Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. JANUAR 6., SZERDA Szukebb hazánk Rászoktam a cigarettára dolkodtak helyettük. Nincs ta­pasztalatuk, hogy miként lehet válságos helyzetükből kijutni. Itt, ha sor kerül az állami föl­dek kisajátítására meg a kár­pótlásra, egy hektárnál több föld aligha jut egy családnak. De ha jut is, mivel műveli meg? A faluban három ló van.Nincs traktor, fogatos eke, fűkasza, vetőgép. Ebből a szempontból most rosszabb a helyzet, mint ’45-ben volt. Ha valaki, Hubay Ádám vi­lágosan átérzi a falusi ember gondját, mezőgazdászként ne­gyedszázadig ágazatvezető volt az állami gazdaságban. — Persze van kiút, de ah­hoz változtatni kellene a szem­léleten. Néhány évig vissza­szokni eleink nadrágszíjhúzós módszeréhez. Szorul a hurok a nyakunk körül, de senki nem akarja leállítani a kocsi­ját, drága mosópór helyett szappannal mosni, s tragédiá­nak számít, ha nem színesben nézik a tévét. Ezt próbálom megértetni velük, most, amed­dig a válsághelyzet még kezel­hető. Azért harcolok, nehogy elkótyavetyéljék, feléljék a föl­det, ha megkapják Egy laza szövetkezeti csopouba tömö­rülve, okosan gazdálkodva már egy-két hektárból is meg lehet élni. kincse Pusztakapu-program Apajnak létkérdés a lacházai nemzetközi repülőtér megépíté­se, ám itt ütközik az ember és az élővilág érdeke. A Kiskunsá­gi Nemzeti Park és a környezet­védők ellenzik a repülőtér meg­építését. — Főleg a zajártalomtól fél­nek, azt mondják, még az a né­hány túzok is kipusztul, ami ed­dig megmaradt. Én meg azt mondom, 1936 óta van itt repü­lőtér, búgtak itt magyar meg né­met masinák, a szovjetek meg pláne nem spóroltak a gépbőge- téssel. A túzokok mégis túlél­ték. Ha viszont nem lesz repülő­tér, és vele munkalehetőség, könnyen megeshet, hogy az em­ber pusztítja ki a túzokot. Meg­eszi! Mi sem természetesebb, hogy Apaj is benevezett az Ex­póra, igényt tart az Expó-falu besorolásra, s ezen belül a Pusz- takapu-programban kíván résztvenni. — Kész a tervünk, 50-100 la­kóházat szeretnénk felépíttetni, megfelelő infrastruktúrával, ga­rázzsal, kerttel. Ezekben lakhat­nának azok a külföldiek, akik a családjukkal együtt érkeznek Magyarországra, akiket az Expó hónapokig Pesthez köt. A befektetés nagyrésze már a bérleti díjakból megtérülne, az Expó után mint idegenforgalmi centrumot üzemeltetnénk a tele­pet. Nekünk persze erre nincs pénzünk, de már keressük azo­kat a partnereket, akik hajlan­dók tőkét befektetni Apajon. Mindenki nyerne, kivált a falu. Telefont, csatornahálózatot, korszerű utakat és munkalehe­tőséget. A kereskedelmi forgal­munk is megnőne. Gyermekszemmel a jövő Pámer Nóra Matula Gy. Oszkár Egyhangú, sivár táj, néhány csenevész akácfa, arrébb egy gémeskút. A kusza ágak meg a kútágas olyan távolról, mint egy-egy róvásjel, me­lyek jelentését csak a puszták népe ismerte. Szárnyék árnyé­kában kenyerezó' juhász s szi­laj lovakon vágtató csikós... A még régebben itt élők mást is láttak, nemcsak a pusztát. Hatalmas tölgverdő- ket és végtelen víztükröt. A lá­pok felett őszi éjszakákon ké­kes lidércfény libegett s a pásztornép fantáziája démo­nokkal népesítette be az átha­tolhatatlan nádtengert. Az idő malomkövei min­dent megőrölnek. Az erdők el­fogytak, a vadvíz kiszáradt. Szárnyék helyett lakókocsik árnyékában konzerv gulyást ebédelnek a juhászok, adidas göncben, adidas cipőben. Az elébem futó falukép szo­katlan, Valami hiányzik belőle. Később rájövök: a házak fölé nem magasodik templomto­rony. Mert Apajnak nincs tor­nya, a tízezer holdas Coburg- birtok legnagyobb tanyaköz­pontjából eltakarékoskodták az istenházát. Meg a temetőt is. A templomot pótolja egy terem, melyen békésen megosztozik a két hiten élő lakosság, ám aki úgy dönt, hogy búcsút vesz e hivságos földi élettől, az mehet Dömsödre pihenni. A nincsenek magyarázata a státuszban rejlik. Apaj csak 1985-ben kapott községi ran­got, addig Dömsöd külterülete­ként szerepelt, s még ezt köve­tően is öt évig a nagyközségi ta­nács közigazgatása alá tartozott. Egy húsz évvel ezelőtti fel­mérés szerint 573 lakos élt szá- zegynéhány házban. Ma 1113 lélek lakja a 400 portát, van is­kola, óvoda, orvosi rendelő, posta, üzletház és vendéglő. A község főterét egy sokablakos, jellegtelen épület uralja. A Co- burg-hercegek egykori vadász­rek bevonásával. A falu ma még áttekinthető élettér. Lépté­ke még hozzánk illeszthető, csak ésszerűen kell korszerűsí­teni és csinosítani, hogy lakói benne valóban otthon érezzék magukat. Persze mindez csak akkor lehetésges, ha az is tuda­tosul bennünk, hogy az otthon nem a telekhatárnál végződik, hanem az egész falut jelenti. Mentsük meg falvainkat! Te­gyük szebbé őket, mert csakis így érhetjük el, hogy ne kelje­nek útra lakosai a csalókán töb­bet ígérő városok felé. Név, községi státusz már van, csak arculata nincs még a falu­nak. Ezt kialakítandó az önkor­mányzat most készítteti el a községrendezési tervet. Előtte rajzos pályázatot hirdettek az is­kolában Hogyan látom én Apajt húsz év múlva címmel. Nyolcvan pályamű érkezett, a rajzok zöme azt a hiányérzetet tükrözte, mely a falu felnőtt la­kosságában is benne van. A templomot, a temetőt, korszerű üzletházakat, gyógyszertárt, művelődési házat, no meg trak­tort kombájnnal a földeken, mely learatja a holnap kenyerét. Hubay Adám — a díjkiosz­tásnál — azt mondta: — Gyerekek, ez mind szép. Sőt gyönyörű. Ám tudnotok kell, a megvalósítás nem csak ránk, felnőttekre vár. Jut belőle nektek is. Jól volna tudni, milyen lesz Apaj húsz év múlva. Hány em­bert tart meg az ősi rög, és há­nyán vándorolnak el más égtáj­ra az árvalányhajas pusztáról. A puszta tenyerén Apaj Falu, aminek nincs tornya A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyói­rat közös rovata. Apaj nem régen közigazgatá­silag még Dömsödhöz tarto­zott, de ma már újra önálló köz­ség, mint ahogy az volt a közép­korban is. Első írásbeli említésé­vel (Opoy) 1291-ben találko­zunk, de a XV. században már Alsó-, és Felsőapaj falvakról tu­dunk. Valószínűleg a XVI. szá­zadban pusztultak el, mert ez­után Kisapajpusztaként emlege­tik az okiratok. Egy 1956 évi, régészeti terepbejárás alkalmá­val a Kisapajpusztától délnyu­gatra levő dombon még kirajzo­lódtak egy templom maradvá­nyai a terep domborulatában. Feltehetően ez volt Alsóapaj temploma. Az elpusztult és ké­sőbb más települések által beke­belezett apaji falvak maradéka felett épült a mai Apaj, közigaz­gatásilag önállósult helysége. A képünkön látható apaji ut­caképnek az utóbbi években ki­alakult látványa, meglehetősen vigasztalan. Nem a burkolat nélküli pocsolyás úttest teszi ilyen lehangolóvá — hiszen a pocsolyák felszáradnak és az út­test is felsöpörhető lesz újra —, hanem a betonkerítések és a fa nélküli csupaszág. A betonkerí­tés és a loggia idegen test a fa­lusi környezetben. A kerítés A szerzó' felvételei Mindenből van kiút — Büdös Mecalor-kályhákkal fűtöttünk mindenütt, a többi között az óvodában és az isko­lában is. Ez, egy gyerekre szá­mítva 45 forintba került napon­ta. Egy olyan községben, melynek 23 milliós az évi költ­ségvetése! Kidobáltuk az olaj­kályhákat, béreltünk egy gáz­tartályt a Prímagáz /Jt.-től. Egy feltöltés 20 napig elég, s az egy főre eső fűtési költség csak 11 forint. Apajnak 671 aktív lakosa van, ebből 200 munkanélküli. Erre terelve a szót, Hubay Ádám homlokán elmélyülnek a ráncok. — Na látja, emiatt nem al­szom éjjel, ezért szoktam rá a cigarettára. Errefelé az embe­rek mindig a földből éltek. Ré­gebben mint uradalmi cselé­dek, később mint állami gazda­sági dolgozók. Nem voltak hozzászokva, hogy maguk döntsenek, mindig mások gon­Marad nekik is feladat kastélya. Évtizedekig itt szé­kelt a Kiskunsági Állami Gaz­daság központja, mely a térség életét meghatározta. A jogutód — a Duna-Farm Kft — egyelő­re nem tud megbirkózni az or­szágos gonddal, sokakat elbo­csát. A munkanélküliek száma aggasztóan megnőtt. Az 1990 végén elnyert önál­lóság még mindig nem teljes,_ a Közúti Igazgatóság és a MÁV mindmáig nem vett tudomást róla. A közúti táblákon Apaj- puszta. az állomás homlokza­tán ma is csak a Dömsöd név szerepel. Az önkormányzat mindkét intézményt megkeres­sébe kerül, útiköltséggel. ír­tam az illetékeseknek, felaján­lottam, biztosítjuk a helyisé­get berendezéssel, csak adja­nak jóváhagyást a működtetés­hez. Választ nem kaptam. Saj­nos ezt helyileg nem tudjuk megoldani, mint az áruellá­tást. Mert azzal is gond volt. Egy kiló szögért, néhány zsa­nérért vagy húsz deka rézgáli- cért Dömsödre, Lacházára, Kunszentmiklósra utaztunk. A vállalkozói kedv Apajt is elérte. Megnyílt az Oázis Üz­letház, egy virágbolt, vendég­lő, van zöldséges, húsos és gázcseretelep a községben. Apaji bazársor mükőelemeinek halott mono- tonsága az egész utca képét megölheti. Különösen ha sem előtte, sem mögötte nincsen fa vagy bokor. Csak a zöld falu szép. Fák, virágok, előkeltek, kispadok jellemzik a szép ma­gyar faluképet. Egyre többet be­szélünk emberibb környezet­ről. Ez is környezetvédelem. Mert az, hogy környezetünk ar­culata taszító vagy vonzó, csak rajtunk múlik. Ma a helyi önkormányzatok sok mindenre adhatnak lehető­séget. Hívjanak össze falugyű­lést a szép utcakép érdekében, építész és kertészeti szakembe­A puszta te, kérték a névváltoztatást. Ér­veik megalapozottak, hisz Apaj- puszta nevű település nincs Ma­gyarországon, nem is volt. Apajhoz tartozik egy puszta, de nem a pusztához Apaj — mond­ja a lakosság önérzetesen, s ugyanígy sérelmezi azt is, hogy a MÁV Vezérigazgatósá­ga elzárkózott a vasútállomás névmódosításától, noha az épü­let Apaj közigazgatási terüle­tén áll. Húsz évig sárban — Az állomásnév csak önérze­tében sérti a lakosságot — mondja Hubay Adám polgár- mester. Sokkal nagyobb baj, hogy nincs patikánk, egy száz forintos gyógyszer a kétszere­— Két év múltán elmondha­tom, a kereskedelmi szolgálta­tás „felfutott”, a látványos fej­lődés elsősorban a magánszfé­ra érdeme. Az ivóvízhálózat kiépítését viszont az önkormányzat ren­dezte, a csaknem 13 millió fo­rintos beruházáson osztozkod­tak az állammal. A 7000 méte­res úthálózat húsz év óta most lett felhintve először sóderral, s végre megépültek a vízelve­zető árkok is az út mellett. — Ilyen utcákat még nem láttam! Az esővíz nem lefu­tott, hanem meggyűlt a közé­pen. Oda aztán ősztől tavaszig még traktorral sem volt taná­csos bemerészkedni. Hubay Ádám árgus szemek­kel figyeli, hol milyen módon lehet állami támogatást elnyer­ni. Hátrányos helyzetű közin­tézmények korszerűsítése cí­men kért és kapott pénzt a köz­ponti költségvetésből, így ke­rült gázfűtés az apaji közintéz­ményekbe 1992-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents