Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-14 / 11. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 14.. CSÜTÖRTÖK ígéret és valóság Az új elnök nehézségei Horvát—jugoszláv megállapodás Szarajevó alig kapott Lefölözött boszniai segélyek A boszniai szerb erők az országba érkező segélyek mintegy egynegyedét lefölözik — állapítja meg egy, a The New York Times tegnapi számában ismertetett jelentés. Az ENSZ békefenntartói és menekültügyi tisztségviselők gyakran lehetővé teszik, hogy a szerbek döntsék el, ki és mit kapjon a segélyekből. — A humanitárius szállítmányok beindulása óta az ENSZ képviselői a szerb milíciák kiengesztelésére a segélyek 23 százalékát átengedik. A szerbek ellenőrzik a rakományokat, amelyeknek zöld utat adnak vagy visszafordítják. Szerb mili- cisták hagyják jóvá az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság által az ostromgyűrű- be zárt muzulmánok számára szervezett segélykonvojok gépjárművezetőinek nemzetiségi hovatartozását is. A Szarajevóba tartó menetoszlopoknak az útvonalát is megszabják. Az ENSZ a szerb milíciákat így de facto hatóságként ismeri el — áll a jelentésben. Thomas Brenan szakértő szerint az ENSZ csak korlátozott mértékben tudott segélyt vinni Szarajevóba, és szinte semmit a leginkább ínséget szenvedőknek Közép- és Kelet-Boszniába. Az amerikai költségvetés hiányát nem lehet a felére csökkenteni, mert a deficit sokkal nagyobb a vártnál — jelezte Bili Clinton, az egy hét múlva hivatalba lépő amerikai elnök a PBS tv-nek adott nyilatkozatában. Clinton a választási kampányban azt ígérte, hogy 4 év alatt a felére csökkenti a költségvetési hiányt. Ez egy éve azt jelentette, hogy 1997-re mintegy 145 milliárd dollárral mérsékelnék a kiadásokat, a napokban azonban kitűnt, hogy a Friedrich Wolff, Erich Honecker legtekintélyesebb ügyvédje kedden este közölte, hogy már megváltották védencének Chilébe szóló repülőjegyét. Az elutazáshoz minden előkészület megtörtént, a rendőrség védelmet biztosít a 80 éves volt keletnémet állami és pártvezetőnek a mo- abiti fegyházból a légikikötőig vezető úton. Wolff közlései néhány órával azután hangzottak el, hogy Honec- ker ellen beszüntették az emberölés okozásának címén folytatott pert és a 27-es nagy büntetőtanács elrendelte szabadlábra helyezését. A májrákban szenvedő Honeckert kedden este azért nem engedték ki a Bush-kormány a vártnál jóval nagyobb, a 400 milliár- dot megközelítő deficitet hagy hátra. Az új elnök azt mondotta, hogy reformjai sikeréhez a gazdaságnak gyorsabban kell növekednie, mert csak a kiadások csökkentésével és adóemeléssel az ország gondjait nem lehet megoldani. A szegényektől és a középrétegektől, amelyek az elmúlt évtizedben kevesebb jövedelemért többet dolgoztak, csak akkor lehet további áldozatokat kérni, ha a jobbmódúak is aráfegyházból, mert korábban egy más ügyben is kiadtak ellene elfogatóparancsot: állítólag kárt okozott a keletnémet gazdaságnak azzal, hogy a Berlin melletti Wandlitzban ő és vezetőtársai valamivel jobban éltek, mint a keletnémet átlag. Friedrich Wolff a keddi döntést „helyesnek, de késeinek” nevezte. Wolfgang Ziegler, egy másik ügyvéd azt közölte, hogy az expolitikus erősen depressziós állapotban van, örömet sem mutatott, amikor értesült a büntetőtanács döntéséről. Az elhatalmasodó rák miatt „nem képes már normális reakcióra” — közölte Ziegler. nyosan kiveszik részüket — célzott tervére, hogy emeli a legmagasabb jövedelműek adóját. Clinton elhárította a mind élénkebb bírálatokat, amelyek szerint kormánya helyenként egymással ellentétes nézeteket valló személyekből áll és az új apparátus felállításával nagy késésben van. A lehgtő legsokrétűbb kormány volt a célja, egyúttal olyan emberek kiválasztása, akikkel együtt tud dolgozni. Ez sok munkát igényelt, de a többiek kijelölését már munkatársaira bízza — mondotta. Orvlövészek Szomáliában Az első amerikai halott Mogadisuban kedden egy lövöldözés során életét vesztette egy amerikai tengerész- gyalogos. A Szomáliái béketeremtő akciónak az amerikai katonák között ő volt az első halálos áldozata — jelentette a Pentagon. Az eset úgy történt, hogy a repülőtér közelében Szomáliái orvlövészek rálőttek egy amerikai őrjáratra, amely viszonozta a tüzet, majd visszavonult. Amikor kiderült, hogy egyikük hiányzik, visszamentek érte, de már halott volt. Franjo Tudjam horvát államfő kezdeményezésére kedd este a genfi Nemzetek Palotájában megbeszélést tartott egymással a horvát, a szerb, a montenegrói és a jugoszláv államfő. A politikusok — akik a Jugoszlá- via-konferencián vettek részt a svájci városban — a Tanjug szerint megállapoEgy iraki MÍG—25-ös repülőgép december 27-én hőkereső rakétát lőtt ki egy amerikai katonai repülőgépre — közölte tegnap a The Washington Post. Az esetet a Bush-kor- mány képviselői Bili Clinton megválasztott elnök nemzetbiztonsági tanácsadóinak adott tájékoztatásuk során ismertették. Egy magát meg nem nevező tanácsadó a lap munkatársának elmondta, hogy az iraki rakéta nem érte el a célját, és George Bush amerikai elnök, habár még nem kellett volna, már kiürítette az elnöki dolgozószoba íróasztalainak fiókjait. A leköszönő elnöknek még egy hete van a Fehér Házban, ahová négy évvel ezelőtt költözött be. dásra jutottak, hogy Horvátország és Jugoszlávia tárgyalásokat kezd a kétoldalú — mindenekelőtt gazdasági jellegű — kapcsolatok normalizálásáról. Zágráb és Belgrád között másfél évvel ezelőtt, a horvát függetlenség kikiáltásakor szakadtak meg a kapcsolatok. így az incidens akkor nem is került nyilvánosságra. Az eset akkor történt, amikor két amerikai F—16-os vadászgép a nyugati szövetségesek által elrendelt repülési tilalmi övezetben megpróbált feltartóztatni két iraki MÍG— 25-öst. Az egyik iraki gép nagy távolságról hőkereső rakétát lőtt ki rájuk. Néhány perccel később az amerikaiak megsemmisítették a két iraki MIG-repülő- gép egyikét. George Bush amúgy alig néhány éjszakát tölt még a Fehér Házban, pénteken ugyanis a Camp David-i nyaralóba megy, ahonnan kedden tér vissza Washingtonba, Bili Clinton beiktatási ceremóniájának előestéjén. Honecker repülőjegye Fegyházból Chilébe Eltitkolt támadás Iraki rakéták Bush már összecsomagolt Szerbia megmutatta igazi arcát Polgárosodás helyett militarizmus — Genf volt az utolsó tangó? Egy történettel kell kezdenünk. Történt a minap, hogy az ENSZ kötelékébe tartozó teherautók és harci gépek karavánja haladt Boszniában, hegyes vidéken, a szerbek által őrzött területen az egyik városból a másikba. Angolok voltak. Vezetőjük előzőleg megegyezett a szerb csapatok vezetőjével az időpontban, s azt is megbeszélték, hogy a kéksisakosok meghatározott fényjeleket adnak le, a könnyebb azonosítás végett. Cserébe a szerbek nem lőnek rájuk. A megadott időpontban és útvonalon haladtak az angol katonák, leadták a fényjeleket is — a szerbek mégis lövöldözni kezdtek rájuk. Az angolok megálltak, és ők is leadtak néhány lövést. Pedig ez eddig nem volt szokásban. A szerbek persze azonnal tüzet szüntettek. És elálmélkodva tanakodtak, mi is történik. Az egyikük nyilatkozott is a vezető belgrádi napilapban, mondván, teljességgel érthetetlen, hogy az angolok visszalőttek, éppen most, ebben a feszült helyzetben, hát micsoda dolog ez?... Bő egy évvel ezelőtt a belgrádi televízió riportere a horvátországi harctéren megkérdezett egy puskájára támaszkodó, vigyorgó szerb katonát, miért ilyen vidám. „Azért — hangzott a válasz —, mert ellenünk nem bír senki semmit”. Ez akkor volt. De idézzünk most egy kesernyésen kifakadó mondatot egy szerb újságíró kollégától is: „Úgy látszik, mi, szerbek nem tudunk összeférni és együtt élni semmilyen más néppel sem, különösen ott nem, ahol kisebbségi helyzetben lennénk.” így áll össze valahogy egy háború képe. Mindehhez még tegyük hozzá, hogy a békésnek nevezett időszakban a kommunista rezsim palástolni igyekezett a szerbek, horvátok és szlovénok között húzódó mély ellentéteket, sérelmeket, s azok most elemi erővel törtek a felszínre. Civilizációs és vallási különbözőségek is közrejátszottak, a lényeg azonban mégis más. Jugoszláviában nem történt meg valódi rendszerváltás; a kommunisták átvedlettek szocialistákká és megőrizték a hatalmukat. Tovább: Szerbia — történelmi okokra hivatkozva — mindig is prioritásra törekedett, Milosevics fellépése után pedig egyértelműen. A vékony polgári réteg képtelen volt egy hatékony ellenzéket kihordani, a nemzeti vonal győzedelmeskedett, s ennek természetes reakciójaként ezt támasztotta fel Horvátországban és Szlovéniában is. Szlovéniát Szerbia futni hagyta, hiszen ott nem volt érdekeltsége. Amikor már látszott, hogy Jugoszlávia szétesik, felbukkant — természetesen soha nem kimondva — JMagy-Szerbia eszméje. Szerb értelmiségiek megalkotnák az úgynevezett memorandumot (vezetőjük az a Csoszics volt, aki ma Jugoszlávia államfője), amelynek lényege: „minden szerb egy hazába”. Ehhez persze fel kellett tüzelni a Horvátországban és a Bosznia-Hercegovinában élő szerbeket is, elhintve bennük a veszélyeztetettség, a félelem érzését. A szerb vezetés valóban úgy kalkulált, hogy „velünk szemben nem bír senki semmit”. S valóban: jelentős területeket foglaltak el Horvátországban, Boszniában pedig, ahol a szerbség a lakosság egyharmadát teszi ki, máris a területek kétharmadával rendelkezik, a kifejezett óhaja a Jugoszláviához való csatlakozás. A szerb vezetés helyesen mérte fel azt is, hogy a Nyugat tehetetlen lesz a jugoszláv válsággal szemben, nem szívesen nyúlt bele a balkáni méhkasba, s nincs világos válasza a népek önrendelkezési jogának ellenpárjaként. S egyébként is orruknál fogva vezették a tekintélyben megőszült, közvetíteni kívánó külföldi diplomatákat. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa azt tudta, mit nem akar. Nem akar ebben a térségben egy új iszlám országot (Bosznia- Hercegovinát túlnyomó részt muzulmánok lakják), de nem akarnak Nagy-Szerbiát sem. A harctereken időközben kialakult egy erőegyensúly, lassan-lassan a Nyugat is összeszedte magát, a közvélemény pedig mindenütt elvárja most már a katonai intervenciót. Erre az USA és a NATO hadi gépezete fel is készült. Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője Genfben a népét fenyegető halálos veszély közepette sem volt képes aláírni a Vance és Owen által felkínált tervet, amely tíz tartományra felosztott föderatív államot irányoz elő. Ez ugyanis áthúzza Karadzsicsék „államot az államban” elképzelését. Nem írta alá, mert otthon azonnal hitelét veszítené, s be kellene ismemi, hogy lényegében majdnem hiábavaló volt ez a rendkívül sok áldozatot követelő, kegyetlen háború. Tett ugyan később egy kijelentést, hogy amennyiben a boszniai Szerb Köztársaság parlamentje elfogadja ezt az okmányt, akkor ő is hajlandó kézjegyével ellátni, de ez már csak feltételezhetően manőverezési taktika, s Karadzsics különben sem tartozik a szavahihető politikusok sorába. Kis-Jugoszlávia 30 százaléka nem szerb. Albánok, magyarok, horvátok, románok, szlovákok és mások élnek itt, akiknek — külön tragédia — osztoznia kell a háborúban, az elszigeteltségben, a társadalmi és gazdasági lezüllésben. Néhány évvel ezelőtt még ezer márkát tett ki az átlagkereset, most jó, ha 70-et, 80-at. 1992-ben 20 000 (igen: húszezer) százalékos volt az infláció. Ez azonban most a legkisebb gond. Vajdaságban mintegy 350 000 magyar él, hozzávetőleges adatok szerint az elmúlt két év folyamán, amióta a háború tart, mintegy harmincezren távoztak ideiglenesen vagy végleg külföldre. SINKOVITS PÉTER, Újvidék
