Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09 / 7. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. JANUÁR 9., SZOMBAT 9 A nagytarcsai evangélikus gyülekezet Őrzik a hagyományaikat, fogékonyak az új iránt Szerencsésnek mondhatom magamat — szögezi le mindjárt beszélgetésünk elején a nagytarcsai evangélikus lelkész, Gáncs Péter —, mert olyan gyülekezetben szolgálhatok, ahol kimondottan jól ötvöződik a hagyomány és az új iránti fogékonyság, a nyitottság. A csaknem ezer helybéli nagytarcsai hívó' figyelemreméltó természetességgel hordja a klasszikus népviseletet, szigorúan őrzi a sajátos temetkezési szokásokat, ugyanakkor kedvezően fogadta már az 1960-as évek közepén is az akkor még újdonságnak számító gitáros miséket... Nagytarcsán mintegy 2500 ember él. Ebből, az anyakönyvek tanulsága szerint csaknem ezer evangélikus vallású. Tulajdonképpen ez a meghatározó vallás, illetve a legnagyobb szervezett közösség is a faluban: a katolikusok, a reformátusok csak kis létszámú gyülekezeteket alkotnak. Hasonlóan kedvező a templomba járók aránya is Nagytarcsán. Egy-egy vasárnapi istentiszteleten 250 ember vesz részt, s a gyermekek is nagyszámban — csaknem nyolcvanan — jelennek meg a patinás templomban. — Az egyik legnagyobb vonzerő — mondja a lelkész — az ének, a zene sze- retete. — Fogékonyságukat kihasználva ma már három énekkarunk van. Mintegy generációkra bontva énekelnék kórusokban a gyerekek, az ifjak és az idősek. A középsőkkel már Németországban, Svédországban is vendégeskedtünk. A nagytarcsai gyülekezet „híres” az iskolai hitoktatás magas színvonaláról. Akkor is foglalkoztak itt a gyerekekkel, amikor hivatalosan még nem nézték jó szemmel ezt. Azokról az évekről amúgy sem szívesen beszél a lelkész. Elég csak körülnézni a faluban — mondja —, s szinte minden tárgy arról szól, miként tiltották az egyház működését, vagy miként tették lehetetlenné, megfélemlítetté a papok mindennapjait az elmúlt évtizedekben. A templomon lévő emléktábla, amely a falu evangélikus gyülekezetének megala- kítóját Sztehlo Gábort idézi, például csak az utóbbi években foglalhatta el méltó helyét. Addig ugyanis „csak" a lelkészi hivatal falára tehették fel az egykori népfőiskola alapító, s a II. világháború idején zsidó gyerekeket mentő neves tisz- teletes emléktábláját! — Még visszagondolni is rémes azokra az évekre, amikor haragban, „egymásra fújva” éltünk tőszomszédságban a katonai lakóteleppel. Szinte két Nagytarcsa létezett a faluban: az egyik az evangélikus, a hagyományőrző helybelieké, a másik a betelepült honvédségé. Aztán "ez a láthatatlan vasfüggöny, mesterséges elválasztóvonal eloszlott, s egyszeriben újra egyesült Nagytarcsa! S mit ad Isten, ma már olyan harmóniában élünk és munkálkodunk egymás mellett, s egymással, amiről annakidején még csak álmodni sem mertünk volna. Tavaly például a 29 megkeresztelt gyermek közül csupán II volt „bennszülött" ; a többség tehát a katonai telep új lakója! A nagytarcsai gyülekezet arról is híres, hogy sokoldalú, sokféle tevékenységet végez. Az ének- és zenekarok mellett, a hitoktatáson kívül élő gyülekezeti élet folyik a faluban. Ennek az az 1950-ben (nem tévedés a dátum) épített ház ad otthont, amely — a legújabb kori bővítésekkel — egyidejűleg szolgálhat szeretetvendégség céljára, a kicsinyek helyi két hittanórájának változatosabbá tételére, az iskolások délutáni sportfoglalkozásaira, a nagyobbak vasárnapi imaóráira. — Ez amolyan gyülekezeti komplexum — jellemzi röviden a látottakat a lelkész —, ahol egyszerre tudunk foglalkozni szinte valamennyi korosztállyal. Természetesen ezt a sokféle munkát Gáncs Péter nem győzi egyedül. Feleségén kívül még három közvetlen munkatárs segíti őt a mindennapi tevékenységében. Ugyancsak négyen végzik az iskolai hitoktatást; az idei tanévtől működő evangélikus óvodában is olyan nevelők foglalkoznak a legkisebbekkel, akik szintén • elvégeztek valamilyen hitoktatói tanfolyamot. Gáncs Péter csaknem tizenöt gyülekezeti tagra mindig, minden körülmények között számíthat. Ezért is merte ettől az évtől elvállalni a Norvég Egyházi Misszió magyar nyelvű „Bibliaolvasó vezérfonal” című rádióadásait. Ez a rövidhullámon terjedő Ige-magyarázat immár harminc éve hallható, ám mindezidáig csak külföldön élő magyarok vehettek részt a szerkesztésben. 1993-tól megtört a jég, s Gáncs Péter hangja közvetíti az evangéliumi programokat a Kárpát-medencében élő honfitársainknak is. Maliár Éva (Hancsovszki János felvétele) HITV ÁLLOK Szabó Imre emlékezete Szabó Imre Somorján született református lelkészcsaládban, 1891. április 10-én. A teológiát Pápán végezte. Teológustársai között ott van Bereczky Albert és Tildy Zoltán is. Egy helyről indultak el mindhárman, s mégis milyen különböző utakat futnak be... Lelki-szellemi fejlődésére óriási hatást gyakorolt a „magyar belmisszió atyja”, Szabó Aladár. Bázeli tanulmányai után rövidesen a főváros egyik legnagyobb gyülekezete hívta meg lelkészének. A Fasori gyülekezet lelkipásztori tisztébe Ravasz László iktatta be 1923-ban. Csikesz Sándorral együtt 1927-ben megszervezte az Országos Református Presbiteri Szövetséget. A Budapesti Református •Egyházmegye létrehozása elsőrenden az ő nevéhez fűződik. Az egyházmegye első esperesének 1932. januárjában Szabó Imrét választották meg. Energikus szervezőmunkával gyülekezeteket hoz létre, templomokat építtet, egyesületeket alapít, megszervezi a sajtómunkát, prédikálóállomásokat állít fel. Az ő műve a Baár Ma- das leánygimnázium és a Lónyai utcai fiúgimnázium felépítése a modem intemátussal együtt. Nagygyűléseket szervez, előadásokat tart. Létrehozza a budapesti börtön- és kórházmissziót, az egyházmegyei sajtóalapot. S közben széleskörű irodalmi-teológiai tevékenységet fejt ki. Könyvei országosan ismertté teszik. Roppant gazdag sajtószervezői, szerkesztői tevékenységére itt nincs mód kitérnünk. Mindenesetre felismerte a sajtóban rejlő óriási lehetőségeket, azt a református egyház, az igehirdetés szolgálatába állította. Utolsó, 1951. október 5-i esperesi jelentésében maga foglalja össze az eredményeket. Az egyházmegye rövid fennállása óta 21 egyházközség, 10 prédikálóállomás jött létre 17 templommal és 24 lelkipásztorral. Munkálkodása idején az egyházmegye területén 12 szeretetotthon létesült. Megnyílt a Julianna-iskola, illetve a Márta-otthon. Megszerveződött a vallásoktatás, 1942-ben már 136 vallásoktató lelkész volt a fővárosban. Ő hirdette meg a „Százezer Ezüstkoronát” elnevezésű adakozási akciót az Emlékezet temploma felépítésére. Létrehozta a Pozsonyi úti tanoncotthont, majd 1941 őszén az Egyház- megyei Nőszövetséget. 1946-ban egyházmegyei szociális központot hoz létre. Az egyházmegye épületei, s a parókia számos menekültnek, köztük igen sok zsidónak adtak otthont s menedéket a nehéz időkben. A politikai foglyok között végzett lelkigondozói munkáját 1945 őszén kezdte meg. A budapesti Államügyészség 1947. augusztus 6-án vonta meg tőle a börtönök látogatásának jogát. Ravasz László 1948. évi lemondatása után Szabó Imre a püspöki szék egyik várományosa Makkai Sándorral és Mura- közy Gyulával együtt. Rákosi Mátyás azonban minden erejével Bereczky Albertet támogatta. Szabó Imre többek között azzal hárítja el magától ezt a megtiszteltetést, hogy „Ravasz életében annak székébe nem ül...” (Folytatása jövő szombaton) Pápai Szabó György A katolikus egyház vasárnap (január 10-én) emlékezik meg Jézus jordáni megkeresztelke- déséről. amivel lezárul a karácsonyi ünnepkör. Ez az ünnepkör a három nagy megnyilvánulás ünnepe. Az Atya elküldi Fiát, a második Isteni személyt az emberek közé, szeretetének kézzelfogható jeleként a mi megváltásunkra. Megjelenik közöttünk a láthatatlan élő Isten. A betlehemi pásztoroknak angyalok hozzák meg a nagyszerű hírt a csendes éjszakában, és a pásztorok elbeszélték a környéken amit hallottak és láttak. Ezután a csillag vezetésével bölcsek jöttek napkeletről és keresték az újszülött királyt. Lázba jött egész Je/z „Ot hallgassátok! yy ruzsálem. Bár ismerték a jövendöléseket, például Mike- ás, Bálám jövendöléseit, mégsem indultak el a megkeresésére. Csak a bölcsek indultak el, és a „jel” követésével megtalálták a Gyermeket anyjával, Máriával. Ismerjük Heródes hatalmi féltékenységét és bosszúját a gyermekgyilkossággal kapcsolatban. Ezután már a zsidók nem tartották tanácsosnak, hogy ezekről az eseményekről beszéljenek, foglalkozzanak velük. Majdnem 30 év telik el, amit egy emberöltőnek is neveznek. Tudjuk nagyon jól, hogy mit jelent az, amikor valamiről nem ajánlatos, vagy nem lehet beszélni. A gonosz egyik eszköze az elhallgatás, vagy elhallgattatás. Jézus nyilvános működése kezdetén ezért kellett a harmadik kinyilvánítás az emberek számára arról, hogy ez a názáreti Jézus az Isten Fia, a Megváltó. A jordáni kereszteléskor hangzik el az üzenet: „Ez (O) az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, Őt hallgassátok!” A jelek és keresztelő János tanúságtételére egy páran Jézus nyomába szegődtek és vele is maradtak. Nem csak a zsidó nép számára volt fontos, hogy az Istentől jött jelekben felismerje az elküldött Messiást, az Isten Fiát, Jézus Krisztust. Isten a mi életünkben is ad jeleket. Hív minket is, mint minden embert, Jézus Krisztushoz. Minden embernek ad legalább egyszer — de biztos, hogy sokaknak többször is — hívó jeleket (itt ezek felsorolása szinte lehetetlen és szükségtelen) a Jézussal való találkozásra és az Ő követésére. Nekünk észre kell venni ezeket a jeleket, nem szabad ezek mellett közömbösen, félelemből vagy kényelemszeretetből tovább menni. Figyeljünk ezekre a jelekre, vegyük észre azokat, és induljunk el Jézus felé, hogy találkozzunk Vele, és engedjük, hogy Ő boldoggá tegyen minket. Juhász László plébános Szob
