Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-20 / 16. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1993. JANUAR 20., SZERDA Herceghalom él a maga lehetőségeivel Frissen szerzett önállóság Herceghalomnak van ugyan egy szép vasúti állomása, de olyan messzire esik a most kialakulófélben' levő községközponttól, hogy a herceghalmiak inkább sárga autóbusz- szal közelítik meg a fővárost. Szóval, leszáll az ember a vonatról, indulna toronyiránt, de jobban teszi, ha nem így cselekszik, mert akkor Pátyon, Etyéken vagy legjobb esetben Zsámbékon köt ki. Herceghalomnak ugyanis nincs temploma (csak egy kis kápolnája a temetőben), mint ahogy önálló községi múltja is csak 1991 tavaszára tehető, amikor a település elvált Biatorbágytól. A község most kezd felértékelődni, mert a főváros közelsége kecsegtető lehetőségeket kínál az itt letelepedni szándékozóknak és a befektetőknek, bár — a település ősidők óta lakott. A múlt század első feléig Csonkatebének nevezték, majd az „ördöglovas” Sándor Móricz gróf hozott létre virágzó uradalmat kiváló földjein. Herceghalom múltját minden vonatkozásban meghatározta az a tény, ban is. Csendesen diskurálnak a munkában — vagy a tétlenségben — megfáradt férfiak, amint megtudják, hogy újságíró vagyok, azonnal kijelentik, hogy nem nyilatkoznak az utószóknak, mert azok nem írnak igazat. Minden hangosan megfogalmazott mondat azonban — az újságíróknak van címezve. — Nem tudjuk, hogy lesz-e biztos munkahelyünk. Ebben a fenenagy privatizációs világban eredményeknek és szomorú, ha nem úgy sikerül valami, ahogy elgondolta. —- A régi tanácsi rendszer nem sokat törődött Herceghalom fejlesztésével. Jól jártunk, hogy elváltunk Biatorbágytól. Van saját költségvetésünk, úgy gazdálkodunk, ahogy jónak látjuk és addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Az önkormányzati életben is sok függ a szerencsétől. Nálunk nem voltak középületek, de a hivatalt fel kelett állítani. Megkaptuk a gazdaság óvodáját. — Sok pénzükbe kerülhetett — vetem közbe. — Nem volt olcsó mulatság — válaszolja a polgármester. — De most ez az épület lett a település büszkesége. Irigykednek is sokan ránk, de mi úgy gondoltuk, ha már költünk, oldjuk meg gondjainkat hosszú évtizedekre. Ehhez tudni kell: az épületben ért gyűlnek össze a hétvégeken, de — talán lenne érdeklődő az igényesebb programok iránt is. Hiányzik az ötlet, hiányzik a tenniakarás, nem sikerült megteremteni a színvonalas és tartalmas életformát — hallani szerte a faluban. Ezért is fogalmazhatta meg a polgármester egyik közgyűlési beszámolójában, hogy „ha valakinek kedve és elhivatottsága van a fiatalokkal való törődésre, keressen meg ötletével, tanácsával, hogy milyen formában tud segítségünkre lenni. A feltételek megteremtésére — igény szerint — az 1993-as költségvetésben jelentős összeggel számolunk.” Az újságírónak nem tiszte megnevezni azokat, akiknek hivatalból kéne ellátniuk ezt a feladatot... Halló, halló egész világ GÍPOZfM VÁGÓHÍD HUNGÍ1HY8 RflKt, MÓRIC MflJC 8TOÖ dl LOfiMflH Tf LfP A kis harang szava messzire hallatszik hogy teljes egészében Metter- nich-birtok volt. Ez meglátszik lépten-nyomon, a hosszú épületeken és magtárakon, a hajdani cselédsors késő utórezgéseiben. A település jelenlegi arculata viszont azt is sejteti, hogy együtt él az újgazdag a munkanélkülivel, az ország legtávolabbi megyéiből származó parasztivadék a fővárosból kiköltözött művésszel. Egy idős nénit szólítok meg. — Nem itt születtem, eltemetni sem itt fognak — mondja. — Családom Szabolcsból került Herceghalomra. Amikor annak idején megtudtuk, hogy nagy pénzeket fektetnek be ide, az állami gazdaságba, felkerekedtünk. Akkor mi ezt biztonságos jövőnek találtuk... Jöttek akkoriban mindenfelől a népek, legfőképpen Zalából. Nem mondom — mert én soha nem hazudtam —, dolgos, szorgalmas nép a zalai, de ha nekem megadta volna az Isten azt a lehetőséget, hogy fenyvesek között élhessek, akkor én soha az életben el nem jöttem volna. Afféle falu fóruma Mint a kisebb településeken, csaknem mindenütt afféle falu fóruma a kocsma, Herceghalomhiányzik a biztonság — állítja egy horihorgas férfi. — Nem látunk tisztán ezekben a dolgokban — teszi hozzá párja. — Nagyon alakul az állami gazdaság. Igaz, komám. Csak azokat a részeket számolta fel, amelyek nem kapcsolódnak kimondottan az alaptevékenységhez... Schnaider László polgármester bizakodó ember. Ha nem az lenne, akkor nem jelöltette volna magát e tisztségre. Örvend az kapott helyet a polgármesteri hivatalon kívül a háziorvosi rendelő és a gyógyszertár, az emeleten az ifjúsági klub és a könyvtár. Van tehát bőven hely, azt szeretnék, ha a civil kezdeményezésű szervezetek is többször igényelnék. Várják — nem utolsósorban — a fiatalokat. Ugyan lejárt már a kötelező foglalkozások ideje — de jó, hogy lejárt! —, a mai tizen- és huszonévesek nem kimondottan Ady Endre költészetéMúlt és jövő Hancsovszki János felvételei Essék szó anyagiasabb dolgokról is. Telefonról például, gázprogramról, útépítésről, mert most ezek jelentik a valódi örömet a herceghalmi polgároknak. Egy éve senki sem hitte, hogy az elmúlt esztendő mérlegének a megvonásakor már múlt időben beszélhetnek a telefonhálózat kiépítéséről. Márpedig így történt. Akár csodának is nevezhetnénk, hogy öt hónap alatt 24 000 forintért jutottak telefonhoz az igénylők. Megvalósul a gázprogram is. A település határában elkészült az átadóállomás, tavasszal pedig hozzálátnak a belső vezetékhálózat megépítéséhez. Szeptemberben megalakult a Szennyvízcsatorna Társulat. Aki belép, készpénzben és részletre is fizethet. Aki az utóbbit választja, az tíz esztendőn keresztül évi két részletben 2400-2400 forintot fizet, aki viszont az egy összeget vállalja, annak csak 28 050 forintot kell letennie az asztalra. A tavaly 3 milliót költöttek új utak építésére és javítottak a csapadékvíz elvezetésén is. További útépítéseket viszont csak a gáz-, illetve csatomafektetés után terveznek. Szigorúan véve nem tartozik ide, hogy az eltelt esztendőben 18 új vállalkozó kezdte meg tevékenységét. A település fejlődéséről szólva illik írni a temetőről, ha minden ügy megoldásában olyan nagy lenne az egyetértés, mint temetőügyben. akkor nem lehetne zokszót hallani Herceghalmon. — A falu szégyene volt a temető — mondja T. I. nyugdíjas, majd így folytatja: — Uram, apró település volt minden időben Herceghalom, csak az utóbbi néhány évben nőttünk ekkorára. Halottaink viszont mindig voltak, s úgy illik, hogy ne csak megadjuk nekik a végtisztességet, hanem gondozzuk is becsületesen a sírkertet. A többit Schnaider László mondja el a helyszínen: — Megtisztítottuk a temetőt. Tegnap is vágták az emberek a bozótot; ebben a hónapban még kivágunk néhány nem ide illő fát, és akkor elmondhatjuk, nem kell szégyenkezmünk. A temető kápolnája ma egyben templom is Herceghalmon. Vasárnaponként egyszer a katoliAddig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér... kusok hallgatnak misét, máskor pedig a református lelkész tart istentiszteletet itt. A kápolnának van egy kis harangja, amelynek hangja ugyan halk, s mostanában mind többen mennek templomba a harangszó hívására. Ha röviden is, de beszélni kell a privatizációról is, mert kormányzati döntés értelmében többségi állami tulajdonban maradt a grtzí/a.vóg.Értékesítették az éttermet, a vendégházat, a munkásszállót, az illóolajüzemet, a Móricz-majort, a szervizüzemet és a folyékony műtrágyaüzemet. Döntenek a hátuk mögött — Az átalakulás során szinte naponta bukkannak elő olyan kérdések, ahol a község és a gazdaság érdekei nem azonosak — mondja a polgármester. — Ebből több alkalommal konfliktus adódott. A belterületi állami föld (beépített és beépítetlen) az önkormányzat tulajdonába kerül, a törvény erejénél fogva. Ennek érvényesítése azonban a mai napig csak részben sikerült. Az önkormányzat közeli szemlélője az átalakulási folyamatnak, mivel a döntés-előkészítések és a döntések a hálunk mögött történnek, sok esetben azokról csak pletykaszintén értesülünk. Ez annál fájóbb, mivel ezek nagy horderejű kérdések, és szinte minden döntés kihatással van ránk. Elég legyen csak arra utalnom, hogy az értékesített egységek dolgozóinak tömegesen mondtak fel. Közelről érint mindannyiunkat az is, hogy az új tulajdonosok milyen tevékenységet kívánnak folytatni, és hány helybéli munkaerőt foglalkoztatnak. Folytathatnám a szolgálati lakások értékesítésével, ami ugyancsak teljesen a hátunk mögött történt. Harc folyik, mégpedig pozíciós harc, ugyanis a vagyon újraosztása hosszú távon megszabja az új tulajdonos vagy a kisemmizett fél esélyeit. A falu érdekében harcolunk. E küzdelemben, hogy mit tudunk magunknak megszerezni, az közvetve és közvetlenül is kihat mindenkire, aki itt él, és aki magáénak érzi Herceghalmot. Papp János Hétköznapok kincsei Ha a megye településeire visz az utam, rendszerint alkalmam van megcsodálni egy-egy szép várromot, templomot, egy kúriát. Az építmények vallanak a régmúltról, a hajdani idők építőinek szorgalmáról és tehetségéről. Herceghalom kivétel. Az itt élők nem építettek különlegességeket. Herceghalmon dolgoztak az uradalmi birtokon, esténként megszusszantak, néhány perc erejéig, a hosszú zsellérház közös udvarában, s másnap kezdődött minden elölről. Művészettörténész ismerősöm több szakkönyvet is átlapozott, mert nem hitte el, hogy a településnek nincsenek művészet- vagy építésztörténeti emlékei. Nem tragédia. A ma emberei biztosan megteremtik a holnap értékeit. Lehet, hogy hamarosan szobrot avatnak. De azt is el tudnám képzelni, hogy a bölcs emberek döntése nyomán felújítanak egy régi cselédlakást. Nem másért, csak hogy az utókor is lássa, ezek is az életünkhöz tartoztak. P. J.
