Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. FEBRUAR 24., SZERDA Pusztazámor újjászületését 1992. január l-jétől kell jegyezni, mert akkor vált önálló önkormányzattal rendelkező' településsé a hajdani Fejér megyei Pusz- tazámor. Ha összehasonlítást akarnánk tenni Puszta- zámor és Pest megye többi községe között, akkor le kéne írnunk: sokban hasonlít például Sóskútra, Csornádra vagy Piliscsabára, ám a hangulatából mintha érződne: itt sokáig dermedt volt az élet... Pusztazámort egyszer felfedezik Az indulás történelmi évei Épülő-szépüló' A település még mankóval próbálgatja az első lépéseit az önnállósodás nem is oly könnyű útján. Jelenleg csak terveznek, ábrándoznak és a jövő lehetőségeit számolgatják, mint a hajdani jó gazdák. — Nem lehet megváltoztatni egyik napról a másikra a világot — állítja Pát- rovics Benedek polgármester. Megfontolt és átgondolt szavakkal sorolja a szürke hétköznapok megoldásra váró feladatait. Pusztazá- moron hetente kétszer rendel az orvos, Sóskútról jár át a pap is, viszont „cserébe” naponta átmennek a szomszédba az itteni felső- tagozatos diákok. Nem jó ez így. Ez a felemás helyzet kiszolgáltatottá teszi a települést. Ezt ugyan nem a polgármester mondta, akinek semmi baja nincs Sóskúttal, hanem Török Ferenc, aki Budapesten dolgozik, de esténként Pusz- tazámoron piheni ki a nap fáradalmait. — Uram, nem jó dolog betegnek lenni, de néha leesnek a lábukról az emberek. És a legelőrelátóbb és legtörvénytisztelőbb beteg sem tudja úgy tervezni a dolgokat, hogy akkor legyen negyven fokos láza, amikor Pusztazámoron rendel a doktor úr. Az lenne a helyes, ha itt lakna helyben. És az sem lenne baj, ha lenne saját papunk, fogorvosunk és iskolaigazgatónk. Természetesen a felsőtagozatosokra gondolok. Az eredeti Barcza-kas- tély az 1700-as években épült L alakú, hosszú kúria- szerű épület. Pincéjében valaha kaloda volt, amelyet rég befalaztak. Az épületet gesztenyesor kötötte össze az 1890-ben klasszicista stílusban épült új kastéllyal, amely az államosításig plébánia volt, majd az ötvenes évektől iskola lett. Pusztazámor képviselőtestülete tudja, hogy gyorsan kell lépni és meg kell keresni mihamarább a kastélyépület legjobb hasznosítási lehetőségét. Elkészült már egy hasznosítási terv, vannak már jelentkezők is, és aki a legjobb ajánlatot teszi, azé lesz az épület. A kistelepülés vezetői nem akarnak illúziókat kergetni, ők megelégednének azzal is, ha az új kastélytulajdonos építene cserébe iskolát, óvodát és szolgálati lakásokat az itt letelepedni szándékozó értelmiségiek számára. Jelentkezett egy hazai érdeklődő, nevét üzleti titoktartásra hivatkozva, nem árulták el a falu vezetői, aki hajlandó lenne e feltételeknek megfelelni, Az illető állítólag üdülővé szeretné átváltoztatni a régi patinás épületet. Mindenesetre jelenleg jól érzik magukat a kastélyban az óvodások és a kisiskolások, s a két család, a szolgálati lakásokban. Az enyészet egyébként kikezdte a kastély környékét. A hajdanán csodálatos terület teljesen elhanyagolt, a néhai hangulatos tó eltűnt, az enyészet megkömyékez- te a fákat, a köveket, a kőkerítést. Pátrovics Benedek polgármester és Újházi Miklós jegyző jól érzik, és jól tudják, hogy a kastélyban rejlik Pusztazámor talán egyetlen igaz lehetősége, de nem mernek hinni a csodában. Ahhoz viszont nem kell csoda, hogy a lakók közös ösz- szefogással megtisztítsák valamikor tavasszal a kastély környékét. — A településnek van jövője — állítja a polgármester és számadatokkal bizonyítja kijelentésének igaz voltát. 1992. január 1-jén 731 lelket számláltak a településen. 1993-ban már eddig 16 újszülöttel gyarapodott a helyi közösség. Azonkívül mind többen akarnak Pusztazámoron építkezni és végérvényesen letelepedni. Szinte hetente érkeznek újabb és újabb érdeklődők Százhalombattáról és Érdről. Tavaly 25 beköltözőt tartottak számon, s 1993-ban csupán február közepéig máris hat család jelezte letelepedési szándékát. A polgármesteri hivatalnál elmondták, hogy 25 telket bocsátottak áruba. Kezdetben 100 forintot kértek egy négyzetméternyi területért, jelenleg 170 forintért árusítják. Bátorítják, segítik a fiatal családokat. Nyolc családnak adtak 50 000 forintnyi anyagi támogatást. Azt is mondhatnánk, hogy tudatos letelepítési elképzelései vannak a puszta- zámori önkormányzatnak. Tárt karokkal várják például a fiatal orvosokat, tanárokat, jogászokat, művészeket. Mindehhez természetesen tudni kell, hogy az elképzelések szerint 2000-ig szeretnék visszahozni Sóskútról a felső tagozatos iskolásokat, tehát szükség lesz pedagógusokra, de orvosokat is szeretnének letelepíteni. Hogy miből valósulna meg mindez, ez még talány. Jelenleg alig telik a helyi önkormányzatoknak a mindennapok túlélésére, hiányoznak a látványos beruházások és fejlesztések, örvendenek, ha biztosítani tudják az önkormányzathoz tartozó intézmények működését. S mégis, az itt élők optimisták, reménykednek az eljövendő változásokban. A faluban rendezetlenek a tulajdonviszonyok, itt minden a Sasad birodalomhoz tartozik. Fura emlékezetkihagyást emlegetnek az emberek, mert nem akarják elhinni, hogy ne lehessen törvényes úton visszaszerezni a község jogos tulajdonát képező volt pedagógusföldeket, a községi erdőt és azt az öt belterületi ingatlant, amely valamikor a községé volt. Az önkormányzat nem akar látványos harcba bocsátkozni a nagynevű Sasad hatalmasaival, ők a törvényben bíznak és hisznek abban, hogy jogállam van Magyarországon. Egy jónevű ügyvédi közösség elvállalta az önkormányzat érdekképviseletét, végvár Hancsovszki János felvételei hamarosan peres úton döntik el, kinek van igaza. A Sasad működtet egy műanyagüzemet, de ebben nincs sok haszna a településnek. Csupán 10-12 helybéli asszony dolgozik ott, a többiek a közelebbi vagy távolabbi településekről járnak ide. Az ingázás határozza meg alapjában véve a pusz- tazámoriak életét. Van, aki Érden dolgozik, néhányan Százhalombattán keresik meg a havi tíz-húszezret, a legtöbben viszont Budapestre járnak be naponta. Itt roppant kevés a vállalkozás útjára lépők száma. 1992-ben — egész esztendőben! — csupán hárman váltottak ki vállalkozói igazolványt, egy vállalkozás pedig megszűnt. Nincs fodrász és hiányzik a cipész is. Van viszont — üvegcsiszoló! Csóli Csaba üvegcsiszoló mesterként nagy hírnevet és szakmai elismerést vívott ki magának, szűkebb pátriájában és külföldön is. Munkái messzeföl- dön keresettek. Ezzel csak azt szeretnénk tudatosítani, teljesen mindegy, hogy Budapesten vagy Pusztazámoron él az ember, mert a tehetség és a szorgalom előbb vagy utóbb megtalálja az érvényesülés lehetőségét. Mostanában mindenki az Expóról álmodozik. A világ- kiállítás „holdudvarában” Pusztazámor igencsak felkapott és keresett településsé válhatna. A táj szépsége és történelmi értékei igazán kedveznének az idegenforgalom fellendülésének. PAPP JANOS Szűkebb hazánk kincse I V sr. 1 J- 3 fP" fm ff '' Jpf"' '-J * ■ p;w'y' * » \ A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata Középkori okleveleinkben Pusztazámor egyike a legkorábban (1044) említett helységeknek, de későbbi történetére vonatkozó adatunk nagyon gyéren akad. 1746-ban a falunak összesen 25 lakosa volt. (Erre utal a „puszta” elnevezés is a község nevében). A Zámorhegy lábánál fekvő kis település középkori temploma a hegyen állt, amelyet 1758-ban remeteséggé alakították át, illetve az itt lévő templomromot felhasználták a remeteség építéséhez. (Ezt a sóskúti r. k. templom 1761. évi egyházi feljegyzéseiből tudjuk, mivel Pusztazámor Sóskút leányegyháza.) Hogy Pusztazámor középkori temploma miként lett rommá, nem tudjuk, de arról írott forrásaink vannak, hogy a XVIII. században Mentler Mihály volt a falu birtokosa, aki a remeteség építését szorgalmazta és építtette Jeromos atya ferences szerzetes számára, hogy a barát ott letelepedjék és a környék falvaiban koldulhasson. 1758—1818-ig különböző rendű szerzetesek váltották egymást a remeteségben. Utána a megüresedett remeteség több mint egy évszázadig üresen állt, ezért 1924-ben restaurálták és templomát a falu lakossága újra visszakapta. 1944-ben az épület nagy károkat szenvedett. Helyreállítása folyamatban van. A remeteség, egy tető alá fogott két épületrészből áll: a templomból és annak déli hosszoldalához csatlakozó remetelakból. Ez utóbbi földszintjén, a sekrestyével összekötött folyosóból lépcső vezet az emeletre, a két helyiségből álló lakórészbe. Kívülről az épület — egyik oldalán lekerekített — egyszerű fekvő hasáb, amelynek tömbszerűségét a jó arányú nyeregtető és annak gerincére ültetett kis tomyocska oldja fel. A középkori templomrom felhasználásával a XVm. században épült remeteség fontos művelődéstörténeti emlék, ezért helyreállítását már 1972-ben tervbe vették, a kivitelezésre azonban csak a közelmúltban került sor — főként a sóskúti r. k. esperesség szorgalmazására —, az egyház anyagi támogatásával és a helyi lakosok segítségével. A műemlék helyreállítását Istvánfi Gyula építész, egyetemi tanár irányítja. A helyreállítás már a vége felé közeledik. A szép természeti környezetben álló épülettel nemcsak régi egyházi emlékeink száma gazdagodik, de végre Pusztazámor is méltó templomhoz juthat. Pamer Nóra Csóli Csaba álmait csiszolja az üvegbe
