Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. február 18.. csütörtök Clinton és a deficit A középrétegek javáért Reggeli misék Varsóban Kétéves az államfői kápolna Közép-európai idő szerint csütörtökön éjjel mutatja be szigorú gazdasági program­ját az amerikai elnök. A deficitcsökkentő-gaz- daságösztönző tervezet leg­nagyobb izgalommal vált része az új adórendszer, amelyről annyit máris tud­ni, hogy elsősorban a nagy- jövedelműeket sújtja, de az évi 30 ezer dollárnál többet kereső valamennyi ameri­kai család adója növekszik. Clinton ezzel együtt azt ígé­ri — mint azt keddi televízi­ós beszédében hangsúlyoz­ta —, hogy az adóterhek nö­vekedése ellenére program­ja csaknem valamennyi amerikai állampolgárnak, de a középrétegeknek bizto­san a javát szolgálja. Ez utóbbit a fűtőanyagér­ték alapján kirótt új energia­adó sújtja majd a legin­Felkeltette a tekintélyes francia lap, a Libération ér­deklődését a Budapesten el­távolított emlékművekből létesülő szoborpark. A lap tudósítója, Véronique Soule azt írja, a magyar főváros lesz az első, ahol létrehoz­zák „a szocialista realizmus múzeumát, hogy ne feled­kezzenek meg a kommunis­ta diktatúráról”. A cikk megállapítja, el­lentétben például Romániá­val vagy Albániával, ahol szobordöntögetések voltak, a kommunista rendszer em­lékműveinek eltávolítását gondosan megszervezték, s kább. De növekszik például a 32 ezer dollárnál többet kereső nyugdíjas házaspá­rok társadalombiztosítási hozzájárulása is, és különös­képpen a gazdagabb vállala­tok és magánszemélyek adó­ja. Ez utóbbi a kiszivárogta­tott értesülések szerint 3,5 százalékkal emelkedik min­den olyan személy eseté­ben, aki évi negyedmillió dollárnál többet keres. A 4 éves program össze­sen 250 milliárd dollárnyi plusz adóbevételt irányoz elő, s ugyanolyan mérték­ben szándékozik csökkente­ni az állami kiadásokat. 31 milliárd dollárt szán az el­nök a munkahelyteremtő be­ruházások támogatására és a rövid távú gazdaságösz­tönzést szolgáló vállalati adókedvezményekre. A tervezet részleteit az „az új rendszer megszilárdu­lásának jeleként ez a döntés szinte egyhangú támogatást kapott”. Külön kiemeli az írás, hogy az elesett szovjet katonák hamvait exhumál­ták, azt új temetőben helyez­ték el, s itt felállították a Duna partjáról áthelyezett emlékoszloptól is. Ismerteti a Szabadság téri szovjet em­lékmű ügyében létrejött megállapodást is. A tudósítás Zsigmond At­tila MDF-képviselő, a Bu­dapest Galéria igazgatója in­terjúja alapján számol be a készülő szoborpark tervei­ről, megvalósításáról. átlagpolgárok is gondter­helten, az üzleti körök azonban nyílt aggodalom­mal várják. A New York-i tőzsde mutatója, a Dow Jo- nes-index kedden 15 hó­napja nem tapasztalt mér­tékben, 83 ponttal, 3309,5 pontra esett vissza, elem­zők szerint elsősorban azért, mert a résztvevők at­tól tartanak, hogy az óriási­ra duzzadt adók behatárol­ják a gazdaság beígért föl­lendülését. Clinton legfőbb érve — magasrangú gazdasági szak­emberek szerint —- az lesz, hogy ha nem tennének sem­mit, az amerikai költségve­tés hiánya négy év múlva 41 milliárd dollárral múlná felül Bush legborúsabb becsléseit. Az idén 327 mil­liárd dollár költségvetési hi­ánnyal számolnak. Vance lemond Cyrus Vance, a nemzetközi Jugoszlávia-konferencia társelnöke rövidesen — né­hány héten belül — lemond közvetítői tisztségéről — je­lentette a Reuter, ENSZ-for- rásokra hivatkozva. A volt amerikai külügyminiszter csak a boszniai rendezésről kezdett New York-i tárgya­lási forduló befejeztével vá­lik meg társelnöki tisztségé­től (amelyben Lord Owen volt a partnere), ugyanis „a jelenlegi sorsdöntő pillan- tokban nem akarja otthagy­ni a tárgyalásokat”. Hírek szerint a tapasztalt politikus Butrosz Gáli ta­nácsadójaként működne a jövőben. Kravcsuk a bányászoknál A sztrájkoló donyecki bá­nyászokhoz utazott Leonyid Kravcsuk. Az ukrán elnök igyekszik megnyugtatni az alacsony fizetésük és elvi­selhetetlen életkörülménye­ik miatt elégedetlenkedő bá­nyászokat. Alig két hete Le­onyid Kucsma kormányfő kísérelte meg ugyanezt, ak­kor nem sikerült, és több fejtés azonnal beszüntette a munkát. A sztrájkot ideigle­nesen felfüggesztették, mert ígéretet kaptak követe­léseik teljesítésére. — Innen üzenjük az impe­rializmusnak, hogy a kubai nép egységes, erős és önfe- láldozóan, hűséggel, hősie­sen viseli valamennyi prob­lémáját — jelentette ki Fi­del Castro kedden, a közel­gő választások előtt havan­nai városnegyedekben tett villámlátogatása során. A kubai állam- és kormányfő a választópolgárokkal be­szélgetve mindazonáltal el­ismerte, hogy a február 24-ei parlamenti és megyei képviselő-testületi választás „a fővárosban jelenti a leg­bonyolultabb és -kemé­nyebb politikai küzdelmet”. Diplomáciai források sze­rint a tavaly decemberben tartott helyhatósági választá­sok során Havannában az országos átlagnál jóval ma­gasabb, mintegy 35 száza­lék volt az érvénytelen sza­vazólappal voksolók ará­nya, pedig a kötelező kettős A Belweder, a lengyel ál­lamfői palota kápolnája megnyitásának második év­fordulója alkalmából a var­sói szentélyben kedden Jó­zef Glemp bíboros prímás celebrált misét. A mise után a lengyel katolikus egyházfő beszélgetést foly­tatott Lech Walesa elnök­kel az ország politikai hely­zetéről, s a társadalom er­kölcsi állapotáról — közöl­te az elnöki sajtóhivatal. jelölés miatt akkor még va­lóságos választási lehetősé­ge is volt a lakosságnak, szemben a most következő szavazással, amikor minden képviselői helyre csupán egy jelöltet állítottak. — Az imperializmus azt szeretné, hogy a szavazás megossza a lakosságot. Ezért a népnek azzal kell de­monstrálnia öntudatát, hogy egységesen valamennyi je­löltre voksol — hangoztatta. Castro, aki az elmúlt na­pokban a szigetország kele­ti részén fekvő Santiago de Cuba megyében, az őt kép­viselővé jelölt választókör­zetben járt kampánykör- úton, beszédeiben többször fejtegette azt a tételt, hogy a jelöltlisták jóváhagyása az egyedüli forradalmi ma­gatartás, következéskép­pen a nemmel szavazók az ellenforradalom erőit támo­gatják. A kápolna megnyitása Walesa egyik első elnöki döntése volt, s azóta a reg­geli mise a lengyel politi­kai élet fontos eleme lett. Nemcsak az államfő és kö­zeli munkatársai vesznek részt rajta, de Walesa gyak­ran meghív rá egy-egy ve­zető politikust, vagy köz­életi személyiséget, akivel az istentisztelet után regge­li mellett folytat megbeszé­lést. Osimói szerződés Olaszország és Szlovénia kö­zött hamarosan tárgyalások kezdődnek az 1975-ben kö­tött osimói szerződés felül­vizsgálatáról, amely azon­ban nem terjed ki a határok kérdésére, mert azok végle­gesek — közölte Emilio Co­lombo olasz külügyminiszter azt követően, hogy Goriziá- ban találkozott Lojze Peterle szlovén külügyminiszterrel. Az osimói szerződést Olaszország és a kommunis­ta Jugoszlávia képviselői ír­ták alá. A megállapodás vég­legesítette egyebek között a trieszti zónák kialakult hely­zetét. Szlovénia a volt Jugo­szlávia egyik örököseként ér­vényesnek tekinti a szerző­dést, de kész tárgyalni egyes pontjainak felülvizsgálatáról. Colombo és Peterle egyet­értett abban, hogy a Közép- európai Kezdeményezést — a térség országait, köztük Magyarországot is tömörítő regionális együttműködési szervezet — meg kell erősí­teni. A Liberation véleménye Budapesti szoborpark Szavazni forradalmi magatartás Castro üzen az imperializmusnak VÉLEMÉNY Ellenzéki taktika baltól falig Orbán Viktort szemmel láthatóan zavarják Pető Iván legutóbbi kije­lentései. Orbán Viktornak igaza van. Az SZDSZ elnöke nem volt tekintet­tel rá, s rajta keresztül a fiatal de­mokratákra, amikor ezt mondta: „Nem hiszem, hogy igazuk van azoknak, akik szerint eleve csak a Magyar Szocialista Párttal együtt­működve lehetséges alternatívát nyújtani a mai koalícióval szemben. Azonban, ha bebizo­nyosodna e jóslatok igazsága, akkor valószínűleg a legradi­kálisabban gondolkodó szabaddemokrata is az alternatíva, tehát a koalíció mellett döntene.” Pető úr nem számolt azzal, hogy a szocialistákkal kö­tendő koalíció milyen kellemetlen helyzetbe hozza „libe­rális” partnerét. Orbán ugyanis tudja, hogy a döntően kommunistákból lett szocialisták ugyanazok, akiknek ő még a szabad választások előtt beígérte az agyagbadön- gölést. Azt is tudja, hogy erről a magyar közvélemény se feledkezett meg, s ha máskor nem is, de a választási kam­pány idején emlékezni fog rá. Márpedig a Fidesz, amely persze nem azonos Orbán Viktorral, de valamelyest még­iscsak kötődik hozzá, nem teheti kockára jelenlegi, amúgy sem jelentős presztízsét azzal, hogy Horn Gyulá- ékkal kokettál. Az SZDSZ-szel más a helyzet. Ők szinte bármit megte­hetnek, mert úgyse várja tőlük senki, hogy valamely politi­kai irányzat mellett néhány hónapnál tovább kitartsanak. A pártelnök nem is rejtette véka alá ezzel kapcsolatos nézete­it, amikor kijelentette: „Sokak számára legyünk mi lehetsé­ges partner, és sok mindenki legyen számunkra elképzelhe­tő partner.” Az egyszerű választópolgár csak hüledezik, és azon töri a fejét, hogy mi értelme a pártküzdelmeknek, az ő szavaza­tának, ha ezek már a választások előtt arról beszélnek, mi­ként fognak egymás keblére borulni. Nincs könnyű helyzet­ben az az SZDSZ- vagy Fidesz-szimpatizáns, aki története­sen nem kedveli az MSZP-t, és feltehetően ugyanez áll arra az MSZP-szimpatizánsra is, akinek az SZDSZ halla­tán feláll a hátán a szőr. És miközben Orbán liberális együttműködésről beszél, és az SZDSZ-t végső állásfoglalásra akarja bírni, addig Pető azt mondja, hogy „eltérően a mai koalíciótól, a gon­dolkodás alapja nem lehet a világnézeti azonosság, az elhi­vatottság közös stílusa, vagy bármi hasonló”. Ez világos beszéd. Csak az nem világos, hogy az a párt, amely nem a világnézeti azonosság alapján kíván közösen gondolkodni és együttműködni leendő koalíciós partnerei­vel, vajon milyen alapon fog közösen gondolkodni az or­szág lakóival, akik előtt kormányzati tényezőként kíván megjelenni. „Kizárólag előre meghatározott nyilvánosan vállalt prog­ramoknak közössége lehet a kiinduló pont” — mondotta Pető, s tekintettel pártjának az egyházakkal kapcsolatos el­képzeléseire, amelyek révén kihúznák a szőnyeget az egy­házak és az egyházi intézmények alól, máris ki lehet jelöl­ni egy programpontot, amit a szocialisták is vállalni tudná­nak. A keresztény szellemiség társadalomjobbító, a nem­zet kulturális, erkölcsi fejlődését kedvezően befolyásoló ha­tása az SZDSZ-t valamiért zavarja. Az az álláspontjuk, hogy az egyházak állami támogatás nélkül, kizárólag a hívő emberek pénzéből tartsák fenn magukat, és apránként visszaszerzett intézményeiket. Ezek működtetését valami­kor jövedelmező birtokok és vállalkozások biztosították, amelyek ma nem állnak az egyházak rendelkezésére. Telje­sen nyilvánvaló, hogy a szabaddemokraták tizenöt pontos csomagtervében is szereplő ötlet hová juttatná az egyháza­kat és miként szűkítené be a lassan eszmélő magyar keresz­tények lehetőségeit. Miről van itt szó? Összehangolt, vagy egymástól függet­len kampány előtti taktikáról? A leendő választók találgat­hatnak. Még az is lehet, hogy a Fidesz-vezért cseppet sem zavarják az SZDSZ-vezér kijelentései, csupán felosztották a szerepeket az MSZP-hez fűződő viszonyt illetően. Vala­hogy úgy, mint a párban dolgozó rendőrségi kihallgatok. Egyikük barátkozik, másikuk haragszik. A „liberálisok” reménykednek, hogy magukban is elég erősek lesznek a választások idején, de erre azért nem ven­nének mérget, s számolnak azzal, hogy rákényszerülnek a szocialista testvérpárttal való szövetkezésre. Persze az is megtörténhet, hogy eltaktikázzák magukat s mindhárman tovább koptatják az ellenzéki ülőhelyeket. Feltéve, ha bejutnak a Parlamentbe. (Bánó Attila)

Next

/
Thumbnails
Contents