Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-16 / 39. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. FEBRUAR 16.. KEDD Bánk bán — 160 éve színpadon Ifjabb Katona József 1790. november 11-én született Kecskeméten. Egyikében azoknak a nagy alföldi városoknak, amelyek színmagyar lakosságukkal, szorgalmas, tehetséges és tehetős parasztpolgárságukkal támogatták az iskolázást, művelődést, alkalmanként akár a színjátszást is, de amelyekben a külföldi utazó szeme hiába kereste volna a Nyugat-Európában megszokott városiasság jeleit: az emeletes házakat, a díszes középületeket, a rendezett városképet. Az idősebb Katona József takácsmester volt, gimnáziumi alsóbb osztályokat végezett, valamicskét értett latinul — de szőlője is volt a város határában. Az egyik anekdotává kerekedett emlékezés szerint állítólag felháborodottan sietett Pestre, hogy színésszé „züllött” fiát visszatérítse a helyes útra, ám megenyhült volna, látva, hogy tehetséggel mozog a világot jelentő deszkákon. Az viszont tény, hogy fia irodalmi hagyatékát értő gonddal kezelte: a drámaíró egykori paptanára közreműködésével kiadta várostörténetét (1834), egy évvel korábban pedig három drámáját gondosan leírva juttatta el a budai színtársulathoz. Az édesanya, Borbók Ilona talán írni sem tudott, de szült kilenc, és felnevelt hat gyermeket. Szinte jelképes származásról, életmódról, indíttatásról az a mozzanat, hogy a gyermekkor kalandozásai a Kecskemét környéki pusztákon később várostörténet írására ihlették Katonát; hogy a Bánk bán első és második kidolgozását egyaránt Kecskeméten fejezte be („Leültem almafára tövébe hát..,”), és 1816-ban ugyanott olvasta fel Udvarhelyi Miklós színésznek a drámáját, apja szövőszékén ülve. (Arról az Udvarhelyi Miklósról van szó, aki jutalomjátékául a Bánk bánt választotta Kassán, 1833. február 15-én, ezelőtt 160 évvel.) Csúcsok a vidéki Magyarországon Katona — számos adat bizonyítja ezt — kezdetben még bízhatott abban, hogy az irodalmi. művészeti élet részese lesz és marad, Kecskeméten élve is. Csakhogy az 1820-as évek éppen Pest irodalmi központtá válásának az időszaka. A fiatal irodalom vezéralakja, Kisfaludy Károly maga is drámaíró volt — nehéz lett volna tőle elvárni hogy saját művei rovására a Bánk bánt népszerűsítse. Szerkesztőként az Aurora 1822. évi kötetében leközölte Katona nála hagyott verseiből a Vágy címűt — de a dolognak nem lett folytatása. A rangos, vegyes tartalmú folyóiratban, a Tudományos Gyűjteményben hiába keressük Kisfaludy Károly Ilka című drámájáról írott elemzését, az évtized egyik legszínvonalasabb drámabírálatát — az 1821. áprilisi kötetben viszont megjelent értekezése: Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? A Pesten töltött évek színészi és drámaírói tapasztalatainak összegzéseként hat pontban foglalta össze a hosz- szú címben ígért okokat: az állandó színház nemlétében, a nemzeti dicsekvés hajlamában, a drámakiadás nehézségeiben, a cenzúra munkálkodásában, valamint a szakszerű kritika és az anyagi elismerés hiányában nevezve meg őket. Két év múlva ugyancsak a Tudományos Gyűjtemény közölte (mintegy mutatványul a készülő várostörténetből) A kecskeméti pusztákról című történelmi tanulmányát, amelyet 1824-ben egy bécsi helyismereti folyóirat is átvett. Kecskemét a vándorszínészet egyik gyakran járt útvonalán feküdt, akár a Pest— Szeged irányt választották, akár Pest megkerülésével Székesfehérvárról, a Dunántúlról jövet-menet tartottak az Alföldre. így csaknem minden évben játszott rövi- debb-hosszabb ideig magyar színtársulat a városban, különféle alkalmi játékhelyeken, rendszerint vendéglők nagytermében telente, és kerthelyiségében ugyanott nyáron. Műsorukon Katona-drámák is szerepeltek, megkésett és szerény elismerést szervezve az írónak saját szülővárosában — a Bánk bán azonban ezúttal sem került színre. 1826-ban, ezeknek a vendégszerepléseknek hatására az alügyész úr (néhány társával együtt) utoljára tett kísérletet arra, hogy a színészet érdekében lépjen: javaslatot tett arra, hogy a városi tanács a piactéri, elhagyott mészárszék épületét alakítsa át színházzá. (A tervrajzot Katona József saját kezűleg készítette és magyarázta.) A kényszerű kompromisszumok és a korlátozott remények pillanata: eljátszották már Kecskeméten az Aubigny Clementi- át, amelyet még 1819-ben maga a szerző magyarított, azaz helyezett át magyar középkori környezetbe, Héder- vári Cecília néven a cenzúra kijátszására; a pesti Német Színház 3200 fős nézőterének ovációja helyett kecskeméti ismerősök és ismeretlenek tapsai; egy állandó pesti magyar színház helyett alkalmi játszóhely terve. 1826. július 10-én Kecskemét tanácsa a színházépítés ügyében elodázó határozatot hozott, akkorra halasztva azt, amikor a város pénztára rendezett állapotba kerül. Katona Józsefen beteljesedtek saját játékszíni tanulmányának szavai: „...ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürézése, élelméről gondolkozik, és — elhallgat.” Nem érte meg 40. születésnapját: április 16-án, hivatalába tartva, szívroham ölte meg Katona Józsefet. 5 lívrf.t .Nrönf-*, *?> A* NBMZKTI »ALL, ES M V. I N J A TK 7. 0 -T A HS A M A U ÁLTÁL Téma és magyarság A témát maga választotta, a cselekmény vázát, a legtöbb szereplőket történeti forrásaiban készen kapta a szerző. A legnagyobb gondot számára az udvari élet, a középkori lovagi világ megrajzolása okozta. Ezért az idézetek lelőhelye nem elsősorban Shakespeare vagy Schiller, akikkel oly sokat és oly szívesen ha- sonlítgatták össze a Bánk bánt, hanem két, azóta teljesen elfeledett német szerző. A Veit Weber néven író Leonhard Wächter (1762— 1837) 1787 és 1798 között jelentette meg Berlinben hétkötetes Sagen der Vorzeit (A hajdani idők mondái) című munkáját. Ez történelmi elbeszéléseket és lovagregényeket tartalmazott, a XVIII. századi felvilágosodás szellemében ábrázolva a múltat. A nép felemelkedéséért, a közjóért küzdő lovagok világa kettősen is vonzotta Katonát: a hiányzó hangulatot korszerű értelmezésben olvashatta. Másik mintáját is megnevezte az első kidolgozás jegyzeteiben: Kari von Eckartshau- sent (1752—1803), pontosabban az ő Der Prinz un sien Freund (A herceg és barátja) című művét, amely Pesten jelent meg 1789-ben. Mint arra a cím is utal, a felvilágosodott uralkodót nevelő tanácsok gyűjteménye ez, az államhatalmi bölcsesség kézikönyve; telve magvas, rövid, csattanós megfogalmazásokkal. Az előbbi gyűjtemény több mint 250, az utóbbi mintegy 70 sort adott a drámához. A Bánk bán mégis egységes műalkotásnak hat; szereplőit olvasva-hallgátva sohasem érezzük, hogy idegen vagy átvett szöveget mondanak. Szavaik és tetteik egyéniségükből, életükből, a színpadi helyzetből következnek. Ebben az öntörvényűségben áll Katona Jószef eredetisége, s ezért csodálta őt már Arany János is, mondván: „...bámulatos, hogy tudta a nagy szenvedélyeknek olyan megragadó kifejezéseit olyan gondos beosztással elrendezni, hogy tudott annyi számíA Bánk bán ősbemutatójának színhelye, az 1780-as években épült régi kassai színház tással — költeni!” / Értelmezési „Katona József vicefiskális úr ezen tanácshoz vonszó tiszteletének jeléül, és annak bizonyságául, hogy ezen városi közönséget, melyben származását vette, mely érzékeny, indulattal kedveli, egy általa készített drámát, melynek címje Bánk Bán, ezen város főbírójának és tanácsának ajállva kinyomtatta, és egy nyomtatvánt ezennel a tanácsnak bemutatott. A maga szíves tiszteletét kimutatott munkájával is kinyilatkoztatni kívánó hazafi úrnak ajánlását a tanács nemcsak jóindulattal elfogadja, hanem az auktor úrnak a magyar nyelv palléroztatására törekedő dicséretes igyekeze- tiért honorárium fejében a város kasszájából 100 forintokat kifizettetni rendelt.” (Kecskemét város tanácsa 1820. november 22-i ülésének jegyzőkönyvéből) * „Sok tekintetben hiányos s némileg vad, de erővel teljes színmű. (...) Legkevésbé sikerült Bánk bán karaktere, kiben nem látjuk azon szilárdságot, mely az általa elkövetett merész a nagy felelősségű tetthez kívántatik. Tökéletesebbek Petur, Bíberách, Ottó, Tiborc. Gertrúd nem egészen érthető. Melinda a legnehezebb feladat az egészben, ha talán nem minden részben tökéletes is, de helyenként meglepőleg szerencsés vonásokkal van ábrázolva. Az egész mű mindenesetre magasabb tehetségre mutat, s nem hűtlen másolata a kornak, mely, noha hanyatlásnak indult, s a hajdani erőből vadságra fajult, mégis sok jeleivel bír a férfiasságnak s lovagi szellemnek. Drámai, sőt színi hatás tekintetében végre a mű ritka tünemény...” (Vörösmarty Mihály színikritikája, Athenaeum, 1839) * „Az első magyar író, aki túlhaladt a művészi spekulehetőségek láció keretein, az egyéni, a világtól kiszakított lélek lírai megnyilatkozásán. Első, akiben a tömeg, egy ország, egy faj élete lobban ki. Mai szemmel nézve az első író, aki a szociális közösség létezéseinek megérzője s kijelentője. A Bánk bán egy századon keresztül politikai fórum (ítélőszék), s mióta elmúlt felettünk a történelmi rabság kerete, azóta még többet jelent: egy társadalmi beren- dezkedési formának örökérvényű összképe. Mindenek- fölött olyan költői alkotás, amelynek nincs testvére, sem versenytársa a magyar irodalomban... (Móricz Zsigmond; Nyugat, 1930) * „A Bánk bán — mint minden szellemi remek — nem olyanformán egyedüli már, mint a Gioconda, mint a képzőművészet remekei. Itt az eredetit semmiféle hozzá- nyúlás nem érintheti, nem másíthatja. Amit én végeztem: ajánlat. Elutasítható és folytatható. Az eredetit nem kisebbítheti, csak emelheti. Vele nem sérteni, hanem szolgálni akartam. Ha nem sikerült, magam tépem el. Épp azért, mert az akadé- miailag halhatatlan Katona Józsefet élő szerzőnek becsülöm. Csaknem kartársnak, hogy mégis szentségtö- rőt mondjak. Értékük tudó szerzők pedig még a botrányig forrósodó zajt is jobban szívelik maguk körül, mint az áhítatos hallgatást. Taglaljuk minél többet a hős Bánt, beszéljünk minél gyakrabban s forróbban a korán elhallgatott Legelsőnkről.” (Illyés Gyula bevezetése az átigazított Bánk bánhoz; Új írás, 1976) (Összeállításunk Herényi Ferenc tanulmánya alapján készült. Megjelent a MATÚRA klasz- szikusok-sorozatban.)
