Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-04 / 286. szám
SZŰKEBB HAZÁNK Tegnap nyifoft a vecsési Profi Diszkont Árainkon mindenki nyerhet Nemcsak a vecsésieknek éri meg ide bejönni (Folytatás az 1. oldalról.) Megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a vásárlók előre tudjanaK tájékozódni arról, ami itt lesz, illetve most már van is. Pár szóban igyekeztünk felvázolni nekik: mit szeretnénk csinálni. Talán ennek is köszönhető, hogy ilyen nagy mértékű az érdeklődés a bolt és tevékenységünk iránt. Bízunk abban, hogy ez a most tapasztalható kezdeti „roham” az elkövetkező időkre is megmarad. Reméljük, az állandó jó körülmények eredményeként nagy forgalmunk lesz. Mindent megteszünk azért, hogy ezt elérjük. — Érdemes ide eljönni más falvakból is? — Mint már említettem, előzetesen szétnéztünk a környék üzleteiben mind választék, mind az árak szempontjából. A Profi Diszkont Áruházban mindenhez lényeges árengedménnyel juthat hozzá bárki. Éppen ezért nem kizárólag Vecsésről, hanem a környező településekről is szívesen látunk mindenkit. Meggyőződésem, hogy nem fogják megbánni, ha veszik a fáradtságot és felkeresik az ABC-t. A pénztár előtt várakozók közül Bán Sándorné számol be a bolttal kapcsolatos első benyomásairól. — Tetszik az árukínálat, az üzlet. Hiányzott már ide egy ilyen bolt, s nagyon vártam, hogy végre megnyíljon. Nagyon jók az árak, sokkal jobbak, mint amilyeneket más helyeken találhatok! Máskor is ide fogok jönni vásárolni. — Nyugdíjas vagyok — mondja Stiller Nándorné —. s nekem mindenképpen megéri itt bevásárolni. Igaz, még nem jártam végig az egész ABC-t, ám az eddig látottakkal meg vagyok elégedve. — Ügy látom, étolajat tetszett venni, mégpedig több üveggel is. — Persze, hiszen kevesebb pénzből tudom megoldani. mintha a piacra mentem volna. Egy kisnyugdíj- ból élőnek egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit költ! A bejárat előtt még mindig kígyózik a sor, ám senki sem türelmetlenkedik. — Annyian jöttek már az első nap, hogy önöknek most várniuk kell egy kicsit a kosárra, mielőtt bejuthatnának. Nem okoz ez gondot? — Ó, én nagyon boldog vagyok, hogy végre olcsón tudok bevásárolni — válaszolja Horváth Ferencné. — Ha még néhány percig sorba kell állnom, az nem számít. Nyolc, tíz, húsz forintot nyerek minden egyes terméken, tehát a várakozás nem veszteség. Ezek az árak nemcsak a nyugdíjasoknak kedvezőek. Juhász Ferencné kisgyermekét kézenfogva áll az ajtó előtt. ONODI HENRIETTÁT IS VARJAK Sporttswnekot avatnak Tóalmáson, ebben a Pest megye északkeleti határán fekvő háromezer lakosú községben nagy a sürgés- forgás. December 5-én, szombaton délelőtt 10 órakor avatják a most felépült új sportcsarnokot, egyúttal most tartják az általános iskola névadó ünnepségét. Az avatáson dr. Németh Csaba, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium testnevelési és sportfőosztályának vezetője mond ünnepi beszédet. A szalag átvágása, a kulcs átadása után nagyszabású programot bonyolítanak 1-e a 20X40 méteres kézilabdapályán. Bemutatót tartanaik az iskola tornászai, neves előadókat és zenekart várnak, reménykednek, hogy Ónodi Henrietta olimpiai bajnok tornásznőnk is elfogadja az almási meghívást. A kétnapos rendezvényen jelen lesznek a falu német testvértelepülésének, a München közelében lévő Feldaf ingnek küldöttei, élükön a város polgármesterével. A bajorok első osztályú női labdarúgócsapatot hoznak magukkal, s beszállnak a hármas viadalba, amelynek másik Indulója természetesen Tóalmás lesz, míg a harmadik hölgy csapat Túráról érkezik. Az új sportcsarnokot a férfiak szintén kipróbálják: Tóalmás önkormányzatának képviselői a feldafingi polgármester vezérletével játszó vendégekkel mérik ösz- sze tudásukat. A tóalmási hétvégi eseményekről hétfői számunkban tudósítunk. — A lakótelepen, ahol élünk, sajnos elég drágák az üzletek. Két gyermekei nevelek, s ezért fontos számunkra, hogy hol érdemes megvenni a szükséges élelmiszereket. Ha csak egy-két forintot sikerül megspórolni valamin, az már nekem megfelel. A szomszédunkban három csöppség is van, s gondolom, nekik ugyanúgy számít, amit itt megtakaríthatnak. Remélem, hogy ez az áruház hosszú távón beválik majd, azaz sokszor jöhetünk vásárolni. Jót és sokat — kevés pénzért ! Tóth Béla és felesége éppen most fizetett. Az első napon ajándékot kaptak azok, akik 500 forint feletti összegért vásároltak. Közéjük tartoznak ők is. — Nem az ajándékért vettünk ennyi mindent. Kíváncsiak voltunk az új holtra, s ezért jöttünk be. Az árakat meglátva kellemes meglepetés ért minket. Nem azon kellett tanakodnunk, hogy mit vegyünk, inkább az okozott gondot, mi legyen az, amiért maid legközelebb visszajövünk. Ugyanis nem most voltunk itt utoljára. Nádai László A írttneiák kenyerei sütnének Vác város külhoni barátai (Folytatás az 1. oldalról.) várost terheljük, hanem a képviselő-testület tagjai ajánlják fel havi tiszteletdíjukat. — Magyarországon még egyedi eset — folytatta a polgármester —, hogy a negyedik testvérvárosi kap- csolátot egy izraeli Yva- taim nevű településsel készítjük elő. — A Tel Aviv tói húsz kilométerre fekvő tengerparti várossal dr. Katona Tamás államtitkár, országgyűlési képviselőnk teremtett kapcsolatot úgy, hogy ők kerestek magyar partnereket. Polgármesterük és kulturális küldöttségük tavaly már járt nálunk. A képviselő-testület ehhez az együttműködéshez is hozzájárult. Izraelben az ország parlamentjének a jóváhagyása is szükséges. Mostanra ezt is megszerezték, már csak a két polgármester aláírása hiányik. Végül, de nem utolsósorban előkészítjük az erdélyi Székelyudvarhely és Vác testvérvárosi kapcsolatát, amit mi kezdeményeztünk. Őszintén megmondom, hogy nem a régi típusú kapcsolatokat, az öncélú utazgatásokat akarjuk folytatni. Partnereink is azt szeretnék, ha a polgárok látogatnák egymást kölcsönösen. Ezért helyezik el szívesebben a küldöttségeket családoknál, ahol közvetlenebbül alakulnak az ismeretségek. Ivfi is így akarjuk szervezni a vendéglátást. Főleg a fiatalokat szeretnénk utaztatni. A franciák például negyven nyelvtagozatos gimnazistát hívtak meg a nyáron, akik intenzív nyelv- oktatásban részesültek. Családok gondoskodtak az ellátásukról, amit hasonló módon kell majd itthon viszonozni. — Alpolgármester úr! Nem gondolhatja azt az adófizető polgár, hogy erre a célra az ő pénzéből is költenek? — Amikor legutóbb a finneknél jártam ötödma- gammal, azért utaztunk a Vox Humana kórussal, mert így olcsóbb volt a repülőjegy. Általában napidíjat nem, vagy csak minimális összeget kapunk. A szállás, étkezés nem kerül pénzbe Csökkentjük a vezetők utazásait, inkább családok, diákok, együttesek menjenek. Szervezzük és segítjük a vállalkozói kapcsolatokat is. Ezzel többek közt a hivatal költségeit is csökkentjük. Miután az iskolákban különféle világnyelveket tanítanak, fontosak a határon túli összeköttetések. A testvérvárosi kapcsolatoknak az az előnye is megvan, hogy a tanulók a nyári gyakorlaton kimehetnek, ezzel rákényszerülnek az élő beszédre. — Milyen benyomásokat szereztek rólunk a külföldiek? — Remélem, nem udvariasságból mondanak sokkal jobb véleményt, mint más környékbeli országokról. A finnekről például úgy tudjuk, hogy hűvösek, tartózkodók. A mi esetünkben erre már sokszor rácáfoltak. Meghívnak a családjaikhoz, ha kint járunk. Mindig hangoztatják, hogy a testvéreik vagyunk. A képzőművészeti egyetemet végzett német polgármester kiállt a váci városháza erkélyére, és azt mondta: Ilyen gyönyörű barokk teret még életében nem látott. Csodálkozott, hogy eddig nem tudott róla. Szóval nem kell szégyenkeznünk a barátaink előtt. Gondot is okoz, hogy nagy érdeklődés mutatkozik irántunk. Jelentkeztek olaszok, kínaiak, portugálok. Csak hát drága a repülőjegy. — Remélhetők a jövőben gyümölcsöző gazdasági kapcsolatok is? — Egészen biztos. Erre már sok kezdeményezés történt. A külföldiek szeretnének Itt pihenőházat építeni. A franciák kenyeret sütni. Ajánlottuk, hogy építsenek üzletházat. Idővel bízhatunk benne, hogy sok hasznos dolog születik az együttműködésből. Köszönöm a beszélgetést, K. T. I. Megvitatták a költségvetést A feljelentés elmarad A héten megtartott ön- kormányzati ülésen a két pályázó közül dr. Schilling Tibort nevezte ki a testület a Váci Ideggondozó Intézet igazgatójának. Zárt ülésen tárgyaltak a képviselők egy kellemetlen ügyről, ami után rögtönzött sajtótájékoztatón kérte Moys Csaba alpolgármester, hogy a jelen lévő lapok tudósítói adják közre a határozatukat Ez így szól: „Vác város képviselő-tes- tülete kinyilvánítja, hogy Demeter Zoltán váci lakosnak az 1992. november 17-én tartott közmeghallgatáson a polgármesterrel szemben elhangzott kijelentése alkalmas arra, hogy a képviselő-testület a hatóság vagy hivatalos személy megsértése bűncselekmény miatt büntetőeljárást kezdeményezzen Demeter Zoltán ellen. Tekintettel azonban arra, hogy a képviselő-testület az eljárásban való részvételt önmagára nézve méltatlannak tartja, eltekint a feljelentés megtételétől.” A napirend végén került sor a jövő évi költségvetés koncepciójának beterjesztésére. A szükséges bevételek előteremtése; nem lesz könnyű feladat. Emiatt több képviselő azt javasolta, hogy vegyék elő és érvényesítsék a helyi adókról szóló rendelettervezetet. Mások szerint viszont a lakosságot nem lehet már tovább terhelni. A polgár- mesteri hivatal pénzügyi szakemberei szerint előreláthatólag 2 milliárd forint körül várható a költségvetés bevételi és kiadási fő összege. A normatív támogatás ebből 848 millió. A költségvetésről december közepén dönt a váci testület. A munkát nagy nyilvánosság előtt és a lakosság javaslatait is figye- lebe véve folytatják. A héten két városrészben tartottak a témával kapcsolatban lakossági fórumot. —cs. —n. Nem történt merénylet Kiskunlacházán Köszönöm, jól vagyok November 2-án több lapban is megjelent a hír: meglőtték a kiskunlaeházi polgármestert! Mint általában a sebtében kapott és lóhalálában leadott híreknél, itt sem derült ki pontosan, mikor, hol és milyen körülmények közt folyt le az esemény. Következésképp különböző hírek kaptak szárnyra, köztük olyan is: szándékos merényletet követtek el a polgármester ellen. — Hogy van? — teszem fel a szokásos kérdést Kocsis Mihály polgármesternek, aki már hivatalában dolgozik, de még nem heverte ki teljesen a novemberi vadászkalandot. — Köszönöm, jól vagyok. Ahhoz képest, ahogy voltam ,.. Nem fejezi be a mondatot, ösztönösen a fejéhez nyúl. A testét ért 51 sörétből 24 darab fejet és nyakat talált. A község első emberéről lévén szó, az eset a szokottnál is nagyobb port vert fel. Efféle megjegyzéseket lehetett hallani: Minek ment vadászni, hol van az előírva, hogy a polgármesterséghez a puska is hozzátartozik. Kocsis Mihály legyint a felsorolás hallatán. — Nem polgármesterként kezdtem vadászni, nem státusszimbólumnak akasztottam fegyvert a vállamrd. Még 1990 nyarán vettek fel a Kiskun Vadásztársaságba, de előbb letöltöttem a kötelező egyéves tanulóidőt, hajtőként jártam a vadászokkal. Utána levizsgáztam vadászati alap- és fegyverismeretből. — Hogyan történt a baleset? — Halottak napján, ebéd után kimentünk rókavadászatra a Bankháza dűlőbe. Ez egy nádas, zsombéljos terület. négyünk közül hárman jól Ismertük a terepet. A negyedik személy egy pesti vendégvadász volt. Az ismerősöm, én hívtam meg. — Vagyis ő volt a „merénylő”? — Merénylő! Ugyan! Egy nyugdíjas bácsi, apai barátom. Nos, szabályszerűen felálltunk. A nádas egyik végén a két elálló, velük szemben a hajtők. Én hajtottam, tehát mentem előre. Harminc méterre lehettem az elállóktól, amikor a baj megtörtént. A pesti vendég mellett felröppent egy madár, s jobb híján ráemelte a fegyverét. Kibiztosított, aztán mégsem lőtt. Ahogy fordult vissza, megbotlott, s esés közben elsült a fegyvere. A szerencsétlenségben az volt a szerencsém, hogy közben én is félrenéztem, s így nem szemből kaptam a lövést. Különben mind a két szemem rámegy a kalandra. — Elájult? — Azt azért nem. Véreztem, erős fájdalmam volt, de saját lábamon mentem a kocsihoz. Bejöttünk a községbe, itt elláttak, aztán irány Pest, a Péterfy Sándor utcai kórház. Megröntgeneztek, azután amelyiket lehetett, kiszedték a testemből. — Ügy értsem, nem az összes sörétet szedték ki? — De nem ám, 38 sörét még bent van. Olyan helyeken, ahonnan nehéz kioperálni. Ezek vagy beto- kosodnak, vagy idővel kibújnak maguktól. Szerencsére nem zavar. — Milyen jogi következményekkel jár az ilyen baleset? — Vétkes hanyagság nem történt. Legrosszabb esetben bevonják a vadász fegyvertartási engedélyét. A vizsgálatot a ráckevei rendőrkapitányság folytatja le, remélem, komolyabb következmények nélkül. — Ezek után nem hagy fel a vadászattal? — Dehogy hagyok. Ahhoz túlságosan szeretek vadászni. De okultam belőle. Még figyelmesebb leszek, hogy ne legyek előidézője hasonló esetnek. (—mai ul a—)
