Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. DECEM3ER 31., CSÜTÖRTÖK Japán gyorsl if trekord Hétszázötven méter/per- ces teljesítménnyel a világ leggyorsabb utasszállító liftjét fejlesztette ki a ja­pán Mitsubishi vállalat. A liftet a tervek szerint egy 296 méter magas, hetven- emeletes jokohamai felhő­karcolóba szerelik majd be, amelyet a cég ingatlanfor­galmazási leányvállalata je­lenleg épít. A liftek a cég szerint ké­nyelmesek és biztonságo­sak, maximálisan kompute- rizáltak, a 69 emeletnyi utat pedig negyven másod­perc alatt teszik majd meg ElTreláthatólag jövő július­ban kezdik meg tényleges működésüket: ekkorra fe­jezik be a torony építését is. Mellesleg az eddigi re­kordot is a Mitsubishi tar­totta azokkal az utasliftek­kel, amelyeket a tokiói Napfény 60 elnevezésű to­ronyházba szereltek be: ezek 600 méter/perces se­bességre képesek. Bélyeg nyolcvanháromezer dollárért A napokban egy brüsz- szeli árverésen 2.7 millió belga frankért (83 000 dol­lárért) kelt el egy 1920-ban nyomott 65 centimcs-os bé­lyeg, amelyből már csak tizennégy darab van forga­lomban. A ritka bélyegnek, amely Termonde városházát áb­rázolja. az az érdekessége, hogy tévedésből fejjel lefe­lé, tehát fordítva nyomták rá az ábrát. A belga posta 1920 augusztusában adott meg­rendelést a sorozat legyár­tására a hollandiai Ensche­de nyomdájának, mert a belgiumi Malines nyomdá­ja elpusztult az első világ­háború alatt. A holland nyomdász még a gép bein­dítása előtt rájött a téve­désre — arra, hogy a vá­rosháza megfordítva került a bélyegre —. s ezért csak egy ívet nyomtatott ki, s a huszonöt bélyeg 65 centi­mes- os címlettel került postai forgalomba. „Hétre ma várom a Nem­zetinél, olt, ahol a hatos megáll” — ki ne emlékezne erre a dallamra? Sajnos mindez a múlté, hiszen le­bontották a Blaha Lujza té­ri Nemzeti Színházat, s a képen látható hatos villa­mos is múzeumba került. Hetvenéves a BESZKART, a sokat szidott, ám nélkü­lözhetetlen mai BKV jog­elődje. Alsó képünkön a fel­újított budavári sikló lát­ható. így kapcsolódik múlt és jövő, hiszen eleink is so­kat utaztak, csak valamivel lassabb tempóban, mint mi, mai, rohanó fővárosiak Életterüktől megfosztva Kihalnak a bennszülöttek? Az elkövetkező száz év­ben felére csökken a ma még világszerte létező mint­egy hatezer bennszülött nép száma — kultúrájával együtt eltűnik földünkről. Erre a megállapításra ju­tott Washingtonban nyil­vánosságra hozott tanulmá­nyában a „Worldwatch” Intézet, arra alapozva kö­vetkeztetését, hogy a nyu­gati mintájú civilizáció a maya gazdaságával és tech­nikájával elűzi a bennszü­lötteket hagyományos élet­tereikből. A magánkezelésben lévő intézet figyelmeztet: e né­pek eltűnésével egyidejűleg eltűnik a nyelvük, és fe­ledésbe mennek a termé­szetről, valamint a növé­nyek felhasználásáról bir­tokolt, gyakran egyedülálló ismereteik. Velük együtt tűnik majd el a földről nagyszámú állat és növény is. A tanulmány szerzője. Thein Durning bízik ab­ban, hogy a bennszülöttek harcot kezdenek jogaik és életterük védelmében, biz­tató jelét látja annak, hogy a negatív fejlemény még megállítható. Napjainkban — az azo­nosítástól függően — 200— 600 millió ember számítha­tó a bennszülöttek közé. Kétszáz esztendővel ezelőtt a föld lakosságának még több mint a felét a benn­szülöttek tették ki. Napja­inkra viszont életterük az akkorinak 12-19 százaléká­ra zsugorodott. Egyedül Brazíliában nyolcvanhét nép pusztult ki ennek az évszázadnak az első felé­ben. A bennszülöttek — mint a tanulmány példaként fel­hozza — babonás tisztelet­tel óvják a természeti kör­nyezetet. A brazíliai Rio Negro mentén élő tukano törzsbeliek törvényei példá­ul tiltják a halfogást a folyó bizonyos szakaszain, mert azt tartják, hogy az ott kifogott halak mind­egyikéért cserébe a szelle­mek egy tukano gyermeket fognak megölni. így azután nem fenyeget a halállo­mány kipusztulásának ve­szélye. Hiányoznak az igazi nagy telek Hiányoznak már az igazi telek. Azokra a telek­re gondolok, amikor bánatot felejteni elcsángál- tunk a Nagyhagymás közel égig érő magasságá­ba, hogy testünkkel utat vágjunk a másfél mé­teres hórengetegben. Bizony, azok voltak csak a szép idők. Aki pe­dig kételkedik szavahihetőségemben, annak azt tanácsolom, menjen el Balánbányára, fogadja meg idős Császár Zoltán fogatost, készítsen két liter köményespálinkát, tegyen meleg téglát lábaihoz, és a két deressel vitesse ki magát az égig érő boldogságba. Mondom, nagyon hiányzanak már az igazi te­lek. Olyan sután mozgok ebben a nagy zúzmarát világban. Az volt az igazi öröm, amikor végre be­jutottunk a kis házikóba, meggyújtottuk a tüzet, és amíg melegedett a szoba, addig lapátoltuk a havat, megmártóztunk a végtelen fehérségben, tisztára mostuk bűneinket, hangosan szidtuk a Nagy Géniuszt, mert rajtunk kívül csak a medvék és a vaddisznók hallhatták meg átkainkat. Amikor már jó meleg lett a szobában, addigra megérkeztek a gyerekek is. Idős Császár Zoltán irányította a két mokány lovat, a szán után csak úgy porzott a gyönyörűséges hó, a kislányok pedig rövidesen eltűntek a maguk ásta hóalagútban. Alig lehetett bezárni őket a házba. Aztán parancsolni kezdtek az asszonyok: vágjál fát, hová tetted a kolbászt, hozd már be a töl­tött káposztát, ne igyál annyit, dobd ki a kutyát, hozzál vizet! Mi férfiak somolyogtunk, és áldottuk eszünket, hogy időben eldugtunk egy liter pálinkát a lépcső alá. A dolog akkor kezdett gyanússá válni, ami­kor hárman is ugrottunk fát behozni, nem úgy mint közönséges napokon, amikor nagyon utáltuk a favágást és a -behordást. Szóval, emberek, hiányzanak az igazi nagy te­lek. Már-már elfelejtettem a befagyott patakokat, a farkasok kórusát, és a székely harisnyás Császár Zoltán fogatost, pedig ők is hozzátartoztak a haj­dani nagy szilveszteri mulatságokhoz, és nélkülük jöhet már egy egész hónapig tartó havazás, ne­kem akkor is hiányozni fognak az igazi nagy te­lek. Ültünk a fehér abrosszal leterített asztal mel­lett, megköszöntük Istennek, hogy még élhettünk egy esztendőt a zűrzavarban, latolgattuk az új esztendő esélyeit, és amikor felhangzott a Him­nusz a Kossuth adó hullámhosszán, akkor álltunk csendben, csak nyeltük könnyeinket és boldogok voltunk. Szóval, jóemberek, azok voltak az igazi telek. Papp János ÁRT A SOK MOSAKODÁS A P®Mi FIAT 60 éve k Cinquecento sikere Hatvan évvel ezelőtt, 1932 őszén hagyta el a var­sói állami mechanikai üzem kapuját az első hazai gyártású FIAT 500-as sze­mélygépkocsi. Az együtt­működés kezdetei még messzebbre nyúlnak — 1920-ban a FIAT és a Meyer vállalat közös vállalkozást hozott létre Polski FIAT névvel, s meg is kezdték egy gyár építését, de a nagy gazdasági világválság keresztülhúzta számításai­kat. Üjabb szerződéskötés­re a FIAT-tal 1931-ben ke­rült sor, s rá egy évre az első hazai építésű autók már a lengyel piacra ke­rültek. A II. világháború előtt a Lengyelországban futó személyautók fele, s a teherautók közel háromne­gyede volt FIAT-gyártmány. A háború után a FIAT a hatvanas években jelent meg ismét Lengyelország­ban, amikor a varsói FSO az orosz Pobedát „tovább­éltető” Warszawa gyártásá­ról átállt olasz licence alapján a FIAT 125-ös típus gyártására. Ehhez csatla­kozott a Tychyben levő FSM, amely a hetvenes évek elején indította el a kis 126-os FIAT-ok még most is folyó gyártását. A rendszerváltás után a FIAT a varsói gyárért folyó versenyt elvesztette, az FSO nem Tipókat, hanem Opel Astrákat fog előállí­tani. Az FSM esetében azonban sikerrel járt az olasz óriás. A hírek szerint 180 millió dollárért meg­kapja az üzem részvényei­nek 90 százalékát, s a jö­vőben további 830 millió dollárt fog beruházni a vállalatba. E terv megvaló­sítása esetén ez lesz a tér­ségben eszközölt együk, ha nem a legnagyobb nyugati beruházás. A gyár jövőjét megkérdőjelező kéthónapos — a háború utáni Lengyel- ország történetében leg­hosszabb — sztrájk sze­rencsésen véget ért, s a Cinquecento, a FIAT új vá­rosi szuperminije a hírek szerint nagy keresletnek örvend Nyugat-Európában. A bőr a lélek tokra Az emberi bőr két négy­zetméteres felületével a leg­nagyobb kiterjedésű „szer­vünk”, amely körülbelül egy milliméter vastag. Ezt egy leheletvékony vízből és zsi­radékból álló filmréteg fe­di, az úgynevezett savanyú védőréteg. Ez a réteg meg­akadályozza a baktériumok, vírusok, gombák, bejutását a bőrbe. Izzadás- és faggyúmiri­gyek milLiói gondoskodnak arról, hogy ez a védőréteg szilárd maradjon. Napjainkban a bőr véde­kezőképessége igen nagy próbának van kitéve. Kör­nyezeti mérgek, kémiai sze­rek hatása mind-mind erő­sen igénybe veszi a bőrt. A túlzott higiénia is a véde­kezőképesség gyengüléséhez j vezethet. A túl lúgos szap­pan, nagyon gyakori mos- I dás, sprayk és dezodorok szétroncsolhatják a savanyú védőréteget. Ezáltal a fagy- gyúmirigyek túlzott műkö­désbe kezdenek, és eltömik a pórusokat, mittesszerek. pattanások jelennek meg a bőrön. És ha a bőr megsé­rült. akkor a baktériumok, gombák, vírusok szabadon bejutnak a szervezetbe. Néhány jó tanács, hogyan védjük bőrünket: 9 Semleges hatású szap­pant használjunk, mely nem támadja meg a savanyú vé­dőréteget. # Száraz bőrűek ne használjanak túl erős mos­dószereket, hanem olyat, mely a bőr zsírosodását elő­segíti. ® A bőrnek levegőre van szüksége. Ügyeljünk tehát arra, hogy ruházatunk szel- lős legyen és ne, vagy csak kevés szintetikus anyagot tartalmazzon. ® Fontos az elegendő al­vás, a friss levegőn való rendszeres mozgás. @ Sportoljunk rendszere­sen és naponta egyszer iz­zadjunk ki sportolás köz­ben. Az aktív mozgás javít­ja vér oxigénnel való ellá­tását, és ez jó hatással van a bőrre is. 9 Kiegyensúlyozottan ét­kezzünk, vegyünk magunk­hoz sok vitamint, megfelelő mennyiségű ásványi anya­got és nyomelemet tartal­mazzon az étrendünk, ebből a bőr is profitál. 9 A bőr a lélek tükre. A stressz, a napi gondok, iz­galmak meglátszanak a bő­rön. Igyekezzünk nyugodt, kiegyensúlyozott életet élni, ez erősíti az ellenállóképes­ségünket, és ezáltal problé- miáinkon jobban úrrá le­szünk. És nem utolsó sorban ez­által a bőrünk is szebb lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents