Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-11 / 35. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. FEBRUÁR 11., CSÜTÖRTÖK 3 A búzabaj gyökere Professzorom Boócz Ernő, a debreceni agráregyetemen úgy tanította a növénytermesztéstanban, hogy csak vi­lágkatasztrófa okozhat radikális terméscsökkenést á ga­bonatermesztésben. A Kárpát-medencében a búza ka- tasztrális holdanként 18 mázsát akkor is megterem, ha idétlen az agrárpolitika, de betáplálják a szükséges nit­rogént, foszfort és kevéske káliumát a magágyba. Ezt ta­nította 1963-ban. Azóta valamivel többet tudunk. Tud­juk azt is, hogy 40-45 mázsa búzát nevetve le lehet arat­ni hektáronként még ínséges időkben is. Ez évben is! Persze ennek is van előfeltétele. Talajmunka, tápanyag­utánpótlás, némi növényvédelem. Ezzel szemben most kitört a botrány búzaügyben. A kenyér ismét kérdésessé vált az újságok címlapjain. Maga a nagytekintélyű Népszabadság írja: 100 forint lett a kenyér kilója. Azt is írják, hogy búzát importált a magyar kormány. Szeretném elmesélni a magára sokat adó napilapnak, hogy abban az országban, ahonnan 1991-ben, 1992-ben 5 millió tonna kenyérgabonát ex­portáltak, nem igazán tragédia, ha ez évben 100 ezer tonnát importálnak. Van ilyen! Miért gondolja e lap, hogy Vas megyébe, vagy Győr-Sopronba kellene búzát szállítani Hajdú-Biharból vagy Békésből, miközben az európai piac egyes ütéséről beszél... Nekik meséljek to­vább?... Valamikor a hetvenes években annyi sertéshús volt nálunk, hogy a hűtőházakból kidobálták a málnát, vagy a zöldbabot, hogy valahová eldughassuk a karajt, meg a sertéscombot. Ugyanebben az időben magyar kül­kereskedők Oroszországban vásároltak húst. A fagyasz­tott termék egyetlen kanyarral, megállóhely nélkül Por­tugáliában kötött ki, tisztes haszonnal. Piacozni tudó szakembereink már akkor is voltak. Most is vannak! Az a hír, mármint hogy veszélyben a hazai búzater­mesztés, mégis igaz. Körösi Imre országgyűlési képvise­lő rátapintott a lényegre! Sok helyen nem szántottak és nem vetettek. A magukról mostanában el nem feledkező téeszelnökök mentik maguknak a másét. Mentik maguk­nak a vagyont, és közben országrésznyi földek parlagon maradnak. Arcpirító botrány bontakozik ki szomszédunkban Do­báson! Itt is műveletlenek a földek. A szövetkezet vezető­sége, meg néhány ember vagyonátmentésen dolgozik. Ez csak egyetlen példa. Van ebből számtalan. Óbudán, Foton meg Rákosmezején... Körösi Imre országgyűlési képviselő valószínű, túlmé­retezte néhány 10 ezer tonna búza behozatalának jelen­tőségét. Az viszont kétségtelen, hogy a felsorolt okok mi­att igenis veszélyben van a kárpát-medencei búza- és ku­koricatermelés. Győri Béla Modern, egyedi, kéttornyú templom épül Dunaújváros­ban, a városközpontban, dr. Oláh M. Zoltán és társai terve alapján. Régi kívánság teljesül, hiszen eddig a Du- na-parti városnak nem volt katolikus temploma. Az alapkőletételre várhatóan novemberben kerül sor, a templomszentelést pedig 1996-ra tervezik. Képünkön: Nagy Mihály Dunaújváros-Dunapentele plébánosa a templom makettjével A külföldi tőke a termelésben Az exportfejlesztés nem vonzza a bankokat A magyar külkereskedelem­ben 1992 volt a fordulat éve: az export volumene többévi visszaesés után ismét növe­kedett, a konvertibilis kivitel 5-6 százalékkal bővült — mondotta a múlt év eredmé­nyeit összegző tegnapi sajtó- tájékoztatóján Kádár Béla külgazdasági miniszter. Hozzátette: a kivitel az első félévben még 16 száza­lékkal — ezen belül a mező- gazdaság 23 százalékkal — gyarapodott a megelőző év azonos időszakához képest, ám az év második felében az export növekedése mérséklő­dött. Ennek oka egyebek közt a külgazdasági alapok csökkenése, az exportpályá­zati rendszer megszüntetése. Az elmúlt évben 3,5 milliárd forint összegű exportfejlesz­tés valósult meg. Az exportfi­nanszírozásból azonban az MNB teljesen kivonult, és ez az üzletág a többi bank szá­mára sem vonzó — mondot­ta a miniszter. Véleménye szerint ma a magyar gazdasá­gi környezet nem külgazda­ságbarát. A magyar kivitel értéke ta­valy meghaladta a 10,7 milli­árd dollárt. A behozatal vala­mivel több volt, mint 11 mil­liárd dollár. így a külkereske­delmi forgalom vámstatiszti­kai egyenlege 356 millió dol­láros deficitet mutat, ám a fi­zetést maguk után nem vonó tételek levonása után a külke­reskedelmi áruforgalom aktí­vuma 91 millió dollárt tett ki. Az Európai Közösség or­szágaival a magyar kivitel 50 százalékát vették fel. Az e térségbe irányuló kivitel di­namikája az átlagos növeke­dés kétszerese. A kelet-euró­pai országokba irányuló ex­portunk 14 százalékkal bő­vült, s az EFTA-országokba pedig 3 százalékos volt a nö­vekedés. A világ fejlődő or­szágaiba exportszállításaink egyharmadával csökkentek 1991-hez képest. 1992-ben csaknem 1,7 mil­liárd dollár működőtőke áramlott az országba, így az itt lévő befektetett tőkeállo­mány immár 4,8 milliárdot tett ki. Ennek 60 százaléka — minden ellenkező híresz­telés ellenére — a termelő- szférában működik, ez a ma­gyar kivitel legdinamiku­sabb hatóereje — hangsú­lyozta Kádár Béla. Az el­múlt évben egyébként 4100 új vegyes vállalat alakult, számuk ma már meghaladja a 15 ezret. Napirendre kerül a hazai ipar védelme Megállapodás a kormány és a munkáltatók között Szorosabbra kívánják fűzni a kapcsolatot a kormány és a munkáltatók között, és ennek éredekében tegnap együttműkö­dési megállapodást írtak alá a Gazdasági Kabinej és az Orszá­gos Gazdasági Érdekegyeztető Fórum képviselői. A megálla­podás lényege: a kilenc munkál­tatói érdekvédelmi szervezetet tömörítő fórum — melynek tag­ja a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Magyar Gazdasá­gi Kamara és a Vállalkozók Or­szágos Szövetsége is — szakér­tői a jövőben bekapcsolódnak a gazdasági törvénykezés előké­szítésébe és alapvető iparpoliti­kai, külgazdasági kérdések ki­dolgozásába. Amennyiben a Gazdasági Kabinet ilyen témá­val foglalkozik, úgy meghívják a fórum képviselőit. A protokolláris eseményen Kupa Mihály pénzügyminisz­ter, aki a Gazdasági Kabinetet is vezeti elmondotta, hogy ha­marosan foglalkoznak a hazai iparvédelemmel, a bankpriva­tizáció soron lévő kérdéseivel, a kamarai törvény előkészíté­sével, az új külgazdasági stra­tégiával, az árfolyampolitiká- val. Ezekben a kérdésekben jobban kívánnak támaszkodni a munkáltatók tapasztalataira, véleményére. Az árfolyampoli­tikával kapcsolatban kifejtet­te: hogy a jövőben jobban fi­gyelembe kell venni az export­őrök véleményét. Az aláírást követő beszélge­tésen szóba került a költségve­tés helyzete is. A pénzügymi­niszter szerint az előzetes szá­mok alapján az év első hónap­■ jában, januárban 17 milliárd forintos hiány alakult ki. A de­ficit sokkal kisebb a vártnál. Mint ismeretes, az idén az el­fogadott költségvetési törvény szerint az éves hiány 185 mil­liárd forint körül alakul. A pénzügyminiszter úgy véleke­dett, hogy már márciusban megkezdődhet az 1994-es költ­ségvetés tervezése. Ehhez ugyanis megvannak a feltéte­lek, hiszen jelenleg folyik a következő évek költségvetési konszolidációs programjának pontosítása. E program a par­lament elé is kerül, valószínű­leg akkor, amikor a kormány benyújtja a jövő évi költségve­tés tervezetét. Erre várhatóan még májusban, a nyári parla­menti szünetet megelőzően ke­rül sor. Füzessy Tibor nyilatkozata Válasz Konrád fenyegetésére Füzessy Tibor, a polgári titkos- szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter tegnap az alábbi nyilatkozatának közlé­sét kérte az MTI-től: «Február 8-án, hétfőn reg­gel nem láttam Konrád Györgynek a Nap Tv részére adott interjúját, és annak pon­tos szövegét csak utólag volt al­kalmam megismerni. A nyilat­kozat valójában sokkal súlyo­sabb vádakat és fenyegetéseket tartalmaz, mint ahogy azt az adás napján megismert rövid, pontatlan és szövegkörnyeze­tükből kiemelt idézetekből és tájékoztatásokból érzékelhet­tem. Forró Tamás riporter kérdé­sére Konrád György példálóz­va sorolta fel a diktatúra öt is­mérvét, köztük a telefonlehall­gatásokat. Ezután kijelentette, hogy „mostanában nagyon fur­csán viselkednek a telefonok”, és végül egy — legalábbis szá­momra meglepő — fordulattal fenyegette meg azokat, akik „a telefonokat furcsán viselked- tetik". Konrád György mondaniva­lója azt sugallja tehát, hogy ná­lunk újra illegális telefonlehall­gatások folynak, ami a diktatú­ra egyik legfontosabb megnyil­vánulása. Ez a sugalmazott mondanivaló nem igaz és több­szörösen is csúsztatott. Nem igaz az, hogy a telefon- lehallgatás a diktatúra ismérve. Telefonlehallgatások — termé­szetesen törvényes esetekben és formákban — minden de­mokratikus jogállamban a leg­súlyosabb köztörvényi bűncse­lekmények és az állam elleni bűncselekmények megelőzésé­nek, felderítésének; a szerve­zett bűnözés elleni védekezés­nek nélkülözhetetlen eszközei. A telefonok „furcsa viselke­dését” pedig — ami Konrád Györgynek a Mai Nap részére adott interjúja szerint főleg ab­ban áll, hogy .....gyakran meg­s zakad a vonal, máskor külö­nös hangok, sóhajtások, sutto­gások hallhatók a beszélgetés alatt...” — sok százezer tele­fon-előfizető észleli nap mint nap, közülük azonban csak ele­nyészően kevésben merült fel a lehallgatás ötlete. Elsöprő többségük e jelenségeket egy­szerű logikával a telefonháló­zat hibáinak és gyenge műsza­ki állapotának tulajdonítja és nem diktatúrát kiált, hanem az üzemeltető vállalathoz fordul. Konrád György nyilatkoza­ta sérti a telefonlehallgatásra törvény szerint feljogosított hi­vatalos szerveket, gyanúsítga- tása alkalmas az e szervek iránti közbizalom megingatá­sára. Ezért a felügyeletem alá tartozó nemzetbiztonsági szer­vek nevében a leghatározot­tabban tiltakozom Konrád György nyilatkozata ellen.» Magyar Út Antall József miniszterelnök kérésükre fogadta a Magyar Út Alapítvány kuratóriumának tagjait, Bogdán Emil (elnök), Horváth Béla és M. Szűcs Sán­dor MDF-es országgyűlési képviselőket. A megbeszélé­sen áttekintették a mozgalom eddigi tevékenységét és jövő­beli szerepét. A találkozót kö­vetően a kuratórium tagjai a következő nyilatkozatot tették közzé: „A Magyar Út tovább­ra is együtt kíván működni az MDF-fel, a koalíciós pártok­kal és a kormányzattal, mert céljának tekinti a magyar érté­kek érvényrejuttatását a közé­letben. A kuratórium tagjai kinyil­vánították: személyükben ga­ranciát vállalnak azért, hogy a Magyar Út mozgalom a továb­biakban is az alkotmányosság, a parlamenti demokrácia és a jogállamiság alapján kíván mű­ködni.” Mindent a hazáért Szerdán bemutatták a Mindent a hazáért című filmet. A több mint há­romórás dokumentummű­sorban 1956 szelleme pe­reg a vásznon. Ha azt írom, gyönyörűen, akkor nem mondtam semmit. Több ez a gyönyörűség­nél. Meghatóan szép. Szívbemarkolóan fájdal­mas. Olyan alkotás szüle­tett, amely, mint a termé­szet értékei, a gyümöl­csök, majd beérnek. Tán már a mi 40-50 közötti korosztályunk sem fog él­ni, amikor e film méltó helyére kerül. Akkor tán már történelemórákon is vetíteni fogják. Most sem ártana, de erről álmodni sem merek, hiszen — leg­alábbis a jókora hangerő miatt úgy tűnik — a peda­gógusok a függetlenség hívei. Sajnos — igen. úgy tűnik! — nem annak a függetlenségnek, ame­lyért gyerekek adták az életüket 1956-ban. Köte­lezném azokat a fiatalde- mokratákal (Fidesz) is a mű megtekintésére, akik Mátyásföldön azért szer­veztek tüntetést, hogy 1956 hősei — akik csodá­val határos módon élve maradtak a harcok és a megtorlások után — ne vehessék használatba az ottani volt szovjet kato­nai épületeket. Az emberi jóérzésben bízva hiszem, hogy e film megnézése után kimondanák: bocsá­natot kérünk. És még az sem elképzelhetetlen, hogy hosszú távon is tá­mogatnák a mátyásföldi volt harcosokat, akik ma úgy vágynak a szeretetre, mint 1956-ban a szabad­ságra vágytak. Sok nézőt kívánok a filmnek. Nem az alkotókén, nem a köz­reműködőkért. Magun­kért, akik ettől tisztábban látunk és mélyebben ér­zünk. Valamennyiünkre ráfér. (Vödrös)

Next

/
Thumbnails
Contents