Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JANUÁR 4.. HÉTFŐ Megyénk és nemzeti színjátszásunk Kérdőjelek egy Kelemen-emléktábla ürügyén (I.) Pest megye egyik legősibb településén, a Csepel-szige­ti Ráckevén számos régi emlék található. A főutca középső szakasza mentén, a művelődési házzal szemköz­ti hajókikötő térségében, vagyis a Kelemen László tér és a Kossuth Lajos utca 42. számú ház — az egyko­ri népfront-székház — talál­kozásánál elhelyezett em­léktáblán például e sorok ol­vashatók: ”Kelemen László 1760—1814) a »Nemzeti Magyar Színjátszó Társa­ság« — az első magyar szín- társulat — igazgatója volt. 1800—1802-ig Ráckevén tanított. HNF 1983,,. Úgy hiszem, Kelemen László születésének 233. év­fordulóján talán nem érdek­telen korrigálni az emléktáb­la néhány pontatlanságát, s fölvázolni a legújabb kutatá­si eredményeket kévéi tar­tózkodásáról, hiszen me­gyénkben kizárólag a me­gyeszékhely, Pest szabad ki­rályi város, továbbá az egyik járási központ, Rácke­ve mezőváros nyújtott ott­hont a magyar nyelvű, ke­resztény szellemiségű nem­zeti színjátszás apostolá­nak, aki a Pest-Pilis-Solt vármegye legfejlettben me­zővárosában, Kecskeméten élő piarista-szerzetes-tanár, Simái Kristóf atya „Igaz- Házy” című, 5 felvonásos műfordításával lépett a meg­újuló nemzeti nyilvánossá­ga elé 1790. szeptember 25-én, a budai Várszínház Nyelvünkben élünk A Az alábbiakban olyan hi­bákról esik majd szó, amelyek furcsa módon a nyelvi szabályok betartá­sa miatt alakulnak ki. A beszélő ugy anis nem tud­ja, hogy egy bizonyos igealak vagy szórend csak a szokásostól eltérő formában szabályos és helyes. Igeragozásunkban teljes egészében érvényesül a magánhangzó-illeszkedés törvénye, vagyis mély hangrendű szavakhoz csak mély, magas hangrendű szavakhoz csak magas- hangzójú toldalék járul, a vegyes hangrendűek pedig —itt most nem részletezen­dő szabályszerűségeknek megfelelően — mind a két hangrendű toldalékot felve­hetik. Jelen esetben elegen­dő, ha csak az első két eset­re hozunk föl példát: ol- vas-ok, olvas-unk, olvas­tam; néz-ek, néz-ünk, néz­tem. A hangrendi illeszke­dés a feltételes mód jelére is érvényes: olvas-na, ol­helyén álló német kőszín­ház épületébe. Nos: a jeles kecskeméti helytörténész, Joós Ferenc 1956—1960 között — a ka­tolikus egyházközség III. matriculája alapján — há­rom írásában tisztázta, hogy Kelemen Mihály kán­tortanító és Török Annalegi- dősebb gyermeke 1762. júli­us 26-án látta meg a napvi­lágot Kecskemét mezőváro­sában. Csak sajnálhatjuk, hogy kutatási eredményei még 1983-ig sem jutottak el ama kévéi patriótákhoz (.Kovács József László és vas-ná-nak, néz-ne, néz- né-nek. Ez alól a szabály alól mindössze egyetlen(l) kivétel van: az igék feltéte­les módú, alanyi ragozású, egyes szám első személyű alakjához mindig magas hangrendű módjel kapcso­lódik: olvas-né-k, fut-né-k, lát-né-k, vár-né-k, ad-né- k, kap-né-k. A beszélő azonban az egyszerűsítés­re, a szabályok következe­tes alkalmazására törek­szik, és az általános sza­bálytól eltérő alakot nem veszi figyelembe. Még a rádióban és a televízióban nyilatkozó riportalanyok­tól is hallhatunk ilyen mon­datokat: „Mondanák is egy példát” (helyesen: mondanék). — „Ha lehet­ne, én adnák neki még egy lehetőséget” (=adnék). Az ilyen „kivételesen” rossz ragozású igealakok azért nem fogadhatók el, mert egyrészt megbontják a már kialakult, megszilárdult köz- és irodalmi nyelvi normát, másrészt pedig Fegyó János tanárokhoz, Dékány Sándor akkori népf­ront-titkárhoz és Raffay Béla hajdani tanácselnök­höz), akik fáradhatatlanul bábáskodtak a Kelemen-em­léktábla nehéz és hosszú megszületésénél... Másik észrevételem: tud­valevő, hogy a közöny és a részvétlenség világában egyedül a „vezérvárme­gye”, Pest-Pilis-Solt megye karolta föl s támogatta anyagilag és a nemzethez intézett, segélykérő körleve­leivel Kelemen színházala­pító törekvéseit. A magyar megszüntetik a különbsé­get az én adnék — ők ad­nák, én várnék, — ők vár­nák típusú alakok között. ))Van olyan nyelvi sza­bályunk is, amely szerint a megengedő tartalmú is kö­tőszó csak az állítmányhoz kapcsolódhat, így csak az után állhat. De ennek a ki­vételnek ritkán szereznek érvényt a gyakorlatban. Ta­lán azért, mert a főszabály szerint az is általában min­dig az után a szó(kapcso­lat) után áll, amelyre vo­natkozik: Pista is ott volt. Színes képeslapok is voltak a gyűjteményében. Sok is már ez nekem! A megenge­dő mellékmondat helyes szórendje az igényes iro­dalmi nyelvben azonban így alakul: „Akármilyen rossz napom van is, elme­gyek veled moziba.” — „Nem maradhattam veled tovább, bármennyire ked­vem lett volna is hozzá.” —„Ha nem beteg is, orvos­hoz kell mennie.” A beszélt nyelvben már nemzeti színjátszás bölcső­jénél Pest megye bábásko­dott. Ez talán, pár kifejezés erejéig, rákerülhetett volna egy Pest megyei település Kelemen-emléktáblájára. De hát nem is ez a hiányos­ság a fő probléma, hanem a színtársulat neve. Ezt ugyanis 1790-ben még „Ma­gyar Teátromi Társaság”- nak nevezték, majd a bukó­félben levő színidirektor a Pest városában 1801. no­vember 15-én Pest-Pilis- Solt vármegyéhez intézett, legutolsó segélykérő folya­modványában (melyet nemigen számít hibának, ha a megengedő is közvet­lenül a hangsúlyos mondat­részt követi, különösen ak­kor, ha nem okoz félreér­tést: „Ha nem is figyel rám, zavar, hogy itt van.” De gyakran okozhat félre­értést: „Ha hiányos is volt a beszámoló, elfogadhat­juk.” Vagyis olyan, mintha a beszámoló elfogadását az segítené, hogy hiányos volt, jelentése ugyanis, an­nak ellenére, hogy hiányos a beszámoló elfogadhat­juk. A másik változatot (”ha hiányos volt is a be­számoló...”) így értelmez­hetjük: bár volt hiányosság a beszámolóban, azért elfo­gadhatjuk. Az ismert mondás sze­rint: a kivétel erősíti a sza­bályt. Amint láttuk, néha fordítva is előfordul. Ilyen­kor a szabály ismeretén túlmenően a kivételekről sem szabad megfeledkez­nünk. Saiga Attila mindmáig megyei levéltá­runk őriz; közülük többet már kétharmad évszázaddal ezelőtt leközölt Rexa De­zső, Pest megye főlevéltáro­sa), már így címezte önma­gát: „Kelemen László, a Magyar Hazai Nemzeti Ját­szó Társaság Kormányzó­ja” . Javaslom; inkább higy- gyünk magának Kelemen­nek, mint a nehezen össsze- fércelt kévéi emléktáblá­nak, melyről tehát a színtár­sulat téves elnevezését is mielőbb törölni kellene. Harmadjául: Kelemen László nem pusztán „az első magyar színtársulat igazgatója volt”, hiszen már századokkal korábban is léteztek magyar színtársu­latok, szerte az országban. Kelemen a fővárosi székhe­lyű, folyamatosan működő, magyar nyelvű, állandó nemzeti színház hazafias eszméjének apostolaként vonult be művelődéstörté­nelmünkbe. Negyedszer: kévéi tartóz­kodását nem az 1800-as és az 1802-es dátumok határol­ták be. Frideczky Ferenc Csepel-szigeti esperes, rácke­vei plébános 1801 novembe­rének végén szerződtette Ke- vibe a losonci adósok börtö­néből Pest vármegye pénzén kiszabadított Kelemen Lász­lót, aki röviddel a Milassin Miklós székesfehérvári püs­pök által elrendelt, aláírásá­val és vörös viaszpecsétjével hitelesített 1805. június 5-i canonica visitation (kánoni szemle) jegyzőkönyve sze­rint — melyet már nem a megyei levéltár, hanem a püspöki archívum őriz — rö­viddel azelőtt, tavasz végén költözött el Ráckevéból Ma­kóra... 16 év után ismét A denevér az Erkelben Johann Strauss: A denevér című háromfelvonásos ope­rettjével búcsúzott 1992-től az Erkel Színház. A denevér 1976. áprilisa óta nem szerepelt a dalszín­ház repertoárjában, s most, több, mint 16 esztendő után, feújítva, Fehér András rende­zésében került ismét színre. A díszletet Kovács Attila meghívott vendégként, a jel­mezt, ugyancsak meghívott­ként, Benedek Mari tervezte. Eisensteint Rozsos István, Ro- zalindát Zempléni Mária ala­kítja. A párhuzamos szereposz­tásban a két főszerepet Hor- mai József és Csavlek Etelka alakítja. A második felvonás­ban Hohann Strauss Kék Duna keringőjét Venekei Ma­riann, Sábli Péter, Balázs Be­atrix, Csillag Pál és az Opera­ház balettkara adja elő. A muzsikáért alapítvány Szilveszteri koncert A muzsikáért alapítvány első alkalommal rendezte meg év­búcsúztató koncertjét Szil­veszter éjjelén, a Főváros Operett Színházában. A prog­ramban világhírű magyar ope­rettekből, népszerű musica­lekből, zenés játékokból csen­dültek fel részletek. A vidám óév-záró hangversenyen Kal­már Magda, Bende Zsolt, Leblanc Győző, Máthé Erzsi, Tábori Nóra, Zsadon And­rea, Szolnoki Tibor, és a leg­fiatalabb előadók közül Koós Réka, Malek Andrea, Szóka Júlia szórakoztatta a publiku­mot. Az alapítvány óév-záró hangversenyén sorsolták ki a Verzál Kft. vendégei — a kö­zönség és a partnercégek — között a kft. által felajánlott fődíjat, egy Opel Astra sze­mélygépkocsit. A szerencsés nyertes az Első Pesti Telefon- társaság lett. (Folytatjuk) Dr. Fenyvesi László Képző- és iparművészeti pályázat gyerekeknek „Szeretnénk — kezdődik a zánkai Gyermekalkotások Galériája szervezőinek felhívása —, ha a pályázó alko­tásaiban bemutatná hazája tájait, értékeit, szépségét, a szülői ház, a család élet örömeit, gondjait, iskoláját, sa­ját magát, barátait, társait, kedvenc szórakozását, a fel­nőttek életét otthon és a munkában, a népi szokásokat, hagyományokat.” A pályázatra beküldhetők — eredeti címének feltün­tetésével — a kedvenc irodalmi vagy zenei művek il­lusztrációi is. A pályázatra 5—15 éves korú gyerme­kek küldhetnek munkákat. (Azok, akik 1978. január 1. után születtek.) Pályázni csak 1992—93-ban készült eredeti, önálló művel lehet. Minden pályázónak leg­alább két alkotást kell beküldenie, kivéve, ha video-art vagy computer-art területén pályázik. A mű mérete tet­szés szerinti, rajzok és festmények esetén maximum 50x70. A pályamű hátlapján szerepeljen: a pályázó neve, születésének időpontja (év, hó, nap), a pályázó pontos címe, a beküldött alkotás témája, a kép címe, a felké­szítő (tanár) neve, szignója. A pályamunkákat a versenyzők az iskolákon, intéz­ményeken, szervezeteken keresztül küldhetik el 1993. március 31-éig a következő címre: Gyermekalkotások Galériája 8250 Zánka. (v. s.) Komédiások (Madarassy György festménye) kivételek mint szabályok

Next

/
Thumbnails
Contents