Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30 / 25. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JANUAR 30., SZOMBAT Bölcs és értelmes szív (I. Királyok 3:9) Életünk döntések sorozatából áll. Két nagy hibát szoktunk elkövetni; vagy sodródunk a tömeggel, tehát lényegében mások döntöttek helyettünk, vagy nem látjuk át igazán a helyzetünket és így rossz döntést hozunk Salamon király, amikor átveszi apjától, Dávidtól a ki­rályságot, él a felkínált nagy lehetőséggel, és Istentől böl­csességet kér. (Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között, mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?) Tudta Salamon azt, hogy milyen sok külső harc, bonyo­lult feladat vár rá, mint egy nép vezetőjére. Azt is tudta, hogy nagy feladatát csak úgy tudja teljesíteni, ha a szívé­ben és a gondolataiban rend van. Az embernek a szívében és gondolataiban csak akkor lehet rend, ha a Teremtő Isten­re figyel, az Ő vezetését kérve hozza meg a maga döntéseit. Azt írja a Biblia egyik szerzője: „Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek.” Ezt a bölcsességet Isten önmagával együtt adja annak, aki ezt kéri tőle. Lehet, hogy valaki nem sok iskolát vég­zett, esetleg írástudatlan, és mégis bölcs ember, mert adott helyzetben pontosan tudja, hogy mit kell tennie, merre kell továbblépnie. Lehet az is, hogy valaki több diplomát is szerzett, komoly tanulással és erőfeszítéssel, okos ember, de nem bölcs, mert nincs kapcsolatban a bölcsesség forrá­sával, az élő istennel. Miért erről elmélkedek én most — tehetné fel joggal bár­ki a kérdést —, amikor annyi komoly problémával kell szembenézni országunkban? Azért, mert ha baj van, akkor lehet tüneti kezelést alkal­mazni. Erre is szükség van. Ha valakinek nagyon fáj a fe­je, milyen áldás, ha kéznél van egy fájdalomcsillapító gyógyszer. Ez azonban csak tüneti kezelés, meg kell talál­ni a fájdalom kiváltó okát, és azt kell megszüntetni. A Biblia leírása szerint tetszett e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. „Mivel nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kér­ted ellenségeidnek lelkét, hanem bölcsességet kértél az íté­leteidre, mindezeket megkapod Tőlem.” Bennünket is szorít az idő, szorongatnak anyagi kérdé­sek, és nagy súllyal nehezedik ránk, hogy a régi ellenséget új köntös(ök)ben, új jelszavakkal, új zászlók alatt, de a régi indulattól vezéreltetve látjuk felsorakozni. Mit te­gyünk? Az Újszövetségben így olvassuk: „Keressétek először az Isten országát és az O teljes igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” Odafordulni teljes szívünkkel Istenhez (megtérni), s az­után a megtéréshez méltó jó gyümölcsöket teremni. Ez a mi Istentől készített nagy lehetőségünk, éljünk vele. Kérje­tek és adatik néktek... Csuka Tamás lelkipásztor Vác Látogatóban Tök református tiszteletesénél „Nem szabad az egyháztól félni...” Bereczky Zoltán, Tök falu református tiszteletese ép­pen indulni készül, amikor betoppanok. Nem tesz sem­mit, csak üljek le a házban. Mindjárt visszajön és követ­kező programjáig beszélget­hetünk — mondja. Aligha­nem sokan várakoztak már a kényelmes fotelben, az öt gyerek néma jelenlétét su­galló könyvek és játékok között. És a tiszteletes úr mindenki gondjának-bajá- nak intézésére talált időt. — Törődik az emberekkel. A falu jövőjét is építi. Ami­óta itt van, megváltozott Tök élete — tartják a hely­béliek. De hogyan is kezdő­dött mindez? — kérdeztük. — A falubeliek korábbi ismeretségük alapján hívtak meg a gyülekezet élére 1989-ben — mondja Be­reczky Zoltán. — Tök szín­magyar és színtiszta refor­mátus település. Lakói ba­rátságos és mélyen magyar érzelmű emberek. A falut vagy 1000 éve alapították, 1620-tól működő reformá­tus gyülekezete az egyik legrégibb az országban. Hi­tüket, hovatartozásukat a sváb—magyar falvak gyűrű­jében az alapítás óta töretle­nül őrzik. Az utóbbi negy­ven évben vallásosságuk megváltozott. Nem feltétle­nül a politikai rendszer, in­kább a korszellem változá­sa miatt. A gyülekezet mag­ja szíve mélyén őszintén re­formátus maradt. Lelkész­ként legfőbb feladatom az evangélium, Jézus Krisztus feltámadásának hirdetése. Idejövetelemkor tudtam, hogy a bajok közös orvoslá­sával és összefogással sike­rülhet újraéleszteni az alvó gyülekezetét, hogy feladato­mat elláthassam. Bereczky Zoltán a gyer­mekek közötti munkával és a hitoktatás megszervezésé­vel érte el első jelentős ered­ményét: mára a faluban lakó száz gyerek majd mindegyike jár hittanra. — Az óvodásoknak dél­előtti foglalkozásokat tar­tok a szülők egyetértésével — mondja. — Miközben beszélgetünk, kérdezgetem őket, bábokkal játszom el a bibliai történeteket, vagy ha­talmas csomagolópapírra rajzolunk. Az iskolában is jóval több lehetőségem van, mint korábban. Video­filmeket vetítek, a legkor­szerűbb tudományos ismere­teket mondom el a gyere­keknek, közösen játszunk a magunk készítette játéko­kon, vagy együtt futkáro- zunk. Persze tudom, hogy személyes kapcsolatterem­tés nélkül, legyen bármi­lyen módszerem, nem tud­nám elérni a jóra, a szeretet- re nevelést. A fiatalok gondozásához az is hozzájárul, hogy Be­reczky Zoltán majd minden szabadidejét velük tölti. Té- len-nyáron együtt kirándul­nak. Tavaly ötvenkét gyere­ket vitt Tótvázsonyba tábo­rozni, s harminckettejükkel biciklin tették meg oda-visz- sza a 150 kilométeres utat. A hittanoktatás sikeressé­gét segítette, hogy az óvoda és az iskola minden támoga­tást megadott. Berezcky Zoltánt három éve meghív­ták történelmet tanítani. Elő­ször egy hétre, egy hónap­ra, majd egy évre. S azóta ha akarna se tudna tőlük szabadulni — mondja nevet­ve. S ezalatt ő megtanulta a pedagógiai módszereket, a tantestület pedig megértet­te, hogy „ nem szabad félni az egyháztól”. A hitoktatás szervezésé­vel párhuzamosan szervez­te újjá a tiszteletes úr a gyü­lekezetét is. Ma az 1000 lel­kes település 500 tagja ak­tív gyülekezeti tag. „Még a katolikusok is reformátu­sok” — idézi a helyi mon­dást mosolyogva. — Rendkívül aktív a ka­tolikus Zsámbékkal és Per­bállal közösen szervezett szeretetszolgálati munkánk. A betegápolástól kezdve az erdélyi rászomltakon való segítségig minden tevékeny­séget végzünk. Lenyűgöző, ahogy az emberek vállalják a zaklatott és fáradságos er­délyi utakat, és csodálattal tölt el adakozó kedvük a bajban lévők segítésére. Emellett saját gyülekeze­tünk missziós tevékenysé­get lát el testvértelepülésein­ken, az erdélyi Alsó-Tökön és Felső-Tökön. Két éve pe­dig 600 ezer forintot adtak össze középkori templo­munk restaurálására, és az idén a parókia romos szár­nyát tatarozták. Úgy tűnik, Bereczky Zol­tán számára természetes, hogy a református közössé­get és a faluközösséget együtt kell újjászervezni. Megalapították a Toki Mű­velődési Egyesületet, amely­ben aktívan vesz részt a falu mintegy 30 értelmiségi­je­— Az egyesületet a gaz­dátlanul maradt kultúrház megmentésére és működte­tésére hoztuk létre. Sikerült eladását megakadályoz­nunk, és pályázatokon nyert pénzekkel több prog­ramot szerveznünk. Most egy főállású népművelő fog­lalkoztatását akarjuk elérni az önkormányzatnál, mert feladatát társadalmi munká­ban nem lehet vállalni. — Legfontosabb célunk­nak tartjuk, hogy az iskolát visszahozzuk Tökre. Enél- kül nem lehet jövőt építeni. 12 osztályos intézményt sze­retnénk, ami akár teljesen önkormányzati is lehetne. Mert Tökön úgysem lehet kikerülni, hogy az oktatás valamilyen református hangsúlyt ne kapjon — ösz- szegez a tiszteletes úr. D. Veszelszky Sára Hancsovszkv János felvétele Négy és fél év a sztálini haláltáborban Forgon Pál, Kárpátalja re­formátus püspöke a napok­ban ünnepelte 80. születés­napját. Szinte születésnapi ajándékként jelent meg „Ott voltam, ahol a leg­szebb virágok nyílnak” című könyve a budapesti Kálvin János Kiadónál. Az omszki lágerben töltött öt esztendő történései, a kor bemutatása és akkor szüle­tett versei töltik ki nagy­részt a kötetet. De kezdjük az elején az életutat! — 1913-ban Szemyén születtem — mondja a püs­pök úr —, Losoncon végez­tem a teológiát. Előbb Kas­sán, majd Beregszászon let­tem káplán. Itt a főgimnázi­umban hitoktató is voltam. 1939-től Tiszakeresztúr és Visk, az ősi koronaváros voltak a szolgálati helye­im. 1951-ben tartóztattak le. Az volt a vád ellenem, hogy én az oroszok bejöve­telekor fegyveres ellenálló csoportot szerveztem. Ha ez igaz lett volna, az oro­szok engem a helyszínen agyonlőnek, s nem hét év múlva kerül sor a perbefo­gásomra. A bizonyíthatat­lan és hazug vád alapján 25 évre ítéltek. S utána még öt évig vándorolnom kellett volna,' addig nem térhettem volna vissza a szolgálati helyemre. A fele­ségemet, a 10 éves fiamat és a 7 éves lányomat kila­koltatták a papiakból. En­gem pedig a szibériai Omszkba vittek. Egyik versében így örö­kíti meg Forgon Pál a tá­boréletet: Téglagyárban van a normám, l téglapo­ros a davaj sapkám. / Ej, ha egyszer földhöz verem, / többet soha fel sem veszem. — Az ünnepeken szokás volt az állami vezetőkért imádkozni — folytatja For­gon Pál. Horthyért is mond­tak fohászt, amit később szintén felróttak neki. Mondtak volna ők imát Sztálinért is, hogy egészsé­ges és hosszú életű legyen ezen a földön. De a rend­szer nem igényelte. Sajátos módon, éppen a halála vál­tott ki fohászt sok ajkon. Ez a lágerlakók szabadulá­sát jelentette. Forgon lel­kész úr is hazatérhetett a családjához, s 1978 májusá­ban püspökké szentelik. Ő a Kárpátontúli Református Egyház püspöke. (Bár ne­künk Kárpáton inneni.) 1979-ben a Budapesti Re­formátus Teológiai Akadé­mia díszdoktorává avatják. — Kik a reformátusok Kárpátalján? — Csak a magyarok, lét­számban 150-160 ezren. 91 gyülekezetben 14 pap szol­gál. Öt gyülekezetnek most épül temploma: Csapon (itt lebombázták), Tiszaújfalu- ban, Balazséron, Bilkén és Akliban. 12 papjelöltünk is szolgál, őket hamarosan fel­szenteljük. 33 pedig még ta­nul Budapesten, Sárospata­kon és Debrecenben. Ok öt éven belül szolgálnak. Jövő­re újabb tíz indul a teológiá­ra. Itt Beregszászon 8 ezer református lehet. Idáig nem volt szabad őket összeírni. Tavaly 95 keresztelő és 100 temetés volt. A beregszászi templom 1803-ban épült. Gyönyörű vörösréz teteje volt. 1918-ban vagy a ro­mán, vagy a cseh katonák ezt akarták lefejteni. Köz­ben a padok közt szalonnát sütöttek. Porig égett a temp­lom. 1926-ban épült újjá, két évvel később már orgo­nája is volt. Még a sztáliniz­mus idején is minden reg­gel istentisztelet volt, szom­baton este is. Vasárnap is kétszer. A legnehezebb idő­ben is 5-600 hívő itt mindig összegyűlt. — Püspök úr, milyen ér­zésekkel jött haza a láger­ből? — Mérlegen című ver­semben írom: Haza me­gyek, szabad leszek, / min­den embert megölelek. Átányi László Könyvkötő ferences szerzetes Vácott „Az ember nem magának születik” — vallja a 74 éves Váci György kétszeres Arany-díjas könyvkötő' művész, aki boldo­gan hordja ismét szerzetesi ruháját. A mester 5 éves korában lett a könyvek szerelmese, majd 15 évesen Vácott a Kapiszt- rán Nyomdában mint ferences szerzetes kezdte tanulni a szak­ma fogásait. Ezután a régi céhes legények mintájára külföldre indult tudását tökéletesíteni. 1949-ben a rend feloszlatása után önállósította magát mint könyvkötő' és míves munkái ismertek lettek az ország határain belül és kívül egyaránt. Az idó's mes­ter ma is aktívan végzi szeretett munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents