Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUAR 28., CSÜTÖRTÖK Hármas tárlat Budaörsön A szín korokat is összeköt Három festőművész tárlatát nyitották meg a hét elején a budaörsi művelődési központban. Összeköti őket az egy családhoz tartozás. Festői világuk azonban jól elkülönül. Témaválasztás, stílus, módszer szerint. Mégis van összekötő kapocs itt is. A szín. A szín jelentőségét T. Czene Agnes, T. Czene István, Mészáros Erzsébet munkásságában megnyitó beszédében Pogány Ó. Gábor művészettörténész, a Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója is kiemelte. Mint a zenének a hang, mondta, úgy anyaga a szín a festészetnek. Ezért sajnálatos, hogy a XX. század festészete — miközben sosem volt lehetőségeket tár fel és használ ki, gazdag és sokrétű — némileg elszíntelene- dett. A most kiállító művészek viszont amellett, hogy bátran válogatnak mindabból, amit a festészet évszázadainak hagyománya kínál, a képeiken megjelenő gazdag, ragyogó színvilággal tűnnek ki. A változatos színek nem feltétlenül élénk színeket jelentenek. T. Czene István a sötét megannyi árnyalatát alkalmazza. Képeinek rajza pontos, részletes. Nyugodt, klasszikus formákat ábrázol. Pogány Ö. Gábor a XVI—XVIII. század német- alföldi festőiben fedezte fel elődeit. Üvegek című képén az üveg mint anyag lehetőségeit járja körbe, palackokat, poharat, petróleumlámpát jelenítve meg. Régi könyvek, súlyossá érett gyümölcsök tűnnek fel sima felületű vásznain. Vonzza, ami ódon, ami örökbecsű, ami értékes — vagyis ami széppé teszi a földi létet, régen, most és míg a világ világ. T. Czene Ágnes művészetét Pogány Ö. Gábor az impresszionistáktól eredeztette. Azoktól, akik a pillanatot igyekeztek megragadni, úgy, ahogyan ők látták akkor, ott, azokkal az érzésekHancsovszki János felvétele kel, melyek éppen elfogták őket. A líraiság, a személyesség jellemzőek T. Czene Ágnes képeire is. Virágcsendéleteket állított ki. Címei — Tüzes és fehér liliomok, Kála az ablakban, Őszirózsák, Sárga virágok, Pipacsok — önmagukért beszélnek. Milyen sokszor szeretnénk megállítani a múló időt egy-egy virág „feje felett”, maradjon meg, ne hervadjon el... T. Czene Ágnesnek sikerült a varázslat, pompáznak a szirmok, tüzesen, selymesen vagy finom bágyadt- sággal, örökké téve a természet egy-egy pillanatát. Mészáros Erzsébet tájképeket mutat be. Nem, ő nem láthatta az én nagyanyám házát... Nagyanyám háza című képén bizonyára sokan ráismernek arra a házra, melybe mindig visszavágynak, de ahová már nem mehetnek el soha többé. Ráismernek a két lépcsőfokra, mely a fehéren ragyogó tornácra visz, a tornác szögletes fehér oszlopára, a fákra, a léckerítésre, mely az udvart a kiskerttől elválasztja. Adria, Zebegény, Kékestető, Miskolctapolca — képei meghatározott helyszínei. Más képei látványa, az ártéri erdő mélységes zöldje, a fekete fák, fekete ladikok az alkonyaiban rózsaszínű víznél, vagy az arany avar a fehér havon nem a térkép alapján elindulva, inkább a lelkűnkben megtalálható. Nádudvari Anna Roma Művészeti Kávéház Két aranypánt szorításában Csángó tanulók Erdélyben Sepsiszentgyörgyön és a háromszéki kisvárosokban, Kovásznán, Kézdivásárhe- lyen, Baráton a nagymúltú magyar iskolák moldvai csángó-magyar tanulócsoportokat fogadtak be. A taníttatásukhoz szükséges pénzalapok egy része más kontinensre szakadt erdélyi magyaroktól származik, de támogatják az RMDSZ háromszéki szervezete mellett működő csángóbizottságot a csángó diákok taníttatásában anyaországiak is. A csángó gyermekek beilleszkedése az erdélyi magyar közösségekbe nem mentes a problémáktól, többen egész iskolai ciklus elvégzése után sem tudnak ír- ni-olvasni, ami a szülőfalujukban folyó oktatás roppant alacsony színvonalát mutatja. Távlatilag azt tervezik, hogy a csángó-magyar diákok erdélyi iskoláztatását 15-20 fős csoportokban folytatják, nevelésükről bentlakásos formában gondoskodnak és pótanyanyelvi oktatást vezetnek be számukra, hogy tanulmányi szintjüket az erdélyi diákokéhoz emelhessék. Minden hónap utolsó hétfőjén művészeti estét tartanak Budapesten az Arizona kávéházban. Itt általában cigány művészetk mutatkoznak be, természetesen nem kizárólag cigány származású közönség előtt. — Mindezzel az előítéletek lerombolását szeretnénk elérni — mondja Mühl Teréz szervező. — Tavaly májusban volt az első ilyen rendezvényünk, s azóta állandósultak itt az összejöveteleink. Nagyon jó a hangulat. Örülök, hogy fiatalok is jönnek, hisz ők sokkal fogékonyabbak mindenre. Itt a magyarok a cigány kultúrához kerülhetnek közelebb — és fordítva. Az esteket anyagilag a Kisebbségekért Álapítvány támogatja. Minden alkalommal van egy külön vendégünk is. Most dr. Báthory János kormánytanácsos jött el. A januári összejövetelen Kovács József költő és Szentandrássy István festőművész volt a két meghívott. Kovács József nem tudott eljönni az Arizona kávéházba, ám verseit Körtvé- lyessy Zsolt és Egerszegi Judit tolmácsolta. A költő így vall magáról: „Két aranypánt van rajtam, a magyálkultúra és a cigányságom. Egyiket sem óhajtom levetni.” Szentandrássy István két képét mutatta be a közönségnek. A három királyok címűn a királyok Európának adják ajándékaikat. Az első király cigány, ő a saját beteg, szomorú gyermekét hozza. A második, a zsidó a jézusi fájdalmat, míg a harmadik, a néger azonosságát a hittel és a hitetlenséggel. A másik kép címe: Szent György esete a sárkánnyal. Az „esete” kifejezés használata itt szándékos. Mindany- nyiunk életében van ugyanis egy sárkány, „akit” nem törvényszerű elpusztítani, hanem meg kell tanulnunk őt elviselni, vele élni... Szentandrássy István autodidakta festő. — Egy-egy művészet alapját meg lehet iskolában tanulni — mondja —, ám a tehetséget nem, akárcsak a munkát, a becsületet, a tisztességet. A zenei betétekről — igazi cigány népi muzsikáról — a Romano Glaszo, fiatalokból álló együttes gondoskodott. — Másfél évvel ezelőtt alakult a zenekar — mondja Lakatos György, az együttes vezetője. — Ázóta már sok helyen szerepeltünk sikerrel. S amire büszkék vagyunk: a Ki mit tud?-on is szerepelni fogunk. Váci Mártát, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet munkatársát mint szponzorukat mutatták be. — Nem szponzoruk vagyok — felelte Váci Márta —, hanem sokkal inkább a barátjuk: egyben a munkatársuk is. Létrehoztunk egy alapítványt, melyben cigány fiatalokat tudunk foglalkoztatni! Ám hangsúlyozom, hogy nem kizárólag a cigányokért dolgozunk, hanem — ami fontosabb: — a cigányokkal dolgozunk. Szükség van ilyen összejövetelekre. És ide nem elég egyetlenegyszer ellátogatni. Csak így felejthetjük el a velünk született, belénk ivódott előítéleteket. Ennek pedig meg kell történnie, hiszen egy a hazánk. Együtt kell élnünk. Nádai László Színpad Jób, a perlekedő Január 23-án mutatta be a Pesti Színház az Ószövetségi Jób könyve dramatizált változatát. Az eredeti szöveget — azonos címen — Kapás Dezsó' írta színpadra és ő a darab rendezője is. A főbb szerepekben: Gálffi László, Hegedűs D. Géza és Szarvas József. Az írás valahány könyve példázat. Példázat a teremtő igazság és a teremtett ember viszonyáról, arról a szakadatlan küzdelemről, amelyet a teretmény vív az isteni gondviselés megtartásáért, miközben elégedetlensége korlátáit feszegeti, a teremtő türelmét téve próbára ezáltal. Amikor az izraeli költő, hozzávetőleg Krisztus előtt ötszáz évvel megalkotta remekművét, Jób alakjában az emberi „tökéletességet" mintázta meg, az emberi sors teljességét, amely jó és rossz csapásain át vezet a végkifejlethez, az élet záró kövéhez. Eközben az ember gazdag és szegény, jóravaló és gonosz, hívő és hitetlen, türelmes és lázadó. A bibliai történetből két Jób alakja tűnik elő, s közülük a legtöbbet idézett a béketűrő Jób. Am létezik egy másik is, a lázadó, a türelmetlen. Kapás Dezső, a bibliai történet átírója és színpadra rendezője ezt a ritkábban idézett, renitenskedő Jóbot emeli ki a történet szövetéből, a méltatlankodó emberre téve a hangsúlyt. Kapás értelmezésében Jób különösen éllel fogalmazza meg elégedetlenségét, amikor már-már lázadóvá válva kétségbe vonja a teremtő igazságát. Jób nem tud mit kezdeni azzal a hagyományosan elterjedt nézettel, amely szerint a jót megjutalmazzák, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését. Tisztában lévén tulajdon igazával, azzal nevezetesen, hogy ő ártatlan, barátai szemében nem eléggé megbotránkoztató módon perel Istennel, illetve hát a fennálló hatalommal. Jób és barátai egyként Isten feltétlen hívei, ám felfogásuk Isten kegyelmi gyakorlatát illetően merőben más. Egyedül Jób veszi a bátorságot a hagyományos nézet megváltoztatására. Merészen úgy vélekedik: csöppet sem nyilvánvaló, hogy sorsának rosszra fordulása Isten büntetését jelentené, s hogy ebbe neki bele kéne törődnie. Felfogása szerint Isten is hibázhat, nem kell végzéseit feltétlen belenyugvással és engedelmességgel tudomásul venni. Istennek mérlegelnie kell, helyesen döntött-e, amikor a hűséges Jóbot porig alázta. Ez a magatartása végképp eltávolítja tőle a barátait, ám Isten elfogadja a kihívást és módot ad arra, hogy Jób igazolja magát: nem vétkezett. Ezen a ponton ér véget a Kapás Dezső-féle értelmezés. Ami a történet további részét illeti: az Úr beszédei, a három barát, Bilbád, Elifáz és Cáfár elítéltetése és a Jóbnak nyújtott bőséges kegyelem, vagy egyáltalán nem, vagy csak elnagyoltan, a narrátor néhány mondata által vannak jelen a darabban. Miként már említettük, két Jób, a türelmes és a lázadó alakja van megírva a bibliai történetben. Kapás Dezső az utóbbit vitte színre: a nyomorúsága ellen tiltakozót, az Istennel is perlekedőt. A személyiségnek ilyen módon való különválasztásával akár erősödhetett is volna a darab, ám ez a hangsúly meglehetősen óvatos ahhoz, hogy megvalósítsa a szerzői szándékot. A nyersanyag bátortalan kezelése, a szolgai szöveghűség nem avatja önálló alkotássá a Kapás-féle feldolgozást. Magát a szándékot, a hatalomhoz való hűség, illetve hűtlenség problematikáját is csak sejteni lehet. Kapásnál a hatalommal, az Úrral küzdő Jób csupán egyoldalú párbeszédet folytat, holott az alapműben a konfliktusok rendezése során meghatározó és tisztázó szerepe van az Úr szavának. Jób ujjat húz Istennel, az ellenzék perel a hatalommal, ám a darabban mindvégig csak az előbbi hangját halljuk. Isten és Jób, a hatalom és az ellenzék párbeszédének mellőzésével Kapás az igazi drámai helyzet megteremtésének lehetőségét hagyta ki. Ha ezt nem mulasztja el, a hatalmat rosszul, mert elvtelenül, szolgai módon szerető három barát szerepe is értelmet kap. A bibliai történetben a hatalom árnyékában Jób megdi- csőül. Kapás túlzottan Jób ellenzéki szerepkörére koncentrált, s ezzel erőtlenül bicegőssé, oldalazóvá tette a darabot. Paizs Tibor
