Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-25 / 20. szám
MAGYARORSZÁG 2 PEST MEGYEI HÍRLAP A költő felel Hol van Csoóri Sándor? Miért hallgat? Miért vonult vissza a költő? Szólaljon meg! Csak úgy harsogtak az elmúlt évben a magyar sajtóban az efféle kérdések, kérések és parancsok. Valóban, a költő hallgatott. De ezt is megmagyarázta jeles médiánk: bizonyára a költőnek elege van a belpolitikai csatározásokból, csalódott mindenben, főként az első szabadon választott kormányban s a Magyar Demokrata Fórumban, melynek egyébként egyik szellemi atyja volt. És most, ennyi látszólagos hallgatás és bujkálás után megszólalt. A Éórum hatodik országos gyűlésén, fontos és drámai pillanatban. Akkor, amikor mindenki szakadásról beszélt, vészt búgott, megszólalt a költő. Engedjétek meg, hogy egy pillanatra csöndet teremtsünk ebben a teremben — ez volt első mondata. S a hatalmas csarnokban valóban csend lett, s egy felizgatott, jobb sorsra érdemes közönség hallhatta szavait. Torgyánok és Thürmerek, Orbánok és Petők után végre valaki megszólalt. Először a magyar Himnuszról, majd történelmünk reformkori folyamatosságáról beszélt. Nem kerülte meg a napi politika legfrekventáltabb pontját sem: Csurká- nak is válaszolt. Többek között így: „Nehogy valaki félreértsen, én nem gondolom, hogy az. amit Csurka István a maga különös problémaérzékenységével körbejár, az nem fontos ennek az országnak. Nagyon is fontos, de nem szeretném, őszintén mondom, hogyha ez a módszer erősödne meg ebben az országban. Németh László mondta nagyon okosan, hogy egy kis ország külpolitikája a belpolitika. Tehát, hogy nekünk milyen hírünk lesz a világban, azt mindenképpen itt benn, a belpolitikában tudjuk megteremteni. Természetesen az, amit te is hiányolsz, az mindenki számára fontos és megoldandó feladat. Akkor, amikor a beszéded végén fölajánlottad, hogy hajlandó vagy igazában megtárgyalni azokat a megoldandó kérdéseket, én azt éreztem, hogy a Magyar Demokrata Fórumban nincs semmi komoly tévedés. Hogyha a tragédia föltartóztathatatlan, azt semmi sem állítja meg. Mert annak megvan a maga logikája. Azt gondolom, nincs tragédia, bajok vannak, de a bajok elé oda lehet feküdni. Ez a mai találkozó engem megnyugtat, mert az a feszültség, ami hónapok óta itt van közöttünk, megfogalmazódott, s azt is tudom, ha valaki igazán drámaivá tudja termi a létet, azzal gazdagítja is azt, s egy olyan helyzetben, amilyenben vagyunk, egyáltalán nem mondhatunk le azokról a drámai feszültségekről, amelyek új igazságokat fognak nekünk teremteni. Az, aki gyakran jár Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, s a Vajdaságban, tudja, hogy mindenki bennünk reménykedik. Az az ország, amelyikben reménykednek, az nem lehet maga reménytelen. Annak minden erejét össze kell fognia, hogy mások számára reményt adjon.” Ezt mondta a költő. Összeállt az elnökség, s mint megtudhattuk: abban antallisták és csur- kisták tevékenykednek majd. No, ahogy azt Móricka elképzeli... Ugyanis Móricka úgy gondolkozik, ahogyan arra őt a „magyar” tömegkommunikáció kényszeríti. Márpedig a tömegkommunikáció elhatározta: nem egy Magyar Demokrata Fórum van, hanem kettő, azaz az antallistákból és a csurkis- tákból álló. Csak megjegyzem, hogy korántsem ekkora vehemenciával állapítgatták meg: az SZDSZ tölgyessysták és petőisták gyülekezete. Igaz, a most pártbéli kettősséget feszegetők, azaz a pártot kintről feszegetők az SZDSZ esetében nem kívánták a jól bevált módszert alkalmazni: vagyis megosztani és uralkodni. Ám, mert e dolgokat a sajtó csak írogatja, hát nem sok minden változik, hiszen a karaván halad... Korábban Lakiteleken meg a választási kampány idején persze más volt a helyzet az MDF-ben. Egyszerűbb. Szemben állt egy demokratikus szerveződés egy diktatórikussal, amely haldoklóit, s az volt a cél, hogy a kivénhedt fenevadat mielőbb parentáljuk el. Ez már magában egységet hozott, avagy ez hozta az egységet. Aztán jött a győzelem, a kormányra kerülés, a program. No, ha van program, akkor azon vita van, akkor van, aki a bé pontot a cé helyén szeretné látni és így tovább. Nem egy sokezres párton belül, hanem egy családban is eltérőek lehetnek a nézetek akkor, ha el kell dönteni: építkezzünk vagy ne, avagy csak azt, hogy vasárnap délután Katiékhoz vagy Zoliékhoz ugorjunk föl látogatóba. Azaz egység egy ekkora pártban, ekkora frakci1993. JANUÁR 25.. HÉTFŐ Egységesen föllépő önkormányzatok Gödöllő' polgármesterét, Gémesi Györgyöt az önkormányzati szekció tevékenységéről kérdeztük. — Elég sok gondról és panaszról hallhattunk azoknak az önkormányzatoknak a részéről, ahol kisebbségben vannak a kormánypárti képviselő-testületi tagok. Problémát okoz az is, hogy nem jutnak megfelelő mennyiségű információhoz. Hiányosságok mutatkoznak a felkészültség terén is. Mindezek miatt sokan nem tudják elválasztani egymástól a politikai és a szakmai kérdéseket. Ez, bizonyos kérdésekben, megengedhetetlen. Megoldást jelenthetne, ha még az új választások előtt lehetőséget kapnának a képviselő-testületi tagok arra, hogy képzésen vegyenek részt! — Mit emelne ki a szekció határozatai közül? — Rendkívül fontos, hogy újra gondoljuk a képviselő-testület, a polgármester és a jegyző kapcsolatát. Különösen ott, ahol a polgármestert közvetlenül választja meg a lakosság. Újra kell gondolni a középszint, vagyis a megye szerepét is. A közbiztonság kérdése kiemelkedően fontos. Remélhetőleg még az új választások előtt módosítják az önkormányzatok működését szabályozó törvényt... — Megítélése szerint az ön- kormányzatok anyagilag menynyire állnak biztos lábakon. — Az önkormányzatok soha ennyi pénzt nem kaptak. A tanácsi törvényeknél jóval nagyobb szabadságot biztosít a törvény, s emellé forrásokat is rendel. — Pedig nagyon sokan, elsősorban az ellenzéki pártokhoz tartozó polgármesterek panaszkodnak arról, hogy katasztrofális az anyagi helyzet az általuk vezetett településen... — Ilyen panaszokat én is hallok, de érdekes módon még egyetlenegy önkormányzat sem zárta be a kapuit, jóllehet számuk megduplázódott a szétválások következtében. Nem hallottam arról sem, hogy egyetlenegy iskolát be kellett volna zárni. A pénztelenség emlegetése csupán riogatás, ami a politikai csatározások része. — Ön a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetségének az elnöke. Megítélése szerint menynyire egységes az önkormányzatok érdekképviselete? —Az önkormányzatok pártállástól függetlenül egyre inkább igyekeznek egységesen fellépni, s letenni a voksukat az őket érintő kérdésekben. Az egyeztetés semmiképpen nem jelent kormányellenességet. Sokkal inkább arról van szó, hogy igyekszünk már a döntés előkészítésében is részt venni. Ez a törvény- és rendelethozóknak is érdekük, mivel ezzel sok esetben megelőzhető a kiadott rendelet, a megalkotott törvény utólagos módosítása. VÉLEMÉNY Megújított alapszabály Hoppál Endrét, az MDF Pest megyei választmányának elnökét az országos gyűlésen szerzett benyomásairól kérdeztük. Mindenek előtt arról, hogy véleménye szerint feloldódott-e az An- tall-Csurka ellentét. — A két vezető politikus ellentéte már az első nap feloldódott — igen látványosan. Az utóbbi hetekben, hónapokban mind a küldöttekben, mind az országos elnökség tagjai között jelentős feszültség volt tapasztalható. A Pest megyei választmány — a budapestiekkel közösen — az elmúlt hét végén tartott ülést. Ezen erőteljes, szókimondó vitákban megelőlegeződött az országos gyűlésen is tapasztalható kifejlet. Egyértelművé vált, hogy nincsenek a pártban olyan jelentős erők, amelyek azt akár jobbra, akár balra elvihetnék. Az országos gyűlés egyik nagy eredménye, hogy visszatért az a „nyugodt erő”, amely mindig is jellemezte pártunkat. Az MDF a centrumban foglal helyet. — A szekció ülések határozatait hallgatva az a benyomásom, hogy az 1991. decemberi V. országos gyűlés határozatai igen sok esetben ismétlődnek. .. “ — Az igazságtétel, a kárpótlás és még jó néhány más kérdés is az MDF valameny- nyi országos gyűlésének, legalábbis a szakmai kérdésekkel foglalkozó szekcióknak állandó témája. Azért, mert ezek eddig csak részben oldódtak meg. Az MDF egy része lényegesen gyorsabb és erőteljesebb változást kívánt és kíván. A tagság egyértelmű óhaja például az, hogy a társadalomban a bűnt bűnhő- dés kövesse. A múlt rendszer vezető embereinek pimaszul be nem vallott bűnelkövetése — amely teljesen büntetlen maradt — feszültséget kelt. Ennek végre egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Ez nemcsak a tagságot, hanem a társadalmat is megnyugtatná. — Megítélése szerint, menynyire nyomja rá a bélyegét a gyűlésre az a tény, hogy az országgyűlési választásokig már csak alig egy év van hátra? — Jelentős mértékben. Több szekció is foglalkozott ezzel. Jövőnket nagymértékben befolyásolja szervezettségünk is. Ezt pedig hosszú időre meghatározza az az alapszabály, amelynek kimunkálásában magam is részt vettem. Már az előkészítés során is, mint az országos választmány tagja. Alapszabályzatunk most már közelít ahhoz, ami megfelelőnek mondható. Ez annak is köszönhető, hogy a késő éjszakába nyúló munkában az egyes megyék küldöttei kitűnő ötletekkel álltak elő, s ezekre az elnöklő Szabó Tamás miniszter fogadókészséget mutatott. A köz- pontosítástól való félelem tehát végső soron nem bizonyult megalapozottnak. Antallisták, csurkisták — MDF-esek óban, húsz tagú elnökségben már-már olyan gyanús lenne, hogy gondolkodóba is ejtené az embert. Ez az egység létezik viszont a thürmeri Munkáspártban, amely ezt a jelmondatot festette ki hétvégi rendezvényén: „Többet ésszel, mint nyugodt erővel”. Mondhatni szellemes, csak kár ott az észre támaszkodni, ahol az ész már Ca- vinton segítségével működik. Illetve nem működik, hisz a nagyformátumú elnök, a moszkvai gabonaárus valószínűleg nem mindenre emlékszik. Elfeledte, hogy ők terítették be az országot sarló-kalapácsos zászlócskákkal, s még azt sem szerették, aki ezt nem szerette. De ne feledjük: a zászlócskákat sortüzek, kivégzések előzték meg. No, ennél a politikai alternatívánál, azt hiszem, fölösleges elidőzni, ezért térjünk vissza a realitásokhoz. Igenis megmutatta a nyugodt erő, hogy antallisták és csurkisták együtt képesek sorompóba állni a következő választásokat megelőzően. Persze, ne kergessünk délibábot, hisz elképzelhetetlen, hogy ezen természetesen nem köny- nyű hónapokban, a forró tavaszon, a forró nyáron nem lesznek olyan helyzetek, amikor ez a csoport, vagy a másik nem szeretné, ha az a pont lenne a bé, és a cé lenne az a. E mozzanatokról minden bizonnyal úgy tudósít majd a sajtó nagyobb része, hogy lám csak, nem tűrik egymást az antallisták meg a csurkisták, s teszik ezt még akkor is, ha Antall József és Csurka István egyformán is vélekedik ama programpontok sorrendjét illetően. Érdekes nézni, amint a programtalan pártok uszályában vergődő bel- és külföldi újságíróik és kommunikációs szakemberek nyüzsögnek, mint a hétvégi idelátogatók is, akik Gombár és Hankiss urak kátyúba került szekereit próbálják kiemelni. E demokráciánkat féltő szakemberek — mint egyikük bejelentette — már a Kádár-korszakban is fölléptek magyar újságírók érdekében, ám megnevezni nem kívánták őket. Szerintem nem is volt ilyen, hisz ha lett volna, csak-csak megemlíttetik abban a szerkesztőségben, amelyben magam tizenegy évet dolgoztam. De ők féltik a rádió elkötelezettlenségét, amelyre a legjobb példa: a 168 óra az MDF Országos Gyűlésén azt a tagot szólaltatta meg legelőbb, aki kiesett az elnökségből, azaz kicsit sértett és nem is túl okos. No, mindezekhez csak azt fűzhetem hozzá: remélhetőleg lesz valóban demokratikus és pártatlan tájékoztatás a tévében, a rádióban. És már önmagában ez is biztos alapot kínál ahhoz, hogy antallisták és csurkisták együttműködjenek, hisz mindnyájan szeretnék: arról szóljon a műsor, ami igaz, ami fontos. Ezt a fontosságot és igazságot érezték meg az MDF vezetői és küldöttei akkor, amikor voksaikat végül is az egységre adták, függetlenítve magukat a párton belüli nézeteltérések, viták kommentátoraitól, kik álmokat szövögettek, délibábot kergettek —, pártszakadást helyeztek kilátásba. Ez most nem jött be. (Vödrös Attila)
