Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30 / 25. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUAR 30., SZOMBAT I Az érdi múzeumbarátok összejövetelén Krokodilt ajándékba Ha én eljuthatnék Egyip­tomba... Mire is vágynék ott leginkább? A tengerre, a napsütésre, a pálmafák­ra? A Nílus csobogására? A városok hangos, tarka, keleti kavargására? Arra, hogy néhány pillantást vet­hessek a mohamedán temp­lomok számomra megfejt­hetetlen titkaira? Vagy mégis leginkább az évezre­des titkokat őrző óegyipto­mi emlékekre lennék kíván­csi? Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója nemrég tért haza 5 hetes egyiptomi uta­zásáról. Élményeiről ked­den tartott beszámolót Ér­den, a múzeum előadóter­mében. Színes diaképeken mutatta be utazásának hely­színeit, az óegyiptomi, va­lamint az arab világ jelleg­zetes építményeit, az Egyiptomban megismert embereket. Sokat megtud­hattunk az ottani szokások­ról, a küzdelemről, melyet az arra élők fennmaradásu­kért folytatnak a mostoha természeti viszonyokkal és a szegénységgel szemben. Láttunk földrengés megron­gálta házakat, ellátogat­tunk a sivatagba, megfi­gyelhettük, hogyan jut víz­hez, hogyan kezeli az élel­miszert, hogyan közleke­dik az egyiptomi ember. Dr. Kubassek János élveze­tes elbeszélését hallgatva, szinte mi is ott voltunk a vitorláshajón, mellyel a Ní­luson utazott, vagy a szállo­dai szobában, ahol hatal­mas — bár szerencsére nem csípős és nem harapós — bogarakkal hadakozhat a vendég. Nem haraptak az apró krokodilok sem, me­lyeket szintén láthattunk a képeken — nem nílusiak, azok már kipusztultak, Szu­dánból importálták őket Egyiptomba —, s amelye­ket dr. Kubassek János ha­zahozva a Debreceni Állat­kertnek ajándékozott. A múzeum szűknek bizo­nyult termébe bezsúfoló­dott hallgatóság ámult-bá- mult és nem ritkán nagyo­kat nevetett. Hiába, nincse­nek olyan mostoha, s szá­munkra szokatlan viszo­nyok, melyeket a magyar utazók humorral, vállalko­zókedvvel, tettrekészség- gel ne tudnának legyőzni, — állapíthattuk meg most is, mint már oly sok útibe­számoló olvasása közben. Magyar emlékek Egyip­tomban — ez volt az elő­adás címe, azonban dr. Ku­bassek János tekintettel ar­ra, hogy sok gyerek volt a közönség soraiban, nem any- nyira az ebben a témában végzett kutatásairól be­szélt, hanem általánosabb képet adott Egyiptomról. Az utazás tudományos eredményeiről majd bizo­nyára olvashatunk a Föld­rajzi Múzeumi Tanulmá­nyok valamelyik közeli számában. Az előadás az érdi múze­um Múzeumbarát-körének programjai sorába illeszke­dett. A tervezett, mindig kedden délután 5 órakor kezdődő további előadások a következők: február 2. Ilyés Zoltán biológia-föld­rajz szakos egyetemi hallga­tó: A gyimesvölgyi magyar­ság. Március 2. Várady György biológia-földrajz szakos egyetemi hallgató: Törökországi útiképek. Már­cius 23. Cseh Gergő Bende­gúz levéltáros: Az Indus és a Gangesz mentén. Április 27. dr. Ajtay Ferenc közép­iskolai tanár Kolozsvárról: Máramarostól a Dunáig című előadása. (Nádudvari) Kultúránk tájain A Budvár alatt Székelyudvarhely a legma- gyarabb város Erdélyben — mondja Kovács Sándor katolikus főesperes —, 44 ezer lakosa közül ma is leg­feljebb 400 a román. A ha­tárvédő székelység egyik központja. A dokumentu­mok szerint a magyar ki­rályság már a XI. század­ban megszervezte itt a vé­delmet. Van a városnak egy he­lye, (most középiskola áll a telken, omladozó várfalak­kal körülvéve), ahol annyi jeles személyiség megfor­dult, és a helység története is ezen a ponton sűrűsödik össze. Itt állott valamikor a római katonai tábor. A XIV. században kolostor épült a római romok fölé. A következő században Bátho- ri István erdélyi vajda kite­lepítette innen a szerzetese­ket és várkastéllyá, alakítot­ta át az épületegyüttest. Ám a székelyek tiltakozására visszaadta a barátoknak. 1893 ismét mérföldkő e hely történetében. Egy szép neoklasszikus stílusú iskola épült a várrom és a kolostor maradványain. Ezt akkor Ál­lami Főreáliskolának nevez­ték. A tantestület tagja a no­vellista Balázs Sándor és Szabó Dezső. Diákként je­lentkezik itt Aprily Lajos. Majd Kányádi Sándor. De ő már az átalakult alma mater- nak, a fémipari szakliceum- nak a növendéke. Szabó De­zső 10-13 között tanított itt. Itt élte élete nagy részét Tompa László költő. A Tör­vényszék utca 10. szám alat­ti házában emlékszobát ren­dezett be számára a múze­um. Tomisa Sándor karika- turista, humorista is emlék­szobát kapott a városban. Si­kerei tetőpontján Székelyud­varhelyen épített házat Nyí­ró' József. Másfél kilométer­re van innen Szejke fürdő, Orbán Balázs híres könyve, a Székelyföld leírása ott szü­letett. Sírja is ott található, székelykapuk során vezet hozzá az út. Országraszóló híresség volt Ugrón Gábor ellenzéki politikus, lapszerkesztő. 1873-ban indította útjára a városban Baloldal című el­lenzéki-függetlenségi lap­ját. Az Ugron-kúria vendé­ge volt két napig 1853-ban híres erdélyi útján Jókai Mór. Persze, nemcsak Jókai fordult meg a városban. Járt itt Petőfi is. A Bárány ven­déglő, ahol vendégeskedett, már csak maradványaiban lelhető fel. No és a színészet? Egy jó­kora szála mindig akadt a városban, hisz ahol ennyi diák van együtt, ott virág­zik a diákszínjátszás is. A világi jellegű előadásokat 1801 óta jegyzik. Játszott itt Déryné, Szacsvay Imre, Prielle Kornélia, E. Kovács. Gyula, Szentgyörgyi Isn>án. A város sok szép épülete között a legnevezetesebb a Jézus kápolna. Ez Erdély legrégibb egyházi épülete. XIII. századi négykarélyos alaprajzú, román stílusú. A város déli kapujában áll, a Budvár sziklája alatt. Átányi László A mozgókönyvtár helyzetéről Jelenleg mindössze két bib- liobusz járja az ország könyvtár, illetve könyves­bolt nélküli településeit. Az egyik Ceglédről indul a kör­nyékbeli falvakba, a másik tavaly november óta Pécs peremterületét látogatja. Ja­nuárban a Könyvtárellátó Vállalat indított országjáró könyvesbuszt, ám az in­kább könyvesboltot, s nem könyvtárat pótol — mondta Sáron László, a Művelődési Minisztérium könyvtári osz­tályának vezetője. A szak­ember szerint az újonnan „bevetett” busz részben eny­híti a gondokat, de további, mintegy 50 könyvkölcsön­zésre is alkalmas buszra len­ne szüksége az országnak. Soron László elmondta, hogy a nyolcvanas években Kaposvár és Érd körzeté­ben is működtek mozgó­könyvtárak, de a buszok el­használódtak, üzemelteté­sük ráfizetésessé vált. Ösz- sze kellene fogni és egy jól működő ellátó rendszert kel­len létrehozni — vélte a szakember. Kiírták a külföldi pályázatokat Másfélezer ösztöndíj A Magyar Ösztöndíj Bizottság a Művelődési Közlöny januári utolsó számában közzétette az 1994/95 évre megpályázható külföldi ösztöndíjakat. Állam­közi szerződések keretében 50 ország mintegy 1500 ösztöndíj­lehetőséget biztosít felsőfokú diplomával rendelkezők, illet­ve negyed-ötödéves főiskolai vagy egyetemi hallgatók to­vábbképzésére a legkülönbö­zőbb szakterületeken. Boross Erzsébet minisztériumi osztály- vezetőt, a MÖB titkárát a pályá­zatok elbírálásának módszerei­ről, tapasztalatairól és arról kér­deztük: milyen tanácsokat adna az ösztöndíjért folyamodóknak. — A pályázatokat a különbö­ző szakterületek alapján létreho­zott 5-7 tagú szakmai kollégiu­mok bírálják el első lépcsőben. Az általuk javasolt ösztöndíj-ké­relmeket 10 tagú bizottság érté­keli, Nemeskürty István elnökle­tével. A kollégiumok, illetve a bizottság a minisztériumoktól függetlenül működik. Tagjai az adott szakterület kiváló kutatói, akiket 35 szakmai szervezet ajánlása alapján kértünk fel a munkára. A MÖB bizottságát a mindenkori miniszterelnök ne­vezi ki. A kétlépcsős szűrésben elfogadott ösztöndíj-kérelmeket a fogadó ország bizottságai is el­bírálják. Ha megfelelőnek tart­ják, és az ösztöndíjasnak egyete­meken vagy különböző intézmé­nyekben helyet tudnak biztosíta­ni, utazhat a jelölt. A pályázato­kat március I5-ig kell benyújta­ni, és legkésőbb az év végén hir­detünk eredményt. Saját pályá­zatának értékelését mindenki megtekintheti a minisztérium­ban. — Nincsenek-e hátrányos helyzetben a vidéki, például a Pest megyei pályázók? — Sajnos, jóval nehezebben jutnak információhoz, mint a fővárosban lakók. Pályázati fel­hívásainkat eddig az egyete­mekhez, kutató- és közintézmé­nyekhez küldtük el terjesztésre. Idén először a megyei önkor­mányzatokhoz is eljuttattuk a kiírásokat. De nincs módunk el­lenőrizni, kellőképpen propa­gálják-e. A művelődési köz­lönyt ugyan mindenki megnéz­heti, de a figyelemfelkeltésre és segítségre szükség lenne. — Mit javasolna azoknak, akik kevésbé jártasak a pályá­zatok írásában? — Mindenképpen tartsák be a pályázati utasításokat. A kért középfokú nyelvvizsga helyett a nyelvtudást kevésbé igénylő területeken elegendő a feladat ellátásához szükséges nyelvis­meret. Erről a pályázó tanárá­nak vagy munkahelyének iga­zolást kell adni. Előnyt jelent a pályázó számára, ha pontosan ismeri és megjelöli, hogy témá­ját a fogadó ország melyik in­tézményében lehet a legjobban kutatni, és esetleg azt is beírja, ki mellett szeretne dolgozni. Legjobb, ha az ösztöndíjat ké­relmező korábbi tanáraitól kér ebben segítséget. Kellő magyar- országi kutatási eredmények hi­ányában komolytalannak fög tűnni a külföldi ösztöndíjkére­lem. Éppígy kevésbé hitelt ér­demlő, ha valaki egy és ugyan­azt a pályázatot egyszerre több helyre adja be anélkül, hogy a téma kutathatóságát, vagy a művészeti továbbképzést az adott országban figyelembe vet­te volna. * Jelentkezési lapok a Művelődé­si és Közoktatási Minisztérium Ügyfélszolgálati Irodájától (Bu­dapest V., Szalay u. 10—14.) kérhetők. További információ­kat és tanácsokat a MÖB irodá­ja (111-7046) és az ügyfélszol­gálati iroda (153-0600/1737, 1670, 1736) ad. (d. v. s.) Gondolatok a könyvtárról Kérdezgetem a kis falucska vezetőitől: — Mikor tart nyit­va a községi könyvtár? Olvas­gatnak-e náluk az emberek? — A könyvtár ugyan ki­nyit hetenként kétszer két órá­ra, egy nyugdíjas tanár néni vezeti, rendesen, pontosan le­tölti a kölcsönzési időt, csak éppen olyan vendégek nem nagyon kopogtatnak be hoz­zá, akik könyvet szeretnének kölcsönözni. Nincs igény — magyarázzák, de azzal már nem folytatják, hogy szerin­tük mégis, hogy lehetne, vagy hogy kellene ezt az igényt felébreszteni. Sajnos, nem kevés helyen kapok ilyen választ, ha érdek­lődöm. Szokás és elfogadha­tó érv mostanában a pénzte­lenségre hivatkozni, ha a kul­túra szorul háttérbe. Node, 30-40 kötetes állományt ki­alakítani csak lehetne. Azt az egyetlen polcot, me­lyen a néhány helyben olvas­ható alapkönyv, kézikönyv ál­lomány sorakozik. Annyira nem vagyunk szegények, hogy az olvasásra ne buzdít­sunk. Népművelők, könyvtá­rosok kényelméről, könyvtá­rosok szakmai tájékozatlansá­gáról esetleg inkább szólhat­nánk. Közvetlen társalgásba me­rülve ifjú és középkorosztály­beli emberek tájékozatlansá­gán képedek el. Éurópai váro­sokat képtelenek elhelyezni a térképen, az égtájak szerint. Történelmünket harminc évre visszamenőleg is alig is­merik. Pedig milyen szép sta­tisztikák készültek a közmű­velődésről! A kultúrához nem csupán pénz kell. A halogatásra nem ok, hogy most a gazdasági ba­jokkal. most a választással, máskor egyébbel vagyunk el­foglalva. E nélkül nincs a nemzetnek jövője. Ha most nem tennénk azt, ami lehetsé­ges, ismét csodálkozhatnánk, mint már annyiszor, miért la­zult az erkölcs, miért ala­csony a termelési kultúránk, miért szánthatnak végig raj­tunk, keríthetnek be minket tévtanok hirdetői. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents