Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-15 / 12. szám
MAGYARORSZÁG PEST MEGYEI HÍRLAP 1993. JANUAR 15.. PENTEK Zimányi Tibor nyilatkozata lapunknak Bémosz-közlemény Hallgat-e Göncz a Az ellenzéki és a koalíciós frakcióvezetők látogatásait követően tegnap nyolc társadalmi szervezet — Történelmi Igazságtétel Bizottság, POFOSZ, Recski Szövetség, ’56-os Szövetség, ’56-os FNSZ, Politikai Elítéltek Közössége '45—56, Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség, Nemzetőrök Szövetsége — képviselői, Zimányi Tibor vezetésével a köztársasági elnökkel találkozott. A TIB elnökét ebből az alkalomból beszélgetésre kértük. — Mi annak a közös álláspontnak a lényege, amellyel most Göncz Árpádot felkeresték? — Az utóbbi idők belpolitikai fejleményei, különösen a médiaügy nyomán tagságunk körében az a nézet erősödött fel, mintha a köztársasági elnök úr nem mindnyájunk köztársasági elnöke lenne, és többször tanújelét adta annak, hogy nem képes a pártok fölé emelkedni. Úgy véljük, hogy Göncz Árpád közénk tartozik. Valamikor ő is ki volt téve a politikai üldöztetésnek, ezért különösen fájlaljuk, hogy nem volt képes megfelelni tiszteletre méltó megbízatásának. Tagságunk' nem ért egyet azzal a vélekedéssel, hogy az október 23-i ünnepségen történtek a szélsőjobb számlájára írhatók, hiszen az elégedetlenség hangjaiban a mi tagságunk morajlása is benne volt. Kétségkívül nem szerencsés az, ami a nemzeti ünnepen történt, de a tömeghangulatot szabályozni nem lehet. Ez volt az az alkalom, ahol a tömeg hangot adhatott az érzelmeinek. A tömeg Göncz Árpádban akkor nem egy mindenek fölött álló köztársasági elnököt, hanem egy napi politikával is foglalkozó politikust látott. — Az ellenzék és a köztársasági elnök a médiaüggyel kapcsolatban egyaránt azt az álláspontot képviseli, hogy a sajtó függetlensége veszélyben forog, és ők ezt a függetlenséget védelmezik a kormányzati beavatkozással szemben. Egyetért ön ezzel az állásponttal? — Mi nem akarunk beleszólni a napi politikába, azonban éppen a korábbi megpróbáltatásaink miatt másoknál érzékenyebbek vagyunk, emiatt az igazságtalanságokra is érzékenyebben reagálunk. Úgy gondoljuk, hogy ami a sajtó körül történik, az túlmutat a napi politikán, és nemzeti ügynek tekinthető. A nemzethez való kötődésünk alapján pedig jogunk van véleményt mondani. A sajtó komoly közvélemény-formáló erő és számunkra egyértelmű, hogy eddig főként az ellenzék véleményét visszhangozta. Ennek nem örülünk, mert az ellenzék számos döntő kérdésben nemzetietlen álláspontra helyezkedett. Ezt a mi tagságunk nehezen viseli el. A tüntetésektől távol tartjuk magunkat, mert az a véleményünk, hogy a demokrácia szempontjából fontos vitákat a parlamentben, a demokratikus intézményekben kell eldönteni és nem az utcán. A kormányzatnak a médiával kapcsolatos jogkörét az Alkotmánybíróság értelmezte. E jogokat a köztársasági elnöknek nem szabadna kétségbe vonnia és kihasználnia azt a helyzetet, hogy őt kétharmados törvények védik. — Kormánypárti politikusoktól is hallani azt a véleményt, amely szerint a sajtóban végbement a rendszerváltozás, tekintettel arra, hogy megváltoztak a tulajdonviszonyok. Ön szerint is beszélhetünk rendszerváltozásról? — Az írott sajtó jelentős része valóban magánkézre került, nemegyszer külföldi tulajdonosok kezére, ami azzal járt, hogy a régi vezetőket a helyükön hagyták. Németországban az egyesülés után a sajtó és az oktatás területén dolgozó vezetőket erre a célra alakult bizottságok vizsgálták meg, és menesztették azokat, akik a korábbi rendszerben túlságosan elkötelezték magukat. Nálunk ilyesmire Tiem került sor. Kezemben van a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium igazgatójának a levele, aki a TIB korábbi elnökéhez fordult védelemért. Ez az igazgató Vásárhelyi Miklóstól kért segítséget ahhoz, hogy az iskola neve továbbra is megmaradjon. Nem nehéz rájönni, milyen szellemiséget képvisel ez az igazgató, illetve az a személy, akitől e támogatást remélte. Szerencsére a TIB ma senkinek nem nyújt ilyen támogatást. — Milyen eredményre vezettek a köztársasági elnökkel folytatott tárgyalások? — Kifogásainkkal szemben igen hosszasan védekezett. Nézeteink nem közeledtek egymáshoz, mégis annyiban hasznos volt a párbeszéd, hogy közvetlenül elmondhattuk a véleményünket. Az elnök úr többek között azt mondta, hogy ha a mi oldalunkon állna, valószínűleg a miénkhez hasonló nézeteket képviselne. Jelenlegi helyzetében azonban a jogállamiságot kell képviselnie. — Önök szemben állnak a jogállamisággal? — Mi is a jogállamiság mellett vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy az igazságtétel vagy a média kérdését az általunk támasztott igények szerint, a jogállamiság alapján meg lehet oldani. Soha semmilyen szélsőséges követeléssel nem álltunk elő. Csupán annyit szeretnénk elérni, hogy ne védelmezzék a bűnösöket. A jelenlegi igazságté- teli törvények olyannyira szo- lidak, hogy a főbenjáró bűnök elkövetőit még csak megnevezni se lehet. — Az önök közös álláspontjában szerepel, hogy a köztársaság elnöke akadáTIB-re? lyozza a felelős kormány munkáját. Hogyan vélekedett erről Göncz Árpád?-— Konkrét választ erre nem adott, csupán a már említett általánosságokat saját szerepéről és jogköréről. Nézetünk szerint a probléma az, hogy ha megtagad valamit, illetve ha nem járul hozzá valamilyen, a kormányzat által fontosnak tartott döntéshez, akkor alkotmányos eszközökkel nem lehet arra kényszeríteni, hogy másként tegyen. — Egyes politikusok úgy gondolják, hogy fel kellene adni a sajtón belüli rendszer- változással kapcsolatos elképzeléseket. Tudomásul kellene venni az adott állapotokat és kiegyezést kell keresni azokkal az erőkkel, amelyek a sajtót uralják. Egyetért ön ezzel? — Nehéz dolog bármilyen kiegyezésről beszélni. Azt tartanám igazságosnak, ha a politikában kialakult többségi-kisebbségi arányok nagyjából a sajtón belül is kialakulnának. Ez nem azt jelenti, hogy a kormányzat uralja a sajtót, hanem azt, hogy ne álljon elő egy fordított helyzet, amelyben a kormányzat alapvető hátrányt szenved. Ne álljon elő az, hogy a múltbéli örökség következtében az ellenzék hengereljen le mindent. — Lát-e biztató jeleket a változásra? — Bízom abban, hogy látogatásunk és tárgyalásunk nem volt hiábavaló, és fűzi még a köztársasági elnököt annyi szál hozzánk, hogy az általunk kifejtett vélemény befolyásolni tudja a döntéseiben. Bánó Attila Szervezetünk, a Bémosz olyan döntést hozott, hogy ezután nem tiltakozik. Az elmúlt időszakban megtanultuk, hogy tiltakozni lehet, de minek? Ezért módosítunk fellépésünkön, és ezután csak kérünk, de ezt is szerényen. Az elmúlt napon a tömegkommunikációban újra szerepelt a Héra Alapítvány, amelyik hetek óta nem tud a nagycsaládosok részére 300 000 forintot a lakhatásgátló költség kiegészítése céljából szétosztani. Szervezetünk több esetben tapasztalja, hogy a 60-as évek végén megszüntetett lakónyilvántartó könyvet újra be kell vezetAz Országos Takarékpénztár és a Kereskedelmi Bank Rt. a piacvesztés miatt nehéz helyzetbe került biohu- musz-termelők részére 1992- ben 100 millió forintos alapítványt hozott létre, amelyet idén további 100 millió forinttal támogat — mondta Bársony István, a. Biohumusz Alapítvány kuratóriumának titkára. Az alapítvány célja, hogy azok a biohumusz-kisterme- lők, akik hiteltartozásukat szociális okokból részben vagy egészben nem tudják visszafizetni, támogatást kapjanak a hitel összegének, ilni ahhoz, hogy akár az állam, akár egy alapítvány, akár az önkormányzatok tisztában legyenek azzal, hogy kis országunkban ki hol lakik. Meggyőződésünk szerint a lakónyilvántartó könyvek vezetése csak segítséget jelentene mindenkinek, akinek valamiféle kapcsolata van az állampolgárokkal. Tehát szerény kérésünk az illetékesekhez, hogy újra vezessük be a lakónyilvántartó könyvet attól függetlenül, hogy az épületnek ki a tulajdonosa. Langer Iván Bérlakásukat Megvásárlók Országos Szövetsége letve a kamattartozás mértékének csökkentésére. Az alapítványi juttatásból pályázat útján lehet részesülni. A támogatás megítélésének feltétele, hogy a kistermelők igazolni tudják szociális rászorultságukat. A támogatás odaítélésében az alapítvány kuratóriuma dönt. A pályázatok beküldési határideje: 1993. március 31. Azok elbírálása folyamatos. A biotermelők érdekvédelmi szervezete kéri az ön- kormányzatokat, hogy a szükséges igazolásokat bocsássák az érintettek rendelkezésére. Biohumusz Alapítvány Segítség a kistermelőknek Uj vasúti kocsik Budapest és más vidéki nagyvárosok környékén a napi munkába járással kapcsolatban 350-450 ezer fó' szállításáról kell gondoskodni. A kapcsolódó forgalom lebonyolítására a MÁV hosszabb ideje villamos mozdonnyal vontatott ingavonati szerelvényt használ. Ezek elhasználódtak, ezért lecserélésük már időszerű volt. Ezért a MÁV korszerű villamos motorvonatok beszerzéséről döntött a Ganz-Huns- let Rt.-től. A döntés alapján a Ganz-Huns- let által elővárosi forgalomba gyártott 30 vasúti kocsi átadási ünnepségét január 12-én a két igazgató jelenlétében, Csárádi János (MÁV) és Stephen F. Kostyal (Ganz) tartotta a Nyugati pályaudvaron. * Esztergom aggódik Felröppent a hír Esztergomban, hogy évszázados hagyományt megszakítva Budapestre helyezik az érsekség főegyházmegyei székhelyét. A hír hallatára máris tiltakozik a lakosság. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érseknek állás- foglalást juttattak el, ebben a képviselő-testület kinyilvánítja, hogy a lakosság többsége lelki birtokhoz tartozónak tekinti az 1000 éves Esztergomi Erseksé- gi Székhelyet, fontosnak tartja, hogy az még elnevezésében sem változzék meg. Rímfaragáshoz nem kell ész A rímfaragót megérintette a múzsa. A bájos hölgy neki valószínűleg munkásőr-egyenru- hában jelent meg, sapkáján vörös csillaggal, s a Szabad Föld című lap e találkozásából lett remekműért valószínűleg fizet is. íme a mű: Egy pillanatra Támogasd a magyar ipart! Vegyél hazai terméket! E hirdetést elolvasva Az olvasó biz elképed. Hurráoptimista lehet E hirdetés feladója! (De tán nyugati sok cucca, És japán a rádiója...) Vajh, az ipartámogatás Milyen alapokra épül? Azokra a százezrekre, Kik sétálnak munka nélkül!? Opauszky László Ha egy ilyen vers megjelenhet hazánkban, akkor nem nagyon panaszkodhatnak a „költők”. Esetleg csak arra, hogy az Isten nem áldotta meg őket olyan képességekkel, amely- lyel fölfoghatnák — észnek hívják —, hogy bizony a magyar áruk támogatása munkahelyteremtést jelent. Opauszky, a „lírikus” erről jnég nem hallott, hol is hallott volna? De kérem, vegye tudomásul: ahhoz, hogy százezrek ne sétáljanak munka nélkül, ahhoz nekünk, munkában lévőknek magyar termékeket kell vásárolnunk, ami nem nacionalista kitörés részünkről, hanem normális cselekedet. Ezt költeményekben is tanácsos lenne támogatni. De erre Opauszky László képtelen. (Vödrös)
