Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. FEBRUAR 16.. KEDD Maastricht-puccs Londonban Felemelt adótömeg Clinton programot hirdet A brit kormány a királynő szuverén aláírásával akkor is törvénybe iktatja az EK maastrichti uniószerződése­it, ha a törvényhozásban megbukna e törekvése — ez terjedt el Londonban kor­mánykörökből. Az ellenzéki Munkáspárt és a kormányzó Konzerva­tív Párt Maastricht-ellenes nacionalista lázadói magya­rázatot követeltek hétfőn. A legújabb fordulat hátte­rében az áll, hogy az ellen­zéki Munkáspárt a múlt hé­ten módosítást kezdeménye­zett az uniószerződések be- cikkelyezési törvényjavasla­tához. Eszerint a szociális fejezetet ki kellene venni a Michal Kovác a szlovák elnök A szlovák parlament tegnap délután Michal Kovácot válasz­totta meg a Szlovák Köztársa­ság köztársasági elnökévé. Az ezt eldöntő szavazás eredményét néhány perccel 16.00 óra előtt jelentették be. Michal Kovác a Vladimír Me- ciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) jelöltjeként indult, és a 147 tagú parlament szavaza­tainak háromötödös többségé­re, 90 szavazatra volt szüksége a megválasztáshoz. Az 53 éves Michal Kovác 106 szava­zatot kapott — ellenjelölt nem volt —, és így a Szlovák Köz­társaság államfője lett. Hivata­los beiktatására március első napjaiban kerül sor a pozsonyi várban. Michal Kovác a választás előtt elkötelezte magát, hogy megválasztása esetén kilép a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tagjainak a sorából. szerződésből. Ez a forté- lyos indítvány vagy meg­semmisítené az uniószerző­déseket, vagy arra kénysze­rítené a többi 11 tagálla­mot, hogy újratárgyalja az egész szerződésrendszert. A maastrichti uniószerződé­sek csak akkor léphetnek életbe az EK-ban, ha vala­mennyi tagállamban azonos szöveggel törvénybe iktat­ják az 1991. decemberi megállapodást. A brit kor­mány kivételt kapott az EK-tól a dolgozók jogérvé­nyesítését szavatoló szoci­ális fejezet alól, mert szerin­te az rontaná a brit ipar nemzetközi versenyképessé­gét. Tárgyalások Spanyol—brit külügymi­niszteri tárgyalások kezdőd­nek Gibraltárról, a Spanyol- ország déli csücskénél levő és a Földközi-tenger bejára­tát ellenőrző brit gyarmatról. Mióta a modem haditech­nika, valamint Spanyolor­szág NATO- és EK-tagsága megszüntette a gibraltári szikla stratégiai jelentősé­gét Nagy-Britannia számá­ra, a terület visszaadásának, vagy megosztásának nincs elvi akadálya — most más bonyolítja a két éve már megkezdett, de időközben megszakadt tárgyalásokat. A gibraltári önkormány­zat vezetője, Joe Bossano, a helyi üzleti körök támoga­tásával gyakorlatilag függet­lenséget akar, és új érvre is hivatkozik: az EK maast­richti uniószerződéseibe foglalt szubszidiaritás elvé­re. A helyzetet bonyolítja, hogy a Munkáspárt indítvá­nyához elvtelenül csatlakoz­tak a konzervatív párt láza­dói, mert jó alkalmat látnak Maastricht megbuktatására. A kormánynak mindössze 21 fős többsége van a parla­mentben. A Munkáspárt indítványá­ról csak néhány hét múlva lesz szavazás, de Nagy-Bri- tanniában már az egész poli­tikai közélet felbolydult az alkotmányos válsággal fe­nyegető ügy miatt, mely EK-szinten a csatlakozások: az EFTA-országok, majd a közép-európai országok csat­lakozási tárgyalásainak me­netrendjét is hátráltathatja. Gibraltárról Gibraltár teljes, vagy részleges függetlenségét, vagy 13-ik EK-taggá válásá­nak lehetőségét mind a brit, mind a spanyol kormány el­utasítja. Hivatkoznak az 1713-as utrechti szerződés­re, amely örök időkre Nagy-Britanniának adta Gibraltárt, de az is benne van, hogy ha Nagy-Britan­nia valaha lemondana jogá­ról, akkor a terület visszake­rül Spanyolországhoz. A spanyol kormány né­hány éve már javasolt egy megoldást: Gibraltár legyen közös brit—spanyol birtok, afféle perszonálunióban II. Erzsébet és János Ká­roly megosztott szuverenitá­sa alatt. A gibraltári helyi vezetés ezt elutasította, de nem lehetetlen, hogy a most kezdődő spanyol— brit tárgyalásokon mégis fölmelegítik ezt a tervet. Politikai csúcsidőben Jelcin szabadságon Egyelőre nem történt sem­miféle változás az államfő és a parlamenti elnök kedd délelőttre tervezett találko­zóját illetően, minden a ter­vek szerint halad — közöl­te Konsztantyin Zlobin, a parlamenti elnök szóvivője annak kapcsán, hogy Borisz Jelcin váratlanul szabadság­ra ment. Mint hozzátette: nincs tudomása arról, hogy Jelcin és Haszbulatov érint­kezésbe lépett volna egy­mással a találkozó elhalasz­tását illetően. Hétfő délután ül össze az orosz parlament elnöksége, hogy egyeztesse a követke­ző napok törvényhozási na­pirendjét, és ezen az ülésen születik döntés a magyar— orosz szerződés ratifikálásá­nak időpontjáról. Borisz Jelcin hétfőtől ti­zenkét nap szabadságot vett ki, amelyet egy Moszkva környéki dácsán tölt el. A közlés szerint az elnök jó egészségi állapotnak ör­vend, így a váratlan pihenés nem egészségügyi okoknak tudható be, noha Borisz Jel­cin kétségtelenül elfáradt az utóbbi napok erőltetett üte­mű munkájában. Az elnök éppen akkor vette ki váratlanul a tavaly­ról maradt szabadságát, ami­kor a referendum körüli po­litikai harc tetőfokára há­gott. Emellett az államfő­nek kedden folytatni kelle­ne a parlamenti elnökkel múlt pénteken kezdett bé­kéltető tárgyalásokat. Helyi idő szerint hétfő éjjel hirdeti meg a széles nyilvá­nosság előtt gazdasági prog­ramját az új amerikai elnök. Bili Clinton országos televí­ziós beszédben ismerteti el­képzeléseit az amerikai nemzettel; a csomagterv hi­vatalos változatát szerdán terjeszti a kongresszus együttes ülése elé. Thomas Foley, a képvise­lőház demokrata elnöke a tervezetről szólva elmond­ta: tudomása szerint a Clin- ton-program átfogó energia- fogyasztási adót is tartal­maz. Az új adófajta Foley szerint az összes energiahor­dozó-típust érinti majd. A szenátus költségvetési bizottságának vezető repub­likánus tagja, Pete Domeni­A Cotidianul című bukaresti napilap hétfői értesülése sze­rint a román műemlékvédel­mi felügyelőség elhatározta, hogy bíróságon tesz feljelen­tést Gheorghe Funar kolozs­vári polgármester ellen a Má­tyás-szobor együttesén meg­felelő engedély nélkül végre­hajtott változtatások és a szo­bor két oldalán felállított hat zászlótartó oszlop munkála­tainál elkövetett régészeti szabálytalanságok miatt. Az oszlopok alapozásánál antik pénzekre és középkori erődítmények nyomára akad­tak, a helyet azonban beton­nal borították be Funar mun­kásai. A polgármester novem­ci szerint az intézkedés nö­velni fogja a munkanélküli­séget az Egyesült Államok­ban. A honatya kijelentette: számításai szerint a Clin- ton-kormányzat összesen 250 milliárd dollárnyi új adótömeggel kívánja meg­terhelni az amerikai társa­dalmat. Foley házelnök ezt az értesülést gyakorlatilag cáfolta. Leon Panetta, a Fehér Ház költségvetési igazgató­ja kijelentette: Clinton el­nök programja révén „kar­nyújtásnyi közelségbe” ke­rülhet az a kormányzati terv, amely a költségvetési hiány 145 milliárd dolláros csökkentését ígéri a követ­kező négyéves időszak vé­gére. bér vége óta több ízben is beavatkozott — új felirat el­helyezésével az alapzaton, zászlótartó oszlopok felállí­tásával — az UNESCO lis­táján számon tartott műem­léknek számító Mátyás­szobron, azzal a kifejezett céllal, hogy a magyar nem­zeti kisebbséget megbántsa érzéseiben és élezze az etni­kumközi feszültséget. Erre irányuló lépéseiben követ­kezetesen figyelmen kívül hagyta a román műemlékvé­delmi előírásokat — erre hi­vatkozva a magyarság kép­viselői több ízben tüntetése­ken, s a polgármester bepe- relésével tiltakoztak az akci­ók ellen. Feljelentik Funart Tiltakozó műemlékesek VÉLEMÉNY Akit egy álom szele megcsapott A hatvanas évek elején került kezembe először Moldová- nak a Idegen bajnok c. novelláskötete. Közös barátunktól kaptam kölcsön, s azonnal megfogott a könyvbe írt aján­lás: „Egy romantikus realistának, egy realista romantikus”. Zöldfülű könyvbúvárként rögtön megrázott a megszokot­tól eltérő hang. Azt gondoltam: igen, ő az én emberem. Környezetem, az egyszerű emberek szófordulatai köszön­tek rám. Azok a sorsok, amiket szomszédaim, szüleim, ba­rátaim éltek meg. A legfogékonyabb korban lévén ő lett ne­kem az irodalmi bálvány, úgy, ahogyan a mai ifjúságnak egy-egy rocksztár. Faltam az írásait. Alig vártam egy-egy új könyvét. A gimnáziumban a padomra az ő novelláiban olvasott idéze­tek kerültek (társadalmi tulajdon tudatos, de megbocsátha­tó rongálása.) Fantasztikus volt az a merész kritikai hang, ami kicsengett a munkáiból. Szatíráit úgy olvastam bu­szon, villamoson, hogy közben körbe-körbe tekingettem, vajon kik látják, hogy Moldovát olvasok. Egyre többet tudtam meg az íróról. Részben írásaiból, ami át meg át volt szőve önéletrajzi elemekkel, valamint barátaitól, írótársaitól, persze csak közvetett módon. Meg­tudtam, hogy az addigi megszokott és elfogadott gyakorlat­tól eltérően ő nem riportokból, környezettanulmányokból ismeri a melós sorsot, hanem testközelből éli meg azt. Az­után valamikor, úgy a 70-es évek körül, egy „jóindulatú” antimoldovista elárulta nekem, hogy az író zsidó származá­sú. Balga lélek — mondtam neki — ha lehet mostantól fog­va még jobban becsülöm, mert nem átall leereszkedni a nép közé, s osztozik sorsukban. Mondandója ettől hitele­sebb, hatásosabb. Újabb, s újabb művek születtek, és én már szinte nevet­ségesen túlzó módon rajongtam Moldováért. Megtudtam, hogy az írók SZOCREÁL futballcsapatában ő az egyik kő­kemény hátvéd. Érdeklődtem, miként lehetne a bandába ke­rülni? Azt mondták, ha írok valamit, amit publikálni lehet — és persze meg is jelenik — az lehet a belépő oda. Na ez azért egy kicsit visszarettentett. Te jó ég! Hogy is mernék írószerszámhoz nyúlni ilyen kvalitású emberek után?! Sorra jöttek a kemény társadalomkritikát tükröző szo­ciográfiai írások. Tisztelet Komlónak, Szent tehén, Akit a mozdony füstje megcsapott, Égi szekér stb. stb. Azt gon­dolta mindenki, hogy jól megadta „nekik” Moldova, a mi emberünk. A melósoké, a kisembereké, a megalázott meg- szomorítottaké, az úgynevezett szocialista rendszer áldoza­taié. Műveiből következtetni lehetett, arra, hogy jól látja a rendszer hamisságait, álságosságát, elllentmondásait. Éátja és szívvel-lélekkel a jobbításért küzd. Szót emelt a helyi kiskirályok, a törpepotentátok hatalmának letöréséért. Jól érzékelte, mintegy belülről, a szerkezet rothadását, a társa­dalom félrevezetését. Egy-egy korifeussal való poharazga- tásból többet tapasztalt, mint félkönyvtámyi „elméleti” anyag áttanulmányozásából. Azt gondoltuk, ha jön a pilla­nat, a nagyon várt, de sohasem remélt lehetőség, ő a jó ol­dalon fog állni. És hála Istennek eljött az idő! A pontosan be nem határolható, tetten nem érthető perc, amikor egy- független ország évszázadok óta, végre először megvalósít­hatja önmagát. Moldova György cserbenhagyott minket! Ő, a nagy os­torozó, korbácsát, írói tehetségét az új országépítők ellen fordítja. Mert nehezen hihető, hogy ne látná: ezt az újat csak vért és verítéket izzadva lehet felépíteni. Nem hi­szem, hogy ne tudná éppen ő, hogy amit tizenhatezer na­pig elrontottak, azt nem lehet helyrehozni nyolc-kilenc- száz nap alatt. Lehetetlen, hogy ő, aki 56-ban az országá­ért harcolt, a forradalom eltipróját élteti! Mi történik itt! Lehet, hogy ő is, mint a szabadmadarasok közül oly so­kan, őfelsége János király „ellenzéke” volt? Talán, akár­csak Hofit, biztonsági szelepként működtették? Amit ed­dig olvastam tőle az mind „rendelésre” készült volna? Igaz, néhány figyelmeztető jel úgy ’85 körül már akadt. Feltűnt, hogy „új” riport-, illetve novellagyűjteményei egyes darabjai már megjelentek előbb is, olvastam őket máshol. Nocsak — gondoltam — Moldova is kezd Mam­mon felé kacsingatni és ilyen apró huncutsággal jobb és jobb kondíciót elérni. Mindegy, ő már olyan sokat letett az asztalra és látszólag olyan keveset kapott érte, hogy az afféle gyarapodás talán még megbocsátható. Különben is, ha az ember valakivel szemben (vagy valaki mellett) ilyen fokon elfogult, mint én, hajlamos elnézni neki né­hány ártatlannak látszó ügyeskedést. Mi lett a vége? Ismét letörött egy zászló. Úgy látszik sok-sok irodalmi Nagymajténynak kell jön­ni ahhoz, hogy elérkezzen a tudati aranykor! Addig is mi lesz Zörgő Raffaelek és Tolvaj Ferdinándok igazságaival? Fogunk még egy új LENDÜLET FC-ben egymás mellett focizni, vagy az égi futballpályán is más színű mezben gyűrkőzünk majd? Mielőtt elválnak útjaink, dűtsünk be kétszer ötven kis- fröccsöt, parolázzon utoljára velem, a százkilencvenkilen- cedik senkivel. Azután vége a plátói barátságunknak. Vég­leg? Illés László

Next

/
Thumbnails
Contents