Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-12 / 9. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. JANUAR 12.. KEDD Kis előrehaladás Genfben A három boszniai fél között csökkentek a nézetkülönbségek, de még mindig vannak lényeges eltérések — így összegezte Lord Owen, a genfi Jugoszlávia-konferen- cia társelnöke egy vasárnapi sajtóértekezleten a svájci városban felújított tárgyalások aznapi eredményeit. Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője vasárnap ismertetett egy nyolcpontos tervezetet, amely — mint leszögezte — a szerbek részéről a végső szót jelenti a boszniai rendezéssel kapcsolatban. Diplomaták szerint a szerb tervezet közvetve beleegyezik Bosznia 10 autonóm tartományra való felosztásába, ugyanakkor továbbra is kitart amellett, hogy a saját tartományaikat egységes egészként fogják irányítani, s — ellentmondva a Van- ca^Owen tervezetnek — a boszniai szerbeknek joguk lesz az idegen államokkal való független kapcsolattartásra. Azaz — mint Vance is elismerte a sajtóértekezleten — a szerbek a jelek szerint továbbra is saját államot akarnak az államon belül. Ugyanakkor a szerb fél beleegyezett Bosznia — nemzetközi ellenőrzés alatt történő — demilitarizálásá- ba és állítólag abba is, hogy muzulmánok, horvátok, illetve szerbek egyenlő részvétele alapján a köztársaságban létrejöjjön majd egy központi kormányzat. Ami a tartományok, határaival kapcsolatos nézeteltéréseket illeti, Karadzic népszavazást javasolt: Owen viszont úgy vélte, hogy ezzel az elképzeléssel szemben „jelentős ellenvetések” lehetnek, mert Bosznia etnikai összetételét a tisztogatások erőszakkal megváltoztatták. A vasárnapi tárgyalások során egyébként a boszniai szerb ^küldöttség bocsánatot kért Hakija Turajlic boszniai miniszterelnök-helyettes pénteki meggyilkolása miatt. Iraki behatolás kuvaiti területre Villámlátogatás teherautókkal Mintegy 200 iraki vasárnap reggel behatolt Kuva- it területére, s ott fegyvereket — többek között földföld rakétákat — zsákmányolt. Ezt a Kuna kuvaiti hírügynökség jelentette a két ország határát megfigyelő' ENSZ-misszó, az UNIKOM szóvivőjére hivatkozva. Az illető — Abdellatif Kabbaj — elmondta a hír- ügynökségnek, hogy az irakiak nagy teherbírású teherautókkal lépték át a határt, s a megfigyelő misszió tagjai hiába tiltakoztak a csoport parancsnokánál. Az irakiak másfél óra alatt felrakták teherautóikra a helyi fegyverraktárak készleteit —közöttük 4 Silkworm rakétát — s visszatértek Irakba. Kabbaj szerint az UNIKOM bagdadi összekötő tisztje parancsot kapott, hogy tiltakozzon az ügy miatt az iraki külügyminisztériumnál, s kérje az elvitt fegyverek visszaszolgáltatását. Tisztelt Szerkesztőség! — így kezdi sorait Mucsányi János (2700 Cegléd) olvasónk; bátran mondhatom tehát, hogy megtisztelte lapunkat Mucsányi úr. S bár a „vezérkarnak”, Vödrösnek, Deregánnak, Bánónak, Győrinek (?), Hardinak, Paizsnak szólnak a gondolatok, magam vállalkoztam rá, hogy kibetűzöm és közzéteszem — némi tűnődésfélével — a nehezen olvasható sorokat. Igaz, mindjárt az elején tanácstalan vagyok, mert a gyakorlatlan vonalvezetésből nem író emberre következtetek, a levél tartalma viszont arra utal, hogy nem rögtönzöttek a gondolatai. „Megbotránkozásomnak adok kifejezést e levél megírásával” — kezdi sorait, majd keresetlen szavakkal minősíti a Pest Megyei Hírlapot. Mocskolódók, rágalmazók a cikkeink, hangvételükhöz képest még a „cigány stílus” is fennkölt valami. A lap, mint írja „lassan fasiszta” lesz, pedig a „magyar érzést”, az „igazi magyarságot” hirdeti. Ezt tartalmazza a levél első harmada. A továbbiakból megtudhatjuk, hogy rendkívül háládatlanok vagyunk; mégpedig az elmúlt évtizedekkel, mondjuk ki bátran: a Kádár-rendszerrel szemben. „Hányszor írtak már arról, hogy a kommunisták hány tízezer lakást építettek, üzemet, gyárat, mezőgazdasági termelőüzemet, amiket most vagy eladtak vagy tönkretettek... Közöltek már háború utáni képet az országról vagy 56 utánról, hogy milyen romokban hevert az ország, hogy nézett ki az??... Ez nem nemzeti érték?” A levélben van egy mondat, ami arról szól, hogy a volt Né- meth-kormány ideje alatt még csak 14 milliárd (?) dollár volt az ország adóssága, s most 22 milliárd, hová lett a különbözet...” Hadgyakorlat Szerbiában Szerb tiltakozás Karadzic köszönetét mondott Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője levélben köszönte meg Roland Dumas francia külügyminiszternek, hogy „katonai erővel akarja kiszabadítani a boszniai börtöntáborokban lévő foglyokat”. Arra célozva, hogy az egykori jugoszláv köztársaság területén őrzött hadifoglyok túlnyomó többsége szerb nemzetiségű, a szerb vezér közölte: — örömmel tölt el, hogy a francia kormány megváltoztatta a szer- bekkel kapcsolatos politikáját. Midazonáltal ha nem tervezik meg kellőképpen az egyoldalú katonai beavatkozást, akkor veszélybe kerülhet a foglyok élete és a genfi béketárgyalások jövője — olvasható a levélben. * A boszniai szerb kormány szerint Hakija Turajlic boszniai miniszterelnökhelyettes meggyilkolásáért azok a személyek felelősek, akik visszaélve a boszniai ENSZ-békefenntartók mandátumával, embereket és fegyvereket csempésznek Szarajevóba — olvasható a békefenntartó erők parancsnokának címzett szerb tiltakozójegyzékben. A nyilatkozat szerint a szerb hadsereg parancsnoksága már több alkalommal is figyelmeztette a kéksisakosok vezetőit, hogy szigorúan tartsák magukat a mandátumokhoz és vegyék elejét, hogy humanitárius segélyek címén fegyvereket és embereket szállítsanak a szerb vonalakon keresztül. A jugoszláv szövetségi hadsereg képes arra, hogy szembeszálljon bármilyen esetleges külföldi intervencióval — jelentette ki Zivo- ta Panic tábornok, a jugoszláv haderő vezérkari főnöke. Panic egy szerbiai hadgyakorlaton vett részt, s ebből az alkalomból nyilatkozott az őt elkísérő újságíróknak. Mint elmondta: ő maga nem hisz abban, hogy külföldi intervenció érné Jugoszláviát, vagy Boszniát. Mindenesetre a mostani hadgyakorlat megmutatta, hogy a jugoszláv hadsereg kész válaszolni minden agresszióra — hagoztatta, hozzátéve: összes légvédelmi rendszerük teljes harci készültségben van, s a jugoszláv hadsereg már a hadműveletek első szakaszában olyan veszteséget mérne az ellenségre, hogy az lemondana a szárazföldi akcióról. Panic tábornok nem adott egyenes választ arra, hogy a jugoszláv hadsereg beavatkozna-e Bosznia—Hercegovinában. Ez a Legfőbb Védelmi Tanács határozatától függ majd — közölte. Ugyanakkor szerinte a boszniai szerb haderő maga is rendelkezik minden szükséges fegyverrel, hiszen — mint mondta — az általuk Horvátországból és Szlovéniából kivont összes fegyver Bosznia- Hercegovinában maradt. Közös vizsgálat a puccsról Orosz képviselők Lettországban Orosz parlamenti küldöttség tárgyal a lett fővárosban a két ország közötti, meglehetősen feszültté vált kapcsolatok javítása érdekében. Az orosz képviselőket — az első ilyen jellegű moszkvai delegáció tagjait — a hétvégén fogadta Anatolij Gorbunovs, a lett Legfelsőbb Tanács elnöke is, és a találkozó után úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélés hozzájárult a két ország viszonyának javításához. A küldöttség átnyújtotta a rigai vezetőknek az orosz parlament kérését, hogy bocsássák haza Oroszországba Szergej Parf- jonovot, az egykori szovjet belügyi alakulatok, az Ómon rigai parancsnokának helyettesét. A nemrég Rigában két év börtönbüntetésre ítélt Parfjonov ügye is a lett—orosz viszonyt terhelő tényezők közé tartozik. Az alezredest máig tisztázatlan körülmények között Oroszországban tartóztatták és Lettországba vitték, ami Oroszországban széles körű felháborodást váltott ki. A katonatiszt kiadatását az orosz főügyészség is kérte. A lett főügyészség hajlik is erre, külnösen azok után, hogy siekrült megállapodni a moszkvai kollégákkal: közösen fogják kivizsgálni az Ómon tagjainak az 1991-es moszkvai puccs idején Rigában végzett tevékenységét. Nem kell a szocializmus Folytatódó reformok Litvániában Litvánia új kormánya folytatni akarja a gazdasági reformokat és nem kíván visszatérni a szocializmushoz — jelentette ki Bronislo- vas Lubys miniszterelnök. A litván kormányfő a hétvégén Vilniusban fogadta Darryl Johnsont, az Egyesült Államok nagykövetét és tájékoztatta kabinetje szándékairól. A Nyugattal fenntartott kapcsolatokról szólva Lubys kijelentette, hogy Litvánia nyitva áll a külföldi befektetők előtt. Kormánya egyik legfontosabb céljának nevezte, hogy kedvező feltételeket teremtsen a külföldi tőke beáramlása számára. Lubys kifejtette, hogy jó kapcsolatokat kíván ápolni Oroszországgal is. Ennek érdekében január végén találkozni kíván az orosz kormányfővel, hogy megbeszéléseket folytasson vele a két ország gazdasági együttműködéséről. / Észak-koreai javaslat Szöulnak Észak-Korea hétfőn tárgyalásokat javasolt a jövő hétre Szöulnak a nukleáris létesítmények ellenőrzéséről. Az ellenőrzés kérdése már régóta éles vita tárgyát képezi a két Korea között. VÁLASZ Várom azt a programot de ezzel, azt hiszem a továbbiakban végképp nem érdemes foglalkozni. A levél harmadik harmadában a választási plakátokon hirdetett „sok jót” kéri számon olvasónk. „Igaz, önök — s itt jön a lap vezérkarának a felsorolása — nem 5—8 ezer forint nyugdíjat, vagy ennyi fizetést kapnak...” Végül: „...Gondolom, nagyon elcsodálkoznánk, ha az elmúlt negyven évet vissza lehetne pergetni, az ilyen igazi magyar érzésű urak hogy és hol szívták a kommunizmus emlőit, és most átvették a kabátjukat a másik színre...” Talán ezek bizonyos Mucsányi János olvasónk levelének legfontosabb gondolatai. Mit is lehetne válaszolni rájuk? Talán azt, hogy érzésem szerint ezek a gondolatok nem Cegléden, a ki tudja milyen utcában születtek meg. Az utóbbi egy-két évben mintha már bőséggel hallottam, hallottunk volna hasonlókat a rádióban, a tv-ben, s olvashattunk az ellenzéki lapokban. Sajnálom, hogy Mucsányi úr (elvtárs?) levelének eme részében tehát semmi újat nem rögzített. Érdekesebb talán, ami az elmúlt negyven év értékeire, a szocializmus vívmányaira vonatkozik. A levélből joggal következtethető, hogy olvasónk mindig is kisjövedelmű volt, (a Kádár rendszerben is!), így azután az ország határain egyszer is aligha juthatott tovább. így nyilván nem láthatta, hogy arra, Nyugat felé ugyan nélkülözni voltak kénytelenek a szocializmust, de azért mégis épül ott is egy és más, gyár, üzem, gazdaság. Lehet azonban: ami ott van, az semmire sem bizonyíték. Talán mond viszont valamit a minapi rádiós jegyzet, amelynek magam sajnos csak a végét kaptam el. Nyilatkozott egy tudós ember, aki — nagy bátorságot véve —emlékeztetni próbálta a hallgatót. (Tévedésből is került be a Kossuth reggeli krónikájába!) Emlékeztetett arra, hogy dicsőséges felszabadulásunk előtt, tehát a negyvenes években hat európai ország a fejlődésben még mögöttünk volt. De olyanok, mint Görögország, Portugália, Spanyolország, Finnország (!). Az elmúlt negyven évben viszont nekünk sikerült alulmúlni azokat. Hogy is van ez tisztelt Mucsányi úr (elvtárs)? Épült itt persze, sok minden, az elmúlt negyven évben, hisz élt és dolgozott itt a nép, benne Ön is és — talán — mi is... Még jó, hogy csordogált az életünk! Bár — nem tudom, közben-közben, leginkább családi, baráti körben miként kerekedett a szó! A szocialista iskoláról, a kórházi ellátottságról, a munkaerkölcsről, az elvtársak érvényesüléséről és fizetéséről, és sok más egyébről. És, hogy hol voltunk mi? Valószínűleg ugyanazon a vonaton, amelyen On is utazott. Igaz, bevallom, nem robbantgattuk a síneket Éltünk és együtt utaztunk a — fapadoson. Két év alatt, valóban, a személyből nem lett gyorsvonat. De ki ígérte ezt? Ha Önnek megvan, küldje már el nekem azt a programot. Viszont valami más van, valami új. Szerényebben: megvan az esély, megadatott, hogy az életünk más, emberibb legyen. Ha ebben hinni mocskolódás, akkor Ön a levelére minden bizonnyal nem is várt választ senkitől. Tisztelettel: (Deregán Gábor)
