Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-19 / 15. szám

_É PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. JANUÁR 19.. KEDD 7 Lapunk rendszeres olva­sói számára bizonyára nem ismeretlen Abra­ham Tibor, Nagykőrös szabaddemokrata ország­gyűlési képviselőjének esete a Pest Megyei Hír­lappal. Tegnapi lapszámunk­ban ezekkel a sorokkal kezdtük meg a közlését annak az ankétnak, amelyben nagykőrösi ön- kormányzati képviselők mondják el véleményü­ket az „esetről”, amely lényegét tekintve a követ­kező: Ábrahám Tibor a múlt év végén a költség- vetési vita kellős köze­pén kérdést intézett a mi­niszterelnökhöz, s ebben lapunkat szélsőjobbolda­linak és a kormányt tá­madónak minősítette. Ábrahám Tibort állításai tételes bizonyítására kér­tük, de ettől mind ez ide­ig elzárkózott. Szerkesztőségünk kér­désére eddig Tóth István szabaddemokrata és Czi- ra Sándor kisgazda kép­viselők válaszoltak. KARSAY ISTVÁN- NÉ: — A kérdés első fel­ét illetően: ami Ábrahám Tibor részéről a parla­mentben elhangzott, az szerintem politikai ügy, és nem értem pontosan, hogyan tartozna ez rám, az állampolgárra, vagy akár a képviselőre. PMH: —Mi csupán az Ön véleményére va­gyunk kíváncsiak. Ho­gyan tetszik látni lapun­kat? Valóban annyira jobbszélre lovait, aho­gyan azt Ábrahám úr ál­lította? K. I-né: — A lap régi előfizetője vagyok, s va­lóban az utóbbi hónapok­ban némi egészséges jobbratolódást észlelni rajta, ez viszont semmi­képpen sem nevezhető szélsőségesnek. De visz- szatérve Ábrahám úrra, mi körülbelül 15 évig dolgoztunk együtt az ok­tatás területén, így hát jól ismerem őt. Ábrahám Tibor egy máig megbe­csült, patinás körösi csa­lád leszármazottja, s ő maga is, mint a konzerv­gyár főmérnöke és mint szakoktató, megbecsü­lést vívott ki magának a városban. Nos ezek után az a véleményem, ha ő a politizáláshoz fele any- nyit értene, mint a szak­májához, ezt a baklövést egészen biztosan nem kö­veti el. Nem látom okát, hogy emiatt kettőnk évti­Nagykörösi gondolatok, vélemények Egy fehér folt utóélete zedes jó emberi és szak­mai kapcsolatai megro­moljanak, az viszont két­ségtelen, hogy bakit kö­vetett el, amit minden bi­zonnyal jóvá fog majd tenni. Ami a lapot illeti, nekem határozottan tet­szik, de fájlalom, akár­csak minden idevalósi, hogy ez a kigyűjtött kö­rösi oldal elmaradt, ami pedig a lapban Nagykő­rösről szól, az egysíkúvá vált. Keveslem azokat a cikkeket, amelyek a rend­szerváltozás után elért eredményeket propagál­nak. Régebben is csak a negatívumokat emelték ki, az eredmények ismer­tetését most sem szorgal­mazzák. Egyetlen példát mondanék csupán: a múlt év szeptemberében néhány hét alatt 18 olyan utcát aszfaltoztunk le, ahol előtte tengelyig érő sár volt. Nos erről egyáltalán nem írtak, pe­dig az ottlakók számára ez rengeteget jelent. De nem írtak például arról a rendkívüli haladásról sem, amit az oktatás terü­letén értünk el. Magam leszek kénytelen beszá­molni róluk. Ezúton is köszönöm, hogy eddigi írásaimat leközölték. HUSZÁR KÁLMÁN: — Csak becsülni tudom Vödrös úr egyéniségét, azt a bátorságot és ma­kacs kitartást, amivel en­nek az ügynek a végére akar járni. Nem hagyja abba — jól teszi, miért is hagyná? Ha megfogta, ne eressze mindaddig, amíg Ábrahám úr be nem ismeri a tévedését, merthogy tévedett, az kétségtelen. Ami a lapot illeti, ha eddig nem is já­rattam volna, most járat­nám, s ha gazdagabb len­nék, dupla példányban rendelném meg. Vannak a lapban írások, amelye­ket kétszer is elolvasok. Persze nem mindegyik újság ilyen. Annyit üzennék még Vödrös úrnak, hogy affé­le névjegyünk, mint an­nak az ügyvédnek, ne­künk sincs. Tudja ugye, mire gondolok? CZIRA SZABOLCS: — Ha egy országgyűlési képviselő a parlament­ben, s a televízió és a rá­dió nyújtotta nyilvános­ság révén egy ország la­kossága előtt valamit ki­ejt a száján, annak óriási súlya van. Ha Ábrahám Tibor úgy érzi, hogy eb­ben a dologban igaza van, azt valóban meg kel­lene válaszolnia a főszer­kesztőnek, aki erre a lehe­tőséget is biztosította szá­mára. A képviselő úr egy­részt a városi oldal meg­szüntetését kifogásolta s ebben én is egyetértek ve­le, mert az emberek ezt megszokták. Az más kér­dés, és ez volt ennek az oldalnak a hibája, hogy az információi nem vol­tak reálisak. Nem ártana, ha ezt a döntését a szer­kesztőség felülvizsgálná. séggel megállta, s bármi­kor megállja a helyét. PMH: —Ön hogy lát­ja, az ellenzék miért tart­ja azt olyan főbenjáró vé­teknek, hogy mi a ma­gyarságtudatot ápoljuk, hogy megpróbáljuk ki­szűrni írásainkból a de­moralizáló elemet és in­kább bátorítunk, mint­sem elkedvetlenítünk? Cz. Sz.: — Talán mert népszerűvé vált a készülő vagy a már elké­szült dolgokban a hibát, a rosszat keresni. A la­kosságot a sajtó szándé­kosan nem készítette fel a gondokra, félrevezette s most könnyű azt mon­szavamra, már nem tu­dom, mi a különbség a honi liberalizmus és a szocializmus között. A Pest Megyei Hírlapnak most karaktere van, azért támadják azok, akiknek ez nincs. Ha egy újságban olyan vezér­cikk jelenhet meg, mint a Tőkés Lászlóé a kará­csonyi számban, akkor azt nem lehet túlszárnyal­ni. A válaszadók sorában itt BOZLÉK MIHÁLY szabaddemokrata képvi­selő következnék, de mert a beszélgetés végez­tével a képviselő úr kér­désessé tette tisztessé­Nagykó'rösi főutca Ábrahám Tibornak ar­ról a kijelentéséről, hogy ez a lap jobbra tolódott, olyannyira, hogy még a kormányt is erről az ol­dalról támadja, nos erről az a véleményem, akár­csak a főszerkesztőé, hogy ezt meg kell indo­kolni. A jobb- és balol­dal viszonyítás kérdése. Ezt a képviselő úrnak tisztáznia kéne és akkor talán az is kiderül, hogy ő ehhez a jobb oldalhoz viszonyítva hol áll. A lapot a korábbiak­hoz képeit kifejezetten jónak tartom, a Pest me­gyei olvasókat pedig sze­rencsés embereknek, hogy olyan formátumú, szakmáját alaposan isme­rő, tisztességes, magyar­ságtudatunkat ápoló munkatársi közösség írja számukra az újságot, amely korábban egy or­szágos lapnál is tisztes­dani, hogy a kormány mindent rosszul csinál. Ezt csak úgy lehetne le­mérni, ha teszem azt két Magyarország lenne, s a dunántúli részt egyik, a másik részét a másik fél irányítaná. Emlékezzünk csak vissza, milyen radi­kálisak voltak a választá­sok előtt a mai ellenzéki pártok, de miután a vá­lasztások során alul ma­radtak, ez a nagy igé­nyük a rendszerváltozás­ra, mint léggömb, ame­lyik szeget kapott, pilla­natokon belül lelohadt. Még meg is ijedtünk Or­bán Viktortól, amikor olyanokat mondott, hogy a kommunistákat az agyagba kell döngölni. És mi van most? Már nem tudunk különbséget tenni köztük és a kom­munisták között, annyira összemosódtak. Nem va­gyok politológus, így Vimola Károly felvétele günket, s bizalmatlanul nyilatkozata nyilvános­ságra hozatalához telje­síthetetlen feltételeket szabott, így ennek közlé­sétől — kérésének meg­felelően — kénytelenek vagyunk elállni. A ripor­ternek pályafutása során az ország számos vezető egyéniségével volt alkal­ma interjút készíteni, de még egyetlen alkalom­mal se kérték rá, hogy ezt megjelenése előtt cen­zúrázhassák. KUSTÁR TAMÁS: — Nézetem szerint mindaz, amit Ábrahám Tibor a parlamentben el­mondott, teljesen egyol­dalú, és minden jel sze­rint a lapra aggasztott szélsőjobboldaliság vád­ját nem tudja tényekkel alátámasztani. Ha tudná, már bizonyára megtette volna. Megvallom, rög­tön azt követően, hogy az új vezetőség átvette a lap irányítását, kissé én is meglepődtem. Pillana­tig sem gondoltam job- boldaliságra, de ez az új hang teljességgel szokat­lan volt a sajtóban. Nagykőrösnek valóban hiányzik az az egy ol­dal, de távolról sem úgy, ahogyan a polgár- mester úr a testületi ülé­sen elmondotta. Nem a szellemisége hiányzott, nem is a régi oldal tartal­mi értékeit hiányoljuk, hiszen az rendkívüli mó­don egyoldalú volt. Egy oldalt hiányolunk jó írá­sokkal. Ezt a régi oldal képtelen volt nekünk megadni, nem utolsósor­ban munkatársainak ilyen-olyan elkötelezett­sége miatt. Csak egy pél­dát mondok. Ábrahám­nak három napon keresz­tül bő fél újságoldalon folytatásokban közölték az egyéves képviselői te­vékenységéről szóló ösz- szefoglalóját, míg a kis­gazdapárt számára csu­pán hatvan sort voltak hajlandóak biztosítani. Ez bizony komoly elfo­gultságot tükröz. De visz- szatérve az ominózus parlamenti kérdésfelve­tésre, amit történetesen élőben láttam: már ak­kor nem értettem, miért tartozik ez a parlament­re, mi köze a törvényho­zó testületnek az ilyesfé­le dolgokhoz. Mint ahogy azt sem értem, ho­gyan rúghatott Ábrahám ekkora öngólt, miként ezt egy helyreigazítás cí­mén tette a múlt szomba­ti lapszámban. Egyéb­ként az a gyanúm, hogy azzal a bizonyos névkár­tyával csőbe akarták húzni a szerkesztőséget, de szerencsére nem fu­tottak bele. Vödrös Atti­la nagyon jól mutatott rá arra, hogy egyes em­berek csak vagdalkozni képesek, véleményüket nem tudják alátámaszta­ni, csak általánosságok­ról beszélnek, levegő­ben lógó, minden konk­rétumot nélkülöző szlo­genekben. Kustár Tamás utolsó mondatai felmentik az új­ságírót a végkövetkezte­tés levonása alól. Való­ban így van; tartalmat­lan, üres formaelemek­kel, szavakkal, amelyek mögött nem áll tartalom, nem lehet, nem szabad, sőt ártalmas politizálni. (vége) Paizs Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents