Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. FEBRUÁR 13., SZOMBAT 3 Egy újabb kozmopolita A minap egy magát öntudatosan „munkácsi magyar zsidó” -nak valló „világpolgárból” próbált — eredménytelenül — a Magyar Rádió munkatársa kozmopolitát faragni (úgy látszik ma ez a divat!), a Népszabadság január 30-i számában meg Bacher Iván mondja ki Mikó Imréről — a XX. századi történelem viharai közepette alkotott életművét ismertetve—, hogy „igazi erdélyi magyar kozmopolita”. Ezt — Bacher szellemében — csak úgy értelmezhetjük, hogy erdélyi magyar származású kozmopolita. Hiszen a „magyar” jelző — úgy, ahogy azt a „Kozmopolita költészet”-ben Arany János értette — ellentmond a kozmopolita főnévnek. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint kozmopolita az, aki közömbösséget hirdet „a szülőfölddel, a nemzeti hagyományokkal és műveltséggel, a hazafiassággal szemben". Mikó Imre nem ilyen volt. Ezt most nincs terem hosszan kifejteni, ezért csupán Balogh Edgár véleményét írom ide: „Mikó Imre patriotizmusában nem vidékiségről van szó, hanem európai szintről és rangról, általános igényességről...” A mi új szocialistáink, abból a történelmi tapasztalatból kiindulva, hogy a kommunizmustól idegen volt a humánum, el sem tudják képzelni, hogy Mikóban a hazafi- ság és a humánum egy tőről fakad. Érdekes, hogy Balogh Edgár, az elveihez hű kommunista világosan látja ezt. Nem véletlen tehát, hogy a „kozmopolitává" kinevezett Mikó Imre így fejezi be egyik tanulmányát: „Márai a hontalanságot egyetlen írásjellel érzékeltette: »Lehull nevedről az ékezet.« Ez az ékezet a jottánál is kevesebb, de néha éppen rajta fordul meg, hogy otthonnak tekinthetjük-e a tájat, ahol élünk. Ahogy a kun-székely-román József Attila írta: „íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet." Török Bálint Mit vár Pintér Sándor a századfordulóra? Maffiákat és bérgyilkosokat üldöznek (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak váratlan volt a déli határ túloldalán zajló háború következményeként fegyverhez jutott, börtönből kiszabadult személyek beszivárgása. Magyarországon Rózsa Sándor óta nem volt fegyveres vonatrablás, de most a rendőrök ilyen eseménnyel is szembesültek. Ezek a fegyveres rablók a korábbi Jugoszlávia területéről jöttek, mint elfogásuk után kiderült. A múlt évben valamivel több mint 447 ezer bűncselekményt követtek el Magyarországon, s bár ez óriási szám, a korábbiakkal összehasonlítva mégis azt mutatja, hogy a bűnözés növekedésének a mértékét sikerült csökkenteni. Elszomorító, hogy 302 emberölés történt, több mint a korábbi években. Külön kategóriát jelentenek a családon belüli tragédiák, melyek hátterének kikutatása alaposabb elemzést igényel. Új jelenség a bérgyilkosság, a leszámolás, amikor a hóhér szerepét megfizetett ember tölti be. Ezekben az esetekben fordul elő a holttest feldarabolása, arcának szétzúzása, testrészeinek különböző helyekre szállítása. Ilyenkor az a cél, hogy ne lehessen az áldozatot azonosítani. Egy bérgyilkos kínai maffiát már sikerült felszámolni és remény van arra, hogy az orosz maffia fejét és végrehajtóit is megtalálják. A tendenciák között Pintér Sándor beszélt a fiatalkorú bűnözés sajnálatos emelkedéséről, a gyors gazdagodás reményével összefüggő és nehezen tettenérhető gazdasági bűnözésről, valamint arról, hogy a szervezett kábítószer-kereskedelem szerencsére eddig még nem tapasztalható Magyarországon. Az országos rendőrfőkapitány elégedetten nyugtázta, hogy nőtt a rendőrök presztízse a lakosság körében, és ezzel öszszefüggésben az önbizalmuk is visszatért. Múlt évben az állomány létszámát háromezerrel emelték, és szigorú feltételek alapján választják ki az új jelentkezőket. A századfordulóig várható, hogy a közterületi bűnözést, az utcán elkövetett rablásokat, életellenes cselekményeket sikerül visszaszorítani. Ezen a téren a korábbihoz képest már javult a helyzet. Nem ígért látványos eredményt az országos rendőrfőkapitány a gépjármű lopásból származó károk csökkentésénél már csak azért sem, mert várhatóan sok drága új autó érkezik az országba. Végezetül elhangzott, hogy a rendőrségi irányítási rendszerekről számos tanulmány jelent meg, s ezek alapján az európai viszonyok között leg- ideálisabbnak látszik a piramis alakban felépített, hierarchikusan működő szervezet. Ga. J. Pénzügyminiszter-jelölt Kanadai Expoérdeklődés Szabó Ivánt jelöli pénzügyminiszternek Antall József miniszterelnök — jelentette be Juhász Judit kormány- szóvivő tegnap reggeli tájékoztatóján. Szabó Iván — mint ismert — eddig ipari és kereskedelmi miniszter volt. Mind a kanadai kormányzat, mind a gazdasági körök, a beruházók igen élénk érdeklődést mutatnak a budapesti Expo iránt — összegezte tárgyalásainak tapasztalatait Barsiné Pataki Etelka tegnapi nyilatkozatában. A világkiállítás kormánybiztosa a héten Ottawában, Torontóban, Montrealban és Vancouverben a központi és a helyi kormányok illetékeseivel, nagy- vállalati vezetőkkel találkozott, tájékoztatást adott az Expóról és tanulmányozta a két kanadai világkiállítás tanulságait. A Magyar Út Körök első találkozója Bátor hazafiakat Ma rendezik meg Budapesten a Magyar Út Körök első országos találkozóját. A szervező Magyar Út Alapítvány a beérkezett eddigi jelzések alapján több ezer résztvevőre számít. A jelentősnek ígérkező politikai esemény előtt készített beszélgetésünk Csurka István országgyűlési képviselővel a most zászlót bontó mozgalom célját és feladatait kísérli meg tisztázni. Ez annál inkább szükséges, mivel a „jól értesültek” nem fukarkodtak előzetesen a nemzeti alapokon álló polgári kezdeményezést lejáratni. — Az elmondható a rendszerváltozás utáni magyar politikai palettáról, hogy rendkívül színes, bár kétségtelenül vannak fehér foltjai is. Mégis mi késztette arra képviselő urat, hogy újabb mozgalmat indítson útjára? — Akár egy mondattal is tudnék rá válaszolni, mégsem ezt teszem, megpróbálom a kérdést alaposabban körüljárni. Annak idején Lakitelken a magyarság sorskérdéseinek megoldása, antikataszt- rófa program és a végső romlás elkerülése, az erkölcsi züllés visszafogása, a tiszta magyar megújulás feltételeinek megteremtése volt a megalakuló MDF célkitűzése. Ebből a programból sajnálatosan kevés valósult meg. Ennek kétségkívül tárgyi okai is vannak; legfőképpen a nemzeti gondolkodás megerősödése, a megújulásakarás voltaképpen el is maradtak. Az eredeti program megvalósítását a világban és Magyarországon tapasztalható zűrzavaros folyamatok valóban nagyon megnehezítették. Mégis szükséges erkölcsi parancs, kötelesség, hogy ezen az állapoton javítsunk, a magyarságot visszaállítsuk jogaiba, és mindent megtegyünk, ami tőlünk telik az eredeti program megvalósításáért. Ennek egyik alpontja, de semmiképpen sem másodrendű feladata, hogy a rendszerváltozás tekervényes folyamattá vált, és nagyon sok kiigazításra szorul. Nem történt meg a tulajdonoscsere, nem alakult ki az új magyar tulajdonosi réteg, a középosztály nem találja meg a maga lehetőségeit. Nagy a veszélye annak, hogy az ország javainak elképesztően tekintélyes része odavész. Ugyancsak méltatlanul rossz helyzetben van a tájékoztatás, a tudás áramlása — talán éppen itt vannak a legnagyobb igazságtalanságok. Mindezeket a kormány és a koalíciós pártok megkísérlik, pontosabban meg-megkísérlik megváltoztatni, de egyre erőtlenebb a küzdelmük. Mindezért kötelességemnek tartom olyan mozgalom, össztársadalmi magyar-keresztény megmozdulás indítását, amely ezen a helyzeten változtatni kíván. Mégpedig úgy, hogy nem szembeszállni akar a kormánynyal, noha nagyon kritikus iránta, hanem megpróbálja várnak visszaépíteni alá azokat az alapokat, egyszeri akaratokat, amelyeken egykor elindult. Ez a Magyar Út célja. — Hogyan kapcsolódik egymáshoz a Magyar Út Alapítvány és a Magyar Út Körök mozgalom? — Előbb volt az alapítvány, ez adja a kereteket, az anyagi támasztékot, a körök pedig a mozgalmat, amely áz alapítvány köré szerveződik. Én az alapítványnak alapítója, és a körök elindítója vagyok. — Az első országos találkozó résztvevőire milyen feladatok várnak? — Először is be kell mutatkoznunk egymásnak. A legfontosabb feladat, hogy a mozgalom munkája jól szervezetten folyjon. Kitűzzük a célokat, meghatározzuk önmagunkat. Legfontosabb feladat, hogy olyan belső tájékoztatást valósítsunk meg, amelyből senki nem marad ki, sem a mozgalom teteje, sem az alja. — Nem ellentmondás az, hogy mozgalomról beszélünk, ami ugyanakkor jól szervezett? — Magyarországon sok minden abba fullad bele, hogy a nagy fellángolás, szándék után a szervezésben elakad minden. Most várhatóan nem a tiszavirág-életű nekibuzdulás lesz jellemző, hanem a szívósabb, kitartó munka. A köröknek saját önállóságukat kell megteremteniük, mindent maguk terveznek, ahol élnek, mozognak, ott kell kifejteniük tevékenységüket. Ehhez persze a központból támogatásra van szükségük, némi iránymutatásra — főként a szervezésben. — Kiket várnak az első találkozóra? — Az összejövetel nyitott. Elsősorban azokat várjuk, akik valamivel már hozzájárultak a Magyar Út Alapítványhoz. Ma zavaros időket élünk, tudjuk, hogy mire számíthatunk, nem mindenki jön tiszta szívvel, de rájuk figyelni fogunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy némelyek már a találkozó előtt rágalmakat terjesztettek rólunk, és a későbbiekben is terjeszteni fognak. Ez ellen nem sokat tehetünk. Ők valójában azt szeretnék, ha mi meg sem mernénk mozdulni, vagy akár elhagynánk az országot. Nem nekik rendezzük a találkozót. A mozgalomnak egyébként résztvevője lehet bármely párt tagja. A rágalmazás annyiban megtette hatását, hogy közénk csak a bátor magyar emberek fognak eljönni. Ők tudják, hogy ebben a hatalmas baloldali terrorban mivel jár, ha közénk tartozónak vallják magukat. Egyre többen vannak, akik nem törődnek a külső nyomással, mert tudják, hogy csak ideig-óráig tartható fenn ez a képtelen állapot. A volt nómenklatúrának és kapcsolatrészeinek tobzódása el fog múlni. A magyarságnak csupán egy hatalmasat kell toppantania, másra nincs szükség, és az ellenlábasok, mint a verebek felröppennek az út közepéről. Németh Zsolt Felmentett miniszterek A Magyar Köztársaság elnöke az Alkotmány 33. paragrafusának (4) bekezdése alapján, a miniszterelnök javaslatára, érdemei elismerése mellett, saját kérésére: Kupa Mihály pénzügyminisztert e tisztségéből 1993. február 11-ei hatály- lyal — Horváth Balázs tárca nélküli minisztert, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert; érdemei elismerése mellett: Andrásfalvy Bertalan művelődésügyi és közoktatási minisztert, Gergátz Elemér földművelésügyi minisztert, Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztert e tisztségükből — 1993. február 22-ei hatállyal — felmentette. Erről a Köztársasági Elnöki Sajtóiroda tájékoztatta tegnap a távirati irodát. Ma össztüzei, holnap verekszik? Bizonyára nem vagyok egyedül olyan, aki nem veszi komolyan a televíziót. Nem, mert az utóbbi időszakban nap mint nap tapasztalhattam, a műsorvezetők, a riporterek azt a mentalitást igyekszenek a nézők fejébe sulykolni, amely egyáltalán nem nevezhető nemzetinek, s nagy jóindulattal sem mondható függetlennek. Ezek a televíziós alkalmazottak önértékelési hibából úgy tesznek, mintha politikusok lennének. Ez néha bosszantó, néha viszont az ember a hasát fogja nevettében, mint tehette a legutóbbi Össztűz adásakor is. Csütörtökön este a riporter nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy kérdése arra az információra támaszkodik, amelyet adás előtt a gyártásvezető súgott a fülébe. Ja, az más! Ha a gyártás- vezető tudni vél valamit, akkor az bizonyára megállja a helyét, hisz a gyártásvezető jól informált volt már a Kádár-rezsimben is, amikor ezek a televíziósok tán nem is anva- tejet, hanem szinopszisokat és forgatókönyveket szívtak magukba. Ettől úgy fölerősödtek, hogy időnként — s ettől már korántsem fogja az ember a hasát —- attól kell tartani, hogy az össztüze- lők olyannyira komolyan veszik feladatukat, hogy zsebükből előrántanak egy koltot, s a riportalanyt lelövik. Midőn Király B. Izabellával beszélgettek e tévécsinálta politikacsinálók, néha az az érzésem támadt, hogy a marxizmuson izmosodott deli legények a képviselőnőt föl szeretnék pofozni. A pofon elcsattanása után valószínűleg megmagyarázták volna nekünk, hogy cselekedetüket a BBC etikai kódexére alapozva követték el. Mindez nem csodálnivaló egy olyan komolytalan televízióban, amelyben csak önmagukat veszik komolyan a műsorvezetők. (Vödrös)
