Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

IV. PEST MEGYEI HÍRLAP PÁLYAVÁLASZTÓ 1992. DECEMBER CSÜTÖRTÖK I Idegennyelv-oktatás, informatika, vi deöképzés Katolikus tanítóképző Zsámhékon A Zsámbéki Tanítóképző Főiskolát 1993. szep­tember elsejétől várhatóan ismét a katolikus egy­ház működteti a korábbi fenntartóval, a Művelő­dési és Közoktatási Minisztériummal együttmű­ködve. Az értékes oktató-nevelő hagyományokkal és nívós tanári gárdával rendelkező, jól felszerelt intézmény munkáját idén megválasztott vezetője a hagyományokra építve kívánja továbbfejleszte­ni. A katolikus szellemiség ezt a törekvését segíti. Az egyházi fennhatóság következtében tanrendjük jellegzetesen egyházi tantárgyakkal bővül. Becse Lóránt főigazgatóval az óvodapedagógus és tanító­képző főiskola ♦ adottságairól, a tervekről és az 1993-as felvételi rendről beszélgettünk. A főigazgató úr többször hangsúlyozta: a jövőről mindaddig csak feltételes módban tud nyilatkozni, ameddig a Keresztes Nővé­rek által 1905-ben alapí­tott, és 1948-ban álla­mosított tanítóképző in­gó és ingatlan vagyo­nát nem sikerül jogilag teljesen rendezett formá­ban az egyháznak vissza­adni. Az 1993. július 1-jei határidőre való átadáson az egyház, a minisztérium és a főiskola szakemberei megfeszített munkával dol­goznak. Oktató-nevelő hagyományok A főiskolán most 3 éves tanító- és óvodapedagógusi képzés, valamint négyéves idegennyelv-tanítói képzés folyik. Az angol és német oktatást anyanyelvi lekto­rok is segítik. Mint Becze Lóránt elmondta, német szakos hallgatóik részkép­zését a svájci székhelyű Keresztes Nővérek Főisko­láján kívánják majd meg­oldani. A tanítóképző oktatás- technikai csoportjának szá­mítógépes és informatikai képzése magas színvonalú. Színes SVHS-rendszerű vi- deoberendezéseik birtoká­ban televíziós anyagokat tudnak készíteni. Idén ala­pított drámapedagógiai tanszéküket pályázatok út­ján most töltik fel szakem­berekkel. Sportoktatásukat saját uszoda is szolgálja. Éppígy értékes hagyomá­nyaik közé tartozik a hon­ismereti oktatás, amelyhez kapcsolódva évek óta ren­deznek nyári táborokat fő­iskolások, egyetemisták, valamint gyakorló tanítók számára. A pályára való felkészí­tésük nagyon gyakorlatias: hallgatóik első évtől kezd­ve hospitálnak gyakorló­óvodájukban és -iskolájuk­ban, sőt Idén a Virányost úti általános iskolában dol­gozva bővíthetik tapaszta­lataikat. Egyéves,, intenzív családgondozási és egész­ségnevelési posztgraduális tanfolyamaikon a gyakorló tanárok továbbképzéséről gondoskodnak. Helytállásra nevelt gyerekek f£ ön hosszú ideig az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem, majd az elmúlt három évben a pozsonyi egyetem magyar tanszékén tanított nyelvészetet — és az utóbbin újságírást is — magyar anyanyelvű hallga­tóknak. Milyen elképzelé­sekkel vállalkozott a taní­tóképző vezetésére? — Magyarország átala­kításához új szellemiségű állampolgárokra van szük­ségünk. Ehhez a kezdetek­től — 4-6, illetve 6-12 éves korig — korszerű, a jövőbe tekintő képzésben kell ré­szesítenünk őket. fg Milyen tervei vannak céljai megvalósítására? — A főiskola munkatár­sainak — és természetesen hallgatóinak — valamint külső szakembereknek a bevonásával fel kell tárni, hogy a jövőben milyen tu­dásra lesz szüksége a mos­tani gyerekeknek. Fel kell tárni, mit kell tudni taní­tóiknak, hogy az életre ké­szítsék fel őket. és persze azt is, hogy ránk. főisko­lai tanárokra milyen fel­adat hárul az óvodapeda­gógus- és tanárképzésben. A közösség irányítói — Magam három alap­vető készség kialakítását tartom elengedhetetlenül szükségesnek még gyer­mekkorban. hiszen ezeket a felnőtteknek már nem le­het megtanítani: a kudarc­tűrő képességet, melynek hi­ánya sok pályát derékba tör; egy olyan képességet, hogy ne lehessen „átverni’’ őket, s ehhez elsősorban gondolkodni kell megtaní­tani; és a jó fellépést, mely sokszor többet ér a valósá­gos tudásnál. Szeretném, ha drámapedagógiai tan­székünk ez utóbbi képes­ség megtanítására készíte­né fel hallgatóinkat. IS Milyen feladatok ellá­tására kívánják felkészíte­ni a jövő tanítóit? — Egyfajta helyi kultu­rális irányító szerepre, amelynek nagy hagyomá­nyai vannak hazánkban. A Jövő feladatainak ismereté­ben minden téren korsze­rű információkkal kell el­látni, ugyanakkor a közös­ség szolgálatára kell nevel­ni a hallgatóinkat. Irányí­tó szerepüket részben köz­vetlenül, részben tanítvá­nyaikon keresztül tölthetik be. Hiszen a mindenre nyi­tott szemű, fogékony gye­rekek tudásukkal és visel­kedésükkel képesek a fel­nőttek alakítására is. — Terveim szerint a ta­nítóképző egy szakembere lenne felelős azért, hogy olyan vendég előadókat hívjon meg az iskolába, akik a különböző szakterü­letek legkorszerűbb infor­mációival ismertetik meg hallgatóinkat. Ugyanakkor lényegesnek tartom, hogy minden tanítványunknak legyen egy szakja, amiben kiemelkedő tudást és ’-jár­tasságot szerez. A nyelvi tanszékek mintájára speci­ális tárgyak — mint példá­ul a drámapedagógia, honismeret, családgondozás — oktatóiból is tanszékeket szeretnék szervezni. Vala­mennyi hallgatónk képzési idejét négy évre emelnénk fel, melynek során válasz­tott szakukat magasabb óraszámban tanulhatnák. Terveim között szerepei egy médiatanszék alakítása is. Nem újságíró- vagy szer­kesztőképzéssel foglalkoz­na. hanem a televíziós adá­sok helyes „olvastatására” képezné ki a leendő tanító­kat, hogy diákjaik a prog­ramokból minél több hasz­nos információt szerezhes­senek. Hívő szakembereket képzőnk ■ Az egyházi irányítás mennyiben változtatja meg oktató-nevelő munkájukat? — Az egyházmegye ve­zetője, Takács Nándor OCD megyéspüspök úr színvonalas oktató-nevelő munkát, elsősorban a hiva­tásnak elkötelezett, jól fel­készült szakemberek kép­zését várja el tőlünk. S azt, hogy munkatársaink leg­alábbis ne legyenek vallás­ellenesek. Oktatóink közül senkit nem küldünk el. Hall­gatóink pedig szabadon dönthetnek, hogy részt kí- vánnak-e venni vallási ok­tatásban és felvesznek-e kifejezetten egyházi tan­tárgyakat. — Néhány szakunk val- láscentrikusabb lesz, pél­dául nagyobb arányban ta­nítunk vallásos szépirodal­mat. Ugyanakkor egyház­zene, illetve hitoktató sza­kot indítunk be, amelyeket á katolikus egyház szervez és működtet. Ügy érzem, ezzel bővítjük hallgatóink elhelyezkedési és növeljük kereseti lehetőségeit. Sok településen ma nincs pap és plébános. A papszente­léshez nem kötött felada­tok — keresztelés, prédiká­ciók tartása, temetés, hit­oktatás, kántorkodás, egy­házi vagy világi kórusok szervezése — ellátására ké­pes tanítók könnyebben el­helyezkednek és e munkák végzésével többletkereset­hez juthatnak. ü Kiknek a jelentkezé­sét várják tanítóképzőjük­be és milyen felvételi kö­rülményeknek kell eleget tenniük? — Ha egyházi tanítókép­ző leszünk, elsősorban ka­tolikus fiatalok jelentkezé­sét várjuk, de főiskolánk nyitva áll a más vallásnak és mindazok előtt, akik a keresztény alapelveket el­fogadják. — A felvételizőknek a ta­vasz folyamán alkalmassá­gi vizsgát kell tenniük ének-zenéből, beszédkész­ségből, vizuális és manuá­lis készségből, helyesírás­ból, testi és mozgáskészség­ből, valamint általános mű­veltségből. Akik ezek bár­melyikéből nulla pontot szereznek, a főiskolára nem vehetők fel. Idegennyelvoktató-, taní­tói szakra jelentkezőknek az alkalmassági vizsgán kí­vül a választott nyelvből különvizsgát is kell ten­niük, kivéve, ha legalább középfokú C fokozatií ál­lami nyelvvizsgával ren­delkeznek. D. Veszelszky Sára Ezekben a hetekben a pályaválasztás tartja lázban — minden izgalmával, kétségével, gondjával — a diáksereg- letct, a szülőket és persze a pedagógusokat. Ennek kap­csán beszélgettünk két-két ceglédi általános és középis­kolai tanulóval. Szavaikból kiderül: érzik, hogy mekkora a tét, azonkívül képesek önállóan dönteni saját sorsuk­ról, és egy kicsit aggódnak is. Monori Agnes (nyolcadi­kos, Táncsics-iskola): — Gimnáziumba szeretnék je­lentkezni, a nővérem is oda jár. Az osztálytársaim kö­zül sokan szintén a város legrégebbi középiskolájában kívánják folytatni tanulmá­nyaikat. Mindenki érzi azt, hogy csak akkor lehet esé­lyünk, ha jó a bizonyítvány. Ezért aztán hajtunk. Tulaj­donképpen konkrétan még fogalmam sincs, hogy mi le­gyek. Talán óvónő vagy ta­nítónő. A szüleim nem szól­tak bele, hogy mit válasz­tok. Rám bízták a döntést. Az elég gyakran eszembe jut: Úristen, mi lesz, ha nem vesznek fel? Emiatt egy kicsit ideges vagyok — az osztálytársaim is. Vala­mennyiünkben van némi félelem, főleg a gyengébb képességűekben. A tovább­tanulásról nem igazán kap­tunk információt. Egyszer az egyik osztályfőnöki órán a tanár néni behozott egy könyvet. Akit érdekelt, el­kérhette. A tanárokkal nem sokat beszélgettünk arról, hogy milyen iskolákba je­lentkezhetünk,. mi vár ránk. Előfordult, hogy némelyik osztálytársunktól értesül­tünk egy-egy más városban levő iskoláról. Kecskés Éva (nyolcadikos, református iskola): — Az elmúlt években részt vet­tem néhány országos mate­matikai és idegen nyelvi versenyen. Kaptam egy-két hasznos tanácsot, amelyek alapján kialakult az elkép­zelésem. A szüleim mindig azt mondták, én válasszam ki azt. amihez vonzódom. Ám attól kezdve, hogy ha­tároztam, végig kell csinál­ni. Szinte nem telik el úgy egyetlen nap. hogy ne be­szélnénk a tanulásról. Azt már érzem, hogy ez a dön­tés valószínűleg egy életre szól. Egyébként, az osztály­főnök gyakran érdeklődik afelől, hogy ki hová szeret­ne menni. Az iskola elég jól felkészített bennünket, hogy milyen lehetőségek kínál­koznak. Az az. igazság, hogy eddig az osztálytársak több­sége könnyen vette a pálya- választást. Ahogy múlik az idő. mindinkább rádöbbe­nek, nem lehet iezserkedni. Végül is azt még nem tu­dom. hogy a közgazdasági vagy kereskedelmi szakkö­zépiskolába adom be a je­lentkezésemet. Nagygyör Árpádtól, a Táncsics-iskola igazgatója-, lói megtudtuk, igen komoly Ceglédi diáktöprengések Úristen, mi lesz, ha nem sikerül...? gond az. hogy akit az első­ként megjelölt középfokú oktatási intézménybe nem vesznek fel, az. bizony hát­rányos helyzetbe kerülhet. Ugyanis ez idő alatt a má­sodikként jelzett középisko­lában jóformán nem marad férőhely. Ezért fontos az, hogy a szülők előbb inkább érdeklődjenek, van-e reális esély az elképzelt intéz­ményben. Csiszár Szilvia (negyed­éves. közgazdasági szakkö­zépiskola) : — Nagyon nehe­zen tudtam dönteni, merre tovább ... Annál is inkább, mert a közgáz sajátos szak- képzettséget ad. Először a pénzügyi főiskolára gondol­tam. Közben egy-két véle­mény alapján változott az elképzelésem. Olyan iskolá­ba próbálok jelentkezni, ahol a testnevelés és a ma­tematika a meghatározó szak. Általános iskolai ta­nári diplomát szeretnék sze­rezni. S ha ez sikerülne, ak­kor kísérelném meg a gyógypedagógiát. „ Termé­szetesen felkészültem arra, hogy érettségi után nem si­kerül a felvételim. Akkor ■gém esek kétségbe. Egy esz­tendőre kimennék Francia­országba babysit térnék, leg­alább gyakorolhatnám a nyelvet, amit négy éve ta­nulok. Később újra jelent­keznék a főiskolára. Sőt lenne még egy átmeneti megoldás, éspedig itt, a szakközépiskolában elvé­gezhetném az ötödévet. Mindenesetre én úgy látom, hogy mi előnyösebb hely­zetben vagyunk a gimnazis­tákhoz és a szakmunkás- képzősökhöz képest. Vidovcn Árpád (negyed­éves. Kossuth Gimnázium): T- Most már minden letisz­tult bennem. Ügy döntöt­tem — bizonyos külső ha­tások is befolyásoltak —, hogy Szegedre jelentkezem a jogi karra. Nyolcadikos koromban még arról ábrán­doztam, hogy állatorvos te­szek. A rendszerváltozás évében — 1989-ben — let­tem a gimnázium tanulója. Az idő tájt a városban is megpezsdült a politikai élet. Jómagam kezdettől érdek­lődöm iránta. Később is sze­retnék foglalkozni politiká­val. Végül is igen erőtelje­sen hatott rám az, hogy a parlamenti képviselők — akiket szinte egy ország is­mer — között sok jogász van. Ez inspirált engem az elhatározásomban. S nem utolsósorban az, hogy az új törvények alkalmazása miatt — egyebek mellett a kárpótlásra gondolok — alighanem nagy szükség lesz jogászokra. Tehát anya­gilag sem egy hátrányos pá­lya. Ha elsőre nem jön ösz- sze, jövőre ismát megpróbá­lom. Kétségtelen, hogy az én korosztályomnak a leg­nehezebb. mert tetőzik a de­mográfiai hullám. Most, amikor egyre több a mun­kanélküli. a gimnáziumi érettségivel vajmi kevés az esély, hogv a magunkfajta elhelyezkedjen. Nem ma­radna más. csak a segély. Ez pedig nem lehet senki­nek életcél. Hát ez az, ami­ről szívesen lemondok. Szü­leim támogatják az elkép­zelésem. Én is igyekszem mindent megtenni azért, hogy megvalósuljon. Tizen­nyolc évesen már igenis érezni kell, mekkora a tét... A Pest Megyei Munka- közvetítő Iroda ceglédi ki- rendeltségén a nyolc osz­tályt végzetteknek nem tudnak állást kínálni. Mint­egy négyszáz érettségizett pályakezdőt tartanak szá­mon, akiknek segélyt fizet­nek. Valójában őket sem tudják elhelyezkedéssel ke­csegtetni. Némi megnyugvást talán az hozhat, hogy a Bem Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola, vala­mint a TIT által szervezett átképző tanfolyamokon kí­vül hamarosan a Kossuth Művelődési Központ is részt vesz e gondok megoldásá­ban. Azoknak a nyolcadiko­soknak, akik semmilyen is­kolában nem , tanulnak to­vább, mezőgazdasági népfő­iskolát szerveznek. A közel­múltban érettségizett — még állástalan, tovább nem tanuló— fiatalok képzésére is gondolnak. Egyebek mel­lett középfokú áruforgalmi, nemzetközi szállítmányozá­si, vámügyi, illetve keres­kedelmi menedzser, vám- ügyintéző és títkármene- dzser-képző szaktanfolya­mot indítanak majd. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents