Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-21 / 17. szám
MEGYEI HÍRLAP XXXVII. EVFOL\iSW£S33í Ára: 13,50 forint Hét képviselő visszaadja mandátumát? V Kerepestarcsa megpályázza a városi rangot — Minden feltételünk adott ahhoz, hogy az idén Kerepestarcsa megpályázza a városi címet — mondotta a település polgár- mestere, Rapavi József. Elsőiként azt kérdeztük: elcsitultak-e a kedélyek a faluban a hétvégi eredménytelen népszavazás után? — A döntés most már annak a hét képviselőnek a kezében van, akik tulajdonképpen két esztendeje folyamatos ellenállásukkal próbálják lehetetlenné tenni a testület munkáját — válaszolta. — Azt hirdették ugyanis, hogy amennyiben eredménytelen lesz a népszavazás, visszaadják mandátumukat. Megjegyzem, magam is megkérdőjelezem azt, hogy két évvel ezelőtt valóban erre kaptak volna felhatalmazást a választóiktól. Mint arról már korábban, még a népszavazást megelőző kampánycsend előtt beszámoltunk, a polgármesteri hivatalnak tételes jegyzéke van arról: mennyit kapott az egyik, a másik, illetve a harmadik településrész az 1992-es költségvetésből. E szerint az önkormányzat mindig is kényesen ügyelt arra, hogy valamennyi terület arányosan, a lakosság száma szerint részesüljön a beruházásokból. Ahogyan ezt Rapavi István képviselő, a helyi kereszténydemokraták vezetője is mondja: évtizedek óta összenőttek ezek a településrészek, összeházasodtak a családok, átköltöztek egymás területére a helybeliek. Hasonlóan látja a helyi SZDSZ-es képviselő, Va- szilkó Ferenc is: „Nálunk a fő meghatározó a falu érdeke". A nagypolitikából ismerős csatározások helyett itt sokkal meghatározóbb az együttgondolkodás, az együttmunkálkodás. — Talán el sem hinnék a kerepesiek, ha mondanám, hogy igazából nekünk semmi érdekünk sem fűződik az együttmaradáshoz — mondja a polgármester. — Kistarcsa főképpen a kórház telepítésével együttjáró beruházások miatt van előbbre, mint a falu többi része. (Ezeket a javakat: a lakótelepet, az iskolát, óvodát, bölcsődét épp most szerezte vissza az önkormányzat.) Mégis a „jelszavunk”: vagy együtt maradunk, vagy lemaradunk. Ennek a gondolatnak a lényege, hogy Kerepestarcsa 1993- ban megpályázza a városi rangot: ehhez minden feltételünk adott. Ugyanakkor azt valljuk, hogy csak olyan beruházásokba szabad belefognunk, melyeket 1994 nyaráig meg is tudunk valósítani. (mailár) 170 éve született Madách Imre Akit az utókor ismer fel Módosított földárverések Sztáray Mihályt, a megyei kárrendezési hivatal vezetőjét a Szauter Rudolf (MDF) Pest megyei országgyűlési képviselő által javasolt és a parlament által elfogadott kárpótlási törvény módosításáról kérdeztük. A hivatalvezető elmondta, hogy a módosítást, melyet ugyan már 1992. december 15-én elfogadott az Országgyűlés, a Magyar Közlöny 1993. évi IV. számában hirdették ki. Ennek lényege, hogy az alaptörvény 21. par. (c) pontja módosul és az új rendelkezés szerint a kárpótlásra jogosult abban a községben, városban, fővárosi vagy megyei jogú városi kerületben vehet részt árverésen az állandó lakhely címén, ahol árverező szövetkezet árverésre kijelölt termőföldterülete van. A hivatal ennek megfelelően vizsgálja az árverési feltételeket és ezt valamennyi meghirdetett termőföld-árverésen már alkalmazza is. Ezzel a módosítással az Országgyűlés elejét vette annak, hogy például a budapestiek csak az állandó lakóhely jogcímén részt vehettek volna a legkapósabb megyei, községi termőföld-árveréseken, s ezzel nagymértékben „felverhették” volna az árakat. Az eddigi termőföld-árverések az agglomerációt nem érintették és ezért március hónaptól fokozott ütemben tartják meg itt- az árveréseket, először Budaörsön, a SASAD Mgtsz által kijelölt területen. (n) Sokszor hangoztatták az irodalmunkat csak felületesen ismerők, hogy Az ember tragédiája magányos alkotás. A reformkor gondolati lírájának, verses epikájának és drámájának egyik legértékesebb vonulatát adják azok a művek, amelyek az emberi lét, cselekvés értelmét firtatták. E képzeletbeli lajstromon Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Czakó Zsigmond, Petőfi Sándor neve áll egymás mellett. Elgondolkodni, kételkedni, kétségbeesni csak az tud igazán, aki nagyon hisz valamiben, aki akár életét tette egy eszmére vagy eszmerendszerre. Köl- cseytől a Vanitatum vani- tas (1823), Vörösmarty Csongor és Tündébe. (1831), versei közül a Gondolatok a könyvtárban (1844), Az emberek (1846), Czakó Zsigmond elfeledett, furcsa drámája, a Leona (1846), Petőfi Felhők- ciklusa, Az apostola (1845-1846, illetve 1848) jelzi számunkra, hogy a kér- dező-elmélyülő költői magatartás folyamatosan jelen van költészetünkben. 1849-nek kellett nálunk is eljönnie ahhoz, hogy a reformkorban még csak eseti kérdésfeltevés alapproblémává váljon, a rövid ideig a világfejlődés élvonalába került magyarság sorsélményévé. Vörösmarty rapszódiái, Arany Jánostól A nagyidat cigányok (1850), Kemény Zsigmond regényei és tanulmányai, Vajda János röpiratai, Széchenyi István döblingi hagyatéka árulkodnak róla, hogy a magyar írástudóknak ez a nemzedéke valóban szembenézett a „mi dolgunk a világon?” Világos utáni újrafogalmazott kérdésével. (Összeállításunk a 8. oldalon) Zichy Mihály illusztrációja a Tragédiához 1993. JANUÁR 21., CSÜTÖRTÖK A bizakodó A teremtó' ember és a Teremtő' közti alapvető' különbség, hogy az utóbbival ellentétben az emberi alkotás, mihelyt lelket lehelnek bele, önállóvá, kezelhetetlenné válik. A 170 évvel ezeló'tt született Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját is ugyanez a szeszély hordta eszméken és korokon át. A pulzáló anyag ritmusából valahányon, kik érintették és akiket megérintett, saját szívük dobbanását hallották ki. Csupán egyvalami vált valamennyiük számára nyilvánvalóvá: itt két hatalmas szellemi áramlat egymással folytatott küzdelméről van szó. Számunkra, akik egy csaknem fél évszázados falanszter embertelen sivárságából szabadultunk, abból a világból, ahol a luthereket kazánfűtésre fogták, amelyben a plátonokra a csorda legeltetését bízták, a michelangelóknak pedig széklábat kellett faragniuk, nos számunkra Madách műve a bizakodás emlékoszlopa. Általa tudjuk, hogy az ember sorsa a küzdelem, hogy az embernek bíznia kell abban, hogy létezésének értelme és rendeltetése van, hogy az ember nagyra hivatott. Általa tudjuk, hogy csak bizalom és remény vállán halad előre a világ, hogy a pesszimizmuson mindig erőt vesz a lelkesedés, a békétlenségen a béke, rosszon a jó — mert a föld szellemének hatalma az élethez fűzi az embert. A madáchi mű az emberiség legjobbjainak örök sorsát példázza és azt, hogy bár Adóm hitvány, Éva pedig gyarló, egy életen át küzdeniük kell, minden kilátástalanság dacára új erőre kell kapniuk. Vannak sötéten látó elmék, de az embernek örökkön a világosság, a fény felé kell törekednie. Mire alapozza az Úr és Madách, hogy küzd- jünk, hogy bizakodjunk? Számunkra arra az értelemre, az életnek arra az értelmére, amely közelmúltunk falanszteréből való kiszabadulásunkat is lehetővé tette. Bízva bízunk benne, hogy sivár értelmetlensége nem épít többé falat köré nk. Paizs Tibor Döntött az érdi képviselő-testület Emelték a viteldíjakat Már az év végén szóba került, hogy Érden megváltoznak a helyi közlekedés viteldíjai. Az önkormányzat december 23-ai képviselő-testületi ülésére a Volánbusz Rt. Érdi Üzemigazgatósága által beterjesztett javaslat ügyében akkor nem született döntés, mert nem kapta meg az elfogadáshoz szükséges minősített többséget. A tervezetben átlagosan huszonöt százalékos viteldíjemelés szerepelt. . A beterjesztők szerint még ez sem jelent a vállalatnak nyereséget. Egyre nehezebb — panaszkodnak —, hiszen nem elég az, hogy a járatokat menetrend szerint indítják, komoly kiszolgáló háttér, szerviz, műhelyek, adminisztráció, irányítás és váltószemélyzet is szükséges a munkájúhoz. S mindehhez pénz kell. A napokban megtartott képviselő-tetületi ülés úgy döntött, hogy február elsejétől a vonaljegy ára 18-ról 20 forintra, az egyvonalas bérleté 420-ról 500 forintra (a félhavi 250 Ft), tehát huszonöt százalékkal emelkedik. Az összvonalas havi és félhavi, valamint a tanulóbérlet húsz százalékkal kerül többe, vagyis 600 (a félhavi 300), illetve 140 forintba. Az új díjszabás 1993. június 30-áig lesz érvényes- Á. M.
