Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-07 / 288. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1092. DECEMBER 7., HÉTFŐ Egy kézikönyv ismét forrásértékű A jászkunok története Az iskolamúzeum a város része Bár még csak két esztendeje alakult a váci siketek intézetének „házi” múzeuma, az máris a város kulturális életének szerves részévé vált. A jövő pedig még ennél is többet sejtet- ígér: a pótolhatatlan történelmi ereklyék, az egykori (190 éves intézetről van szó) alapítólevelek, a korabeli igazgatók portréi, a múltból megőrzött szemléltető eszközök, iskolai felszerelések nemcsak az adott intézmény előéletébe engednek bepillantást, de Vác helytörténetének is szerves részét képezik. Ugyanez vonatkozik az egykori kápolnára is, mely jelenleg — s a tervek szerint a későbbiekben sem változik meg az épület használatának módja — otthont ad a kis múzeumnak. Sajnos, s ez épp a fentiek miatt nemcsak az inEurópa-filmhét a Művész moziban Az Európa filmhétnek a budapesti Művész mozi ad otthont december 4-től 12-ig. A Budapest Film és a Magyar Lettre Internationale közös rendezvényeként tartandó rangos filmszemlét Bille August—Ingmar Bergman: Legjobb szándékok című alkotásával nyitják meg. A kilenc napon át tartó szemlén összesen 13 díjnyertes filmalkotást láthat a közönség. Így például James Ivory: Szellem a házban című művét, amely Cannes-ban idén a fesztivál 45. évfordulójára alapított külön- díjban részesült; Gianni Amelio: A gyerektolvaj című filmjét, amely ez évben ugyancsak a cannes-i fesztiválon a zsűri nagydíját érdemelte ki. Ez a film az Európa-díj jelöltje is. Ugyancsak Európa-díjra jelölt Todorovszkij: Szerelem című alkotása, valamint Terence Davies: A hosszú nap vége című filmje. A fesztivál nyilvános záró díszelőadásán Lucian Pintilie: A tölgy című filmjét vetítik. Magyar táj — Japánban Munkácsy Mihály festményével illusztrált méltatást közöl a Japan Times című lap tegnapi számában a Szépművészeti Múzeum Vásznaiból összeállított kiállításról. A magyar kulturális fesztivál eseményeként rendezték meg a Szépművészeti Múzeum és a Galéria 101 festményéből álló tájképkiállítást, a legnagyobbat az eddigi külföldi bemutatókból. „A felfedezés örömével szolgálnak a tájképek a rákényszerített elszigeteltségből csak nemrégiben szabadult Magyar- országról” — írja Simqcu Jiocsi, a lap művészeti szerkesztője. Kellőképp sokoldalú volt a válogatás, hogy el lehessen érni a célt, bemutatni az európai tájkép- festészet évszázados fejlődését, érzékeltetni, hogy a helyi témáikat feldolgozó, magyar festmények menynyire belesimulnak az ola.sz, holland, francia és német művészok által képviselt szélesebb európai vonalba — olvasható a cikkben. Munkácsy, Markó Károly, Ligeti Antal és Telepy Károly képei is bekerültek a válogatásba, amely stílusbeli változatossága ellenére cseppet sem eklektikus, a művészeti szakértők érzékenységéről tanúskodik. ,;A magyar tájképek különlegesek, mozgalmasak, tükrözik a magyaroknak, a valamikori pásztornépnek föld iránti vonzalmát, táj iránti szeretetét” — idézi a lap Mojzer Miklóst, a Szépművészeti Múzeum igazgatóját és Barkóczy Istvánt, a múzeum egyik kurátorát. tézet gondja-baja, de hasonlóan fáj a városnak, a magyar oktatástörténetnek, hogy az épület restaurálásához, az egykori freskók korhű előcsalogatásához belátható időn belül nem lesz pénz. Addig is tovább gyűjtik a jövő számára a ma értékeit a pedagógusok, hiszen a hallással és beszéddel küszködő — vagy ezeket a képességeket egyáltalán nélkülöző — kicsinyek kiemelkedő teljesítményekre képesek más készség- tárgyakban. Így a diákok rajzai, kézimunkái stb. egy- egy megnyert pályázat után hevonulnak a vitrinek alá, hogy „összeköltözve” az egykori dokumentumokkal, történelmi ereklyékkel, néhány év múlva maguk is a múlt tanúi, részesei legyenek. — maliár — Képeinken az egykori kápolna — ma iskolamúzeum. Ereklye az iskolaalapító I. Ferenc császár biisztjável (Ilancsovszki János felvételei) Az utókor értelmezésében nőnek meg vagy értéktelenednek el a történelmi munkák. Abban a viszonyulásban, amely a múltunkat igazabbá és áttekinthetőbbé — tehát sajátunkká teszi. Érthetőbbé az idők igazságtalanságait, megfoghatóbbá a különböző szemléletek ködében elhomályosuló — de végtére a minket meghatározó tetteket még akkor is, ha azokat egy más szemlélet ellenünk fordítja, vagy fordíthatja. Orbán Balázs eszmefuttatása — az előbb jelzett — illik azokra a reprintkiad- ványokra is, amelyeket egy - egy társaság, avagy alapítvány nehéz pénzeken és rengeteg utánajárással tesz asztalunkra azzal a céllal, hogy önmagunkat jobban megismerjük, hogy a szőkébb szülőföld megkaphassa méltóbb rangját. A Jászok Egyesülete, valamint a Jászságért Alapítvány — az Akadémiai Kiadó gondozásában, Selmeczi László szakavatott utószavával — nemrég jelentette meg Gyárfás István nagylélegzetű történelmi munkáját, A jászkunok története című négykötetes művet. A jászberényi bemutatót követően tegnap délután — egyesületi tagok és a sajtó jelenlétében — Budapesten is bemutatták a kézikönyvet. Dr. Fodor István, a megyeházán megtartott sajtóbemutatón hangsúlyozta, lehet vitatni Gyárfás István történelemszemléletét (mestere és szellemi elődje a romantikát igencsak előnybe helyező Horváth István volt), de azt a megállapítást nem, hogy a forrás- értékű kiadványok ismételt megjelentetése nem csupán egy-egy népcsoport ügye, hanem nemzeti érdek. Amiként a jászok, illetve kunok eredetét és a magyarságba való beolvadásánál? a folyamatát kutató Gyárfáskönyv kapcsán is elmondhatjuk. A négykötetes kézikönyv (eredetileg 1870 és 1885 között jelentek meg az egyes kötetek) egyetlen „csomagban” látott napvilágot. A kiadvány értékét — egyébként 3600 Ft-ért megvásárolható — többek között az is emeli, hogy olyan forrás- kiadványokra utal és tartalmaz, amelyeket az első és a második világégés már megsemmisített — közli azokat a „becses okleveleket, melyek a jászkun hármaskerület nevezetes vasládájával együtt” elpusztultak. A Dömsödön született történész nagy művének az újrakiadása szép alkalom — és ez nem elhanyagolandó — a jász és kun öntudatot őrzők, a szűkebb haza dolgai iránt érzékenyebbek számára, hogy ismét szembesüljenek önmagukkal ... önmagunkkal ebben a zavaros, új Európában. (bágyoni) Erd-Ofalutól a színek birodalmáig Szepes Gyula művészetének forrásvidékén A felnevelő és megtartó táj az alkotóművészek életében igen-igen fontos szerepet töltött és tölt be — bevallatlanul is. A piktúrá- ban különösen. A magyar képírást tanulmányozóknak nem kell nagyon messzire nyúlniuk példáért, ha a tájíestészet kerül szóba. Egész generációkat ihletett meg a színekben és formákban rendkívül gazdag nagybányai táj; a „nagybányai iskola” a maga idejében teremtő erővel sugárzott át Gödöllő és Szentendre képzőművészeire. De hogy a TÁJ inspirativ erejénél maradjunk, elég, ha például a Egyetemi Könyvtár * Újra megnyílt az olvasóterem A budapesti egyetemi Könyvtár nagy olvasóterme december 3-tól ismét az olvasóközönség rendelkezésére áll. A műemléket másfél esztendővel ezelőtt zárták be teljes felújítása miatt. A munkák során eredeti állapotban állították helyre és restaurálták Lotz Károly freskóit, illetve Than Mór sgrafittóit, közöttük I. Ferenc Józsefről készített festményét az olvasóterem falán. Üjjárendezték és felfrissítették a könyvtár ké zikönyvállományát is Dunakanyar (Szentendre, Nagymaros és Zebegény), vagy az Érd környéki dom- bok-halmok avagy a Szi- getség homokbuckáinak meghatározó festői ihletforrássá való válását említjük. Persze akaratlanul felötlenek a nevek is, akik „beemelték” művészettörténetünkbe azt a vidéket, tájat: eszünkbe jutnak a Ferenczyek, aztán Iványi- Grünwald, Barcsay, Szö- nyi; majd Kocsis László, aki a szigetszentmiklósi Duna-part bűvöletében élt és dolgozott, és nem utolsósorban Szepes Gyula, az érdi dombvidék immáron klasszikussá vált festő- nagysága. Ki volt Szepes Gyula? — kérdezzük, s joggal, hiszen nevét, apolitikus munkásságát nem volt ildomos felemlíteni hosszú időn keresztül. Polgári életvitele, vagabundus, már-már a Szajna-parti clochardok- ra emlékeztető világa nem érdekelte a hivatalos műítészek nagy rétegét. Losonci Miklós műkritikus jegyzi meg kismonográfiájában: „A lényeget tekintve Szepes Gyula nem clochard, de megőrizte szellemi függetlenségét, nem törődött hírrel, vagyonnal. Festő volt minden helyzetben, minden állapotban . .. Gazdag maradt vállalt és igényelt szegénységében is, mint nagy elődéi, Berda József és Tersánszky Józsi Jenő.” Itt, Érd-Öfaluban született 1902-bén, s leszámítva a fővárosi, majd olaszországi és néhány éves párizsi tartózkodását, mindvégig itt élt és dolgozott. Érd volt az ifjúsága — írják róla, Érd maradt az állandóságában is változó művészete meghatározó eleme: szülőföldjének virágzó őszibarackos hegyoldalai gyakorta viszontláthatok (tobzódnak a -színárnyalatok a „Virágzó őszibarack- fák” címet viselő olajfestményén, a kép hátterében maga a falu húzódik), olykor több vásznán tűnik fel ugyanaz a falurész, a megannyiszor megfigyelt utcái?, s mégis más színtónusban (lásd „öreg viskók”); kedvelt helye volt a Duna-part, a római híd maradványaitól a Duna- ágig terjedő tájképek egész során át nyomon követhető („Halászcsónakok a Duna partján” — olaj, „Ősi Duna-part” — olaj, „Érd: Molnár hegy” — olaj), hogy művészete egy újabb szakaszában a tájképeken megjelenjen a tájat befolyásoló ember Is, vagy úgy, hogy képileg is ott van, vagy olyképpen, hogy a vásznon szereplő tárgyak, élőlények emberi tulajdonságokat kapnak. Egyik festményén gyökerekig vetkőző fát látni, melyet „alsó szél fúj”. Az „alsó szél” érdi fogalom, jegyzi meg egyik méltató- ja, melyet a festőművész arra használ fel, hogy ..a színes borzolásban a gyökerek drámáját” jelenítse meg... az erőfeszítést a megmaradásért. Szepes Gyula számára a „megmaradást” a művészet, az érdi tájból táplálkozó tájfestészet jelentette, miként sok más társának is. Akkor is a hazai tájat érezzük a munkáin, amikor a Szajna hídját mintázza meg, vagy a római épületek, történelmet idéző helyek színhatásában gyönyörködhetünk képeinek köszönhetően. Szepes Gyula művészete révén végre mi is találkozhattunk „a. boldogsággal” — a művészet adta örömmel, amit hosszú élete során a festő végtére nem önmagáért rejtegetett. Napokkal ezelőtt távozott az élők sorából, temetésére holnap, december 8-án kerül sor. . Szegényebbek lettünk egy érdi polgárral, de gazdagodtunk egy európai rangú magyar festőművész hagyatékával. Císak tudnánk jól sáfárkodni vele. Bágyoni Szabó István
