Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-12 / 9. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. JANUÁR 12., KEDD 5 Evangélikus óvoda Nagytarcsán Noé bárkája felett ott a szivárvány ,Jézus a fény, mi színei...” Ez a Biblia-idézet áll a nagytarcsai evangélikus óvoda kapuján. A gondolat folytatása, a színek kibontása már szinte gyerekjátékként vezet el a szivárványhoz. Innen kapta nevét a kicsinyek intézménye is. Az Ószövetségben a legkép- szerú'bben éppen Noé bárkája felett jelent meg a szivárvány... A nagytarcsai evangélikus óvoda szobácskáinak, folyosóinak falait megannyi Noé és az ó' állatseregletét ábrázoló kép borítja. Tagai Judit elvégezte a hároméves levelező hitoktatói tanfolyamot. Nem volt könnyű helyzetben a nagytarcsai evangélikus egyház, amikor a kárpótlási igényeket kellett benyújtani. Történt ugyanis még az egykori tanács- rendszerben, hogy a „hivatal” kedvező árajánlatot tett arra a négy épületre, mely, mind egyházi tulajdon, az egykori nagytarcsai népfőiskolának adott otthont. A jövőt nem ismerő evangélikus egyház, mely minden fillért meg kellett, hogy becsüljön, rá is állt az üzletre: honnan gondolták volna akkor, az 1980-as évek legelején, hogy valaha megírhatják a visszaigényelhető tulajdonok listáját!? Az adásvétel tehát megtörtént. így aztán a kárpótlási igényeket már csak szűkre szabhatta a nagytarcsai lelkészség. Egy tanítólakás, egy szolgálati lakás... s lassan már vége is a sorsnak. Ám a jóakarat, a segítőkészség, az együttgondolkodás és -cselekvés — együtt a hit erejével — csodákra képes. Nagytarcsán például az egykori óvoda megbontására. Itt jött létre a két csoportot foglalkoztató evangélikus intézmény, s maradt továbbra is önkormányzati kézen egy kétszer akkora létesítmény. Előbbi amolyan igazi óvoda. Olyan, ahol, minden fölösleges gyerekkultusztól mentesen, a majomszeretetnek még csak a látszatát is kerülve, mégis a gyerekek vannak a középpontban. Nekik szólnak a falra festett képek, az egyik apuka által készített ragasztott színes üveg portál, a sok-sok értelmet és készséget fejlesztő játék, könyv, melyek — mellesleg — mindig elérhetők a kicsinyek számára, s nem csak a nevelő kénye-kedve szerint kerülnek le a magasra tett polcokról. Hasonlóan emberi, mondhatni gyermeki a hangulat is itt. Szinte megmagyarázni is nehéz, mennyivel másabb az a csend, a narancssárga függönyön át bevilágító napsugár, melyet Nagytarcsán megtapasztaltam, összevetve sok más „állami” óvodában látottal. A nagytarcsai óvoda negyven aprósága keresztyényi szellemben, s legteljesebb szeretet- ben nevelkedik. Mindez azonban nem jelent valamiféle közvetlen hitoktatást, a vallási tételek durva sulykolását: a gyerekek a játékon a zenén, az éneken, a természet nagy változásain és az azokat szimbolizáló, kifejező tárgyak sokszerűségén át ismerik meg és fel a Teremtett Világot. Mindemellett — s ez nem csak a gyerekeknek, de a nevelőiknek is fontos — az óvodások mindennapi élő kapcsolatban vannak a helyi gyülekezettel. A heti kétszeri hittan egyikét például a lelkészség melletti házban tartja a gyülekezet pásztora, Gáncs Péter, s ugyancsak átjönnek a kicsik a nagy vallási ünnepek előtt is, hogy „élőhen” ismerkedhessenek meg a szertartások kellékeivel, a templomi tárgyakkal. —1992. január elsején kaptuk meg az óvodát — kalauzol bennünket a lelkész. — Akkor azonban még csak egy csoportot tudtunk beindítani. Hivatalosan aztán szeptember elsejével foglalkozunk gyerekekkel. Ugyanakkor olyan az épületünk, hogy kis beruházással azonnal mgvalósítható lenne a tetőtér-beépítés. Sajnos azonban a mai gyerekvállalási kedvet alapul véve nem remélhetek „túljelentkezést” a mi intézményünkbe. Kilenc dolgozó foglalkozik a Nagytarcsán az evangélikus apróságokkal. Többségük már elvégezte, illetve jelenleg végzi a hároméves hitoktatói tanfolyamot, így nemcsak emberi hozzáállásuk, pedagógiai felkészültségük, s otthonról hozott keresztény szellemiségük, de hitbéli ismereteik is biztosítják az eredeti nevelési elképzelések sikeres megvalósítását. Nagy terveink is vannak — mondja búcsúzóul a lelkész. — Ezeket az apróságokat kívánjuk a szó jó értelmében felhasználni arra, hogy szüleiket is megnyerjük ügyünknek. Sajnos éppen ez az a korosztály, a mai harmincasok, negyvenesek, akik talán még semmilyen formában sem találkoztak a keresztyén szellemiséggel, a hitbéli tanításokkal. Ugyanakkor ők maguk szívesen adják gyermekeiket ilyen típusú intézményekbe, vagy íratják be őket hittanra. Aztán később ez a másféle életélmény szakadáshoz is vezethet a családban: a szülő nem érti meg gyermeke vallásosságát, a gyermek pedig hiába hívja apját, anyját a templomba... Nos, ennek elkerülése érdekében már eddig is kétszer rendeztünk úgynevezett gyermeknapokat, amikor a szülők a kicsikkel együtt eljöttek az óvodába. S amíg a gyerekekre a nevelők felügyeltek, mi a felnőttekkel beszélgettünk. Biztos vagyok benne, hogy az effajta magvetés időben meghozza gyümölcsét. Mailár Éva Hancsovszki János felvétele Új jegyző Érden Újabb kihívásokra vágyott Új jegyzője van december elsejétől Érdnek. A harmincnégy éves fiatalember, dr. Szikora Zsolt jogász, és kezdettől fogva a köz- igazgatásban dolgozik. Először a Miskolci Városi Tanácsban tevékenykedett, ahol — többek között — megbízták a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei tanács szervezeti és működési rendszerének korszerűsítésével. Később, 1981 -ben Sárospatakra került, s ott, mint vb-tit- kár működött. A kisvárosban telepedett le családjával: a most tizennyolc és tizenhat éves fiával és feleségével. A rendszerváltozás után megválasztották Sárospatak jegyzőjévé. Leginkább a közigazgatási informatika érdekli, célja, hogy minél gyorsabb és pontosabb munkát végezhessenek kollégái, s ez a számítógépes rendszer használatával könnyebben elérhető. Nagyon szerette Sárospatakot, de egy idő után úgy érezte, kinőtte a kisváros kereteit, újabb kihívásokra vágyott. Amikor megjelentek az első pályázati felhívások, arra gondolt, hogy ha lesz olyan hely, amely megnyeri tetszését, megpróbálja. így jutott Érdre. Úgy gondolta, itt megmutathatja, mit tud. Egyelőre még csak tapogató- dzik, különböző felméréseket készít. Arra azonban már most rájött, hogy Érden a várossá nyilvánítás óta nagyon keveset tettek az infrastruktúra fejlesztése érdekében. A gondok megoldásában nagyban számít beosztottjaira, hiszen — mint mondta — egyedül semmire sem menne, csak csapatmunkában lehet valami igazán hasznosat tenni. Állítása szerint igen fontos — és sajnos sok helyen még nincs így —, hogy az önkormányzatokon belül elhatárolódjanak bizonyos tevékenységek. A képviselőtestület dolga az, hogy egyes ügyekben határozatokat hozzon, meghatározza a célokat, a jegyzőé pedig, hogy ezeket előkészítse, javaslatokat tegyen, valamint, hogy végrehajtsa a testület döntéseit. A polgármester legfőbb feladata pedig a város érdekeinek menedzselése. Sok helyütt még nem alakult ki ez a gyakorlat, s az csak kavarodáshoz vezet, s a munka intenzitását is jelentősen csökkenti. Érden is szeretne kialakítani egy egységes számítógépes rendszert, ennek egyik akadálya: a megfelelő szakemberek hiánya. Éppen ezért minél előbb meg akarja ismerni a kollégáit — ha lehetséges, akkor a terveit velük szeretné megvalósítani —, hogy mindenki a kéPest megye költségvetési tervezete Nehéz lesz a döntés (Folytatás az 1. oldalról) Az önkormányzati hivatal köz- gazdasági és társadalompolitikai osztályának munkatársai felülvizsgálták valamennyi intézmény előzetes költségvetését, újból számba vették a saját bevételi lehetőségeket, és ennek következtében 447 millió forinttal növekedett a bevétel. A megyei önkormányzat 4 775 042 000 forint bevételt tervez 1993-ra. Tudni kell mindehhez, hogy nulla bázisú költségvetést terveznek elfogadni. Újból áttekintették a csökkentési lehetőségeket, és figyelembe véve, hogy az intézményeknél a bérélőirányzat és a tb vonzata teszi ki a kiadások 60 százalékát, elsősorban létszámcsökkentéseket kezdeményeztek. Ennek eredményeként a váci Cházár András Óvoda, Általános Iskola és Diákotthonnál 11 fővel, a cso- bánkai Bárczy Gusztáv Általános Iskola és Diákotthonnál 8 fővel, a három nevelőotthonnál összesen 9 fővel, a Gazdasági Ellátó Szervezetnél 13 fővel csökkentették a létszámot, illetőleg a bér- és tb-kiadást. Nehéz helyzetben lesznek a képviselők, amikor választaniuk kell a kiadási költségek három változatából, mert döntésüktől függ majd sok intézmény és ember sorsa. Tudni lehet viszont a közgyűlés által vállalt kötelezettségek kiadásait. Ebben az esztendőben 18 250 000 forintot biztosítanak ezeknek a feladatoknak az ellátására. Az intézmények kiadásai az első változat szerint 4 242 292 forintot, a második változat szerint 4 197 929 forintot, míg a harmadik változat szerint 4 153 054 forintot jelentenének. Az önkormányzati hivatal és a közgyűlés kiadásait meghatározzák a működési költségek, a fejlesztési kiadások, a céltámogatási pályázatok saját forrásrészének előirányzatai, a felújítási és beruházási feladatok, a tartalék biztosítása, a különböző alapok tervezése és az Expó-val kapcsolatos kiadások. Amennyiben a képviselők a harmadik változatot fogadják el — és a bizottsági üléseken történt állásfoglalások ezt jelzik —, akkor megvalósulhat a nulla bázisú költségvetés, amely szerint 4 775 042 forint lenne a bevételek és a kiadások végösszege. A költségvetési tervezet tanulmányozva a sok felsorolt tétel között jó volt felfedezni, hogy olyan dolgokra is gondoltak, amelyek csak elismerést érdemelnek. Kétmillió forintot szánnak Pest megye monográfiájának elkészítésére, 600 000 forinttal támogatják a város- rendezési és építészeti tervpályázatokat, 1 700 000 forinttal kívánják jutalmazni a Kulturált települési környezet megyei díj nyerteseit. A költségvetés tartalmazza a Pest megyei Világkiállítási Alap költségjavaslatait is. Ezek szerint a Világkiállítási Információs és Szoltálgató Iroda felállítására és üzemeltetésére 3 millió forintot terveztek, 3 700 000 forintot pedig különböző tanulmányok elvégzésére. A Világkiállítási Alap a tervek szerint 15 millió forinttal gazdálkodhat, de ez csak egy tervezet, mert a nemzetiségi és társadalompolitikai bizottság 8 millió forint csökkentést ajánl. A bizottságok javaslatai alapján 1993-ban 7 500 000 forintot szánnak a Természetvédelmi Alapnak, 10 000 000 a Környezetvédelmi Alap, 6 600 000 az Egészségvédelmi Alap, 4 500 000 az Ifjúság politikai Alap, 3 500 000 a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alapítvány működését fogja biztosítani. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a fenti számadatok még csak a költségvetés teiyezetét jelentik. Végleges döntést a közgyűlés hoz. Papp János Kis, peres ügyeink A tanulságok levonhatók, ugye? Tavaly, vagy négyszáz peres ügy indult megyénkben, melyeknek jó része még nem zárult le. A számok alátámasztani látszanak azt a véleményt, mely szerint apró-cseprő vitáinkkal szinte azonnal a bíróságokhoz fordulunk. Goda Józseftől, Jász-Nagy- kun-Szolnok, Nógrád és Pest megye Köztársasági Megbízotti Hivatalának hatósági osztály- vezetőjétől azt kérdeztük, milyen tapasztalatok szűrhetők le az esetekből, és milyen ügyek kerülnek gyakrabban a hatóságokhoz? pességeinek megfelelő helyre kerülhessen. A dolgozók között nagy a fluktuáció, a munkával járó terhek meg csak növekszenek. Olyan feladatokkal is megbízták őket, amelyeket a jegyző véleménye szerint nem nekik kellene elvégezni. Példaként említette: legújabban a jegyzőknek kell ellenőrizni azt is, hogy a munkanélküli-segélyen lévők nem vé- geznek-e „fekete munkát”, holott ezt sokkal egyszerűbben és hatékonyabban megtehetnék a Munkaügyi Központok. Még Sárospatakon megalakították a városi jegyzők egyesületét, amelynek bejegyzésére talán éppen a napokban kerül sor. Ennek munkájában ezután is részt szeretne venni. Igen hasznosnak bizonyultak ugyanis azok a megbeszélések, amelyeken a hasonló gondokkal küzdők elmondták nehézségeiket, tapasztalataikat. Az egyesület felvállalja tagjai érdekvédelmét is és megpróbál egységesen alkalmazható joggyakorlatot kialakítani a munka megkönnyítése érdekében. Árpási Mária — Az építkezésekkel kapcsolatos az ügyek igen jelentős része — válaszolt az osztályvezető. — Többnyire, vagy engedély nélküli építők, vagy az engedélytől eltérőén építkezők vitás kérdéseiről van szó. Ha az építtető szabálytalan, úgy környezete is valós vagy vélt jogsérelmet szenved. Első fokon az önkormányzatokhoz kerülnek az esetek, ahol a jegyző dönt. Másodfokon hivatalunk jogerős határozatot hoz, ami persze, nem az utolsó „állomás”. A bíróság az, melynek ítélete hatálytalaníthatja az előzőeket. — Ez tehát a hivatalos út. Kérem, mondjon egy hétköznapi példát. — Szentendrén történt, az üdülőövezetben, hogy az egyik lakó elbontotta régi ingatlana egy részét, új épületszámyat emelve helyébe, ami eltért a tervektől. így viszont a mögötte lévő ház tulajdonosa elveszítette azt a kilátást, ami miatt épp ide, a dombra építkezett valamikor. Vita vitát követett. A jegyző határozata a bontás mellett döntött. Mi is helyben hagytuk ezt, mivel megítélésünk szerint az építettő lépett jogtalanul. A bíróság viszont helyt adott keresetének, azzal, hogy a hatóság nem indokolta kellően a bontási határozatot. Ezzel lezárta ugyan az ügyet, de meg nem oldotta. Hiába nyerte meg az illető a pert, tovább nem építkezhet. A szomszédnak továbbra is hiányzik a panoráma. A hangulat sem lesz jobb. Lehet, hogy hamarosan újra találkozunk az üggyel. — Vannak ismétlődő, visszaköszönő témák? — A másik, gyakori ügycsoport a zenés szórakozóhelyek nyitvatartásával kapcsolatos, vagy olyan vállalkozásokkal, amelyek zajjal járnak. Az is e körbe tartozik, hol, hogyan árusítanak szeszes italt. Elsősorban az idős emberek sérelmezik azt, ha olyan vállalkozás működik környezetükben, ami fúrással, kalapálással — vagyis, zajjal jár. — Eszerint, valóban sokat pereskedünk? — Az a meglátásom, az emberek jogkövető magatartása olykor megkérdőjelezhető. Mert az ügyek jórészt arról szólnak, hogy valaki eltért a normáktól, nem tartja be az együttélés szabályait, mégis, keresi az igazát. Mintha csökkent volna a türelem, a tolerancia. A bírák leterheltségük mellett az építéshatósági ügyekkel is foglalkoztak, noha ezek korábban nem tartoztak hozzájuk. Ha a bírónak nincs közigazgatási gyakorlata, egyes esetekben nehezebben is tud dönteni. Napjainkban szinte minden köz7 igazgatási határozat megtámadható. Perelhető a hivatal, hatóság. Az ügyek elhúzódhatnak, kitolódik a határidő, és ez nem lendíti előre a dolgokat. A jegyzőkkel időnként tapasztalatcsere végett találkozunk. Megbeszéljük, melyik törvényt miként lehet értelmezni, és egyes esetekből közösen igyekszünk levonni a tanulságot. Nemrégiben a polgármesteri hivatalok műszaki ügyeivel foglalkozó előadók is kérték, részükre is szervezzünk konzultációkat, mert sok esetben nehezen igazodnak el a jogszabályok között. Reméljük, sikerül kérésüknek eleget tennünk. Ha ez elkezdődik, a jegyezői összejövetelekhez hasonlóan, itt is a szakmai munka színvonalának emelését érjük el. J. Szabó Irén
