Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-11 / 35. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. FEBRUÁR 11., CSÜTÖRTÖK 13 Pomáznak nincs újságja Minden önkormányzat elsőrendű kötelessége a lakosság kellő tájékoztatása. Az állampolgár alanyi joga egyebek között a településen végzett munka, a tervezett fejlesztés, a pénzgazdálkodás, és így tovább, megismerése. Ezt a célt szolgálják a különböző lakossági fórumok, közmeghallgatások, rétegtalálkozók... Ezeknél azonban sokkal hatékonyabb az írott szó. A fórumokra, a gyűlésekre ugyanis nem jut el mindenki. Ezért nélkülözhetetlen a helyi sajtó. A megyei, de főként az országos újságok nem adnak és nem is adhatnak részletes, átfogó tájékoztatást egy- egy település minden apró eseményéről. Ezért is vesszük örömmel tudomásul a tényt, mind több és több város, község készít helyi újságot. Sajnos azonban esetenként arról is értesülünk, hogy egy-egy helyi újság megszűnik. így történt ez nálunk, Po- mázon is. Örömmel fogadták tavaly a Pomázi Polgárt. Még a kezdeti nehézségekkel küszködő kiadványt is kedvelték az emberek, és meg is vásárolták azt. Az árusítás ugyan nehézkes volt, de mégis sokunkhoz eljutott. Még fiatal és gyenge volt az újság, amikor már meg is szűnt. Az emberek keresték, kutatták, de senki sem közölte a megszűnését, így annak okát sem. Pedig Pomázon az utóbbi évtizedek kivételével mindig volt helyi újság. A húszas években például kettő is: a Pilishegyvidéki Hírek és a Pomázi Járás. Pedig a község lélekszáma csak a negyede volt a mainak. A hetvenes években ismét megkíséreltünk tájékoztató füzetet készíteni, ezt azonban az úgynevezett sajtóengedély hiánya miatt abba kellett hagynunk. Mindössze négy számot forgalmazhattunk. Később a művelődési ház próbálkozott lapindítással, ez azonban anyagi nehézségek miatt nem volt életképes. És most a Pomázi Polgár is megszűnt. Szomorúan olvassuk a Pest Megyei Hírlapban, a más települések lapjaiból vett idézeteket. Ezek közül hiányoznak egy tizenötezres lélekszámú nagyközség hírei... Az anyagi nehézségeket megértem, ám megítélésem szerint ezen lehetne változtatni. Érjék be például a lapkészítésben közreműködők szerényebb tiszteletdíjjal — a kezdetekben esetleg csak köszönettel —, s esetleg kevesebben is készítsék. Oldják meg a lapterjesztés gondjait, s biztosítsák az előfizetés feltételeit. Ezt igen sokan igénylik. Szűkös lehetőségei ellenére az önkormányzat is adhatna további anyagi támogatást, ha nem is olyan nagy összegben, mint eddig. Nem hiszem, hogy egy akkora település, mint Po- máz, ne tudná elviselni egy helyi újság terheit. A lapra szükség van, s ha ismét megjelenik, mi továbbra is vásárolni fogjuk. Balogh Gyula Pomáz Nem kérünk Amerikából! Lehet-e szép, jó és boldogító mindaz, ami távoli, idegen és nem magyar? Vészt- jósló jelek utalnak arra, hogy egy új világrend bevezetésének vagyunk szenvedő alanyai. Olyan új világrendé, amely semmivel sem szeretnivalóbb, mint két korábbi elődje. Az új világrend bevezetését most az Egyesült Államok vállalta magára, de hogy ki kérte fel őket erre, azt mi nem tudhatjuk. Most Amerika próbálja életformáját Európára kényszeríteni. Annak is azon részére elsősorban, ahol éppen hogy lerázták egy másik irányból érkezett rabigát. Amerikanizálni akarnak bennünket! Az ifjúság követendő példaképe Hollywood, a maga Rambo-moráljával. Az a hely, ahol az emberek az egymás közötti nézeteltéréseiket durva ökölcsapásokkal intézik el, ahol egy- egy jól irányzott knock out után minden oké! A gyermekek a hírhedt Schwarze- neggerről álmodoznak, a gyermekszobák faláról Sylvester Stallone izzadt, mérges képe vicsorog a fiatalokra. Ő testesíti meg az amerikai supermant. Azét az Amerikáét, ahol a hiedelmek szerint minden szuper. (A kemény igazságot csak kevesen ismerik!) Ez az új világrend nem jön, hanem már itt is van! Nem kíméltek bennünket például szilveszter, de az újév napján sem. Az egyik nap „csak” tíz, a másik nap pedig „csak” tizenkét amerikai filmet vetítettek. A filmek életkora 25—40 között mozgott. Mi is tulajdonképpen az új világrend célja? Piacot teremteni a Coca-Colának, a rágóguminak, a hamburgernek, az émelyítő löttyök- nek, a bohócruháknak, és így tovább. Egyesek szerint a volt Szovjetunió legkisebb koszos falujában, ahol a muzsikok még térdig érő sárban botorkálnak, a szatócsboltok polcain hamarosan ott fognak díszelegni a coca-colás dobozok. Mások szerint hazánk máris a nemzetközi bankok teljes kiszolgáltatottja. Magyarország értéke annyi, amennyi amerikai szemét árut el lehet majd adni. A féktelen erőszakkal jellemezhető új világrend elől ki sem lehet térni. Az utcán, a plakátokon, a televízióban, az újságokban minden szuper. Ha rendben, akkor oké, minden high, az üzletek: shopok. Anyanyelvűnk csak hígul és hígul. Európa ezeréves kultúráját látjuk elsodorni. Pedig éppen ők vannak hatalmas távolságra az európai ízléstől. Az amerikai olvasztótégelybe kerültünk! Szinte már látni lehet a magyar parlament tetején a vörös csillag helyén az új szimbólumot, a hovatartozás jelét, egy hatalmas Mc’Donald-hamburgert... A harmincas években a nácik új világrendjében az Übermensch volt az eszménykép. Csak szőke, kékszemű germán árja lehetett. Miután sok milliónyi halottat hagyott maga után, eltűnt a föld színéről. Még ki sem hűltek a holttestek, kelet felől megjelent a másik világmegváltó eszme, amelyet a kommunisták új világrendként igyekeztek tűzzel-vassal ráerőszakolni az emberiségre. Általa is^milliók pusztultak el. Végül ez a rendszer is eltűnt a történelem színpadáról. És most itt a harmadik! Hadd maradjunk meg Európában, hadd élhessünk európai módon! Nem kérünk a jenkivilágból! Vedres Józsefné Budapest HISTÓRIA Clair Vilmos Deli Vid magyar és Demirhám török bajnok (1566. június) ...Demirhám bég, a törökök egyik leghíresebb bajvívója és vezére már régen keresi az alkalmat, hogy megvívjon Deli Viddel. A Szigetet vívó török hadsereghez is azért osztatta be magát, mert meghallotta, hogy a győzhetetlen magyar hős Zrínyi Miklós táborában teljesít szolgálatot. Vid maga is örül a megtiszteltetésnek, hogy Demirhámmal összemérheti a fegyverét, s a kihívását, bárha az élet-halálra szól is, szívesen elfogadja. A két hős a szigeti mezőn találkozik egymással. Mikor a szokásos formaságok elvégzése után, a bajmester megadja a jelt a támadásra, Demirhám meg- sarkantyúzza a lovát és keményen előreszegzett dárdával, nagy erővel veti magát ellenfelére. Dárdája azonban célt téveszt és Vid pajzsán eltörik. A magyar bajnok erre karddal vág a török felé, de csak a ló fejét találja. A nemes állat össze- roskad és magával rántja lovasát. Vid éppen új vágásra készül, amikor Demirhám hirtelen felugrik a földről, a vágást elhárítja s újból Vid ellen támad. Hosszú és kemény gyalogos küzdelem fejlődik ki most a két hős között. Demirhám két súlyos csapással összetöri Vid acélpajzsát, Vid pedig ellenfele sisakját vágja ketté és meg- sebzi a homlokát. A török bajnok arcát teljesen elborítja a vér, de azért nem adja meg magát és kétségbeesetten folytatja a küzdelmet. Alkonyaira jár már az idő, amikor az igazlátók szétválasztják őket. És a hős ellenfelek barátságosan kezet szorítanak s azzal válnak el egymástól, hogy ütközetben vagy bajnoki mérkőzésben újból találkozzanak és folytassák a párbajt, amíg egyikük a porondon nem marad. Hetekkel később Demirhám, barátja, Sahman bég útján császári hitlevelet küld Deli Vidnek Szigetbe és felszólítja, hogy miután a vár ostroma néhány napra szünetel, folytassák életre- halálra való párbajukat, mely az első alkalommal eldöntetlen maradt. Zrínyi megengedi Deli Vidnek a párbajt. Mikor Demirhám ellenfele üzenetét veszi, hogy a kihívást elfogadja és a párbajra megjelenik, örömében „ötven tinót vágat le a szegényeknek és pénzt osztat ki közöttük, hogy imádkozzanak érte”, Zrínyi pedig, tartván a törökök esetleges hitszegésétől, kétszáz lovast ad Deli Vid mellé kíséretül. Demirhámot kétezer fegyveres kíséri, s azonfelül barátja, Amirassen még külön kétezer szerecsennel. Maga a török császár egy dombról nézi végig a viadalt. Alighogy az ellenfelek és kíséreteik elhelyezkedtek a mezőn, az adott jelre megkezdődött az izgalmas párbaj. Elsőnek Deli Vid támad dárdával. Demirhám oldalt akar ugratni a lovával, s úgy akarja kikerülni a hatalmas döfést, de megkésik, s a dárda a páncéljába fúródik. A hős szerecsen nem veszíti el lélekjelenlétét, hirtelen kirántja a dárdát a páncéljából, s ő is dárdát vet ellenfelére, aki azonban pajzsával felfogja azt. A bajvívók erre kardot rántanak, s úgy folytatják a viadalt. Demirhám a magyar bajnok sűrű kardcsapásai alatt már-már kimerülni látszik, s a lováról lecsúszik, amikor hirtelen összeszedi minden erejét, lovára pattan ismét, s a nyeregből felállva, nehéz kardjával hatalmas erővel sújt le Vidre, a sisakját összezúzza és a homlokán súlyosan megsebzi. Vid meg-meginog nyergében és két karja az erős kardcsapás alatt lehanyatlik. A magyar táborban a megdöbbenés moraja fut végig, a törökök pedig örömrivalgásban törnek ki, amikor Vid egy utolsó erőfeszítéssel kardjával visszavág, áttöri Dermihám pajzsát, s a szerecsen bajnokot oldalán erősen megsebesíti. Demirhám éppen ellen- támadásra emeli fel kardját, de Vid megelőzi őt, s egy újabb villámgyors vágással bezúzza ellenfele sisakját, majd amikor látja, hogy az a kardcsapástól megtántoro- dik, újabb több csapást mér a teljesen kimerült szere- csenre. Mikor Amirassen észreveszi, hogy Demirhám élete veszedelemben van, a császár hitlevele dacára, közbelép és Deli Videt közrefogja szerecsenjeivel, hogy fejét ne vehesse De- mirhámnak. Vid erre minden haragjával a szerecsen Amirassen ellen fordul, .v egy hatalmas kardcsapással leteríti. Demirhám ezalatt a török táborban bekötteti sebeit, s miután maga is szégyelli a hitszegést, amit Amirassen elkövetett azzal, hogy Deli Viddel való hősi párbajába beavatkozott volna, arra kéri a szultánt, engedje meg, hogy a hős magyar lovaggal bevégezhesse életre- halálra szóló párbaját. De bárha Demirhám azzal is érvel, hogy „nincs addig becsülete, míg Viddel való harcát véghez nem vitte”, a szultán nem engedi őt a bajvívásra. Ellenben elrendeli Sziget vára ellen az általános támadást, s azt mondja Demirhámnak, keresse meg Videt a szigeti Bástyán, ahol bizonyára meg is fogja találni. Demirhám időközben, császári urának tilalma ellenére, kimegy a táborból, Sziget vára alá lovagol és felszólítja Videt, hogy jöjjön ki a völgybe és vívják ott meg végső párbajukat. A magyar lovag természetesen nem kéreti magát, s miután Demirhám ezúttal kíséret nélkül jelenik meg, s így nincs oka újabb hitszegés- től félni — bátran kimegy vele. „Összve csapának osztán oly kegyetlenül, mint tengeren gálya, ha kettő összvedül”, mondja a krónikás. Demirhám iszonyú erővel támad, két kézre kapja kardját és súlyos csapást mér Vid fejére. A kard lesik- lik a magyar bajnok sisakjáról, s az oldalán üt sebet, ahol a páncélnak rése van. Vid ügyet sem vet a sebesülésre, teljes erővel Demirhám arcába vág a kardjával, í az orrát kettévágja. És amikor látja, hogy a szerecsen vezért ellepi a vér, a súlyos kardcsapások egész özönét zúdítja reá, amelyek ellenfelének nyakán, fején és oldalán mély sebeket ütnek. Demirhám immár látja, hogy Vid győztese marad a párbajnak. Egy utolsó erőfeszítéssel csapásra emeli kardját és lesújt Vid nyakára, megvágja a homlokát, majd maga is összeesik, s még rogytában is elvágja Vid lábát. Mind a két bajnoknak testéből szinte patakzik a vér, amikor Vid még egy kardvágást ad hős ellenfelének és azzal átvágja a szívét. A magyar bajnok is haldokolva esik össze a hatalmas szerecsen holtteste mellett, és megtört szemeivel Sziget várának búcsút intve, kiadja hősi lelkét. (A Magyar párbajok című könyvből) Kuruc alakulat szervezése Pest vármegyében A kibontakozó Rákikzi-szabadságharcbm. a vármegyék némi bizonytalankodás után csatlakoztak. így volt ez. Pest vármegyében is, bár Sú'tér Ferenc alispán személyében azonnal felajánlotta kardját a fejedelemnek. A tisztikar többsége azonban nem csatlakozott még, annak ellenére, hogy Rákóczi a szabadság kivívására fegyverbe szólította a vármegyét: „Minden egyházi, világi, úri, nemesi és fegyverviselő, egy szóval Nemes Pest, Pilis és Solt Unióit Vármegyéknek minden rendű lakosait ezen Pátensünk által intjük, sőt hazqftúságukra s nemesi szabadságuknak szeretetére kényszerítjük is, hogy harmadnapok alatt ezen Pátensünknek publikáltatásá- tól táborunkban magát bejelentse s mutassa" A habozás oka elsősorban a rác veszedelem volt. A Duna-—Tisza közét 1703 nyarán, ószén a császáriak által támogatott rácok dúlták. Rákóczi 1704. január elején Deák Ferenc és llosvai Imre parancsnoksága alatt jelentős erőket küldött a megyébe. A kuruc had a hó végén véres csatákban győzött a rácok és a császáriak felett, de közben a hadműveletek súlypontja a Dunántúlra helyeződött át, ahol Károlyi vezetésével sikeresen portyáztak a kurucok. Károlyinak azonban erősítésre volt szüksége. Deák alakulatát a Dunántúlra vezényelték, a vármegye ezért kuruc had nélkül maradt. Félő volt, hogy a rácok ismét támadnak. A fejedelem ekkor megbízta Jánosi János ezredest, bogy Pest vármegye minden rendű lakóját hadba hívja és külön dandárrá szervezze. A felállítandó Duna—Tisza közi had parancsnokául Andrási Istvánt nevezte ki Jánosi 1704. február II-én kiirrendeletet bocsátott ki, ebben a megyei felkelőket Kecskemétre rendelte szemlére. A fegyverbe hívottak szép számmal jelentkeztek is, a felállított alakulat a vármegye déli részének őrzését látta el. Pogány György
