Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP HITELET 1993. JANUAR 2. SZOMBAT ÚJÉVI ÜZENET Amint gyermekkorom lelkipásztorától vettem, most is, az esztendők száma szerinti zsoltárban 1993-ra a 93. zsoltárban keresem Isten üzenetét. „Uralkodik az Úr!” — olvasom. Hol? — kérdezzük fásult és szorongó gondolataink közül ocsúdva. Körülöttünk a világban gyűlölet uralkodik. Fegyverek dörgése, sebesültek segélykiáltása, menekültek didergő fogvaco- gása — ez uralkodik. Itthon, a négy évtized alatt kifosztott és tönkretett ország hárommillió koldusának panasza, az Ország Házában ádáz sebeket ejtő viták lármája, a viszály szelleme uralkodik. Milyen önfeledten boldog világ, áldott aranykorában írhatta a zsoltárt a szerző?! De mégsem. „Folyóvizek hullámokat hánynak... nagy vizek zúgnak... tenger morajlik.— mondja tovább a zsoltárt. Mintha itt élne közöttünk, mintha 1993 Magyarországán járna és foglalná össze költői képekben helyzetünket. Tehát ilyeneket lát. Nem béke, nem aranykor. És mégis. MÉGIS uralkodik az ÚR! Igen, így helyes. Ez a zsoltáros épp nekünk, épp a mi helyzetünkbe kiáltja bele, bizonytalanságainkba, aggodalmaink, gondjaink és bénító dermedtségünkbe: mégis uralkodik az Úr! Ez a zsoltáros nem saját szívének hangjait önti szavakba, nem is a csalóka látszatok szerint tájékozódik, hanem fölfelé figyel. És amit onnan hall, az egy drága bíztatás, reménység-forrás a reménytelenség sivatagában, örömhír a szegényeknek, vakok világossága, rabok szabadulása, otthontalanok számára kitárt, ölelő karok, jóságos közelébe vonzó drága Ige: MÉGIS uralkodik az Úr! Ez az én újévi útravalóm. Még nem látom, de szilárdan hiszem. Rábízom, magam és hirdetem: bűnök és jajok, nélkülözések és panaszok, új korszak, vajúdó fájdalmai között 1993 Magyarországán is MÉGIS UTALKODIK AZ ÚR! Úgy legyen! ÚGY tesz! Ámen! Villányi Péter református lelkipásztor (Szigetszentmiklós) HITVALLÓK Pap László emlékezete Pap László református teológiai professzor kálváriájának rövid bemutatásával sorozatot indítunk. Hétről- hétre az olvasók elé tárjuk századunk azon magyar lelkészeinek, hitvallóinak sorsát, akik életükkel bizonyították: Krisztus követése sok esetben csak szenvedések árán volt lehetséges. Az abonyi katolikus közösség Hitoktatás — huszonöt csoportban Pap László életét nem az önkény oltotta ki, nem szenvedett börtönbüntetést, csupán, megfosztották valamennyi tisztségétől, s száműzték az egyház életéből. A pártállamot kiszolgáló egyházi éra idején hol néma becsületességgel, hol hangosan protestálva próbálta védeni a református egyház szellemi és szervezeti tisztaságát és autonómiáját. A tisztesség és a becsületesség volt a legfőbb fegyvere az egyházat szétbomlasztani akarókkal szemben. Erkölcsi-szellemi integritásának fel nem adását nem bocsátották meg neki. A súlyos hát- ratételt, a nélkülözést krisztusi lelkülettel vállalta. Ezért volt hitvalló élet az övé is. Pap László a debreceni teológia elvégzése után Utrecht- ben doktorált, s alig 30 éves, amikor az ószövetség tanára lesz Budapesten. Tudatos, s a párt által manipulált félreállí- tásáig Ő egyházunk elsőszámú külügyi képviselője a nemzetközi egyházi szervezetekben. 1947-től 1957-ig a budapesti református teológia dékánja. A tudományos kutatás centrumává építette ki a Ráday Gyűjteményt. 1948-ban, a Rákosi segítségével hatalomra került új egyházvezetés őt is félreállítja, 1949-től még útlevelet sem kap. Am, 1953-tól felerősödnek az egyházvezetéssel szemben megnyilvánuló belső kritikai hangok. Az egyházi közvélemény előtt világossá vált az egyházvezetés emberi, erkölcsi, vezetői alkalmatlansága. E kritikai hangok csillapítására veszik élő a süllyesztőből Pap Lászlót, mint hiteles és tiszta személyiséget. Püspökhelyettes lesz, s 1954-től újra részt vehet az egyházi világszervezetek ülésein. Ám egyre jobban konfrontálódik Péter Jánossal, az egyházra kény- szerített püspökkel, és korrupt körével. Az 1956 október 23-i forradalom után fő törekvése az egyház működőképességének helyreállítása, a korrupció megszüntetése volt. A lelkészi és teológusi köröket is egyaránt higgadtságra intette. Be- reczky súlyos betegségétől már gyakorlatilag ő irányította az egyházat. A Megújulási Mozgalom Budapesten összegyűlt képviselői őt kérték fel az újraindulás megszervezésére. Ravasz Lászlóval és Kardos Jánossal együtt a tisztújításig elvállalta az egyház irányítását. E tevékenységükben egy ideiglenes intézőbizottság támogatta őket, amelynek a tisztújítás előkészítése, a törvénytelenségek megszüntetése volt a feladata. November 1-én Pap László olvassa fel a rádióban azt a hivatalos nyilatkozatot, mely szerint egyházunk a Konvent és a Zsinat törvényes elnökének RAVASZ LÁSZLÓT, a Duna- melléki Egyházkerület főgondnokának KARDOS JÁNOST ismeri el. A nyilatkozat Péter János azonnali lemondása szólítja fel, ám Bereczky Albert súlyos mulasztásait és felelősségét sem hallgatja el. A kommunista államhatalom 1957 elején elrendelte a forradalom előtti egyházi állapot visszaállítását. Az Állami Egyházügyi Hivatal Ravasz mellett PAP LÁSZLÓT tartotta az „egyházi ellenforradalom vezéralakjának, bár már 1956 november 2-án lemondott egyházkerületi főjegyzői tisztéről, 1957 január végén teológiai dékánságáról. Mi vélném volt hajlandó a megtorló erők eszközévé válni, s pálforAmikor legutóbb Abonyban jártunk még csak egy nagyközséget kereshettünk fel. Ezek a sorok azonban már egy város olvasóinak kezébe kerülnek. A különbség talán — leszámítva a feltehetően jó hangulatú nagyközség-, s óév búcsúztatót, illetve a város-, s egyben új év köszöntőt, szinte észrevehetetlen. A nagyhorderejű változások, a hirtelen váltások valahogy elkerülték az abonyi katolikusok életét is. Talán éppen azért, mert ez a település, lett légyen az egykodulására hiába vártak, általános támadás indul ellene egyházon belül és kívül. Ennek irányítója maga az államhatalom, végrehajtója pedig az azt kiszolgáló egyházvezetés, melynek élén akkor a tartás nélküli Györy Elemér állt. Teológiai tanárként kényszer- szabadságra ítélik, s minden törvényes utat és módot mellőzve megfosztják zsinati tagságától, a Ráday Gyűjtemények főigazgatói tisztétől. 1957 június 29-én a Konvent Elnöksége megtiltja, hogy folytassa oktatói munkáját, majd 1958 július 1-i hatállyal végleg megfosztják professzori állásától. Segédlelkészként, öt gyermekével és felségével ron város, majd járási székhely, újólag pedig nagyközség, mindig is zömében katolikusnak vallotta magát. András atya, hasonlóan a fenti csendes, higgadt, türelmes és szorgalmas városhoz és városiakhoz, maga is amolyan hétköznapi ember. Jiozzátartozik az abo- nyiak mindennapjaihoz, s különösen ünnepeikhez, része a gyakorló hívők, s a csak ritkán templomba járók életének is. Ugyanakkor nem kavar vihart maga körül. De talán így is van ez rendjén egy tipikus alföldi magyar falu esetében... együtt egy vasútállomás nélküli, Tolna megyei, kis szórványgyülekezetbe, MURGÁRA helyezik. Mivel hűségesen dolgozik, itt sem tűrik el: 1963-ban rendelkezési állományba helyezik, majd 55 éves korában kényszernyugdíjazzák. 1957-től az utrechti egyetem több ízben is meghívta profesz- szorául, ám a hatalom nem adott számára kiutazási engedélyt. 1983-ban hunyt el. Hű maradt Krisztushoz, s a tőle kapott küldetéshez. A demokratikus átalakulás tette leheteővé egyházi rehabilitációját. Elhangzott a rádióban 1992. aug. 12-én. Műsorvezető-szerkesztő: PÁPAI SZABÓ GYÖRGY — A 15 ezer abonyiból az anyakönyvek, a keresztelések és a temetések számát alapul véve, mintegy 11 ezren katolikusok. — mondja Nagy András a helyi egyetlen katolikus templom, s közösség plébánosa. — Természetesen a templomjárók száma nálunk sem haladja meg az országos átlagot: úgy körülbelül tíz százaléka a megkeresztelt abonyiaknak jön el a vasárnapi szentmisékre. Ugyanakkor, néha arra gondolok, milyen aktívak az iskoláink, mennyire segítőkészek a híveink, egyáltalán nem keserít el a fenti arány. András atya leginkább azzal elégedett, hogy — párhuzamosan rendszerváltással — minden akadályoztatástól mentesen végezheti a hitoktatói munkáját. — Nagyon lelkesek a gyermekek — mondja a plébános, s arcán látszik, miközben a kis hitta- nosait említi, hogy ők jelentik számára az életet, a szolgálat legfőbb értelmét. — Az iskolásoknak . csaknem hatvan százaléka jár hitanra Abonyban. Ez 450 gyereket jelent, azaz jelenleg 25 csoportban folyik hitoktatás. Természetesen magam nem győzném egyedül ezt a temérdek munkát. Sajnos még egy káplánom sincs, s a hétközbeni, vasárnapi szentmisék, a temetések, s az egyéb szolgálati teendők is nagyon lekötik az időmet. Ezért több tanár és világi hitoktatói is foglalkozik a helybéli gyerekekkel. A nevelőotthont azért mégsem adta másnak András Atya. Olyan hely ez, ahol nagyon nagy szükség van az emberi szóra, a nyáj terelgetésére, s a hit igazságára. Árva és kidobott életek nőnek fel — a legjobb szándék ellenére is — magányosan: hiányzik nekik a család, a szülő, a példakép, az ige. — Ezeknek a kicsiknek — hála a jószándékú és jót akaró igazgatónak — többszörösen is szükségük van a támogatásunkra. Ezért is örültem annak, amikor — többszöri próbálkozás után — idén végre bejuthattunk az otthonba, s megkezdhettük a hittan tanítást. Mit mondjak? A gyerekek a vártnál is nagyobb lelkesedéssel vesznek részt a fog- lalozásokon. A katolikus egyház „tetten érhető” szinte Abony valamennyi közintézményében. Folyik hitoktatás a kisegítő iskolában, s bejár a plébános úr a szociális otthonba, hetente ellátogat a betegekhez is. A legkiteljesedettebb munkát abban az iskolában végzi az egyház, ahol — egy szolnoki és egy helybéli pedagógus segítségével — az 1992193-as tanévben végre elindulhatott a katolikus szellemű oktatás. Most 22 gyermek jár ebbe az egy osztályba, ám 1996-tól, felmenő rendszerben, az egész iskolát az egyház ipányítja. — Pontosabban: irányítja ismét — javítja ki a máshonnan szerzett információimat András atya. — Jelenleg is az fáj, hogy amikor még tavaly felmértük, mekkora öt osztályra való gyerek jelentkezett. Aztán a „hivatal” úgy döntött: legyen csak egyelőre egy osztály, s majd 1996-ban kapja meg az egyház egykori tulajdonát. A Somogyi Imre nevét viselő általános iskola mellett a jelenlegi abonyi Művelődési Központra is igényt tart az egyház. Meg is kapja, mert egykoron az övé volt. Hogy mit szándékozik ott András atya szervezni, arra még csak körvonalaiban van elképzelés. — Amennyiben lesz segítség, mind több katoljkus szellemiségű előadást akarunk ott tartani — tekint a jövőben a plébános, — Az igény adott, már csak ki kell tudnunk elégíteni. A helyi katolikus egyház azonban egyelőre „csak” a világiak segítségére támaszkodhat. Szerzetesrendi hagyomány szinte alig van a településen, s legközelebb talán csak Kecskeméten működik erős rendi élet. De András atya bízik a jövőben. — Nagyon segítőkész az ön- kormányzat, s ez bizakodást ad egyedüllétemben — mondja. — Ugyanakkor ezért is tehettem meg hogy a karitatív tevékenységet — mivel nincs se káplánom, sem pedig helyben jól működő egyházi indítattatású szociális közösség — „kiadtam a kezemből”. Helyettem, nélkülem a nagyközség illetékesei végzik el ezt a munkát. Világi segítőim abban közreműködnek, hogy a külföldi adományokból érkező ajándékokat, felajánlásokat eljuttassák a szociális téren tevékenykedőkhöz, illetve rajtuk keresztül az érintettekhez. A jövőben azért szeretnék ebben a munkában is nagyobb részt vállalni, miként a lehetőségekhez mérten egyre aktívabban jelen lenni Abony város hétköznapi történéseiben. Mallár Éva Hancsovszki János felvétele A katolikus egyház katekézise Az év bestsellere Még egy hónap sem telt el azóta, hogy II. János Pál pápa a Vatikánban bemutatta a katolikus egyház katekizmusának első' példányát, s máris elkészült a magyar „nyers” fordítás, mely Török Jószef teológus munkája. (A végleges anyanyelvű katekézis egy éven belül kézbevehetól) Ezzel egyidő- ben természetesen a világ számos más nyelvén is olvasható lett az év „bestsellere”, ahogyan ezt a harmadik évezred számára írt könyvet a népszerű francia hetilap, a Paris Match elkeresztelte. Magyar vonatkozása is van a könyvnek. Mint karácsonyi számunkban, a Keszthelyi Ferenc váci püspökkel készített interjúban beszámoltunk róla: öreg kontinensünk nevében éppen a hazánkat képviselő tiszteletes vehette át a katolikus Egyház kate- kéziséből az Európának szánt példányt. A Szentatya jelezte: ez a könyv egyszerre készült korunk hívőinek és azoknak a nemzedékeknek, amelyeknek a hitet a mostani nemzedék fogja átadni. Nem minden előzmény nélküli ez a katekézis. Közvetlen eredetijének azt a kiadványt tekintik az Egyház — tulajdonképpen annak megújítása ez az új könyv —, amely a Tridenti Zsinat szellemében készült, s csaknem négyszáz éven át volt érvényben. Természetesen miként az első, a mostani „korszerűsített” változat sem alapvetően hitbéli kérdéseket elemez. Az Egyház hite ugyanis kétezer év óta változatlan. Ugyanakkor a XVI. században készült, majd a XX. században a következő évezred hívőinek szóló kiadvány is elsősorban azokra a kérdésekre válaszol, melyeket az adott korok felvetettek, illetve felvetnek. Az sem véletlen, hogy a két katekézis egy-egy zsinathoz kapcsolódik. Az Egyház életében a zsinatot nem érvénytelenítik egymást, hanem mintegy a történelmi folyamatosságot biztosítva, mind beágyazódnak a kétezer éves történések rendjébe. Az Egyház feladata az, hogy a közérthetőség kedvéért, a tan kibontása .érdekében nyilvánosságra hozza tételeit.Ennek felel meg a mostani katekézis is, melynek az elkészítését a II. Vatikáni Zsinat (mely 1962 és 1965 között tartott) befejezésének 20. évfordulóján összeült püspöki szinódus kérte a pápától. Ezt a kérdést teljesítette II. János Pál azzal, hogy a jelen és a jövő hívőinek közreadta az Egyház tanításait a zsinati dokumentumok felhasználásával. A mostani katekézis négy részből áll. Ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Az első az Apostoli hitvallást tartalmazza, a második részben a szentségek következménynek, a a harmadik a Tízparancsolat alapján a keresztény ember erkölcsi felelősségét taglalja, míg az utolsó fejezet az imádságról szól. Érdekes kérdés lehet, hogy tulajdonképpen kinek szánja az Egyház a katekézist: az egyszerű hívőknek, a lelkipásztoroknak, netán a leendő templomjáróknak? A hivatalos választ így hangzik: a kiadvány elsősorban a világegyház püspökeinek szól, de egyszere olvasmány a hit leg- közvetelenebb terjesztői számára is. Ugyanakkor ez a könyv minden eddiginél olvasmányosabb, gyakorlatiasább, ilymódon a hívők széles rétegei számára forrásként szolgálhat. II. János Pál pápa megjegyezte, hogy „Az Egyház két tüdővel lélegzik”. Ez azt jelenti, hogy a katekézis a nyugati, liturgikus szöveg mellett a keletieKet is tartalmazza, ezzel is jelezve a két közösség összetartozását. Sok olyan fogalom található az új katekézisben, mint például a kábítószer, az emberrablás, a terrorizmus, az eutanázia, a fogamzásgátlás, és így tovább, melyek egyértelműen jelzik:« könyv teljes mértékben korunk szemszögéből vizsgálja az egyházi tanításokat, a ma emberének gondjaira keresi a Tanításból a választ. Pontos Ige magyarázattal valamennyi „modem” fogalom kapcsolatba hozható a kétezer éves erkölcsi tanítással(Mallár)
