Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
PEST MEGYEI HtRlAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 6.. SZERDA Boszniai beavatkozás? Elsősorban Az Egyesült Államok esetleges egyoldalú katonai beavatkozása Bosznia-Hercegovinában elsősorban az ENSZ-békefenntartó katonák életét veszélyeztetné. Az igen nagy kockázattal járó küldetés katonai hatása meglehetősen korlátozott lenne — állapították meg katonai szakértők. Az AFP által idézett szakértők véleménye szerint az iraki légi tilalmi zónával ellentétben Boszniában bonyolultabb a helyzet, mivel ott szerb, horvát és muzulmán erők vannak, és kéksapkások állomásoznak. Ezzel szemben Irakban csak iraki erőkkel kell számolni. Franciaország három szakaszban látja szükség esetén megvalósíthatónak Boszniában a „humanitárius célzatú katonai intervenciót” — közölte a TF—1 francia televízió. A tervezetet megvitatta Mitterrand francia és Bush amerikai elnök vasárnapi ta- „ nácskozásán, és a fő vonalakban egyetértésre jutottak. A két elnök vasárnap a genfi tárgyalásokra utalva azt diplomácia mondta: „ időt kell még adni a diplomáciának”, de nem tudni, hogy e tárgyalások jövő vasárnapig való felfüggesztése miként befolyásolja álláspontjukat. Miután Genfben eredménytelenül ért véget a boszniai béketárgyalások első fordulója, Londonban bejelentették, hogy riadókészültségbe helyezték a brit királyi tengerészgyalogság egyik egységét, esetleges boszniai bevetésre. A téli és hegyvidéki hadviselésre kiképzett alakulatot egy norvé- giai NATO-hadgyakorlat- ból vonták ki, hat helikopterrel együtt. Douglas Hurd brit külügyminiszter utoljára éppen hétfőn mondta egy rádiónyilatkozatában, hogy a Nyugat most már elszánta magát a katonai nyomás fokozására, ha a boszniai felek nem akarnának megegyezni. Ő személy szerint nagyon reméli, hogy a beavatkozás elkerülhető, hiszen a helyi erőknek nincs más választásuk, mint a kiegyezés -— mondta Hurd. Elégedetlen lengyelek A lengyelek többsége elégedetlen a rendszerváltás eredményeivel. A CBOS közvéleménykutató felmérése szerint a megkérdezettek 52 százaléka negatívan értékelte az elmúlt három évben bekövetkezett változásokat, s csupán 20 százalék véleménye volt pozitív. Egyértelműen pozitív értékelést kapott 72 százalékkal a piaci ellátás javulása, és a politikai rendszerváltozás (70 százalék). Olykor találkozunk azzal a nézettel, hogy a mai magyar társadalom olyan, amilyen, ne várjunk tőle mást, és többet, amire jelenlegi adottságaiból telik. A tiszta értelem reprezentánsainak, szürke eminenciásainak és munkásainak érezniük kell a felelősséget, amely ma a magyarság eszméléséből, ötudatra ébredéséből rájuk hárul. Tisztában kell lenniük azzal, hogy az ország meggyötört, sokszorosan becsapott, egyszerű halandóit most nem hagyhatják cserben. A Nyugatra kacsintgató világpolgárnak nem fáj a szürke tömeg megtévesztettsége, szellemi és fizikai nyomorúsága, miként az egykoron fájt Széchenyinek, Kossuthnak, Deáknak, miként a Trianon előérzetétől gyötrődő Reményik Sándornak fájt Erdély és a végek. A kérdés ma olyanformán időszerű, hogy érzik-e saját népük fájdalmát azok, akik hivatottak szólni és utat mutatni. A magyar gondolkodókat az különbözteti meg — az kell megkülönböztesse — egymástól, hogy miként vélekednek honfitársaik sorsa felől, éreznek-e belső kényszert arra, hogy tegyenek valamit a jobbítás érdekében. Hajlandók-e résztvenni lehetőségeikhez mérten a hosszú távú nemzeti önépítés korántsem látványos munkájában, hajlandók-e ütközni is, ha kell, azokkal az erőkkel, amelyek előbb szeretnének látni nemzetköziséget, mint nemzetet. Persze, 'egalább ilyen fontos kérdés, hogy az istenáldotta nép ész- reveszi-e a feléje nyújtott segítő kezet, meg tudje-e még különböztetni az őszinteséget a képmutatástól, ami manapság cseppet sem könnyű, vagy hagyja, hogy meglovagolják az elégedetlenségét, rá hivatkozva az élére álljanak, s egy emberöltő- nyi időre ismét becsapják és félrevezessék. Nemrég olvashattuk egy tanulmányban, hogy a nemzetet nem lehet meghatáValóságos csataelókésziilet Japánban a plutóniumhajó Levél Gálihoz Békefenntartó ENSZ-erők Abháziába való sürgős kiküldését kérte Butrosz Gáli ENSZ-főtitkárhoz intézett levelében Eduard Sevardnadze grúz államfő. Sevardnadze az abház térségben kialakult súlyos, polgárháborús helyzettel és államközi konfliktus kirobbanásának veszélyével is indokolta kérését. A grúz vezető emellett kitért arra, hogy „külföldi zsoldosok szivárognak be grúz területre, akik az abház katonai egységek oldalán Grúzia ellen harcolnak”. Sevardnadze figyelmeztetett arra, hogy a konfliktus térségébe. Abháziába csak úgy özönlik a fegyver és lőszer. Befutott tegnap Tokai japán kikötőbe az a másfél tonna plutóniumot szállító hajó, amelynek útja ellen mintegy negyven ország fejezte ki tiltakozását. A veszélyes szállítmányt két hónapja indították el Franciaországból, ahol a japán atomhulladékot dolgozták fel plutóniummá. Nemzetközi és japán környezetvédelmi és antinukle- áris szervezetek tüntetéssel várták a hajó érkezését, a kikötőben kisebbfajta tengeri csataelőkészületnek lehettek szemtanúi a jelenlevők. Az Akacuka Maru szállítóhajót a japán haditengerészet 69 hajója és öt helikoptere biztosította, ezek akadályozták meg, hogy a Greenpeace környezetvédelmi szervezet csónakjaival a szállítóhajó közelébe férkőzhessen. A parton és a tokai kikötőhöz közel levő atomlétesítményeknél rendőrök százai teljesítenek szolgálatot, hogy megelőzzék az esetleges incidenseket. A plutónium, amely az atombomba alapanyaga, parányi mennyiségben is óriási környezeti katasztrófát okozhat. Japán a kísérleti, Mondzsu nevű szaporító rekatorában használja majd fűtőanyagként a plutóniumot, amelyből még az. évtized végéig további mintegy 30 tonnát fog, európai újradúsítás után importálni. A japán kormány hangsúlyozta, hogy kizárólag békés célokra használja fel a plutóniumot. Kemény január Koszovóban Csak rendőrből van elég Pristinában, a többségében albánok lakta Koszovó fővárosában napok óta hidegek a fűtőtestek, miután a szerb hatóságok, arra hivatkozva, hogy a bérlők nem fizetik ki a közüzemi díjakat, kikapcsolták a távfűtést. A város lakói a mínusz 12 fokos hidegben kályháikban sem fűt- hetnek, mivel a szerb hatóságok megakadályozzák az albánokat a tűzifa gyűjtésében. A Koszovói Demokratikus Szövetség sajtószolgálata szerint az albánoktól elkobzott tűzifa nem marad sokáig a rendőrkapitányságon létesített ideiglenes raktárban: a tüzelőanyag a szerb hatóságok közreműködésével a szerb lakosok kályháit fűti. Pristinában már a tej és a kenyér is hiánycikknek számít: a tejhiányt egy koszovói tejüzem bezárása okozza, míg a kenyér, a liszt és az üzemanyag hiánya miatt tűnt el az üzletek polcairól. Koszovóban szinte csak rendőrökből van elegendő: 1990, azaz Koszovó autonóm státusának megszüntetése óta, mintegy húszezer szerb rendőr vigyázza a tartomány rendjét. Pár évvel ezelőtt egészen másképp festett a dolog: csak hétszáz rendőr volt Koszovóban, s ők is elsősorban az albánok közül kerültek ki. Az egyik szerb szabadcsapat vezetője, Árkán is tesz arról, hogy a koszovói albánok ne érezzék otthon magukat szülőföldjükön. A Boszniában is hírhedt kapitány az óév utolsó napján tüntetőén meglátogatta egy koszovói albán falu újonnan épített szerb laktanyáját és rendőrőrsét, valamint ortodox-templomát. Árkán a séta közben megkérdezte az arra járó albánokat, hogy rendesen fizetik-e a szerb adókat. Ibrahim Rugóvá, a koszovói albánok vezetője egy mondatban összefoglalva az 1992-es évet kijelentette: az elmúlt esztendőt a koszovói albánok állandó elnyomása tette emlékezetessé. VÉLEMÉNY Kanadában hölgy a védelmi miniszter Kim Campbell személyében Kanada történetében első ízben irányítja hölgy a védelmi minisztériumot. Brian Mulroney kanadai miniszterelnök újjá szervezte kormányát, hírügynökségi jelentések szerint elsősorban azért, hogy az idén esedékes választásokra tekintettel valamelyest megpróbáljon javítani a konzervatív kormányzat az utóbbi időben cseppet sem kedvező népszerűségi mutatóin. Kim Campbell 45 esztendős, jogász, korábban igazságügyminiszter volt, s sokan Mulroney lehetséges utódjaként emlegetik a konzervatív párt élén is. Kevesebb orosz olaj Tavaly 14 százalékkal, 395 millió tonnára esett vissza az orosz kőolajtermelés — jelentette az AP egy orosz illetékesre hivatkozva. Ez 65 millió tonnás csökkenést jelent egy év alatt. Az amerikai hírügynökség szerint könnyen megeshet, hogy Oroszország, amely jelenleg még a világ első számú olajtermelője, rövidesen elveszti vezető helyét a berendezések elöregedése, a pazarlás és a gazdasági káosz miatt. Az értelmiség és a nemzet rozni, mert a nemzet önmagát határozza meg. Eltekintve attól, hogy hasonló nyelvi leleménnyel ez a babfőzelékről is elmondható, nagyon nem mindegy, hogy az önmeghatározásban kik járnak élen, s kik csendesednek el. A kommunizmus, a vele rokon nemzeti szocializmus, illetve a (bolsevik) szocializmus képében jelentkező nagyhatalmi politika térségünkben túl gyakran kényszerítette a népeket jól bevált szokásaik, hagyományaik, értékrendjeik feladására, a helyettük felkínált pótlékok elfogadására, vagy elviselésére. Tette ezt úgy, hogy semmibe vette a társadalmak fejlődésének történelmi tanulságait, működésének törvényszerűségeit. Erőszakos, gyakran terrorisztikus eszközökkel, hazug módon a magasabbrendű létformára hivatkozva szerzett érvényt akaratának. Ma „tárgyilagos elemzők” magyarázzák nekünk, hogy ezek a kényszerszülte, családot és társadalmi közösséget erköl- csileg-tudatilag szétziláló időszakok éppúgy tényezői és formálói a magyar nemzet arculatának, mint azok, amelyekre kevésbé nyomta rá bélyegét az idegen hatalmi befolyás. Egykedvűen szemlélik a céltalanul ődöngő, az élet értelmét nyugati árucikkekben, kultúrszemétben, italban és nemi örömökben kereső embertársaikat, s azt sugallják, törődjünk bele a meg- változtathatatlanba, mert íme a nemzet meghatározta önmagát. Elmagyarázzák, hogy a Nemzeti dal ma nem reprezentatív nemzeti szöveg, mivel nem a kardnak kell karunkat ékesítenie, s úgy vélik, éppen most jött el az ideje feltenni a kérdést: mit kíván a magyar nemzet? Másutt a kisnemzeti nacionalizmusról értkeznek, arról, hogy az miért nem határozható meg a nemzeti jellem, illetve kultúra alapján, s időszerű történelmi példaként felhozzák a szerb nacionalizmust. Az általuk ma még elfogadható, új típusú nemzetté válást a szabad önformálással, az idegen beteséke- lésével, a türelem gesztusával tartják megvalósíthatónak. Mintha egy kis ország befogadó- és teherbíró képességének nem lennének határai. Mintha a népi-nemzeti alapon történő társadalomszerveződés csakis a nacionalizmus kóros kinó- séeihez vezethetne. Mintha a nemzettudat csakis elválaszthatná és véres háborúkba sodorhatná a népeket. Mintha a nemzetben való gondolkodás kizárólag a homogenizmus, a másság iránti türelmetlenség melegágya lenne. Mintha a nemzetiségekkel szembeni magatartásra csak a romániai, vagy a balkáni példák nyomán lehetne képet alkotni s vigyázó szemünket nem vethetnénk például a skandináv kultúmemzetekre. Mintha Nyugat-Európa országai, amelyek nincsenek híjával a karakteres nemzeti öntudatnak, nem most tömörülnének önként érős gazdasági és politikai szövetségbe. Mintha ennek az ösz- szefogásnak nem a nemzettéválás pubertáson túli állapota lenne az előfeltétele. Arra biztatnak bennünket, hogy a türelem gesztusát tekintsük liberális gesztusnak, vagyis azzal a csúsztatással próbálnak léprecsalni, hogy a türelem a liberalizmus velejárója, míg a türelmetlenség a nacionalizmusé. A bűvös szó a nacionalizmus, amely úgy szerepel, mint a liberalizmus ellentéte,, a szélsőségek, az örök viszály megtestesítője. A patriotizmus, a hazaszeretet mintha nem is létezne. Sűrrű csend honol e fogalom körül. Vajon miért? Csak nem zavaija nemzetünk kioktatóit? Ha igen, érthető. Nem azért ragasztották rá a nacionalizmus bélyegét, hogy ők maguk rángasság le róla. Ez már mások feladata. Itt és most! (Bánó Attila)
