Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-19 / 15. szám
_É PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. JANUÁR 19.. KEDD 7 Lapunk rendszeres olvasói számára bizonyára nem ismeretlen Abraham Tibor, Nagykőrös szabaddemokrata országgyűlési képviselőjének esete a Pest Megyei Hírlappal. Tegnapi lapszámunkban ezekkel a sorokkal kezdtük meg a közlését annak az ankétnak, amelyben nagykőrösi ön- kormányzati képviselők mondják el véleményüket az „esetről”, amely lényegét tekintve a következő: Ábrahám Tibor a múlt év végén a költség- vetési vita kellős közepén kérdést intézett a miniszterelnökhöz, s ebben lapunkat szélsőjobboldalinak és a kormányt támadónak minősítette. Ábrahám Tibort állításai tételes bizonyítására kértük, de ettől mind ez ideig elzárkózott. Szerkesztőségünk kérdésére eddig Tóth István szabaddemokrata és Czi- ra Sándor kisgazda képviselők válaszoltak. KARSAY ISTVÁN- NÉ: — A kérdés első felét illetően: ami Ábrahám Tibor részéről a parlamentben elhangzott, az szerintem politikai ügy, és nem értem pontosan, hogyan tartozna ez rám, az állampolgárra, vagy akár a képviselőre. PMH: —Mi csupán az Ön véleményére vagyunk kíváncsiak. Hogyan tetszik látni lapunkat? Valóban annyira jobbszélre lovait, ahogyan azt Ábrahám úr állította? K. I-né: — A lap régi előfizetője vagyok, s valóban az utóbbi hónapokban némi egészséges jobbratolódást észlelni rajta, ez viszont semmiképpen sem nevezhető szélsőségesnek. De visz- szatérve Ábrahám úrra, mi körülbelül 15 évig dolgoztunk együtt az oktatás területén, így hát jól ismerem őt. Ábrahám Tibor egy máig megbecsült, patinás körösi család leszármazottja, s ő maga is, mint a konzervgyár főmérnöke és mint szakoktató, megbecsülést vívott ki magának a városban. Nos ezek után az a véleményem, ha ő a politizáláshoz fele any- nyit értene, mint a szakmájához, ezt a baklövést egészen biztosan nem követi el. Nem látom okát, hogy emiatt kettőnk évtiNagykörösi gondolatok, vélemények Egy fehér folt utóélete zedes jó emberi és szakmai kapcsolatai megromoljanak, az viszont kétségtelen, hogy bakit követett el, amit minden bizonnyal jóvá fog majd tenni. Ami a lapot illeti, nekem határozottan tetszik, de fájlalom, akárcsak minden idevalósi, hogy ez a kigyűjtött körösi oldal elmaradt, ami pedig a lapban Nagykőrösről szól, az egysíkúvá vált. Keveslem azokat a cikkeket, amelyek a rendszerváltozás után elért eredményeket propagálnak. Régebben is csak a negatívumokat emelték ki, az eredmények ismertetését most sem szorgalmazzák. Egyetlen példát mondanék csupán: a múlt év szeptemberében néhány hét alatt 18 olyan utcát aszfaltoztunk le, ahol előtte tengelyig érő sár volt. Nos erről egyáltalán nem írtak, pedig az ottlakók számára ez rengeteget jelent. De nem írtak például arról a rendkívüli haladásról sem, amit az oktatás területén értünk el. Magam leszek kénytelen beszámolni róluk. Ezúton is köszönöm, hogy eddigi írásaimat leközölték. HUSZÁR KÁLMÁN: — Csak becsülni tudom Vödrös úr egyéniségét, azt a bátorságot és makacs kitartást, amivel ennek az ügynek a végére akar járni. Nem hagyja abba — jól teszi, miért is hagyná? Ha megfogta, ne eressze mindaddig, amíg Ábrahám úr be nem ismeri a tévedését, merthogy tévedett, az kétségtelen. Ami a lapot illeti, ha eddig nem is járattam volna, most járatnám, s ha gazdagabb lennék, dupla példányban rendelném meg. Vannak a lapban írások, amelyeket kétszer is elolvasok. Persze nem mindegyik újság ilyen. Annyit üzennék még Vödrös úrnak, hogy afféle névjegyünk, mint annak az ügyvédnek, nekünk sincs. Tudja ugye, mire gondolok? CZIRA SZABOLCS: — Ha egy országgyűlési képviselő a parlamentben, s a televízió és a rádió nyújtotta nyilvánosság révén egy ország lakossága előtt valamit kiejt a száján, annak óriási súlya van. Ha Ábrahám Tibor úgy érzi, hogy ebben a dologban igaza van, azt valóban meg kellene válaszolnia a főszerkesztőnek, aki erre a lehetőséget is biztosította számára. A képviselő úr egyrészt a városi oldal megszüntetését kifogásolta s ebben én is egyetértek vele, mert az emberek ezt megszokták. Az más kérdés, és ez volt ennek az oldalnak a hibája, hogy az információi nem voltak reálisak. Nem ártana, ha ezt a döntését a szerkesztőség felülvizsgálná. séggel megállta, s bármikor megállja a helyét. PMH: —Ön hogy látja, az ellenzék miért tartja azt olyan főbenjáró véteknek, hogy mi a magyarságtudatot ápoljuk, hogy megpróbáljuk kiszűrni írásainkból a demoralizáló elemet és inkább bátorítunk, mintsem elkedvetlenítünk? Cz. Sz.: — Talán mert népszerűvé vált a készülő vagy a már elkészült dolgokban a hibát, a rosszat keresni. A lakosságot a sajtó szándékosan nem készítette fel a gondokra, félrevezette s most könnyű azt monszavamra, már nem tudom, mi a különbség a honi liberalizmus és a szocializmus között. A Pest Megyei Hírlapnak most karaktere van, azért támadják azok, akiknek ez nincs. Ha egy újságban olyan vezércikk jelenhet meg, mint a Tőkés Lászlóé a karácsonyi számban, akkor azt nem lehet túlszárnyalni. A válaszadók sorában itt BOZLÉK MIHÁLY szabaddemokrata képviselő következnék, de mert a beszélgetés végeztével a képviselő úr kérdésessé tette tisztesséNagykó'rösi főutca Ábrahám Tibornak arról a kijelentéséről, hogy ez a lap jobbra tolódott, olyannyira, hogy még a kormányt is erről az oldalról támadja, nos erről az a véleményem, akárcsak a főszerkesztőé, hogy ezt meg kell indokolni. A jobb- és baloldal viszonyítás kérdése. Ezt a képviselő úrnak tisztáznia kéne és akkor talán az is kiderül, hogy ő ehhez a jobb oldalhoz viszonyítva hol áll. A lapot a korábbiakhoz képeit kifejezetten jónak tartom, a Pest megyei olvasókat pedig szerencsés embereknek, hogy olyan formátumú, szakmáját alaposan ismerő, tisztességes, magyarságtudatunkat ápoló munkatársi közösség írja számukra az újságot, amely korábban egy országos lapnál is tisztesdani, hogy a kormány mindent rosszul csinál. Ezt csak úgy lehetne lemérni, ha teszem azt két Magyarország lenne, s a dunántúli részt egyik, a másik részét a másik fél irányítaná. Emlékezzünk csak vissza, milyen radikálisak voltak a választások előtt a mai ellenzéki pártok, de miután a választások során alul maradtak, ez a nagy igényük a rendszerváltozásra, mint léggömb, amelyik szeget kapott, pillanatokon belül lelohadt. Még meg is ijedtünk Orbán Viktortól, amikor olyanokat mondott, hogy a kommunistákat az agyagba kell döngölni. És mi van most? Már nem tudunk különbséget tenni köztük és a kommunisták között, annyira összemosódtak. Nem vagyok politológus, így Vimola Károly felvétele günket, s bizalmatlanul nyilatkozata nyilvánosságra hozatalához teljesíthetetlen feltételeket szabott, így ennek közlésétől — kérésének megfelelően — kénytelenek vagyunk elállni. A riporternek pályafutása során az ország számos vezető egyéniségével volt alkalma interjút készíteni, de még egyetlen alkalommal se kérték rá, hogy ezt megjelenése előtt cenzúrázhassák. KUSTÁR TAMÁS: — Nézetem szerint mindaz, amit Ábrahám Tibor a parlamentben elmondott, teljesen egyoldalú, és minden jel szerint a lapra aggasztott szélsőjobboldaliság vádját nem tudja tényekkel alátámasztani. Ha tudná, már bizonyára megtette volna. Megvallom, rögtön azt követően, hogy az új vezetőség átvette a lap irányítását, kissé én is meglepődtem. Pillanatig sem gondoltam job- boldaliságra, de ez az új hang teljességgel szokatlan volt a sajtóban. Nagykőrösnek valóban hiányzik az az egy oldal, de távolról sem úgy, ahogyan a polgár- mester úr a testületi ülésen elmondotta. Nem a szellemisége hiányzott, nem is a régi oldal tartalmi értékeit hiányoljuk, hiszen az rendkívüli módon egyoldalú volt. Egy oldalt hiányolunk jó írásokkal. Ezt a régi oldal képtelen volt nekünk megadni, nem utolsósorban munkatársainak ilyen-olyan elkötelezettsége miatt. Csak egy példát mondok. Ábrahámnak három napon keresztül bő fél újságoldalon folytatásokban közölték az egyéves képviselői tevékenységéről szóló ösz- szefoglalóját, míg a kisgazdapárt számára csupán hatvan sort voltak hajlandóak biztosítani. Ez bizony komoly elfogultságot tükröz. De visz- szatérve az ominózus parlamenti kérdésfelvetésre, amit történetesen élőben láttam: már akkor nem értettem, miért tartozik ez a parlamentre, mi köze a törvényhozó testületnek az ilyesféle dolgokhoz. Mint ahogy azt sem értem, hogyan rúghatott Ábrahám ekkora öngólt, miként ezt egy helyreigazítás címén tette a múlt szombati lapszámban. Egyébként az a gyanúm, hogy azzal a bizonyos névkártyával csőbe akarták húzni a szerkesztőséget, de szerencsére nem futottak bele. Vödrös Attila nagyon jól mutatott rá arra, hogy egyes emberek csak vagdalkozni képesek, véleményüket nem tudják alátámasztani, csak általánosságokról beszélnek, levegőben lógó, minden konkrétumot nélkülöző szlogenekben. Kustár Tamás utolsó mondatai felmentik az újságírót a végkövetkeztetés levonása alól. Valóban így van; tartalmatlan, üres formaelemekkel, szavakkal, amelyek mögött nem áll tartalom, nem lehet, nem szabad, sőt ártalmas politizálni. (vége) Paizs Tibor
