Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-05 / 3. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 5.. KEDD A Újévi falugyűlés Kákán Reménykedve kezdték Piliscsabán indul a gázprogram Kölcsönt is adnak Mintha újévi malacot sorsoltak volna, úgy megtelt az új esztendő második napján, szombaton délután is a kó- kai művelődési ház. Holott „csak” a szokásos évindító falugyűlést rendezte meg az önkormányzat, hogy a képviselők és lakosok közösen vessenek számot a múlt évvel s meghányják-vessék az idei teendőket. Az ilyen eseménynek Kókán becsülete van, sokan érzik kötelességüknek a megjelenést — legyen akár csontig metsző dermesztő hideg, kitartó zimankó, mint ezen a napon is. Főállású polgármester Papp János, a jókívánságok után mindjárt bejelentette: a ciklus hátralévő részében főállásban látná el a polgármesteri feladatokat. Vállalkozását erre az időre a családon belül másnak adja át annak menedzselésére, hogy ő maga a közügyeknek szánjon több időt. — Egyre több feladatot „varrnak a nyakunkba”, megnövekedtek a követelmények, nehéz egy fenékkel két lovat ülni. Megértettem az idők szavát, felbátorodtam, s a bizalom jeleként fogtam fel, hogy eddig nem kezdtek ki a faluban — jelentette be a polgár- mester. A képviselők egyhangúan szavazták meg kérését. Dr. Németh András jegyző pedig csupa jóról beszélt a látszólag rögtönzött, de vélhetően sokszor és alaposan átgondolt beszédében. Felidézte: a testület tagjai — hasonlóan más településekhez — éjszakákba nyúló vitákon döntöttek egy-egy kérdésben. Ugyanakkor igyekeztek elejét venni a parttalanná váló, vég nélküli fecsegésnek. Ebben a faluban olyan szervezetek, egyesületek tevékenykednek, amelyek időben s felelősséggel fejtik ki a megfelelő helyen álláspontjukat, adják elő javaslataikat. A két legszámottevőbb helyi intézmény, az óvoda és általános iskola élére pályázat útján új vezetőket neveztek ki. A kiválasztás a falu teljes bevonásával történt, nem a háttérben alkudoztak. Döntést követően lehiggadtak a kedélyek, nincs vesztes, mindenki megbecsült szakemberekként ismeri el őket. Javuló közbiztonság Az élet megy tovább s újabb problémákat vet fel, csak legyen, aki fogadja a kihívásokat. Példa erre a Kókai Ipartestület és a vállalkozók segítsége a közrend, közbiztonság tárgyi feltételeinek javítása érdekében. Ők kezdeményezték, hogy az önkormányzat saját költségére állítson hivatalba — természetesen az illetékes rendőri szervek közreműködésével — a meglévő mellett egy második rendőrt. Ennek fejében az iparosok készpénzért terepjáró gépkocsit vásároltak a különben nagy létszámú faluvédő egyesület számára. A járművet a rendőrök használják. A közel másfél milliós pénzadományon túl más vállalkozók az autó térítés- mentes, rendszeres javítását garantálják. Ennyi felajánlás után az sem véletlen, hogy most már a mindennapi rendőri ügyfélfogadást kérik a kókaiak a Nagyká- tai Rendőrkapitányságtól. „Mi a helyesebb?” — tette fel a kérdést a jegyző, amikor a település gazdálkodásáról s a kókaiak saját belátásuk szerinti, önkéntes anyagi, munkabéli felajánlásairól beszélt. Azaz vezessenek be helyi adókat, hogy minden egy adóforintot 55—60 filléres költséggel hajtsanak be, vagy inkább az előbbi példa szerint hagyják önállóan lépni a vállalkozókat? A válasz —- legalábbis Kókán — készenfekvő: 1993-ban semmiféle helyi adót nem kívánnak életbe léptetni. Azt viszont örömmel jelentették be, hogy a faluban tradícióval, megfelelő emberi, szakmai háttérrel bíró vállalkozó az elmúlt évben nem ment tönkre. Sőt! Juhász János, Lacz- kó Ferenc, Melegh Tibor, Zollai János — a sor remélhetően nem teljes — még komolyan fejlesztett is! Márpedig az valamennyi újabb és újabb munkahelyet jelent a kókaiaknak. Mint ahogy eredménynek tartják: minden híreszteléssel szemben a kókai tsz nem szét- bomlott, hanem „egészségeaz évet sen” háromfelé vált — 200 tagnak nyújtva ezzel munkát, megélhetést. Egy kft. megvásárolta a Nagykátai Építőipari Szövetkezet itteni telephelyét, várhatóan 20 embert foglalkoztatnak, a polgármesteri hivatal pedig emelni akarja a közhasznú munkások létszámát. Költségvetés januárban Sajnálatos módon a már elfogadott költségvetési törvényt Kókán sem látták még azok, akiknek pedig nagy szükségük lenne rá. Hiányában nem terjesztettek a falugyűlés elé konkrét költségvetési tervet 1993-ra, megalkotása január végéig várható. Annyi azonban bizonyos, hogy az idén befejezik a földgáz vezetését. Hulladéklerakó helyet és szennyvíztelepet kell létesíteni, az utak folyamatosan karbantartásra várnak, elkerülhetetlen a könyvtár felújításának befejezése, az öregek napközi otthonával hasonló a helyzet. Többen hozzászóltak a homokbánya ügyében, a temető környéke sem maradhat úgy, a Nagykátai úton meg járda kell, a közvilágításról már nem is beszélve. Kókán melegen tartják a tavaly nagy vitában még elvetett tornacsarnok építésének tervét. Január végén, február elején újra tartanak falugyűlést. Szerintem, még többen ott lesznek, mint most. Tóth Ferenc Régi óhajuk teljesül Pilis- csaba és Jászfalu lakosainak. Hosszú és felelősség- teljes szervező munka után Kasza Péter polgármester büszkén hozhatta a két település polgárainak a tudtára, hogy a tervek szerint 1994. augusztus 1-ig befejeződik a teljes gázhálózat kiépítése. A Piliscsabai Polgár című közéleti havilap mellékleteként kiküldték az érdekelteknek a társulási szerződés kitételeit és belépési nyilatkozatot is eljuttattak a családokhoz, amit csupán csak ki kell tölteni és aláírni. A létrejött Önkormányzati Gáztársulás célja, hogy Pi- liscsaba nagyközségben lefektesse a gázvezeték gerinchálózatot és a szükséges távvezetéket. Előzőleg felmérést végeztek Piliscsaba és Jászfalu lakóinak körében, amelynek során a családok döntő többsége kifejezte óhaját, hogy szeretné háztartását a vezetékes gázhálózatra kapcsolni. A közületi igényekkel együtt ez családonként (gázóránként) jelenleg 55 000 forint befizetését jelenti, amelyből elkészül a leágazó vezeték is az ingatlanhatártól 1 méterre befelé. Viszonylag kedvező pénzügyi feltételeket tudtak teremteni a szervezők, ez pedig azt jelenti, hogy — előreláthatóan — sokan aláírják a társulási szerződést. Az 55 000 forint társulási díj befizethető készpénzben vagy OTP-kölcsönből. A kölcsön összege 50 000 forint, futamideje pedig három év. A törlesztési időszak egészére az állam 30 százalékos törlesztési támogatást nyújt a lakóházas ingatlanok, illetve a lakótelkek esetében, így az 55 000 forintot a három év alatt körülbelül 1600 forintos havi részletekben lehet majd visz- szafizetni. Tudni kell viszont, hogy hétvégi házak és az üdülőtelkek esetében az OTP nem ad kölcsönt, amelynek következtében a társulási érdekeltségű hozzájárulást készpénzfizetéssel lehet csak kiegyenlíteni. Az viszont tény, és ez sem elhanyagolható mai szűkös világunkban, hogy a 15 százalékos visszatérítés fennáll ebben az esetben is, ami családonként 8250 forint visszatérítést jelent. Ezen összeget mindenki, tehát a nyugdíjasok, a nem adózók is visszakapják a hálózat megépítését követő időszakban. A belépési nyilatkozatot 1993. január 15-ig kell eljuttatni a Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálati Irodájához. Az érdekeltek 1993. február 28-ig csatlakozhatnak a társuláshoz a már említett anyagi feltételek mellett, a később belépni szándékozók esetében viszont már az intéző bizottság határozza meg az anyagi feltételeket. Piliscsaba nagyközség önkormányzatának képvise- lő-testülete az intéző bizottsági feladatok ellátásával a pénzügyi ellenőrző bizottságot, a beruházás lebonyolításával pedig a polgármesteri hivatal műszaki irodáját bízta meg. P. J. Hétköznapok Mit kerteljek, elhajoltam Peremvárosi emeletes ház Vácon. Mögötte kis udvar, apró kertecske. A hetvenes évek elején épült egy kisebb, meghittebb családi ház helyén. A háznak csak a frontja van levakolva. A hátsó traktus még pirosban, az emeleti ablaknyílások bedeszkázva, az udvarra néző terasz korlát nélkül, csupaszon tátong. — Tizenkét éves koromtól egy tímár özvegyénél dolgoztam. Nem tetszett apám választott szakmája, nehéz és strapás. Nem voltam én soha cérnakáplár, de hát akkor mindent kézből kellett csinálni; a meszezést, az áztat ást, a szőrtelenítést, kézből sérültünk. Máig az orromban érzem a lehántott hús szagát, csak gondolnom kel! rá. Aztán jön a cserzés, kutyául kemény munka. Az erdészektől vettük a cserháncsot, megszárítottuk, megdaráltuk, leforráztuk, aztán a kádban forgattuk a bőrt négy-öt, sokszor hat hétig is. Suttyó legény koromban aztán el-eljá- rogattam a tánciskolába, de ha azt hiszi, hogy sikerem volt, téved, pedig nem voltam én rosszvágású gyerek, akkorra meg már pénzem is volt, de hát mosakodhattam én hétszámra, úgy belém ivódott az a szag, hogy csak húzták az orrukat a lányok, ha felkértem őket. Befűzött, mint egy síbakancsot De aztán akadt valaki, aki a váltamra hajtotta a fejét. Ettől nagyon elérzékenyültem. Otthon elővettem ismeretlen édesanyám fényképét, s megkérdeztem tőle (ki mástól kérdeztem volna), mi a teendő? De két nagy csodálkozó szeméből csak tanácstalanságot olvastam ki. Egyedül kellett döntsék: tizenkilenc évesen megnősültem. Feleségem huszonkettő volt. Úgy befűzött, mint egy síbakancsot. Hozzáköltöztem. A kis félretett pénzemből az első időben úgy éltünk, mint Tuba és Tubáné. Gyöngykalárist vettem neki, csipkeharisnyát is. Puccos dámát csináltam belőle. Hétvégeken zenét hallgattunk itt-ott. Még a szagomat is elvesztettem egy időre. De csak egy időre, mert ahogy a buksza lapult, az én feleségemnek egyre finomodott a szaglása. Egy idő után már be se engedett a házba. A fásszínben kellett letegyem a munkaruhám. Egy év múlta katonának vittek. Éjszakánként volt min gondolkozni, mert ugye a haverok megírták, hogy a feleségem bizony ugyancsak hancú- rozik. Bántott a dolog, de azt mondtam: Ferikém, nem leszel te pörgentyű annak a púderes képűnek a kezében. Kapóra jött a sofőriskola, hajtásit szereztem kamionra. Egy kiszolgált kocsin tanultam. Amikor hazakerültem, minden holmimat a fásszínben találtam. Osszeköltözött egy bőrszabóval. Teljes va- gyonom akkor egy sőberágy, éjjeliszekrény, éjjelilámpa és egy rádió volt. Még örültem is neki, hogy ezt ilyen jól elrendezte helyettem. Na, ezzel csak meglettünk volna, de hova menjek dolgozni? Elmentem az öreg hölgyhöz, akinél a szakmát tanultam. De hát az nemhogy özvegy nem volt már, de még az ipar- engedélyét is beadta, s beálltak a szövetkezethez. Mint a norvég hajnal Ha már ilyen „jól" összejött minden, kezdjük elölről az életet — gondoltam —, és új embert csináltam magamból. Elmentem a szállítási vállalathoz, mutattam a sofőrkönyvem, kapva kaptak rajtam. Egy ZIL sluszkul- csát nyomták a markomba. Prímául éreztem magam. Fütyörészve, dudorászva jártam az országot: anyagbeszerzés, áruszállítás, miegymás. Kitaposott utakon jártam, megvolt a fix útvonalam, cicababáim is voltak, egyszóval futott a kocsi. Míg le nem robbant. Levittem megjavíttatni, engem meg garázsmunkára fogtak. Ez idő alatt ismertem meg a mostani feleségem. Olyan volt, mint a norvég hajnal: halovány és látszott rajta, hogy el van tévedve az életben. Csepühaja, két nagy szeme szakasztott olyan volt, mint azé az asszonyé, a fényképeimen. — Ezt, Ferikém, nem marja el tőled még a marószóda sem — gondoltam, s egy év múlva feleségül vettem. Felhagytam a hosszú túrákkal. Megállapodott ember lettem. És jöttek a szép, hosszú, dolgos hétköznapok. No, meg a gyerekek: öt év alatt három. Nem volt mese, keresni kellett. Látta ugye a feleségemet, az ember ki se nézné belőle... így ránézésre olyan, mint a szerény ibolya, de a természete, mint a repké- nyé: ambíciós, kapaszkodó. Én ilyen nagy mélák létemre semmire sem vittem volna nélküle. Sárból, mint a fecskék Egy fásszín állt hajdan ezen a telken, kerti szerszámokat tartott benne az apósom. Azt mondta az öreg: legyen a tietek, s álljatok meg a saját lábatokon. Ez a csöpp asszony meg kapva kapott rajta. Takaros kis házat húztunk fel rá. Kívül- belül kicsinosítottuk, csak a bádogos munka hiányzott. Aztán egyik őszön az ereszt is megcsináltattam. Azt mondtam akkor: Ferikém, te vagy a bajnok... A falakat sárból raktuk, mint a fecskék... nem bírták ki. De én is nehezen. Azt mondtam: be van fejezve, többet nem fogok semmibe, mert amibe én belekezdek, az mind rosszul végződik. Mit kerteljek, elhajoltam, mint jégeső után a vetés. Szidott az asszony, mint a bokrot, de egy rossz szavam nem volt hozzá, mert ugye igazat beszélt. De aztán addig rágta a fülem, hogy milyen ember vagyok én, meg ilyeneket, hogy egy napon felhajtottam a felesemet, begomboltam az ingem legfelső gombját is és kiegyenesedtem. Hát így épült fel ez a ház. Kovács Ferenc gépkocsi- vezetővel beszélgetett: Paizs Tibor
