogy valaki hosz- szú távon vállalja a célszerű, gazdaságos hasznosítását, de ehhez tudnunk kell mi az, amit kérünk, elvárunk, mik a lehetőségek • Végül, hogy érzi magát Leányfalun a polgármesterasszony, talál-e partnereket a munkában? — Szerintem, aki a nyilvánosság előtt dolgozik, talál egyetértőket is, meg ellenfeleket is. Az elkezdett úton menni kell, vállalva a kellemetlen, nehéz helyzeteket. A képviselő-testületről a legjobbakat mondhatom, itt vannak, segítenek mindenben, áldozatot vállalnak a faluért. Felelősséggel végzik munkájukat. Jó csapat vagyunk, örömmel tesszük a dolgunkat. Szeretjük a települést... Bartos Csilla
