Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-20 / 16. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUAR 20.. SZERDA (Folytatás az 1. oldalról) — Ón egyedi formanyelvet teremtett, de ezt az egyedit sajátosan magyarnak érezzük, dacára annak, hogy a magyar népi építészetre jellemző' emherléptékűséget, formajegyeket és arányokat nem látjuk rajtuk. Miből eredhet ez az otthonosságérzésünk? — Hosszú évekig foglalkoztam a magyar népművészet jeltartományával, a jelek eredetével. Miután nem hiszek abban, hogy a népművészet a természetet utánozza, abban pedig végképp nem, hogy formakincsét Látogatóban Makovecz Imrénél Akik összekötnek eget földdel nak érzem, hogy a dinasztikus foglalkozások és szellemi műhelyek kereteinek a szétverése után az emberekben is megszűnt a jövőnevelés kényszere. Kevesen kockáztatták, hogy a retorziókat vállalva utánpótlás nevelésével foglalkozzanak. Ón egyike a kis számú iskolateremtőknek. — Visszatekintve vicceszésnek ilyen gyakorlatiasnak kellene mindenütt lennie. Mert a puszta előadások nem sokat érnek. „A munka többet jelent mindenféle; dumánál” — szögezte le. És sokáig kell csinálni, hogy beérjen a gyümölcse. „Ilyen egyszerű ez” — összegezte. S hogy iskolájukat miért nem lehet az egyetemekre telepíteni? A nyilvánvaló kérdésre válasza más kultúrákból veszi át. Az általunk tulipánformának hitt motívumról például rájöttem, hogy két szemben álló sárkányos motívum. Ezek a jelek a korai kőkorban is szerepelnek Máltától Írországig, s újra és újra felbukkannak, például a középkori templomok oltár előtti diadalívein. Vagyis a magyar népművészet jelkincse nacionális kutúrák előtti örökséget hordoz, ami titokzatos módon került hozzánk. Rájöttem arra is, hogy az S alakú sárkányos jelek eredetileg térbeli formák, amiket síkba vetítettek. Ettől kezdve a kérdés térbeli problémát jelentett számomra. A jelek határterületén Az egész jelrendszernek van egy „talán-lehetett-volna" és a valóság határán mozgó egzisztenciája. A jelek határ- területről szólnak: nem tudjuk, hogy élőlények-e vagy tárgyak. Ahogy például a nép a kaput megfogalmazza: bálványai és szárnyai vannak, és az átlépés a fontos rajta, s nem az, hogy honnan és hová érkezünk. A népművészetnek ez a nacio- nalitáson felüli, szinte azt mondhatnám, hogy kinyilatkoztatásszerű tartalma az, amiből a magyar szellemi élet (s így az építőművészet is) a legtöbbet merítheti. Erre a valamire van végre ^sokéves kutatómunkám eredményeképpen rálátásom. Mentalitásomba ez a „találmány” belekerült. —Az elmúlt negyven év egyik legnagyobb csapásán Visegrádi Ágasház nek tűnik, hogy 35 éves koromban olyan öregnek éreztem magam, hogy a fiatal utánpótlás kérdésével kezdtem foglalkozni. 1960 óta magánlakásokon tartottunk mesterkurzusokat. Tíz éve enyhült annyira a helyzet, hogy Visegrádon elkezdhettük nyári kurzusainkat, melyeket azóta is minden évben megtartunk. Kezdetben 80-100 fiatal vett rajtuk részt. Nagy élet folyt itt előadásokkal, munkával, miegyébbel. Tavaly nyáron már csak nyolcán jöttek el kurzusunkra, és ez érthető is. A kezdetekben ablak voltunk a világra. A rendszerforduló után külföldi ösztöndíjak garmadája várja a fiatalokat. Az utánpótlás-nevelés lassan átkerül a Kós Károly Egyesülésbe, amely a szerves építészeti irányzatot követő 17 tervező és vállalkozó szervezet mintegy 140 alkotóját tömöríti. Az egyesülés a régi céhrendszer mintájára vándoriskolát tart fenn. Arccal a holnap felé A részvételre végzett építészek pályázhatnak. A hároméves képzési idő alatt fél-fél éveket töltenek az egyesületbe tartozó cégeknél. Megismerik mentalitásukat, tervezési stílusukat, működésüket, gazdasági rendjüket. A három év után diplomamunkát készítenek. A zsűri előtti megmérettetés után mesterdiplomát kapnak. Múlt évben végzett nálunk az első nyolc ember. Makovecz Imre még hozzáfűzte: a posztgraduális képegyértelmű volt: „Maga csak ne nyúljon a vörös hangyabolyba!” — Fiilep Lajos szerint a klasszicizmus óta önálló stílusról nem beszélhetünk. Elképzelhető-e, hogy a magyar organikus építőművészet meghatározó stílussá válik? — kérdeztem. — A Kós Károly Egyesülés 140 építésze organikus szellemben tervez. Ilyen értelemben van Magyarországon formanyelvet dolgozzon ki magának. Ennek a tartalomnak, és nem a stílusnak kel! ma értéket sugároznia. Dévényit hál’ Istennek nagyon is meg lehet különböztetni Kis- telegditől, Jankovich Tibortól, Makovecztó'l. Persze 3000 kilométerről nézve lehet, hogy stílusnak hat, amit csinálunk. Amikor a magyar- országi szeires építőművészet kiment a Velencei Bien- náléra, az ottaniak számára egységes stílusként jelent meg. De most, ebben az entrópiában keményen kell küzdeni az ellen, hogy stílussá váljék. —Miért fél ennyire egy építészeti stílus eluralkodásától? — Be kell vallanunk, hogy az elmúlt negyven évben az iskolákban és az építészképzésben felnőtt emberek súlyosan műveletlenek. Az alkotás maga megnevezhetetlen utakon jön létre, és az alkotó folyamatot egy gyönyörűen képzett, cizellált edénynek kell fogadnia. Ha egy facsanak fogadja, formája primitív, egyértelmű lesz. A műveletlen ember könnyedén beszáll egy stílusba, és úgy alkot benne, mint a karikacsapás. De művének se fénye, se frissesége, de eleganciája sem lesz. Közélet és művészet — Ónt a közélet alakítására elkötelezett értelmiséginek tartjuk. — Valóban sokfelé hívnak, de igyekszem minél kevesebb közszereplést vállalni, hogy maradjon időm dolgozni. A Duna Tv megvalósítását például magasan profi dolognak tartom. Kuratóriumának munkájában szívesen veszek részt. Erdei művelődési ház — Mogyoróhegy egy rendkívül hatékony irányzat. Az egyesülés meg is szervezte önmagát. Ráállt az országépítő munkára módszertanilag, minden nyavalyával. Mi öreg profik vagyunk. De nagyon vigyázunk arra, hogy amit csinálunk, ne legyen stílus. A farzsebben ott a cél, hogy az építészet saját ra. És nem 500 lelkes embernek beszélve kell a közéleti szerepét kimerítenie. A Makona iroda mind a 45 munkatársa főépítész hazánk valamelyik településén. Ami annyit tesz, hogy a polgyes vállalati formában Makona irodát. A színmagyar város 30 000 lakóját a szép középkori templom köré épített lakótelepbe zsúfolták, munkahelyeik megszűntek. A válsághelyzetbe jutott város és környéke revitalizáci- ós terveit kell kidolgoznunk, ami szép és komoly feladat. A kis csallóközi falvakba is viszünk ki pénzt és erőket, hogy lakóit helyben tartsuk, illetve visszacsalogassuk. Tornaterem — Visegrádon gármester által különböző szakmák képviselőiből összeállított tanácsadótestület élén szervezi a település fejlesztését. Csernus Miklós például hat éve dolgozik Csengeren. A térség és a település ismeretében felmérték, hogyan lehet munkahelyeket teremteni, az almaválságot megoldani. Megoldották a szennyvíz-, a csapadékelvezetés gondját, járdákat, árkokat építettek, korszerű közvilágítást hoztak létre. Vállalkozóknak előadást tartottak, mivel és hogyan érdemes a térségben foglalkozni. A hosz- szú, kemény munka eredményeképpen Csenger megváltozott. Gyönyörű középkori temploma körül városias mag kezd kialakulni, infrastruktúrája rendezett. És a kis semmi helyi vállalkozást olyan színvonalra hozták, hogy a 300 milliiós beruházással épülő új iskola és mű— Öntől származik a települési főépítészi státus ötlete. — Na, látja! Szakember számára ez az igazi közösségi munka! Szerintem Magyarországon mindenkinek a szakmájában kellene felmérnie a kapcsolatrendszereket, amelyekben dolgozva hathat a társadalmi képlet alakulásáErdősi Ágnes felvételei velődési központ kivitelezését vállalni tudta. Persze a főépítész azon is rajta tartja a szemét, hogy szemetet ne építsenek a településen. A szakma diplomáciája Fél éve a csallóközi Duna- szerdahelyen alapítottunk veMás szlovákiai magyar településeken is dolgozunk, illetve tartunk élő kapcsolatokat. Kinti magyar és szlovák építészeket foglalkoztatunk itteni irodánkban. Többen nyitottak visszatérésük után jól működő magánirodákat. Ez a szakmában megvalósuló diplomáciai munka kényes feladat a Meciar- rendszerben, de minden csevegésnél többet segít a két nép közeledésében. Ugyanilyen jók a kapcsolataink a Partium és Erdély településeivel is. — Mint világkiállítás szervezésében járatos szakembert hadd kérdezzem meg: hogyan készül az expóra? — Nem készülök. Pályázni nem fogok, mert a rendszert eredménytelennek és erkölcstelennek találom. Ha használni akarnak, majd felkérnek. De ennek nem látom jelét. Szerintem még nem tart ott a dolog. — Mégis, tapasztalatai szerint hogyan lehet eredményesen felkészülni egy világ- kiállításra? — Megtanultuk, hogy egy expót, mint egy nemzetközi működési rendszert, módszeresen ki kell dolgozni. És csak úgy lehet megépíteni, mint egy országot: kemény diktatúrával. Itt nincs helye politikának, pártközi egyeztetésnek. Egy rátermett, kemény kezű ember kezébe kell adni az irányítást, aki körül persze lehet tanácsadótestület. Sevillában nagyon szigorú védelmi rendszert dolgoztak ki, hogy lehetőleg mindent a spanyolok tervezzenek, hogy valamennyi kivitelezési munkát spanyolok végezzenek. (Az angolok és mi kivételeknek számítottunk!) Hogy a világkiállítás haszna helyben maradjon... Csökkenjen a munkanélküliség, és a nagy formátumú építkezéseken való részvétel tartósan megemelje a kivitelező cégek színvonalát. Mindezt mi sem csinálhatjuk másként! D. Veszelszky Sára