Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. JANUAR 27., SZERDA Örkényi áldozatok Megkésett tisztelgés Önálló a nagykőrösi vízmű Szilveszterkor átléptek Hosszú procedúra, kínlódás és bizonytalanság volt az előzmény, de Nagvkó'rös városa végül is elérte célját: tulajdonába került a vízközmű, az újesztendó első napjától. Ám, még a múlt év utolsó napjaiban is kérdéses volt, vajon sikerül-e tisztességgel kenyeret törni a PVCSV-vel, illetve a ceglédi üzemmérnökséggel, amelyek érthetően nem akartak beletörődni üzemegységeik önállósulásába. Kerek húsz évvel ezelőtt egy buzgó tanárember arra adta a fejét, hogy összegyűjti azoknak az Örkényi személyeknek a nevét és adatait, akik a második világháború következményeként pusztultak el. Kétéves búvárkodása eredményét — több mint 300 nevet — bevitt az akkori tanácselnökhöz. — Hány példány van belőle? — kérdezte Szabó Ferenc, majd mikor megtudta, hogy csak az az egy, meg- könnyebülten miszlikbe tépte a jegyzetet és bedobta a papírkosárba. — Maga is foglalkozhatna okosabb dolgokkal, s nem a fasisztákat gyűjti lajstromba! — mordult mérgesen az elképedt Rogosz Jánosra. Ugyanis 1975-ben a Don mellett fagyhalált halt magyar bakát még egy kalap alá vették a szadista nyilas legénnyel. Rogosz János ilyen irányú tevékenységét az elnöki dörgedelem berekesztette, jó másfél évtized múltán került sor arra, hogy visszatérjen a megkezdett kutatásokhoz. Jelenleg mintegy négyszáz kartonja van az áldozatokról, de még nem teljes az adattár. Viszont elkészült azoknak a névsora, akik Örkény területén, a szovjet „felszabadítást” követően és következményeként pusztultak el 1944 végén és ’45 első felében. Rogosz János nyugdíjas tanár hozzájárulásával lapunk elsőként vállalja fel az Örkényi áldozatok nevének közreadását. Egyrészt kegyeletből, megkésett tisztelgésként, másrészt me- mentónak. Azzal a reménynyel, hogy soha többé nem kerül sor hasonló eseményekre Magyarországon. 1. Berend Károlyné, élt 50 évet. Meghalt 1945. III. 7. Fejlövés. 2. Deák Ferenc, élt 47 évet. Meghalt 1944. XI. 2. Halál oka lőtt seb. 3. Erdélyi Isnán, élt 45 évet. Meghalt 1944 (közelebbi adat nincs). 4. Fodor István, élt 41 évet. Meghalt 1945. 1. 19. Szívlövés. 5. Forgó Im- réné, élt 54 évet. Meghalt 1944. XI. 2. Halál oka lőtt seb. 6. Garas Mihály, élt 56 évet. Meghalt 1944. XI. 7. Halál oka lőtt seb. 7. Horváth Pál, élt 47 évet. Meghalt 1945. II. 23. Elvérzett lőtt sebtől. 8. Horváth József, élt 70 évet (elhalálozás ideje nincs feltüntetve). Halál oka lőtt seb. 9. Kovács József, élt 73 évet. Meghalt 1945. II. 25. Fejlövés. 10. Kovács Ferenc, élt 42 évet. Meghalt 1945. I. 13. Szívlövés. 11. Kóródi István, élt 74 évet. Meghalt 1944. XII. 4. Fejlövés. 12. Kemény József, élt. 28 évet. Meghalt 1944. XI. 2. (közelebbi adat nincs) 13. Mesgyán György, élt 28 évet. Meghalt 1944. XI. 2. Fejlövés. 14. Pólyák János élt 22 évet. (Elhalálozás ideje nincs feltüntetve) Halál oka: széttépte egy gránát. 15. Patonai János (kora nincs feltüntetve) Meghalt 1944. XI. 2. Halál oka fejlövés. 16. Spanga József, élt 57 évet. Meghalt 1944. XI. 17. Halál oka lőtt seb, a katonai hatóság „gyilkosságnak” nyilvánította. 17. Somogyi Imre, élt 63 évet. Meghalt 1945. X. 30. Esete azonos az előbbivel. 18. Tímár János, élt 58 évet. Meghalt 1945. I. 20. Szívlövés. 19. Zveck Elekné, élt 41 évet. Meghalt 1944. dec. 26. Halál oka lőtt seb. A halál okát a korabeli halottkém megállapítása alapján jegyezték be a községi, illetve az egyházi matriku- lákba. Az elhalálozások dátumaként gyakran előfordul 1944. november 2. Ezen a napon vonultak be a szovjet csapatok Örkénybe, ezt a napot „ünnepelték” a felszabadulás napjaként több mint négy évtizeden keresztül a községben. Ugyancsak 1944. november 2-án elfogtak három magyar honvédet, akik hátvédként visszamaradtak és bent szorultak a községben. Ezeket — a foglyokra vonatkozó nemzetközi egyezményt semmibe véve — halálra ítélték, és november 3-án kivégezték a mai Majakovszkij és Kossuth utca sarkánál, az egykori nádasnál. A három honvéd adatait az Országos Levéltárban találta meg Rogosz tanár úr. 1. Fajta József, élt 35 évet. Illetősége Dunaharasz- ti. 2. Madarász Péter, élt 37 évet. Illetősége Mezőtúr. 3. Sallai János, élt 38 évet. Illetősége Túrke ve. Emléküket egy kopjafa őrzi, melyet az Örkényi ön- kormányzat emelt a tiszteletükre. Matula Gy. Oszkár A szerző felvétele — Az önálló nagykőrösi vízmű szervezése tulajdonképpen már annak a határozatnak a megjelenésével kezdődött, amely a városra ruházza a létesítményt. Ennek alapján mi már múlt év július 1-től szerettük volna átvenni a működtetést, de különböző gán- csoskodások miatt az sajnos akkor nem sikerült — sorolja az előzményeket Mártonfalvi Pál, a vízmű vezetője. — Újabb fejlemények csak a múlt ősszel voltak — folytatja a kiváltás krónikáját. — Akkor a vagyonátadó bizottság azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó külön településenként foglalkozni a vízművek átadásával, hanem csak üzemmérnökségi szinten segíti e törekvéseket, és beléptünk a tíz települést magába foglaló ceglédi vízközmű intézménybe, azzal a gondolattal, hogy e belépés úgyis csak jelképes. Január elsején beléptünk, másodikán pedig ki, hiszen az önkormányzat már minden előkészületet megtett a vízmű önálló működtetése érdekében. Többek között szerződést kötött a Kova Rt.-vel, amely a jövőben a vízmű üzemeltetéséért felelős. A december 18-i megyei közgyűlés megszavazta az önállósulni akaró vízművek indulásához szükséges pénzösszeget is, ami több mint 300 millió forint megyei szinten. Ez elég nagy pénz volt ahhoz, hogy megosz- sza a közgyűlést, annál is inkább, mivel a megye északi településeinek nem érdeke a déli régió vízmüveinek sorsa, de végül belátták, hogy később a megye északi részén élők érdeleiben jól jönnek a most érdekeltek szavazatai, így aztán sikerült egyezségre jutni, és hivatalosan e fórumon is kimondatott az önállósodás. A nyolc üzemmérnökség képviselői december 22-én találkoztak Budaörsön az átadási procedúra véghezvitelekor. Ekkor azonban a vagyonátadó bizottság meglepő bejelentést tett: az átadás bonyolítását felfüggeszti fél évre. — Mi volt erre a válaszuk? — Nem volt mit tenni, de miután a felfüggesztő határozat és a korábbi, a vagyon átadását rögzítő okirat közül az utóbbi volt a jogerős, mi itt Kőrösön úgy gondoltuk, annak szellemében fogunk cselekedni. A patthelyzetet csak az oldhatja fel, ha a PVCSV helyi dolgozóit még az év fordulóján átveszi a Kova Rt. Miután a kilépéshez és a beléptetéshez rendelkezésre állt minden szükséges nyomtatvány, december 31-én délelőtt jelentettük a PVCSV- nek, hogy Nagykőrösön sincs dolgozója. — Tehát két nap alatt elintézték a dolgozók szabályos átvételét... — Még annyi időbe sem került, lényeg, hogy a 37 dolgozóból január elsején harminckettő már nálunk volt munkaviszonyban. A szolgálatot megszerveztük, majd jaa Kovához nuár elején kemény viták után sor került a ceglédi üzemmérnökséggel való megállapodásra is, miszerint a vízmüvet hivatalos formában is átvesszük, annak fejében a raktári készletekért, fogyóeszközökért 1,2 millió forintot kifizet a város. Napjainkban az átadás-átvétel kisebb-na- gyobb részleteit intézzük. — A vízmű munkatársai elköltöztek a tanítóképző épületéből. Most hol történik az ügyek intézése? — Itt a Mentovich utcai telepen. Folyamatban van a telefon átszerelése is, addig a Kova Rt. számán érnek el bennünket a fogyasztók, de reméljük, egy-két héten belül a régi telefonszám is élni fog. — Várhatóan hogyan alakulnak majd a vízdíjak Nagykőrösön? — Az önkormányzatok vízdíj árhatósági jogköre valószínűleg az év közepén lép életbe, addig a minisztérium által megszabott díjat kell fizetni, aminek mértéke már ismert, áfával együtt 88 forint 50 fillér. Azt sajnos most még nem tudjuk, hogy hol lesz majd meghúzva az az összeghatár, amely fölött a kompenzációt felvállalja az állam. Ezen felül van egy városi kompenzálási terv is, amit ugyancsak majd az állami kompenzáció ismeretében lehet majd konkretizálni. A támogatás majd a vízmű nyereségéből megy, szociális juttatásként, tehát ez azt jelenti, hogy az anyagilag nehezebb helyzetben lévők vízfogyasztását hajlandó az önkormányzat preferálni. A vízdíjfizetések, illetve a támogatások folyósításának technikai megoldása kidolgozás alatt áll. M. J. Egészséges ivóvíz Nagy tárcsán A hét elején átadták a lakosságnak Nagytarcsán az önálló vízmüvet. A polgármesteri hivatal két kutat fura- tott és megépített egy 40 köbméteres víztározót is. így a település nagyrésze, mintegy kétezer lakos most már egészséges ivóvizet fogyaszthat. Hancsovszki János felvétele A nemzeté az előny A föld legyen a parasztoké A Torgyán József vezette Független Kisgazdapárt Pest Megyei Szervezete egyetért a kárpótlási törvény egyik rendelkezésének az Országgyűlés által nemrég elfogadott, Szauter Rudolf-féle módosításával. Mint ismeretes, a módosítás szerint az adott földterületre csak az ott élők licitálhatnak. Tehát nem licitálhatnak a környező városokban, vagy a fővárosban lakók egy-egy közeli falu földjére. Sándorffy Ottó, a Pest megyei szervezet elnöke lapunknak elmondta: jelenleg is tartják magukat a Kisgazdapárt azon alapgondolatához, hogy a föld azé legyen, akié az államosítás előtt volt. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy egy bizonyos dolog először a nemzetnek hajtson hasznot, s csak utána az egyénnek. Földet csak az vásároljon, aki majd meg is műveli azt, azaz a helybeliek, a parasztok. Ha olyanok veszik meg a földet, akik nem termelnek azon, akkor az az egész országnak rossz. A közös érdek, az ország gazdasági érdeke azt kívánja, hogy a művelhető területeken a termelés biztosítva legyen. Ez csak akkor lehetséges — tette hozzá Sándorffy Ottó —, ha a vidéki földek nem a nagyvárosokban, a fővárosban lakók tulajdonába kerülnek. N. L. Egy panasz nyomában Mégsem Levélben fordult hozzánk segítségért Palóczi Lajos tököli olvasónk. Még tavaly júliusban szalagfűrészt kívánt vásárolni a felszámolás alatt álló Csepel Autógyártól. Akkor úgy nézett ki, hogy minden rendben van. Ez egy pénteki napon volt, s azt mondták neki, hogy kedden az övé lehet a gép. Hétfőn kapott egy táviratot, amelyben sajnálattal közölték, hogy mégiscsak szükségük van a berendezésre. Levélíróink vállalkozóként dolgozik, s abban reménykedett, hogy a gép megvásárlása után hosz- szabb távú szerződéseket is tud majd kötni. Ezért adják el megpróbált utánajárni a dolognak. Szerinte a fűrész még mindig ott áll, csak éppen valaki másra vár. Szerkesztőségünk érdeklődésére Dobozi Lajos vagyonfelügyeleti- és Nagy Sándor technológiai osztályvezető elmondta: tény, hogy a szalagfűrész szerepelt az értékesítési listán. Eladás előtt azonban minden esetben ellenőrzik, az üzem nem gondolta-e meg magát. Ebben az esetben erről volt szó. Menet közben sikerült megrendeléseket szerezni, ezért úgy döntöttek, a gépet nem adják el. Á. M.
