Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1993. FEBRUAR 13.. SZOMBAT Előbb a feladatot, utána a tisztséget Az egész nemzetet csapják arcul Beszélgetés Zacsek Gyulával Zacsek Gyula országgyűlési képviselővel, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagjával a VI. országos gyűlésen szerzett tapasztalatairól, az ügyvezető' elnökség megválasztásának körülményeiről, az elnökség ügyrendjének tervezetéről, Antall József és Csurka István politikai kapcsolatáról, valamint a privatizáció körüli visszásságokról beszélgetett lapunk munkatársa. ■ Az elmúlt napokban több újság címlapjára „sikerült” fölkerülnie Önnek és Fekete Gyulának — mint az MDF elnöksége tagjainak — azzal a „tettével”, hogy váratlanul megjelent pártja székházában, a Bem téren az alelnökök ülésén. — Megmondom őszintén, én is felkaptam a fejem, amikor a hírt olvastam. De nemcsak az újság szerint volt váratlan a megjelenésünk, hanem az ott ülésező alelnö- köknek, vagyis az ügyvezető elnökségnek is. Az ügy eredete még az országos gyűlésre vezethető vissza. Az MDF küldöttei ugyanis úgy határoztak, hogy az elnökség saját soraiból alelnökö- ket választhat. így, feltételes módban. Azelőtt kötelező volt választani. Az országos gyűlés előtt egy hónappal az alelnöki pozíciókat egy koncepciós ügy keretében fölszámolták: így szüntették meg Csurka István alelnöki tisztségét. Az indok persze az volt, hogy olyan történelmi időket élünk, annyi feladata van az elnökségnek, hogy nem irányíthatja egy kis, szűk csoport, az ügyvezető elnökség a pártot. Arra van tehát szükség, mondták, hogy minden elnökségi tagot bevonjanak az intenzív munkába, az aktuálpolitikai kérdések megtárgyalásába, a döntéshozatalba. Csurka István nem vállalta ■ Az új elnökség viszont azonnal alelnököket választott. — Azon az ülésen, amikor ez történt, felvetettem, hogy először a feladatokat kellene elosztani, azután a tisztségeket. Azokat a feladatokat, amelyeknek a végrehajtásával az elnökséget az országos gyűlés megbízta. Csak ezek után kellene megválasztani és kijelölni az alelnököket, vagyis az ügyvezető elnökséget. Javaslatomat azonban azonnal lefricskázták az asztalról. ■ A hatfős ügyvezető elnökségi testület hetente ül ösz- sze, az összes elnökségi tag pedig havonta? — Sajnos igen. Úgy tűnik, hogy az a nagyon sok feladat, amelyeket akkor fogalmaztak meg, amikor az országos gyűlés előtt az alelnöki tisztségeket megszüntették, eltűnt... Ismét „indokolt”-tá vált az, hogy az MDF elnöksége kis, szűk testületként dolgozzon... Ennek részben az az oka, hogy miniszterek, államtitkárok ülnek az elnökségben. Ahogy korábban is. Nekik természetesen nincs idejük arra, hogy rendszeresen részt vegyenek az üléseken. A hiányzások legálissá tétele érdekében a huszonegy fős országos testületet két részre osztották. A kisebb testület olyanokból áll, akik általában össze tudnak ülni. Persze, amikor „váratlanul” megérkeztünk áz ügyvezető elnökségi ülésre, akkor is csak négyen voltak együtt a hatból. Nem tudom, hogy így miként dolgozik majd a párt elnöksége, ki miért fog majd felelősséget vállalni az elkövetkezendő időszak döntései közül, illetve a döntések elmaradásáért. ■ Vagyis még most sem tudják, hogy mi az egyes elnökségi tagok, az alelnökök feladata? — Nem tudjuk. Az első elnökségi ülésen Antall József elnökségi ügyrend-tervezetet osztott szét. Ezt ott rögtön el is akarta fogadtatni. Sikerült azonban elérnünk, hogy a beadott anyagot a testület csupán tervezetként kezelje, amelyhez különböző észrevételeket, módosító javaslatokat lehet benyújtani. Ezekkel az anyagokkal jelentünk meg „váratlanul” a következő heti ügyvezető elnökségi ülésen. Kifogásoltuk például, hogy az ügyrendben az elnök szerepéről az égvilágon egyetlenegy mondat sem rendelkezik. Sem a felelősségéről, sem a beszámolási kötelezettségről, sem a tevékenységi köréről, sem arról, hogy milyen felhatalmazása van, miben járhat el az elnökség döntése nélkül. Sok hiányossága van tehát a javaslatnak, s elmondhatom, hogy abban a formában nem egy demokratikus szervezet ügyrendjének tervezete volt. Az elnökség úgy döntött, hogy a következő össz-elnökségi ülésre előterjeszti a módosító indítványokat. s ismét vitát nyitunk — ha nyitunk — róla. Az össz-elnökségi ülésre várhatóan a hónap második felében kerül sor. Ebben a pillanatban az elnökségben ex lex állapot van, mindenki a saját belátása szerint dönt. Nem is értem, miért okozott fennakadást az, hogy mi ketten ott megjelentünk, hiszen ennek a lehetőségét ebben a pillanatban semmiféle szabályzat nem zárja ki. ■ Az első elnökségi ülésen megválasztott hat alelnök neveit olvasva úgy tűnik, háttérbe szorultak azok, akik a Csurka István nevével fémjelzett politikát követik. — Az ügyvezető elnökség megválasztása előtt sokan jeleztük, hogy nem vállaljuk a tisztséget. Többek között Csurka István is. Mégpedig azért, mert amint említettem, helytelen úgy vállalni valamit, hogy nem ismeretesek az azzal járó kötelezettségek és feladatok. Szervezéselméleti közgazdászként lehetetlennek tartom azt, hogy nem a feladatokhoz keressük a személyeket, hanem a személyekhez a feladatokat. Ilyen körülmények között mindösz- sze tízen vállalták a jelölésüket. Für Lajos ebből a szempontból nem jött szóba, hiszen őt előzőleg ügyvezető elnöknek választottuk, Antall József sem, mivel ő az elnöki tisztséget tölti be. A megválasztottakon kívül jelölt volt még Balás István. Katona Tamás, Fekete Gyula és Zétényi Zsolt. A választás eredményéről tudomást szerezve maga Lezsák Sándor is elbizonytalanodott. Szabad György manővere ■ Várható, hogy ha nem fogadják el a Fekete Gyulával együtt beadott javaslatukat, ismét felfüggeszti a tagságát az elnökségben? — Erről egyelőre nem tudok nyilatkozni. Annak idején azért folyamodtam ehhez a lépéshez, mert ma Magyarországon felelőtlen privatizáció, gazdaságpolitika folyik, elkótyavetyélik a nemzeti vagyont, nem veszik figyelembe a nemzeti érdekeket. Akkor jelzésnek szántam az elnökségi tagságom felfüggesztését. Lépésemet egyébként sokáig nem hoztam nyilvánosságra. Meg kell mondanom, semmilyen eredményt sem értem el vele. Végül azért jelentettem meg a felfüggesztésem okát a Magyar Fórumban, mert úgy éreztem, be kell számolnom döntésem hátteréről az országos gyűlésnek, vagyis annak a testületnek, amely ezzel a tisztséggel megbízott. Azért nem magán az országos gyűlésen tettem ezt meg, mert az előkészítés során tapasztalható különböző manipulációk, visszaélések arra engedtek következtetni, hogy nem fogok szót kapni, s nem fogom tudni elmondani mindazt, amivel kötelességem lett volna elszámolni. Ezért választottam az írásos utat. ■ Végül is kapott szót... — Ez egy ötperces hozzászólási lehetőség volt a vita során. A VI. országos gyűlésen az elnökség tagjainak is beszámolót kellett volna tartani. Mindenki előtt ismert, hogy a gyűlés előtt több nézet ütközött a levezetést, a napirend kialakítását illetően. Ha az MDF valóban demokratikus párt, akkor először szembenéz azzal, hogy az előző országos gyűlés határozatai miképpen valósultak meg, s ha nem valósultak meg, miért nem, s ezért kik a felelősek. Ezeket mind-mind fel kellett volna tárni, esetleg az alapszabályt is módosítani, s ennek megfelelően megválasztani a feladatokat elvállaló elnökséget. Nem ez történt. A manipuláció már azzal elkezdődött, hogy Szabad György a napirendet akkor szavaztatta meg, amikor már folyt a tanácskozás. Amikor a napirendi vitára — ami valójában nem történt meg, mert nem történ hetett meg — sor került volna, akkor egy nagyon látványos és számomra teljesen elfogadhatatlan dolog történt. Nevezetesen az, hogy Szabad György becsapta a jelenlévőket. Félrevezetésének lett a következménye az, hogy az országos gyűlés úgy folyt le, ahogy lefolyt. ■ Ön súlyos váddal illeti Szabad Györgyöt... — Szabad György azzal érvelt, hqgy az alapszabályt azért nem szabad módosítani, s azért nem lehet aszerint az egész országos gyűlés napirendjét megváltoztatni, mert az alapszabályt először be kell jelenteni a cégbíróságnak. Ez teljesen elbizonytalanította a tagságot. Mindenki hitt Szabad Györgynek, jóllehet a valós helyzet szerint az országos gyűlés az MDF-en belül az a legmagasabb testület, amely a saját alapszabályát is hatályon kívül helyezheti, akár több napra is. Ez a testület erre is jogosult. Felfüggesztheti a régi alapszabályt, és kijelentheti, hogy először ezzel kíván foglalkozni. A napirendet is ennek megfelelően szavazza meg, s azután a módosítás szerint választ új elnökséget. Az más kérdés, hogy az alapszabályváltozást, vagy -módosítást az elfogadást követő harminc napon belül valóban be kell jelenteni a bíróságnak. Ám ez nem így lett előadva. A liberálisok pártrombolása ■ A közjegyzőnél azonban senki sem támadta meg az országos gyűlésen történteknek a jogszerűségét. — Én nem kívánok közjegyzőhöz fordulni, az említett eseteket tényként állapítom meg. Természetesen mindezek a visszaélések nem csak nekem tűntek fel. Amit elmondtam, azok dokumentál- hatóak, bizonyíthatóak. Az MDF-en belül egy nagyon furcsa helyzet kezd kialakulni. Számosán tesznek a nemzet, a magyarság érdekei ellen. Megfigyeltem, hogy a magukat liberálisoknak nevezőknek sem a liberalizmusról, sem a demokráciáról nincs fogalmuk. A napokban jelent meg a Népszavában Debreczeni József nyilatkozata. Eszerint Antall József a demokrata, Csurka István az autokrata. Ezután pedig azt jelenti ki, hogy az MDF elnökségén belül a miniszterelnöknek biztos többsége van, ezért nem is kell figyelembe vennie a kisebbség véleményét. Ily módon kiszorítható a „Csurka-számy”. íme, két olyan mondat, amely teljesen ellentétben áll egymással. Vagyis, ha Debreczeni József szerint az a demokrata, aki egyáltalán nem veszi figyelembe a kisebbség véleményét, elképzeléseit, akkor ő nem liberális, hanem bolsevik. ■ Az országos gyűlésen mintha oldódott volna az ellentét a párt két vezető politikusa, Antall József és Csurka István között. Az Ön által elmondottak viszont ismét a feszültség növekedésére utalnak. Mi várható ezek után a hét végén a Magyar Út Körök első országos értekezletén? — Hogy oldódott-e a feszültség a két politikus között vagy sem, azt a jövő dönti el. Csurka István mindenesetre fölajánlotta együttműködését az országos gyűlésen. Nyújtotta a kezét, amit nem fogadtak el tőle. Ez már akkor is egyértelműen kiviláglott. A Csurkával kapcsolatban elhangzott kijelentések, különböző megnyilvánulások pedig, mind-mind azt bizonyítják, hogy minden ott folytatódik, ahol a VI. országos gyűlés előtt abbamaradt. Azok az erők, amelyek akkor kiszorultak, s amelyek magukat liberálisnak nevezik — jóllehet, hangsúlyozom, nem azok —, tovább folytatják a mocskolódást, a párt szétverését. Sajnos nem hallom, hogy az elnök ugyanolyan határozottan elhatárolja magát ettől a pártromboló tevékenységtől, mint ahogy azt megpróbálták rákényszeríteni a Csurka-ügyben. Úgy érzem, az idők során fog eldőlni, hogy az MDF-ben lévő pillanatnyi állapotot miként kell értékelni. ■ S ez az „idők során” esetleg már a hét végén elkövetkezik? — Ezt nem tudom. Az azonban biztos, hogy egyre több embernek nyílik ki a szeme, és veszi észre azt, hogy Magyarország csak akkor lesz, hogy ha a nemzeti érdekek hangsúlyozottan jelen lehetnek a politikában és a politikai gyakorlatban, a gazdaságban és a gazdasági gyakorlatban. Úgy látom, hogy a mai politika nem ebbe az irányba hat. Ezt úgy mondom mint a Monopoly csoport tagja. Úgy, mint aki a Paraszti Jogsegélyszolgálat szervezője. Az egész nemzetet csapják arcul azok például, akik a különböző törvények megvalósítása kapcsán kirámolják, kirabolják a parasztokat, a kétkezi munkásokat. Bizonyos körök már maffiajelleget kezdenek ölteni. Különböző manipulációkkal hatalmas, több milliárdos vagyonokra tesznek szert. Megtehetik, mert nincs olyan hatóság, nincs olyan szervezet, amely a törvényt be tudja tartatni, amely ezeket a bitangokat rács mögé tudja ültetni, a lopott vagyonokat vissza tudja szerezni. Ma Magyarország nem a liberalizmus, hanem a káosz felé halad. Ha minden így megy tovább, néhány éven belül egy kirabolt nemzet fog itt állni elégedetlenül, megalázottan, vagyon nélkül, jövő nélkül, jelen nélkül. Nem tudom, hogy az elkövetett hibákat a következő parlament miként fogja helyre tenni, de meggyőződésem, hogy ezt a társadalom számon fogja kérni. Már nemcsak a régi bűnökkel kell elszámolni, hanem azokkal is, amelyek az elmúlt három-négy évben történtek. Hardi Péter
