Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-01 / 283. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. DECEMBER 1., KEDD Negyvenéves Szigetszent mär ton fiivószenekara Ápolják a nemzetiségi kultúrát Aszódiak az aszódiaknak Színpadon a szomszédom — Ma már nem elég, hogy csak táncoljunk, énekel­jünk és zenéljünk, meg kell magunkat szervezni, hogy az érdekeinket érvé­nyesíthessük. És erre a rendszerváltás óta megvan minden feltétel — jelentet­te ki Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Szövetségének ügyvezető elnöke szombaton, azon az ünnepségen, amelyet a szi- getszentmártoni Német Nemzetiségi Fúvószenekar megalakulásának 40. év­fordulója alkalmából ren­deztek. A művelődési házban tartott igényes és színvo­nalasan megszervezett ün­nepi műsor előtt Hambuch Géza németül és magyarul elmondott köszöntő szavai­ban . kitért a szigetszent- mártoni német nyelvokta­tás helyzetére. Kifejtette, hogy a heti három-négy óra nem elégséges arra. hogy a német nemzetiségű gyerekek megtanulják a nyelvet. Ezért javasolta, hogy növeljék az iskolá­ban a német nyelvórák számát, és esetleg vezessék be a kétnyelvű oktatást. Arra biztatta a mártoni németeket, alakítsák meg egyesületüket, amely ez­után képviseltetheti ma­gát a Magyarországi Né­metek Szövetségében, ahol sok minden eldől, többek között a pénzfelosztás is. Gratulált a szentmárton- kátaiaknak a német kultú­ra ápolásáért, hiszen ke­vés olyan község van az országban, amely három csoporttal büszkélkedhet: zenekarral, énekarral. tánc­csoporttal. Ezután a néme­tek ügyvezető elnöke okle­velet és prémiumot adott át a zenekar tagjainak. A ma huszonhat ember­ből álló szigetszentmárto- ni zenekar 1952-ben ala­kult. Az iskola akkori igaz­gatója, Ray Rudolf, lelkes igyekezettel indította útra az akkor még tizenkét fős kis csapatot, ö ma már nem él, de nagy szeretet­tel őrzik emlékét ma. is a zenekar tagjai, akik az ün­nepség előtt koszorút he­lyeztek el a sírjára. Az ő fia a művelődést ház mai igazgatója — szin­tén Ray Rudolfnak hívják és tagja a zenekarnak —, aki ünnepi köszöntőjében elmondta, ha élne az édes­apja, nagyon büszke lenne erre a zenekarra. Köztük Brünner Albert kürtmű­vészre és Petz Pál trom­bitaművészre, akik ma az Állami Hangversenyzene­kar tagjai, Hornmer Lajos­ra, az Állami Operaház ze­nekari tagjára, Tarsoly Be­reitere, aki a Belügyminisz­térium zenekarában lát­szik, Reiner Józsefre, a Ráckevei Zeneiskola taná­rára, és nem utolsósorban a mártoni zenekar szak­mai vezetőjére és .karmes­terére, Szíjjártó Gyulára, aki szintén a Belügymi­nisztérium zenekarának tagja. A 40. születésnapját ün­neplő szigetszentmártoni Német Nemzetiségi Fúvós­zenekar egykori és mai tag­jai a jeles évforduló alkal­mából munkásságuk elis­meréseként oklevelet ve­hettek át. Majd az ünnepi műsor következett, amely­re két hónapon keresztül A HELIKON KIADÓ Shakespeare William Shakespeare ösz- szes művét egy kötetben jelentette meg a Helikon Kiadó. A könyvműheiy Franco Zeffirelli és Wil­liam Barclay közös mun­káját, a Názáreti Jézust, valamint két német szerző, Ludwig Schubert és Rol) Seelmann-Eddbert köny­vét, az Európa királyi há­zait is közreadta. A díszes, nagy alakú estétől reggelig készültek az ünnepeltek. Nemcsak a zenészek, de a tánccsoport és a vegyeskórus tagjai is, akik ezen a szép estén iga­zán kitettek magukért. De fellépett a régi iskolazene­kar egyik büszkesége, Brün­ner Albert is, aki egy Mo- zart-kürtversenyt adott elő. Petz Pál trombitajátéká­val hódította meg a közön1 séget. Nagy sikert aratott klarinétjátékával Tarsoly Ferenc, valamint a harso­nás Reiner József, aki az utánpótlást nevéli. Három gitáros kislány többször el­kápráztatta tehetségével, szép hangjával a közönsé­get, De a legnagyobb .siker talán a' zenészek gyerekei - nek fellépését kísértea.ti­zennégy zenészcsemete énekkel és hangszeres já­tékkal ' köszöntötte szüleit. Az ünnepi műsor fináléja a -zenekar vezetőjének, Szij- jártó Gyulának trombita­szólója volt, aki az II Si- lenciót adta elő. Schreiner Mihály polgár­mester az egész falu ne­vében köszönte meg a szép estét, és ígérte, hogy áz ön- kormányzat továbbra is biztosítja a zenekar fenn­maradásához szükséges feltételeket. Halász Csilla ÚJDONSÁGAI egy kötetben Shakespeare-összes — a hatvanas évek közepe óta egyébként nem jelent meg hasonló kiadás — új for­dításokat is tartalmaz. Az Európa királyi házait be­mutató könyv a családok történetén kívül bepillan­tást enged az uralkodók, trónörökösök mindennap­jaiba is. A Názáreti Jézus Zeffirelli híres filmjének könyvváltozata. Két éve nyerte vissza városi rangját a Galga mente központja, Aszód. Az azóta eltelt rövid idő alatt napról napra csinoso- dott a hatezer-néhányszáz lelkes település főutcája. Régi épületek homlokzatait újították fel, parkolókat alakítottak ki, padokat, he­lyeztek el, virágokat ültet­tek a Kossuth Lajos utcá­ban. Aszód kulturális élete is folyamatosan színesedik. A hét végén második alka­lommal rendezte meg a Vécsey Károly Helyőrségi Klub és a városi művelő­dési ház az Aszódiak az aszódiaknak elnevezésű kulturális i emutatót vala­mennyi korosztály közre­működésével. A helyőrségi klub emeleti színházterme zsúfolásig megtelt nézőkkel, égy ideig be -sem tudtam jutni, ezért először dr. Asztalos István­nal, a Petőfi-múzeum igaz­gatójával, a megyei köz­gyűlés tanácsnokával be­szélgettem. — Nagy örömmel nyitot­tam meg az előadók bemu­tatkozása előtt az alkotók képzőművészeti kiállítását —mondta.—, mert az arról tanúskodik, hogy a város­ban sokan, fiatalok, idősek egyaránt a legnemesebb ér­telemben vett hobbi szin­ten szívesen foglalkoznak hímzéssel, szövéssel, gyé­kényfonással, fazekasság­gal, fafaragással. Néhányan már-már művészi szinten továbbítják a település ha­gyományait. Közben a színházterem­ben énekeltek, táncoltak, játszottak a szereplők, s gyakran hallatszott ki az elismerő taps. A közönség jókedvű volt, és nemcsak azért, mert nem kellett be­lépődíjat fizetni, hanem azért is, mert azokat lát­ták a színpadon, akikkel mindennap találkozhatnak az utcán. A művészetet is anyanyelvemen kell beszélnem Kamaszkorom nagy neve­lő iskolája a háború volt. Budapesten éltem meg egy menekült gyermekotthon­ban szóban el nem mond­ható borzalmait. Belém rögződtek a szörnyűséges látványok, a rettegés, a fé­lelem. Talán ez későbbi szobraim katartikus vonu­latának alapélménye? Ha­zatérve otthon is rossz ví­Kós Károly-emlékmű(terv) lúg fogadott. Újból kisebb­ségbe zuhantunk, s meg­szálló uraink nem értelmez­ték emberi módon az ál­taluk elvállalt kisebbségek jogait. Ilyen körülmények között élve, már főiskolás koromban megfogalmaz­tam, hogy én elkötelezem magam ennek a nehéz sors- nak, életnek, s ha Erdély­ben magyarnak születtem, a művészetet is anvanyé!- vemen kell beszélnem, mű­vészetet magvart. de egye­temesen emberit kell te­remtenem. Olyan művésze­tet, mely a hagyományok­ban gyökerezik, felmutatja népemnek múltját, jelenét, sorsát. élethalálharcát, szörnyű veszteségeit, sok. t bukását és csodálatos pilla­natait, de a bukáson is túl­mutató hitét az életben, a' megmaradásban, az ember, az emberi szellem elpusztít- hatatlanságában. Mert ha már lettünk, élnünk kell, az élethez, nyelvünk, kultú­ránk, gyökereink őrzéséhez jogunk van, mint minden más népnek a világon. Társtalanul, egyedül állunk itt a Kárpát-medencében, de a népek nagy családjá­hoz mi is hozzátartozunk. (Részlet Szsrvátiusz Ti­bor „Önvallomás”-ából; Hi­tei, 1992. novemberi szám.) Szerváliusz Tibor: Szárazajta (Móser Zoltán felvételei) — A gyermeknap és az augusztusi aszódi fesztivál után ez a nap a harmadik sikerélményem az idén — mesélte boldogan Vörös László, a helyőrségi klub igazgatója, míg a közön­ség szavazatait számolták. — Úgy tűnik, hamarosan kicsi lesz ez a ház a falu­nak, helyesebben: fiatal vá­rosunknak. Mindenkit vár­tunk műsorunkban szere­pelni, aki Aszódon él, tanul vagy dolgozik. így léptek fel például a gimnázium kollégistái, illetve a helyőr­ség honvédéi is. Az aszódi nyugdíjasklub fonóját vagy ötven ikladi vendég is megnézte. Kirobbanó sikert arattak! Balogh Jánosné Vöröskereszt-titkár ötlete volt, hogy beöltözzenek népviseletbe. s előadják műsorukat. Több alkalom­mal próbáltak a színpadun­kon, ám semmit sem fo­gadtak meg a tanácsaimból. Rengeteg volt a produkció­jukban a rögtönzés, de azt hiszem, így lett jó igazán. ; Hasonló örömmel szólí­totta a közönségdíjasokat — „hivatásos zsűri” nem volt — Pardi Lászlóné, a művelődési ház igazgatója az eredményhirdetéshez. Az előadók között a leg­több szavazatot Tóth Attila diszkótáncos kapta, máso­dik lett az aszódi karate­csoport harmadik a vers­mondással, sanzonéneklés­sel szereplő Deákné Fodor Éva. A . legjobb alkotó, Mudris Lászlóné hímzése­ket készített: a második, Z semberovszkyné Molnár ■Márta kerámiáival tűnt ki, Sípos Zoltánná szőtteseivel lett a harmadik. A legfia­talabb résztvevő díját a nyolcéves Leitli Norbert, a legidősebbét Gergely Mi­hály nyerte. A legsokolda­lúbb résztvevő a hatvan­kettedik évét taposó Hu­száráé Zsemberovszky Er-, zsébet volt. A szerény díjakat Bagyin József polgármester adta át. Az est közös énekléssel fejeződött be, amellyel Vass Lajos karnagy emlékének adóztak. Balázs Gusztáv HANG-SZÓRÓ Fűben-fában orvosság? Ősi tudás veszett az el­múlt évtizedekben csaknem feledésbe. A füvesasszo­nyok, a vajákosök tapasz­talásait a technikai vívmá­nyokra építő orvoslás el­söpörte. Pedig a hajnaltól napestig az illatos növé­nyek közelében szorgosko- dók jól ismerték a „fűben- fában orvosság” teljes ábé­céjét. Az elmúlt esztendőkben az emberibb élet, az embe­ribb gyógyítás óhaja gyor­sította fel a természetes módszerek újjáéledését. Nem véletlen, hogy a haj- dúszoboszlói III. magyar- országi természetgyógyá­szati szimpóziumon is fel- korbácsolódtak az indula­tok. A különböző nézeteket a rádióhallgatók is nvomon követhették a Napközben adásában. Nem véletlen, hogy a rádiós szerkesztők a párbeszédjélleget emel­ték ki. Litauszki Tibor a konferencia megnyitóján — a rendező alapítvány, az Alapítvány a Mindennapi Kultúráért titkáraként — ígérte, hogy tudatosan fel­vállalják: a vita hevében minél többen ismerkedje- nék meg a természetes élet­vitel betegségmegelőző ere­jével. Az. adás azt is felvállal­ta, hogy a legújabb termé­szetes alapú szerekről is tu­dósítson. Tudván azt, hogy mindez reklámként hat, ám mégis közhasznú, tehát fontos. E szemléletmód hat­ja át a Napközben vala­mennyi műsorát: a közér­dekűt. igenis ismerje meg az éterhullámon keresztül is a hallgató. A résztvevők kipróbálhatták, a rádió mellett ülők elképzelhet­ték például, hogy milyen szépek a pomáziak tiszta pamut népi kézi szőttesei. Mire használhatók a szent­endreiek, a dunakesziek, á törökbálintiak gyógynö­vény-készítményei, A kon­ferencián a galgahévíziek bemutatták próbálkozásu­kat a biogazdálkodás terü­letén, . Dr. Dorogi Imre, a Gö­döllői ATE tanszékvezetője pedig e gazdálkodási mód­szer jelen nehézségeit em­lítette. Hallhattuk, hogy a biogazdálkodást, mint tan­tárgyat, a gödöllői egyete­men az elkövetkező sze­meszteren vezetik be. A Napközben ezúttal is­mét olyan témát vállalt fel, amely mindannyiunkat érint. S a viták kereszttü­zében remélhetőleg egy­másra talál a beteg, az orvos és a természetgyó­gyász. Az alapítvány az el­következő esztendőkben is szeretné egy asztalhoz ül­tetni a jelen pillanatban még széthúzókat. A maj­dani világkiállításon pedig a téma vonzhatna a kül­földről érkezőket. KIRAKAT. Minthacsak a Napközben adására rí­melt volna a Kirakat va­sárnap délutáni összeállí­tása, „A gyógyító tű”. Ré­kai Gábor felelős szerkesz­tő hite átsugárzott a műso­ron. Szénást Éva riportala­nyai pedig megrázóan ecse­telték, milyen kiszolgálta­tott az ember! Hallhattunk a gyógyító tű, azaz az akupunktúra ered­ményeiről. Akadt példa a sikertelenségre is, amikor már ez a módszer sem ha­tott. Arról is szó volt az adásban, hogy az akupunk­túra divattá válásával meg­jelentek a sarlatánok, az ügyeskedők, a szélhámo­sok. A rádiósok nem győz­nek figyelmeztetni: jól vá­logassuk meg, kihez fordu­lunk 1 Megtudhattuk, hogy egy olasz felmérés szerint ma­napság negyvenmillióan veszik igénybe e szolgál­tatást. Közülük egy, az a Budakeszin élő asszony, akinek Pomázon csökken­tették fájdalmait, Milyen jó volt hallgatni felszaba­dult örömét: ismét emberi életet élhet. Erdősi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents