Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-16 / 39. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 16.. KEDD Maastricht-puccs Londonban Felemelt adótömeg Clinton programot hirdet A brit kormány a királynő szuverén aláírásával akkor is törvénybe iktatja az EK maastrichti uniószerződéseit, ha a törvényhozásban megbukna e törekvése — ez terjedt el Londonban kormánykörökből. Az ellenzéki Munkáspárt és a kormányzó Konzervatív Párt Maastricht-ellenes nacionalista lázadói magyarázatot követeltek hétfőn. A legújabb fordulat hátterében az áll, hogy az ellenzéki Munkáspárt a múlt héten módosítást kezdeményezett az uniószerződések be- cikkelyezési törvényjavaslatához. Eszerint a szociális fejezetet ki kellene venni a Michal Kovác a szlovák elnök A szlovák parlament tegnap délután Michal Kovácot választotta meg a Szlovák Köztársaság köztársasági elnökévé. Az ezt eldöntő szavazás eredményét néhány perccel 16.00 óra előtt jelentették be. Michal Kovác a Vladimír Me- ciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) jelöltjeként indult, és a 147 tagú parlament szavazatainak háromötödös többségére, 90 szavazatra volt szüksége a megválasztáshoz. Az 53 éves Michal Kovác 106 szavazatot kapott — ellenjelölt nem volt —, és így a Szlovák Köztársaság államfője lett. Hivatalos beiktatására március első napjaiban kerül sor a pozsonyi várban. Michal Kovác a választás előtt elkötelezte magát, hogy megválasztása esetén kilép a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tagjainak a sorából. szerződésből. Ez a forté- lyos indítvány vagy megsemmisítené az uniószerződéseket, vagy arra kényszerítené a többi 11 tagállamot, hogy újratárgyalja az egész szerződésrendszert. A maastrichti uniószerződések csak akkor léphetnek életbe az EK-ban, ha valamennyi tagállamban azonos szöveggel törvénybe iktatják az 1991. decemberi megállapodást. A brit kormány kivételt kapott az EK-tól a dolgozók jogérvényesítését szavatoló szociális fejezet alól, mert szerinte az rontaná a brit ipar nemzetközi versenyképességét. Tárgyalások Spanyol—brit külügyminiszteri tárgyalások kezdődnek Gibraltárról, a Spanyol- ország déli csücskénél levő és a Földközi-tenger bejáratát ellenőrző brit gyarmatról. Mióta a modem haditechnika, valamint Spanyolország NATO- és EK-tagsága megszüntette a gibraltári szikla stratégiai jelentőségét Nagy-Britannia számára, a terület visszaadásának, vagy megosztásának nincs elvi akadálya — most más bonyolítja a két éve már megkezdett, de időközben megszakadt tárgyalásokat. A gibraltári önkormányzat vezetője, Joe Bossano, a helyi üzleti körök támogatásával gyakorlatilag függetlenséget akar, és új érvre is hivatkozik: az EK maastrichti uniószerződéseibe foglalt szubszidiaritás elvére. A helyzetet bonyolítja, hogy a Munkáspárt indítványához elvtelenül csatlakoztak a konzervatív párt lázadói, mert jó alkalmat látnak Maastricht megbuktatására. A kormánynak mindössze 21 fős többsége van a parlamentben. A Munkáspárt indítványáról csak néhány hét múlva lesz szavazás, de Nagy-Bri- tanniában már az egész politikai közélet felbolydult az alkotmányos válsággal fenyegető ügy miatt, mely EK-szinten a csatlakozások: az EFTA-országok, majd a közép-európai országok csatlakozási tárgyalásainak menetrendjét is hátráltathatja. Gibraltárról Gibraltár teljes, vagy részleges függetlenségét, vagy 13-ik EK-taggá válásának lehetőségét mind a brit, mind a spanyol kormány elutasítja. Hivatkoznak az 1713-as utrechti szerződésre, amely örök időkre Nagy-Britanniának adta Gibraltárt, de az is benne van, hogy ha Nagy-Britannia valaha lemondana jogáról, akkor a terület visszakerül Spanyolországhoz. A spanyol kormány néhány éve már javasolt egy megoldást: Gibraltár legyen közös brit—spanyol birtok, afféle perszonálunióban II. Erzsébet és János Károly megosztott szuverenitása alatt. A gibraltári helyi vezetés ezt elutasította, de nem lehetetlen, hogy a most kezdődő spanyol— brit tárgyalásokon mégis fölmelegítik ezt a tervet. Politikai csúcsidőben Jelcin szabadságon Egyelőre nem történt semmiféle változás az államfő és a parlamenti elnök kedd délelőttre tervezett találkozóját illetően, minden a tervek szerint halad — közölte Konsztantyin Zlobin, a parlamenti elnök szóvivője annak kapcsán, hogy Borisz Jelcin váratlanul szabadságra ment. Mint hozzátette: nincs tudomása arról, hogy Jelcin és Haszbulatov érintkezésbe lépett volna egymással a találkozó elhalasztását illetően. Hétfő délután ül össze az orosz parlament elnöksége, hogy egyeztesse a következő napok törvényhozási napirendjét, és ezen az ülésen születik döntés a magyar— orosz szerződés ratifikálásának időpontjáról. Borisz Jelcin hétfőtől tizenkét nap szabadságot vett ki, amelyet egy Moszkva környéki dácsán tölt el. A közlés szerint az elnök jó egészségi állapotnak örvend, így a váratlan pihenés nem egészségügyi okoknak tudható be, noha Borisz Jelcin kétségtelenül elfáradt az utóbbi napok erőltetett ütemű munkájában. Az elnök éppen akkor vette ki váratlanul a tavalyról maradt szabadságát, amikor a referendum körüli politikai harc tetőfokára hágott. Emellett az államfőnek kedden folytatni kellene a parlamenti elnökkel múlt pénteken kezdett békéltető tárgyalásokat. Helyi idő szerint hétfő éjjel hirdeti meg a széles nyilvánosság előtt gazdasági programját az új amerikai elnök. Bili Clinton országos televíziós beszédben ismerteti elképzeléseit az amerikai nemzettel; a csomagterv hivatalos változatát szerdán terjeszti a kongresszus együttes ülése elé. Thomas Foley, a képviselőház demokrata elnöke a tervezetről szólva elmondta: tudomása szerint a Clin- ton-program átfogó energia- fogyasztási adót is tartalmaz. Az új adófajta Foley szerint az összes energiahordozó-típust érinti majd. A szenátus költségvetési bizottságának vezető republikánus tagja, Pete DomeniA Cotidianul című bukaresti napilap hétfői értesülése szerint a román műemlékvédelmi felügyelőség elhatározta, hogy bíróságon tesz feljelentést Gheorghe Funar kolozsvári polgármester ellen a Mátyás-szobor együttesén megfelelő engedély nélkül végrehajtott változtatások és a szobor két oldalán felállított hat zászlótartó oszlop munkálatainál elkövetett régészeti szabálytalanságok miatt. Az oszlopok alapozásánál antik pénzekre és középkori erődítmények nyomára akadtak, a helyet azonban betonnal borították be Funar munkásai. A polgármester novemci szerint az intézkedés növelni fogja a munkanélküliséget az Egyesült Államokban. A honatya kijelentette: számításai szerint a Clin- ton-kormányzat összesen 250 milliárd dollárnyi új adótömeggel kívánja megterhelni az amerikai társadalmat. Foley házelnök ezt az értesülést gyakorlatilag cáfolta. Leon Panetta, a Fehér Ház költségvetési igazgatója kijelentette: Clinton elnök programja révén „karnyújtásnyi közelségbe” kerülhet az a kormányzati terv, amely a költségvetési hiány 145 milliárd dolláros csökkentését ígéri a következő négyéves időszak végére. bér vége óta több ízben is beavatkozott — új felirat elhelyezésével az alapzaton, zászlótartó oszlopok felállításával — az UNESCO listáján számon tartott műemléknek számító Mátyásszobron, azzal a kifejezett céllal, hogy a magyar nemzeti kisebbséget megbántsa érzéseiben és élezze az etnikumközi feszültséget. Erre irányuló lépéseiben következetesen figyelmen kívül hagyta a román műemlékvédelmi előírásokat — erre hivatkozva a magyarság képviselői több ízben tüntetéseken, s a polgármester bepe- relésével tiltakoztak az akciók ellen. Feljelentik Funart Tiltakozó műemlékesek VÉLEMÉNY Akit egy álom szele megcsapott A hatvanas évek elején került kezembe először Moldová- nak a Idegen bajnok c. novelláskötete. Közös barátunktól kaptam kölcsön, s azonnal megfogott a könyvbe írt ajánlás: „Egy romantikus realistának, egy realista romantikus”. Zöldfülű könyvbúvárként rögtön megrázott a megszokottól eltérő hang. Azt gondoltam: igen, ő az én emberem. Környezetem, az egyszerű emberek szófordulatai köszöntek rám. Azok a sorsok, amiket szomszédaim, szüleim, barátaim éltek meg. A legfogékonyabb korban lévén ő lett nekem az irodalmi bálvány, úgy, ahogyan a mai ifjúságnak egy-egy rocksztár. Faltam az írásait. Alig vártam egy-egy új könyvét. A gimnáziumban a padomra az ő novelláiban olvasott idézetek kerültek (társadalmi tulajdon tudatos, de megbocsátható rongálása.) Fantasztikus volt az a merész kritikai hang, ami kicsengett a munkáiból. Szatíráit úgy olvastam buszon, villamoson, hogy közben körbe-körbe tekingettem, vajon kik látják, hogy Moldovát olvasok. Egyre többet tudtam meg az íróról. Részben írásaiból, ami át meg át volt szőve önéletrajzi elemekkel, valamint barátaitól, írótársaitól, persze csak közvetett módon. Megtudtam, hogy az addigi megszokott és elfogadott gyakorlattól eltérően ő nem riportokból, környezettanulmányokból ismeri a melós sorsot, hanem testközelből éli meg azt. Azután valamikor, úgy a 70-es évek körül, egy „jóindulatú” antimoldovista elárulta nekem, hogy az író zsidó származású. Balga lélek — mondtam neki — ha lehet mostantól fogva még jobban becsülöm, mert nem átall leereszkedni a nép közé, s osztozik sorsukban. Mondandója ettől hitelesebb, hatásosabb. Újabb, s újabb művek születtek, és én már szinte nevetségesen túlzó módon rajongtam Moldováért. Megtudtam, hogy az írók SZOCREÁL futballcsapatában ő az egyik kőkemény hátvéd. Érdeklődtem, miként lehetne a bandába kerülni? Azt mondták, ha írok valamit, amit publikálni lehet — és persze meg is jelenik — az lehet a belépő oda. Na ez azért egy kicsit visszarettentett. Te jó ég! Hogy is mernék írószerszámhoz nyúlni ilyen kvalitású emberek után?! Sorra jöttek a kemény társadalomkritikát tükröző szociográfiai írások. Tisztelet Komlónak, Szent tehén, Akit a mozdony füstje megcsapott, Égi szekér stb. stb. Azt gondolta mindenki, hogy jól megadta „nekik” Moldova, a mi emberünk. A melósoké, a kisembereké, a megalázott meg- szomorítottaké, az úgynevezett szocialista rendszer áldozataié. Műveiből következtetni lehetett, arra, hogy jól látja a rendszer hamisságait, álságosságát, elllentmondásait. Éátja és szívvel-lélekkel a jobbításért küzd. Szót emelt a helyi kiskirályok, a törpepotentátok hatalmának letöréséért. Jól érzékelte, mintegy belülről, a szerkezet rothadását, a társadalom félrevezetését. Egy-egy korifeussal való poharazga- tásból többet tapasztalt, mint félkönyvtámyi „elméleti” anyag áttanulmányozásából. Azt gondoltuk, ha jön a pillanat, a nagyon várt, de sohasem remélt lehetőség, ő a jó oldalon fog állni. És hála Istennek eljött az idő! A pontosan be nem határolható, tetten nem érthető perc, amikor egy- független ország évszázadok óta, végre először megvalósíthatja önmagát. Moldova György cserbenhagyott minket! Ő, a nagy ostorozó, korbácsát, írói tehetségét az új országépítők ellen fordítja. Mert nehezen hihető, hogy ne látná: ezt az újat csak vért és verítéket izzadva lehet felépíteni. Nem hiszem, hogy ne tudná éppen ő, hogy amit tizenhatezer napig elrontottak, azt nem lehet helyrehozni nyolc-kilenc- száz nap alatt. Lehetetlen, hogy ő, aki 56-ban az országáért harcolt, a forradalom eltipróját élteti! Mi történik itt! Lehet, hogy ő is, mint a szabadmadarasok közül oly sokan, őfelsége János király „ellenzéke” volt? Talán, akárcsak Hofit, biztonsági szelepként működtették? Amit eddig olvastam tőle az mind „rendelésre” készült volna? Igaz, néhány figyelmeztető jel úgy ’85 körül már akadt. Feltűnt, hogy „új” riport-, illetve novellagyűjteményei egyes darabjai már megjelentek előbb is, olvastam őket máshol. Nocsak — gondoltam — Moldova is kezd Mammon felé kacsingatni és ilyen apró huncutsággal jobb és jobb kondíciót elérni. Mindegy, ő már olyan sokat letett az asztalra és látszólag olyan keveset kapott érte, hogy az afféle gyarapodás talán még megbocsátható. Különben is, ha az ember valakivel szemben (vagy valaki mellett) ilyen fokon elfogult, mint én, hajlamos elnézni neki néhány ártatlannak látszó ügyeskedést. Mi lett a vége? Ismét letörött egy zászló. Úgy látszik sok-sok irodalmi Nagymajténynak kell jönni ahhoz, hogy elérkezzen a tudati aranykor! Addig is mi lesz Zörgő Raffaelek és Tolvaj Ferdinándok igazságaival? Fogunk még egy új LENDÜLET FC-ben egymás mellett focizni, vagy az égi futballpályán is más színű mezben gyűrkőzünk majd? Mielőtt elválnak útjaink, dűtsünk be kétszer ötven kis- fröccsöt, parolázzon utoljára velem, a százkilencvenkilen- cedik senkivel. Azután vége a plátói barátságunknak. Végleg? Illés László
