Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-10 / 34. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. FEBRUAR 10., SZERDA Harminc valahány éve még ezerkétszáz lakosa volt Kis­oroszinak, a Szentendrei-sziget csúcsán fekvő gyönyörű kis falunak; mai népessége mindössze 585 lélek. Az át­lag életkor kedvezőtlenül magas, mert a családok fiatal tagjai közül sokan a két folyópart településeire, meg a városokba költöztek. Vasárnapi gyerekek, unokák jár­nak haza látogatóba. Az öregek pedig fájó derékkal haj­ladoznak az eperföldeken nyaranta. Kisoroszi vonzereje Mostanában megközelíteni sem könnyű ezt a települést. Vácról például a legközeleb­bi út a víziút, az átkelés a kis- marosi komppal, amelyet újabban szobi vállalkozók működtetnek. Az esetleges köd azonban bizonytalanná te­szi az utazást. Régebben min­dig át tudtak kelni a Dunán a kisorosziak. Ha másként nem. a befagyott jég tetején, a szalmával hintett úton, vagy evezőssel... A túloldalon, Visegrád fe­lől két víz között is lehet ha­józni, de itt meg az a baj, hogy a kikötés után még 25 percet kell várni az Eszter­gom—Szentendre között köz­lekedő buszjáratra... Kisorosziba közvetlen autó­busszal csak reggel 6 óra 50 perckor lehet kijutni a Tahitót- faluba tartó iskolajárattal, ami aztán 2 órakor hozza haza a felsőtagozatos osztá­lyokba járó gyerekeket. Ez­után már csak 4 óra 40 perc­kor fordul egy másik járat, de az is csak hétköznap. Nyaran­ta ez az egyetlen járat, mert akkor nincs iskolabusz. Ujváry Pál polgármester szerint a közlekedési viszo­nyok is okozói, részben, az el­vándorlásnak. A körülménye­ken saját erőből nem tudnak változtatni. A régi életkeretek robban­tak szét harminc-negyven év­vel ezelőtt — tűnődik a pol­gármester a múlton. A köz­ség melletti golfpályán, a bol­tokban, közintézményekben, kavicsbányában mindössze hetven személyt tudnak fog­lalkoztatni. Közülük is hú­szán más falusiak. A munka­képes lakosság tizenkét száza­léka munkanélküli. Mégis, né Irányi Annamária tanító­nő Pomázról települt ide, hogy a szép feladatot vállalja. Ma már másodikosak a nö­vendékei. Példáját követve ér­kezett az idei elsősök tanító­ja, Száramé ' Fehér Tímea. Vele és a rendkívül hálás és segítőkész szülőkkel nevelik, pesti kirándulásokra viszik, s nemsokára — Szentendrén — úszásra is tanítják az apró­ságokat. A polgármester biztató tényeket sorol Van vonzereje Kisoroszi­nak. Valószínűleg a település varázsa csábította ide a ma már háztulajdonos Sváby La­jos és Dienes Gábor festőmű­vészeket, Mészöly Miklós írót, több színművészt. Itt sze­ret dolgozni a szentendrei Adamis Gusztáv festő- és ipar­művész is, aki így vélekedik: — A szigetcsúcs a szem­közti var együttesével világvi­szonylatban egyedi szépségű. Itt elit idegenforgalmat lehet és kell csinálni. Ez a nyuga­A művészetek szigete tagú lelkes gyülekezettel szót értve, félmillió forintos költ­séggel újította fel a templom homlokzatát. A pénz kéthar­madát a hívek adták össze. A visszakapott református isko­la épületében nemzeti, keresz­tény művelődést szolgáló ifjú­sági ház megnyitását tervezik. — Mi ebből a célból létesí­tettünk alapítványt — mond­ta a tiszteletes asszony, egy­ben mint alapítványi elnök, egy olyan kuratórium élén, melynek a férjén kívül a tag­jai: Páskándi Géza író, Jékely Zsolt, a költő fia és Nemes- kiirty István író. Á lelkésznő kiváló szerve­zői képességeit bizonyítja, hogy rövid idő alatt a Kisoro­szi Baráti Körét is megalapí­totta. Tagja többek között az elnöknek választott Schlosser Attila, az Esztergomi Érseki Hivatal főépítésze is. — Ez a munka a lelkész­nek nagy lehetőség — mond­ja Makkai Lilla, majd így folytatja: — Ez az elszigetelt­ség, a falu szellemiségéhez, az egyházhoz való ragaszko­dás egyben a megtartó erő is. Tovább fejlesztve ezt, lehet építeni rá. A gazdasági alapokat lát­szik erősíteni a helybeli föld- tulajdonosok 1991 őszén ho­zott döntése is. Ők évtizede kerültek, központosítási törek­vések révén, a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet ke­belébe, ahonnét most kihasí­tották a maguk területét. A Dunakanyar Szakszövetkezet földjeinek nagyobb részét már bevetették, felszántották. Búza, rozs, kukorica terem majd a nyáron. A kisebb — részben parlag föld — felosz­tásra vár a hét-nyolc kilépő­nek magyarázza az irodán Bruder Lászlóné. Termel már a műanyagfla­kont gyártó üzem is. Ott nyolc nő és két férfi dolgo­mintha megérezték volna az emberek a remélhető változá­sok szelét: tavaly megállt a népesség csökkenése. Sőt, szinte demográfiai robbanás­sal ér fel, hogy öttel gyarapo­dott is a lélekszám! Tíz év után ismét van isko­la a községben. Évtizedig a legapróbbaknak is buszra kel­lett szállniuk reggelenként, hogy Tahitótfaluban tanulják meg a betűvetést. Mészáros­lom vonzza a művészeket. Al­kotótáborokat. művészeti ta­lálkozókat szervezni, galériát, szoborparkot szeretnék ide te­lepíteni. Ezt a célt szolgálja egy létrehozott alapítvány is. — Hasonlókat gondoltunk mi is — szólal meg Makkai Lilla, a helybeli református egyház lelkipásztora. Ő az el­múlt nyáron települt ide a fér­jével, Illés Lajos zeneszerző­vel. Azóta a mintegy 130 *4 A kisiskolásoknak nem kell nap mint nap utazniuk a faluból fekvő kempinget akkor lehet sátorozó helyből hivatalosan magasabb kategóriába emel­ni, ha fejlesztik a szolgáltatá­sait. A nyaranta megtízszere­ződő népességet jobb kereske­delmi hálózatnak és közleke­désnek kell szolgálnia. Ujváry Pál polgármester nivalókat, arra a tizenötmillió forintos idei önkormányzati költségvetésre gondol, mely­nek kilencven százaléka ma még központi forrásból szár­mazik. Az orvosi ellátásra például központi támogatást kap Kisoroszi, de ebből a pénzből közösködve Duna­is fenn kell tartani. Most az vált kérdésessé, hogy képe­sek lesznek-e rá? No, meg a két víz közé zárva különben is kockázatos, hogy nincs önálló orvosi státusz. A jövőt a mai akadályok leküzdésé­vel kell, makacs elszántság­gal építgetni. Kovács T. István Vendégfogadó és lovarda épül a község határában Hancsovszki János felvételei zik. Gépekkel művelik meg az idős emberek földjeit, akik­nek a termény, a földjáradék, meg a ház körül termelt zöld­ség jelent jövedelmet. Nemesné dr. Killár Gyön­gyi jegyző is bízik a falu jövő­jében, amit főként az idegen- forgalommal, vendéglátással lehetne megalapozni. Csak­hogy ezért a jelenben kell megtenni az igen nehéz lépé­seket. A szigetcsúcs legvégén Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. Kisoroszi helység első okleve­les említése „Oroz” néven 1394-ből való. Lakói állítólag egykor ruténok voltak. A XVIII. században németek tele­pültek ide. A reformáció hullá­mai feltehetően még a török időkben érték a települést és la­kói ekkor többségben protes­tánsok lehettek, mert az r. k. templomot elfoglalták. Ezt a (ma már ismeretlen) templo­mot a katolikusok 1735-ben visszavették a reformátusoktól. Az ilyen templomfoglalá­sok a XVII—XVIII. századok­ban gyakoriak voltak, amit az­tán később királyi rendelettel kellett szabályozni. Végleges megoldást azonban a templom­hoz való jog kérdésében csak II. József 1781. évi Türelmi Rendelete hozott, amely bizo­nyos feltételek mellett megen­gedte a protestáns templomok építését; de egyelőre csak to­rony nélkül és a templom nem nyílhatott közvetlenül az utcá­ról. 1786-ban ez annyiban mó­dosult, hogy szabad volt tor­nyot is építeni. A Türelmi Ren­delet következtében 1783-tól a század végéig rendkívül sok protestáns templom épült or­szágszerte. A kisoroszi református templom építése több ponton is összefonódik a helyi r. k. templom építéstörténetével. A katolikusok által visszavett templom idővel meglehetősen rossz állapotba kerülhetett, mert ismeretes egy Hacker Fe­renc Xavér, budai ácsmester rajzos terve 1781-ből a kisoro­szi r. k. templom tornyáról. (Országos Levéltár.) Ez a mes­ter készíthette az itteni ref. templom tornyát is; hasonlatos­ságuk — különösen a törtvona­lú hagymasisak megoldásában — egy kézre vall. A ref. temp­lom állítólag 1784-ben épült, de tornya csak később. (Ez megfelelne a Türelmi Rendelet és annak módosított előírásai idejének.) A templom építésé­re vonatkozó bizonytalan írott források eltérőek, de stíluskriti­kai alapon nem sok időbeli elté­rés lehet a ref. és a r. k. temp­lom építése, vagy ez utóbbi át­építése között. A kerítéssel körülvett (tehát nem utcáról nyíló) templom, homlokzata közepén a torony­nyal, a klasszicizmusba hajló késő barokk jegyeit viseli. Kü­lönösen a tornyot két oldalt tá­masztó íves oromfalak utalnak erre. Az 1903 és 1927 évi épít­kezések a templom eredeti jel­legén nem sokat változtathat­tak. Mivel az egyház iratai megsemmisültek bizonyosat az építéstörténetére vonatkozó­an csak beható helyszíni kuta­tás állapíthatna meg. A templom műemlék jellegű. Pamer Nóra

Next

/
Thumbnails
Contents