Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-04 / 286. szám
Az első magyar újságírólexikon Talpra áliSunk, megmaradunk! Századvég! Ki kicsoda? Tiszteletben tartva a személyiségi jogokat Magyarok a Délvidéken Bodrits István lexikonszerkesztő csendben, szorgalmasan, sziszifuszi munkával alkotta meg egyik, várhatóan nagy érdeklődésre számot tartó művét, az első magyar újságírólexikont. Munkájáról és a megjelenés előtt álló kötetről beszélgettünk. ■— ön néhány hónappal ezelőtt újságírókat és szerkesztőket levélben arra kért, hogy személyükre és munkásságukra vonatkozó adatokat küldjenek Sze'Ur szárára, a Babits Kiadó részére. Ezek az adatok bekerülnek a Révai Nagy Lexikon új sorozatának egyik kötetébe. Mi is ez az új sorozat? — A Századvég magyarsága címmel indítja a kiadó ezt a sorozatot. Itt egy olyan hazai életrajzi lexikonról van szó, amelyben helyet kannak mindazok, akik a magyarság kultúráját alkotó munkájukkal gyarapítják. — Az ismert és elismert alkotók edddig is bekerültek a lexikonokba. — Ebben a sorozatban a jelentős, és kevésbé jelentős alkotók is helyet kapnak, mégpedig a tényleges teljesítményük arányainak megfelelően. Könyvtárosok, levéltárosok, muzeológusok, könyvszerkesztők, könyvkiadók, művészek, orvosok, patikusok, tudósok és újságírók mellett még a mezőgazdák és a sportolók, illetve a botanikusok is. — Az újságírók kötetét ön szerkeszti. Ne vegye rossz néven, de az ilyen vállalkozások szerkesztői többnyire a fővárosban tevékenykednek. — A lexikonszerkesztők közül én vagyok az egyetlen. aki vidéken dolgozik. Ettől függetlenül, vagy ennek ellenére, meg vannak elégedve a munkámmal, s az eddigiek alapján nagyon jónak, sőt, a sorozat legjobbjának tartják az általam szerkesztett, előkészületben levő kötetet^ — Mióta gyűjti az anyagot? — Csaknem két éve. Nem csupán az újságokat Író embereket kerestük meg. Sajtószóvivőket, a Magyar Távirati Iroda munkatársait, tudósítókat, szerkesztőket, fotóriportereket, az úgynevezett elektronikus hírközlő szervek, a televízió, a rádió, ezen belül a Szabad Európa Rádió és a Vatikáni Rádió munkatársait is. A kérdőíveket elküldtük a Magyar Újságírók Országos Szövetsége hétezer, a Magyar Újságírók Közössége hatszáz, és a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége ötven tagjának. — Hányán szerepelnek ebben a kötetben? — Ezernégyszáz szócikket készítettem el. Ez átlagosan tizenhét sort jelent, ami például Bor Ambrus esetében kilencven. Fekete Gyula esetében hetvenhét sor. Tulajdonképpen Gulyás Pál módszerét követtük ... — ö a háború előtt indította el a Magyar írók élete és munkái című sorozatot, ami befejezetlen maradi. — Ügy van. Szinnyei József múlt századi, hatalmas művét folytatta. A Babits Kiadó vállalkozása ehhez a két jelentős életrajzi sorozathoz kapcsolódik. — Mi a Gulyás-féle módszer lényege? — Mindenekelőtt a tömörség és a tárgyilagosság, a közérthetőség, a felesleges szavak és kifejezések kiküszöbölése. Utalunk a névváltoztatásokra, az asz- szon.y- és a leánykori nevekre, és feltüntetjük a szülők nevét is. A foglalkozásra, beosztásra, iskolai végzettségre vonatkozó adatokat éppúgy közöljük, mint azokat, amelyek a tudományos fokozatra, a ta- nulmányutakra, a nem főállású megbízásokra, a kitüntetésekre és a díjakra vonatkoznak. A születési adatokat úgy adjuk meg, hogy 1950-ig a vármegye, azután pedig a megye szerinti névalak szerepel. Az elcsatolt területek helyneveinél az 1913-as helység- névtárt tekintettük mérvadónak. — Említette a Szabad Európa Rádiót és a Vatikáni Rádiót. Ez azt jelenti, hogy a sorozat, a határokon túli magyarokat is figyelembe veszi? — Olyannyira, hogy külön kötetet kapnak az elszakított területeken élő magyarok. Ez azt is jelenti, hogy a kiadó ebben az esetben felhagyott a nemzetközi anyagokat tartalmazó lexikonkiadás gyakorlatával, és kifejezetten nemzeti lexikont ad ki. — Miként ismertetik a lexikonban szereplők munkásságát? — A különféle kiadványokban megjelent írásokat a megjelenés időrendjének megfelelően, és a közléshelyek címének betűrendje szerint jelezzük. Megadjuk az írások címét, a megjelenés helyét és idejét. Riportok, jelentősebb cikkek, ill usztrációk, elő- és utószók, bevezetések is szerepelnek ott. ahol a szerzők ezt megadták. Az önálló kötetben megjelent műveket sorszámoztuk. Minden műnek utánanéztünk, és ha nem találtuk a könyvészetiben, akkor megkülönböztető jellel láttuk el. Egyébként, követtük a hazai könyvtári címleírási gyakorlatot. — A személyekkel kapcsolatban milyen adatok szerepelnek még? — Például a postacímek, a telefonszámok. Természetesen, ahol a megkeresettek nem adták meg ezeket, ott tiszteletben tartva a személyiségi jogokat, eltekintettünk az ilyen adatok közlésétől. — Mi lesz azokkal, akik nem válaszoltak és emiatt kimaradtak a kötetből? — Reméljük, hogy a megjelentetést követően ráébrednek arra, hogy mit veszítettek, ' és pótlólag megküldik a kért adatokat. Ugyanis a későbbiekben szeretnénk bővíteni, kiegészíteni ezt a művet. — ön , csak az újságírókötetet szerkeszti? — A főszerkesztő annyira meg volt elégedve a munkámmal, hogy felajánlotta, választhatok, melyik kötetet kívánom még szerkeszteni. Nagy örömmel választottam az orvosok és gyógyszerészek kötetét. Ok ugyanis jóval pontosabban adják meg az adataikat, mint például - a művészek. Ez várhatóan nagyban megkönnyíti a munkámat. — Mikor jelenik meg a kötet, és hol lehet rá előjegyezni? — A tervek szerint az új év elején. A Babits Kiadó már felveszi az előjegyzéseket. Címünk: 7100 Szekszárd, Bajcsy-Zsilinsz- ky utca 7. Bánó Attila Kétszer elveszített földrész. Érzelmi hontalanság. Kétszer ismétlődő árvaság: Trianon és Trianon ismétlése, Párizs. Magyarellan.es- ség, identitászavar, ma- gyarságfogyás. „Húsz esztendő alatt nyolcvanezerrel lettünk kevesebben: kijáratták velünk az asszimiláció magasiskoláját'’ — jelenti ki Dudás Károly író Domonkos László most megjelenő, Magyarok a Délvidéken című kötetében. A délvidéki magyarok sorsáról szóló megrendítő mű a Zrínyi Kiadó gondozásában látott napvilágot. Ez alkalomból beszélgetünk a szerzővel. E MisanSant reflexei? — ön a XIX. század végétől nyomon követhető magyar ellenes összdélszláv programról ír most megjelenő kötetében. Mennyire veszélyes ma a magyv- ellenesség! — Az a gyanúm, hogy a választ közép-európai viszonyrendszerben kell megvizsgálni. A szegedi könyv- bemutatón egy MSZMP-s hozzászóló azt mondta, ez a könyv csak a kisantant reflexeit erősiti fel. Csakhogy a kisantant hetven éve folyamatosan él, am sly a két világháború között, illetve utána összehangolt magyarellenességet jelentett szerb, román, és szlovák oldalról. — Mi lehet ennek o.z oka? — A megkésett nemzetfejlődés. az elmaradt visz- szahátrálás az időben. Ezeknek a szomszéd népeknek szembe kellene nézniük a kisebbségi komplexusaikkal és — lelkiismeretükkel. Sajnos, ma is beszélhetünk - magyarellenesség- ről. Csak egyetlen példát mondok. Kanizsa központjában felírták a falra: Ubice-ma madjare! Megöljük a magyarokat! — 1941—44 között a Délvidék az anyaország része volt. Találkozhattunk-e akkor hasonló gyűlölettel, vagyis láthattunk-e olyan feliratokat, hogy megöljük a szerbeket? — Nem. Pedig tudnunk kell, hogy ezekben az időkben folyamatosan érték terrorista akciók a magyarokat. Képzeljük el, amikor egy szerb lány a magyar honvédeknek mosolyogva virágcsokrot nyújt át amibe gránátot rejtett, és ami hamarosan felrobban. Ilyenre példa sem Erdélyben, sem a Felvidéken nem volt. Vagy egyetlen adat: 1941. júliusa és októbere között csak Bácskában 35 szabotázsakciót hajtottak végre, Zsablyán pedig egyetlen nap alatt négy helyen gyújtották föl a betakarított termést. — Mennyire volt törvényszerű a Délvidék első elvesztése után a második? — A második világháború utáni békeszerződés Trianon ismétlése volt. Mindig csak Trianonról beszélünk, miért nem emlegetjük Párizst? Párizs az új Trianon. Egyikét sem érdemeltük meg, mindkettőnél vétlenek voltunk. Clemenceau vagy Sztálin? Nekünk a végeredményt tekintve teljesen mindegy. — Az 1947-es párizsi , bé- kekötés”-en a magyar Kormányt Gyöngyösi János külügyminiszter képviselte, aki Jugoszlávia esetében nem vetette fel Magyarország területi követeléseit.,, Hódolni Tatónak — Gyöngyösi nem tehetett mást. Tito a második világháború végére a világ közvéleményének a szemében olyanná lett, mint Madách Tragédiájában az Ür, akit csak hódolat illet, nem bírálat. A partizánháborúval megszerzett tekintélyével olyan erkölcsi tőkét mondhatott magáénak, hogy föl sem merülhetett a területi követelés. Azonkívül akkor már a szovjet Hódoltság korlátozta a magyar külpolitika mozgásterét. Az ország már nem nevezhető függetlennek, ez orosz érdekek domináltak. Azt se felejtsük cl, hogy akkor hágott tetőpontra az ideológiai barátkozás a sztálini Szovjetunió és a ti tói Jugoszlávia között. Hol vagyunk még, az 1948-as szakítástól? — Dudás Károly író, újságíró 1990-ben a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének szabadkai közgyűlésén a következőket mondta: „Nem vettük észre, vagy nem akartuk, nem mertük észrevenni., hogy negyvenöt esztendeje nem vagyunk egyenrangú állampolgárai ennek az országnak.” Megrázó élmények — Sajnos ezek á gondolatok ma is aktuálisak. Ami velük történt négy és tél évtized alatt az anyanyelv, a nemzeti identitás megőrzése tekintetében, ahhoz hasonló történt velünk is az anyaországban, az anyanyelv elvesztése nélkül: saját önbecsülésünk, magyarságtudatunk, nemzeti méltóságunk vonatkozásában. Az anyaországi magyarság a határon túli magyarok legégetőbb problémájával azonosíthatja magát: menynyire lehetünk magyarok? Mi hozzátehetjük: a saját hazánkban? Rá kellene jönnünk arra, hogy a velünk egy nyelvet beszélők közül néhányan ugyanúgy a magyar öntudat ellen lépnek fel, mint a más anyanyelvű román vagy szerb szélsőségesek. — Önt milyen személyes élmények kötik a Délvidékhez? — Apai nagyszüleim Ma- gyarlcanizsán éltek, jómagam 15 éves korom óta visszajárok. Megrázó élmények az utóbbi néhány évben értek. Ilyen volt például az említett felirat. De szörnyű azt is látni, hogy a gazdasági elnyomorodás mennyire folyamatos ... Pozitív élményem az„ön- összeszedés” idejéhez kötődik: a VMDK alakulásához. Ezek az eredmények okot adnak a bizakodásra. Ügy gondolom, a szörnyű árak megfizetése mellett a délvidéki magyarság megváltotta magát. A VMDK autonómiakoncepciója európai elismerést kapott. Frigyesy Ágnes Esztergály Előd éremkiadó újabb emlékéremmel lepte meg a gyűjtőket és az alkalmi vásárlókat. A trianoni békeszerződésre utaló, különös tervezésű és plasztikáiú érmet adott ki. EH Miért éppen Trianon ihlette meg önt? — Az idei év. is egyértelműen bizonyította, hogy á trianoni diktátum olyan történelmi hiba volt, amelynek súlyos következményei még mindig érezhetőek., Ä szomszédságunkban kialakult válsághelyzetek gyökerei visz- szanyúlnak ennek az első világháború utáni, úgynevezett békeszerződésnek a megkötéséig. A gyűlölködés, a polgár- háború, ma is szedi az áldozatait, és az anyanemzetétől elszakított magyarságot pusztítja, fenyegeti. Kizárólag emberfeletti türelmet é$ józanságot követelő magatartással tudunk megmaradr/i, a kihívásokkal, a súlyos provokációkkal szembenézni. Az átjárható határok, a szomszéd országok, közötti egészséges kapcsolatok, a bizalom légköre Európának az innenső felén ma még csak álom. Arra vagyunk kárhoztatva, hogy szűkös lehetőségeinket kihasználva felemeljük szavunkat a testvéreinkért, és felhívjuk a világ figyelmét az emberi jogok megsértésére és eltiprására. Ügy gondolom, hogy -magyarként, megmaradni ebben a hazában csak erős nemzettudattal, magyarságtudattal, az összetartozás erős érzésével lehet. Ila ez hiányzik belőlünk, ha engedjük, hogy kiöljék belőlünk, akkor nemcsak mi sodródunk beláthatatlan veszélyek felé. hanem a nálunk jóval kiszolgáltatottabb helyzetben lévő határon túli magyarság is. Az ő megmaradásuk egyetlen záloga éppen mi, az any anemzet vagyunk. Beszélgetés egy különös emlékérem kiadójával Férfialak a kráterből ■ El tudom képzelni, hogy bizonyos politikai erők és gondolkodók önt a nézetei miatt nacionalistának tartják. Nem fél ettől a vádtól? — Nem-tartok ettől, mert senki nem vetheti a szememre, ha vállalom a magyarságomat. Ami pedig a honfitársaimat, a nemzetünket illeti, nos, nem vagyok történész, de nem tudóik olyan történelmi példáról, amely azt bizonyítaná, hogy a szó rossz értelmében nacionalisták lennénk. Ez még akkor sem igaz, ha felemlegetik a rövid német megszállás időszakát, amikor felbukkantak olyan : magyarok, akik szégyent hoztak ránk. Ennek a töredék- ' nek az alapján sem vagyunk magbélyegezhetők, hiszen '.az események menetét" nem mi szabtuk meg, és a tárgyilagosan mérlegelő és gondolkodó emberek előtt nyilvánvaló, hogy ránk éppenséggel az idegenekkel szembeni türelem, a nyitottság, a vendégszeretet a jellemző, és nem az' idegengyűlölet. Á magyarságnak ezek a jellemvonásai, tulajdonságai eléggé közismertek. ■ Sokan tagadják, vagy éppenséggel lekicsinylik a nemzettudat, a magyarság szellemi értékeihez való ragaszkodás jelentőségét. — Sajnos az elmúlt évtizedek tudat- és erkölcsromboló hatását, az emberi fejekben okozott mérhetetlen károkat nehéz helyrehozni. A mienknél szerencsésebben fejlődő nemzetekhez képest a nemzetté válásban még csak kiscserkészek vagyunk. Márpedig fel kell nőnünk, hogy egészséges hittel, önbizalommal és kiegyensúlyozottsággal lehessünk tagja a nemzetek közösségének. A fejlődés, az azonosságtudat zavarai nemcsak az embert nyomorítják és hozzák hátrányos helyzetbe, hanem a nemzetet is. El ön számos érmet adott ki a közelmúlt hazai történelmi eseményeiről. Ez a trianoni emlékérem igen különös. A közepén egy szabálytalan, talán Magyarország formájú liiuk látható. Miért ilyen? — Ez tulajdonképpen egy kráter, amely körül szaggatott, egyenetlen, töredezett felület látható a trianoni és a párizsi békeszerződések évszámaival. Az érem másik oldalán ebbő] a kráterből kiemelkedik egy béklyóit lerázó férfialak, amely a válságból való kibontakozás, az önmagunkra találás, a szebb jövőbe vetett reménységünk szimbóluma. Egy éremmel nem lehet túl sokat mondani. Nem lehet kifejezni mindazt, amit Közép-Európa társadalmi, politikai és gazdasági feilődésétől, vagy amaa.st- richti egyezménytől várunk. Ez csak egy emlékérem, amelynek készítése és megjelentetése kapcsán eszembe jutott néhány gondolat.
