Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-30 / 25. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 30.. SZOMBAT II. János Pál beszéde Az egyház hiteles intézmény Meglepd fejlemény Csődben a Koridor II. János Pál pápa a magyar püspökök előtt mondott beszédében hálával gondolt vissza tavalyi látogatására, s annak az óhajának adott hangot, hogy ez a látogatás járuljon hozzá a hitélet elevenebbé tételéhez Magyarországon, s hogy a magyar katolikus egyházon belül „megszilárduljon és tartós legyen az egység”. Utalt arra, hogy az ezeréves hagyománnyal rendelkező magyar egyház kemény megpróbáltatásokat élt át Európa kettéosztása következtében, s arra, hogy e nehéz időkben példaképnek tekintette Mindszenty József bíboros helytállását. Ezt követően utalt arra is, hogy a fordulat „értékeit vesztett, zilált társadalomban” következett be, ami az egyház számára „számos neElviselhetetlen terheket róna Dél-Koreára egy német típusú országegyesítés. Ezért a szöuli pénzügyminisztérium elemzésében azt javasolja, hogy a kettészakadt Korea egyesítése esetén is tartsák fenn a két országrész közti utazási és letelepedési korlátozásokat. A pénzügyminisztérium szerint ha az évtized vége felé bekövetkezik az újraegyesítés, annak költségei nehezen elképzelhető összeget, 980 milliárd dollárt tehetnek ki. Szöul számára ez sokkal nagyobb terhet jelentene, mint a német egyesítés jelentett Bonn számára, tekintettel arra, hogy a délkoreai nemzeti össztermék hézség és új kihívások forrása”. „Az egyház ebben az átalakulásban sokak szemében egyike a kevés hiteles intézménynek” — mondta a pápa a magyar püspököknek, majd figyelmükbe ajánlotta: „A totalitarizmus ideje lejárt ugyan, de nem kisebb veszély, hogy a magyarokat ma túlzott fogyasztói szemlélet befolyásolja és a hagyományos értékek felbomlottak. Az egyik függőségből így könnyen a másikba kerülhettek, amely nem kevésbé ellenkezik az ember valódi kibontakozásával” — hangoztatta. A pápa végül azt is figyelmébe ajánlotta a magyar püspököknek, hogy az egyház igyekezzék jobban hallatni a hangját a sajtóban és szerepet vállalni a fiatalok oktatá- sában-nevelésében. mindössze egyötödét tette ki az NSZK-énak a Berlini Fal leomlásakor. Szöuli jóslatok szerint a 80 éves Kim ír Szén halála után a KNDK összeomlik és ez siettetheti majd a Dél- Koreával való országegyesítést, vagyis azt, hogy Dél- Korea ugyanúgy integrálja az északi országrészt, mint ahogyan Nyugat-Németor- szág az NDK-val tette. — A német típusú egyesítés még a német gazdaságot is megviselte, a dél-koreai gazdaság számára viszont elviselhetetlen terhet jelentene — állapította meg a pénzügyminisztériumi tanulmány, amely a fokozatosságot ajánlja. Pozsonyban szombaton jelenik meg utoljára a szlovák kormányhoz közelállónak tekintett Koridor című napilap, mely a bejelentés szerint 9 milliós hiánnyal jelentett csődöt. A tavaly márciusban indított lapot a Meciar-kor- mány iránti lojalitás és a nemzetiségek iránti türelmetlenség fórumaként tartották nyilván. A főszerkesztő, Jergus Ferko gazdasági okokkal indokolta a lap kényszerű megszűnését és a sors iróniájának George Bush volt amerikai elnököt egy republikánus képviselőnő csütörtökön Nobel-békedíjra javasolta. Barbara Vucanovich ne- vadai képviselőnő a norvég parlament Nobel-bizottsá- gához intézett levelében kifejtette, hogy a béke elérése mindig Bush politikájának céljai között szerepelt. A politikusnő indoklásában leírta: Bushnak vezető szerepe volt abban, hogy számos országban előremutató események zajlottak le. Hiszen — írta a képviselőnő — ő tette a legtöbb Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök nem vesz részt Václav Havel keddi prágai beiktatásán. A szlovák televízió bejelentése szerint a hírt Anna Nagyová, Meciar titkárságának igazgatója telefonon közölte Václav Klaus cseh miniszterelnökkel. nevezte azt, hogy erre annak ellenére is sor került: lapja az első lap volt, mely nyíltan felvállalta Szlovákia önállóságának elvét. Pozsonyi sajtóberkekben a lap megszűnését annak ráfizetéses volta és alacsony példányszáma ellenére is meglepő fejleménynek tekintik. Egyes találgatások szerint nem zárható ki, hogy a közeljövőben a Sme- na és a volt Koridor fúziója során jön létre a szlovák kormánylap. erőfeszítést az ENSZ keretein belül az iraki erők Ku- vaitból való kiűzésére, segítségével ülhettek le tárgyalóasztalhoz az izraeli és palesztin küldöttek, és ő játszotta a döntő szerepet az éhező Szomáliái lakosság megsegítésére irányuló akciókban. Az amerikai kongresszus tagjainak jogukban áll, hogy javaslatokat tegyenek a Nobel-békedíj jelöltjeire. A tekintélyes nemzetközi elismerést 1901 óta eddig 91 személy vagy intézmény kapta meg. A kormányfő „halaszthatatlan pozsonyi teendőire” való hivatkozással marad távol a cseh köztársasági elnök eskütételének és beiktatásának ünnepi eseményéről. A televízió szerint Václav Klaus megértéssel fogadta a bejelentést. Koreai gondok / Újraegyesítés — fokozatosan Nobel-békedíj Bushnak? Havel beiktatása Meciar nem megy Prágába Adenauer alapította Negyvenéves a Máltai Szeretetszolgálat Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte csütörtökön Bonnban a Máltai Szeretetszolgálat. Helmut Kohl kancellár üdvözlő soraiban emlékeztetett rá, hogy a szeretetszolgálat 1989 nyarán kivette részét a Magyarországon maradt, és az NDK-ba visszatérni nem kívánó keletnémetek felkarolásában. Magyar szervezetekkel közösen a „máltaiak” üzemeltették a zugligeti, a csillebérci és a zánkai tábort, amelyek az 1989. szeptemberi határnyitás után váltak fölöslegessé. A Máltai Szeretetszolgálat ma is aktív Közép- és Kelet- Európában, többek között a volt Jugoszláviából átmenekült embereken próbál segíteni. A Máltai Szeretetszolgálat végül is a Máltai Rend és a Német Caritas Szervezet közös akaratából született meg. A román és a bolgár fél tanácstalan s Úszó bombák a Dunán Hét nappal ezelőtt mintegy 30 000 tonna benzint és gázolajat vett fel az a harminc jugoszláv uszály, amely aztán négy vontatóhajó segítségével megindult a Dunán felfelé, a Vaskapu irányába. Megtörtént ez korábban is, de a gazdasági embargót most már valóban komolyan veszik, s így sem Románia, sem Bulgária nem akar feketelistára kerülni. Mármint azok közé, akik nem érvényesítik az ENSZ által kirótt szankciókat. Igen ám, csakhogy valahogy kelletlenül, ím- mel-ámmal közelítik meg a kérdést. Különösen azután, hogy a négy jugoszláv vontató kapitányai kijelentették, szóba sem kerülhet, hogy a román vagy bolgár hatóságok feltartóztassák őket, erőszakos lépés esetén meggyújtják a benzint, vagy egyszerűen a folyóba engedik a rakományt. A románok bejelentették, hogy tanácstalanok, nem tudják, mitévők legyenek, mert amennyiben a kapitányok beváltják fenyegetésüket, ez óriási méretű ökológiai katasztrófát okozhat. Diplomáciai úton persze megpróbáltak mégis tenni valamit, ám a diplomáciai levélváltás ilyen esetekben nem több puszta időnyerésnél. Az idő azonban nagyon lassan haladt, hiszen a hajók és az uszályok mindösz- sze hét kilométert tesznek meg óránként Az USA energi- kusabb inszisztálására a minap már összeült a román kormány, s a bolgároké is, bejelentve, mindent megtesznek, hogy feltartóztassák a jugoszláv hajókonvojt. Időközben azonban két hajó s az általuk vontatott uszályok már a Duna jugoszláv szakaszához érkeztek, igaz, a Vaskapun még nem haladtak át, s azt az első vonalban a románok ellenőrzik. Most az ENSZ Biztonsági Tanácsa is erélyesen tiltakozott, a jugoszláv kormány viszont azzal érvel, hogy az említett nyersolaj humanitárius célokat szolgálna, s nem értik, miért olyan nagy ügy az egész. A kapitányok pedig itt, a Balkánon lassan hősökké válnak, a belgrádi újságíró kollégák egyenesen a történelmi Szingyelics vajdához hasonlítják őket, aki 1809. május 31-én a török elleni küzdelemben kilátástalan helyzetbe kerülve egyszerűen a közvetlen közelében lévő lőporoshordó- ba lőtt. A vajda ezzel a tettével bevonult a mítoszok és a népdalok világába. A négy kapitány sorsa hogyan alakul, nem tudjuk. De azt sem, mikor jut már révbe a jugoszláv válság. Sinkovits Péter, Újvidék VÉLEMÉNY Pavlov és kutyája Napjaink filozófusai, politológusai, pszichológusai, szociológusai, historikusai — mennyi, az egyszerűbb ember számára áhítatot parancsoló idegen kifejezés! — megnyilatkozásaikkal naponta azt bizonyítják, tisztelet a kivételnek, hogy mégsem volt eredménytelen a több évtizedes marxista, materialista „tudományos” oktatás. Itt van például Pavlov és kutyája. Ki volt Pavlov? Természetesen szovjet (orosz) tudós, kinek élettani kutatásai — a lexikon szerint — „éles fegyverül szolgáltak az idealizmus elleni harcban”, s kinek munkásságát Lenin is (!) nagyra értékelte. És mit csinált konkrétan ez a Pavlov? Kísérletezett. Egy szakkönyv szerint „a feltételes reflexek keletkezését vizsgálva azt találta, hogy egy olyan inger, amely addig a szervezetre semmilyen hatással sem volt, vagyis számára közömbös volt, bizonyos feltételek között reflexet kiváltó ingerré válhat. Ehhez nem kellett semmi más, mint a közömbös ingert az eredeti ingerrel bizonyos ideig együtt szerepeltetni. Ha ekkor az eredeti ingert elhagyjuk, az előbb még közömbös inger is képes kiváltani a reflexet.” Azaz, tudósunk kerített egy kutyát s megmutatta neki a csontot, mire az nyáladzani kezdett. Gondolt ezután egyet Pavlov és a csont felmutatásával egyidejűleg egy csengőt is megszólaltatott, s ezt néhányszor megismételte. Csont és csengő, csont és csengő, csont és csengő. És most földi halandó, láss csodát: egy idő után pusztán a csengő hangjára megindult a kutyánál a nyálképződés. Ez a tudományos felfedezés eszembe nem jutott volna, ha nem hallgatom a pártatlan közszolgálati magyar médiát. Jelen esetben a rádiót. Azon a szombat délutánon még végképp semmire nem gondoltam, amikor egy riportban azt hallottam, hogy piros-fehér-zöld karszalagos polgárőrök kergetik le éjszakánként a Keleti üres szerelvényeiről a „hajléktalanokat”. Kissé akadozott ugyan a nyelvük a riportalanyoknak, ám azt azért sikerült a hallgatóval tudatniuk, hogy azok a nemzeti érzelmű karszalagos fiatalemberek minő kegyetlenek. Merő véletlenségből egy másik alkalommal szombat délelőtt jöttek elő a Kossuth rádióból ugyanezen szerencsétlen „hajléktalanok”, de ekkor már — miként erről egy helyütt már szót ejtettem — tudós szociológus is értékelte a történteket. Nos, a jó öreg Pavlov és a kutyája ekkor kezdett előjönni a feledés homályából. A mezei kommentátor ugyanis módját ejtette, hogy — enyhén szólva — elmarasztalja a pályaudvar rendjének nemzeti érzelmű őreit. Éppen csak hogy ki nem mondta: a szkinhedeket. Mi tagadás, azóta mindazok, akik a pályaudvarokon bárminemű rendet kívánnak tenni, számomra nemzeti érzelmű- ek és természetesen — ellenszenvesek. De még nem eléggéNéhány nap után ugyanis azt vettem magamon észre, rémülten, hogy mintha kezdene szunyókálni — kialudni — bennem a feltételes reflex. Egy társaságban az utazások, a vasúti viteldíjak témája került szóba, s valaki megjegyezte: látnánk csak, milyen áldatlan állapotok uralkodnak esténként a pályaudvarokon. Milyenek? — csúszott ki a számon, s csak néztem üveges szemmel. Nem ugrott be nekem — bevallom — semmi; semmi nemzeti. Mígnem a minap az egyik lapban szkinhedek — igazi szkinhedek! — garázdálkodásáról olvastam egy cikket. „Szombat este — írta kedves kollégánk — több vendéglátó-ipari egység felkeresése után a nyolcfőnyi bőrfejűcsapat a budai Döbrentei téren kötött ki. Éjfél felé járt az idő, a járdaszigeten csupán két hölgy álldogált... A húsz év körüli, nemzeti érzelmű ifjak rugalmasságát dicséri, hogy nem keseredtek el...” Mondhatnám, szokványos történet, to- vábbolvasásra sem méltó, de a „nemzeti érzelmű” felkeltette az érdeklődésemet. A továbbiakból kiderült, hogy a lányoknak ugyan a hajuk szála sem görbült meg, ám a segítségükre siető két fiatalt a „nem kis túlerőben lévő kopaszok ütötték-rúgták, némileg tán a sértettek is meglepődtek, hogy végül könnyebb sérülésekkel megúszták...” Aztán jöttek a rendőrök, „bravúrosan” elfogták a nyolc szkinhedet. A motozásnál „többek között kábeldarabokat, rugós késeket, valamint horogkereszttel illusztrált Ki az idegenekkel! feliratú öntapadós matricákat találtak...” Aha, így már értem. Ugye, tisztelt olvasóm, világos: csont és csengő, csont és csengő, aztán már csak csengő. Várom, hogy mikor fogják el a tizenkétmilliós postarablás tettesét. Ha véletlenül bőrfejű lenne, fogadjunk, hogy nemzeti érzelmű lesz. Tehát csurkista. Tehát MDF-es. Tehát kormánypárti. (Deregán Gábor)
