Pest Megyei Hírlap, 1993. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
■L/tNagymarosi gát Bontási előkészületek Megkezdődtek az előkészületek a nagymarosi Duna-töltés elbontására. Az összesen 7 milliárd forintba kerülő munkálatok koordinálásával a Dunai Rehabilitációs Iroda foglalkozik, amely versenytárgyalást írt ki a speciális feladat elvégzésére. A 11 hazai pályázó vállalatból végül a szakmai zsűri döntése alapján 6 felelt meg az előírt követelményeknek: számukra a részletes tervdokumentáció elkészült, a pályázók hamarosan megtehetik az ajánlatukat. A nyertes a második félévben indíthatja meg a hazai gyakorlatban ez idáig egyedülálló különleges bontási munkát. Károlyi Csaba, a rehabilitációs iroda helyettes vezetője elmondta: annyi már bizonyos, hogy az első lépésben a körgáton belüli száraz területen végeznek majd a munkálatokkal. A VITUKI vízi modellkísérletei alapján a leendő Duna-fenékre betonbordákat építenek be, amelyek a víz sodrását befolyásolva, a hajózás biztonságát szolgálják. Ez a munka hónapokig is eltarthat, így magának a gátnak a bontása 1994-ben kezdődhet meg. A vízierőmű-építés eredeti tervei alapján a gátnál a visegrádi oldalon 300 méterrel odébbterelték a Dunát, ezt a kanyarulatot nem temetik be, hanem két öblöt képeznek ki belőle vízisportok céljára. A nagymarosi oldalon is, ahol a rendezett parti sétányok mentén strandok épülhetnek majd. A körgát elbontása 1995-ig befejeződik, legfeljebb egy emlékműnek hagyott darabja őrzi majd a szocialista gigantománia nyomait. Aranylakodalom Holtomiglan, holtodiglan Aranylakodalomra kaptunk meghívót a szigethalmi ön- kormányzattól, szombaton ünnepelték Papp Ferenc és felesége házasságkötésének ötvenedik évfordulóját. A nevezetes eseményre sokan eljöttek, hogy együtt örüljenek a népes családdal és az ünnepeitekkel. A mindenre kiterjedő figyelmesség az önkormányzatot dicséri, a szervezés pedig két lelkes tisztviselő: Csurcsia Mátyásné és Ben- kőné Lucza Júlia érdeme. Virág, virág és megintcsak virág. Honnan ennyi szegfű, rózsa, gerbera ilyenkor, amikor csak zúzmarát nyit a tél a kopár ágakon? (Folytatás a 4. oldalon) Pontatlan volt a hír a négyes ikrek támogatásáról Igenis adtak a magyarok A Pest Megyei Hírlap 1993. január 30-ai számának első oldalán örömmel olvastam a tudósítást a túrái négyes ikrek — a Sára gyermekek — támogatásával kapcsolatban. Igazán megható, hogy különböző társaságok, szervezetek ilyen támogatást nyújtottak. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy néhány más fontos információ nem hangzott el a sajtótájékoztatón, illetve a tudósításban. Először is az, hogy az első támogatója Sára Istvánnénak a gödöllői Tesse- dik Sámuel Hogy A Gyermekek Megszülessenek és Felnőjenek Alapítvány volt. Több mint egy esztendővel a gyermekek megszületése előtt került kapcsolatba az alapítványnyal, mely komoly támogatást nyújtott a szülőknek a bécsi orvosi beavatkozás elvégzéséhez. A terhesség létrejöttének kezdetétől pedig szinte mindennapos kapcsolatban álltunk. Maga Sára Istvánná — a gyermekek megszületése után néhány órával — erről említést is tett a vele készült interjúban. Nem felel meg a valóságnak ugyanakkor az sem, hogy a támogatók között nem szerepel sem az egészségügy, sem a klinika. Sára Istvánná közel öt hónapot töltött a Bp-i II. számú Női Klinikán, ahol magam is rendszeresen látogattam. Több ízben beszéltem orvosaival, akik olyan törődéssel, szeretettel, nem utolsósorban magas szintű szakmai tudással vették körül, kísérték figyelemmel az édesanya és a gyermekek életét, hogy csak a legmagasabb elismeréssel lehet erről nyilatkozni. A magyar orvosoknak és egészségügynek külön köszönet és elismerés jár ezért! Ami a Társadalombiztosítást illeti — többek között a Tessedik Sámuel Alapítvány közbenjárására —, két alkalommal is kiutaltak 100 ezer forint feletti segélyt a Sára családnak, valamint a bécsi orvosi beavatkozás, hosszú hónapokig tartó kezelések költségeit is kifizették, ami 300 ezer forintot meghaladó összeget jelent! Ez is a magyar egészségügy! S ha már arról szólunk, hogy ebben a csodálatos történetben milyen sokan nyújtottak segítő kezet a Sára családnak, meg kell említenem, hogy a támogatók között van a Túrái Önkormányzat is és a magyarországi National Neatherland Biztosítótársaság is. Végül pedig hálát adhatunk az Istennek, hogy meghallgatta imádságunkat és négy gyermekkel ajándékozta meg a Sára szülőket. Kérjük, hogy szeretetével övezze őket életük minden napján. Roszik Gábor a Tessedik Alapítvány elnöke Szervátiusz Göncztől nem vette át Kitüntetés helyett tüntetés A fölöttébb jól informált ellenzéki sajtó ezúttal alulmaradt. Szavát sem lehetett hallani, pedig a hír, ha nem is szenzációs, de mindenképpen szokatlan: egy kiváló szobrászművész, Szervátiusz Tibor nem volt hajlandó átvenni magas kitüntetését, a Magyar Köztársaság Középkeresztjét. Műteremlakásán kerestük fel a művészt, hogy a hazai gyakorlatban szokatlan eljárás oka felől érdeklődjünk. — Miért utasította vissza a kitüntetést? — Ez így pontatlan megfogalmazás. A kitüntetést január 18-án délután 14 órakor kellett volna átvennem. Erről engem egy január 8-án kelt leniéiben értesített az Elnöki ivatal. Levelükben az állt, hogy „a magas elismerést” Göncz Árpád nyújtja át. Egy egész hétvégén azon töprengtem, mit tegyek? Végül döntöttem: felhívtam telefonon a hivatal kitüntetési osztályát, s közöltem a főosztályvezetővel, hogy bár a kitüntetést nagy megtiszteltetésnek tartom, s át is venném, de nem a köztársasági elnök kezéből. Találjanak valaki mást, aki átadja. — Erre, gondolom, nem számítottak. Mi volt a reakciójuk? — Döbbent csend. Ekkor megpróbáltam megindokolni döntésemet. Elmondtam, hogy számtalan dologban képtelen vagyok azonosulni a köztársasági elnök nézeteivel, a döntéseivel, egész emberi magatartásával. Azt mondták, hogy tudomásul vették elhatározásomat, amit majd közölnek az elnökkel, megtárgyalják, mit lehet tenni ebben a helyzetben, s majd engem is értesítenek döntésükről. (Folytatás a 3. oldalon) Hancsovszki János felvétele Az én nazam Többnyire már csak a legöregebbek emlékeznek arra, hogy a tavaszi ünnep közeledtén a falvakban az asszonyok hófehérre meszelték a ház udvarra, utcára néző' falát, homlokzatát. Gyönyörűek voltak valaha falva- ink. Szép volt a szokás. Valamilyen körülírhatatlan belső' igényből fakadt, senki nem kötelezett erre senkit sem. Valaha falvainkban a járdát is lesöpörték reggelenként portájuk eló'tt az emberek. Az úttestet, az árkot is rendben tartották, s a ház elé nyaranta virágot ültettek az asszonyok. Zöld ládikákban virágok nyíltak az ablakokban is. Aztán jött az elmúlt negyven év és a szovjet kultúra. És úri házak épültek, nemes vakolattal. A ma is meglévő szép falusi házacskák közé. Aztán és közben és fokozatosan az emberek behúzódtak a lakásuk falai közé. Benn rend van, tisztaság, ott él még az ősi szokás. Az utca azonban a tanácsé, mindenkié, azaz senkié lett. Még messze a húsvét, messze a nyár. Falusi polgár- mesterekkel beszélgetek. Alig van Pest megyében település, ahol ne épülne valami, gázvezeték, víz-, csatornahálózat, telefon. Egy remélt jobb mód biztos jelei. A polgármesterek bizakodóak. Amit a szándék, az összefogás, a pénz megtehet, azt megteszi. De ők kérdezik, a polgármesterek: vajha eljutunk-e oda, hogy magukénak érezzék lakóhelyüket a falusi emberek? Hogy büszkén mondhassák: kis falujuk a maga nemében olyan, mint egy ékszerdoboz! Üde, jó illatú, mint ott benn, a tisztaszoba. Deregán Gábor 150 ezres tagság Keresztény szakszervezet A Szakszervezetek, Munkás- tanácsok és Keresztényszociális Tömörülések Konföderációja (SZAMKÉT), a Munkanélküliek Érdekképviseleti Szövetségének (MÉSZ) 54 egyesülete, valamint az Önálló Érdekképviseletek Társult Szövetsége részvételével új mintegy 150 ezer tagot magába foglaló érdek- képviseleti szervezet alakult szombaton Miskolcon Keresztényszocialista Szakszervezetek Országos Szövetsége (KESZOSZ) elnevezéssel — jelentette be az újonnan létrejött tömörülés elnöke, Lánszky László azon a sajtótájékoztatón, amelyet az alakuló kongresszust követően tartottak a KESZOSZ tisztségviselői. Lánszky László elmondta: a szervezet létrejöttével nagyban megerősödött a keresztényszocialista alapokon álló érdekvédelem Magyarországon. Az alakuló kongresszuson ebben a szellemben fogadták el alapszabályukat is, amely kimondja, hogy a szervezet az érdekvédelmi munkát a keresztényszociális értékek mentén végzi. A kongresz- szus 111 küldöttje arról is döntött, hogy a szakszervezeti vagyonmegosztásról szóló megállapodás i szerint nekik járó vagyonrészből — amely taglétszámuk alapján a szövetségen kívüli szakszervezeteknek jutó 3,46 százalék 80—90 százaléka — munkahelyteremtő alapítványt kívánnak létrehozni. Érdekes kezdeményezés Három föld Társulás „Három föld” néven Regionális Társulás alakult Karcagon a városháza tanácstermében. Békés, Hajdú-Bihar és Jász- Nagykun-Szolnok megye kölcsönösen határos térségei, a Hajdúság, a Nagykunság és a Nagy-Sárrét negyven települése jelentette be eddig csatlakozását a társulathoz. A megyehatárokat elmosó szerveződés olyan célokat tűzött maga elé, mint a térség általános fejlesztése, az 1996-os világkiállításra való közös felkészülés, valamint a honfoglalás 1100 éves évfordulójának méltó megünneplése. Az érdekelt három tájterület a magyar Nagyalföld egyik legértékesebb része, gazdag természeti értékekben, népi építészeti emlékekben. A társulásban részt vevő ön- kormányzatok rendszeres találkozókon egyeztetik terveiket, s cserélik ki tapasztalataikat.