Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-29 / 305. szám

Kellemes ünnepeket! Főszerkesztő Űrnak és a szerkesztőség minden mun­katársának kellemes kará­csonyi ünnepeket és áldá­sos, boldog új esztendőt kívánunk. Azt hisszük, so­kak nevében mondhatunk köszönetét Önöknek azért, hogy a Pest Megyei Hírla­pot a keresztényi és a nem­zeti értékek megőrzése cél­jából átalakították, és eb­ben a nehéz és válságos időszakban a múlt csődjét örökölt Antall József kor­mányának támogatását vál­lalták. Isten áldását kérjük további munkájukba! Egy nyugdíjas házaspár: Bagi Dénes és felesége Verőce Mi is a bajunk a sajtóval? Fura jelenségeknek, ese­ményeknek vagyunk tanúi és megélői. Annak a sajtó­háborúnak, amelyet a szak­ma vájtfülű és vájtagyú harcosai igyekeznek elba­gatellizálni. Igyekeznek úgy beállítani, mintha ez ne­gyed- vagy éppen húszad- rendű kérdés lenne. Holott az érdekeltek nagyon is jól tudják, hogy ez nagyon is hatalmi kérdés, sőt min­denekelőtt az. Mégpedig a sajtó- és médiahatalom kü­lönleges helyzete miatt. Miért lenne ez különle­ges, teheti fel bárki az ob­iigát ellenvetést. Tulajdonképpen nagyon egyszerű okból kifolyólag. A demokrácia közhatal­mi tényezői, mind a parla­ment, a kormány, a bírósá­gok stb. demokratikus úton jönnek létre, azokat de­mokratikus úton ellenőriz­ni lehet. Ha pedig végleg nem felelnek meg a nép el­várásainak, a következő választásokon le lehet őket váltani. A tömegtájékoztatási mé­diák a fentiektől fiiggetle­PEST MEGYEI HÍRLAP ne 1c, tehát nem függenek a társadalmi kontrolitól, nem lenet őket hatalmi — azaz szavazási úton — leváltani. Ez magyarul azt jelenti, hogy a médiák alkotmány- jogi értelemben kívül áll­nak a néphatalmi szférán. Ahogy ők magukat meg­határozzák, pártsemlege­sek, professzionisták és függetlenek. Tulajdonképpen igazat is mondanak. A demokratiku­san létrehozott hatalmi szervek közvetlen befolyá­sától valóban függetlenek lehetnek, ha akarnak lenni. Azonban, ha akarnának, akkor sem lehetnének, mi­vel a közszolgálati médiák nem demokratikus struktú­raelemek, hanem a feuda­lizmus nagyon is tetten ér­hető maradványai. A sajtó, Rádió és más kommunikációs médiák is attól függenek, aki birto­kolja őket, akitől a pénzt, azaz az életminőség fenn­tartását, sőt fejlesztését kapják. A tulajdonos pedig az esetek túlnyomó részé-' ben a tőke, a világ legdik­tatórikusabb intézményé­nek, a pénznek a hatalmi megtestesülése. Nem kívánom kifejteni, hogy a tőkés társadalmak­ban (a nem tőkésekben sincs másként) mit Jelent a tőke. Gyakorlatilag min­dent; jólétet vagy nyo­mort. Kultúrát vagy sötét­séget. Politikai, katonai, gazdasági hatalmat. Oly eszközt, amellyel még a tisztességet, az erkölcsöt is meg lehet venni. A médiák ennek a hitbi­zományosai. Mitől függetlenek Ők? A kormánytól és a pártoktól talán, de a kenvéradó gaz­dáktól soha. Éppen ezért nemhogy nem függetlenek hanem ellenkezőleg, a leg­erkölcstelenebb függésnek, a naponkénti bizonyítás kényszerének vannak alá­vetve. Ez ugyanis azt diktálja, hogy naponta kell bizonyí­tani az odaadó szolgálatot. Csak éppen nem a „Párt­nak”, hanem a működő tő­két biztosító erőknek. Ergo, naponta szenzációt kell — Kegyelmes uram, az interpelláció.. i Ehol a da­rabjai! — Vigye innen a pokolba. Még a nevét se említse... Ne vádoljanak engem, és ne bántsanak. Érti?... Ne bántsanak! Faképnél hagyott, felfelé indult. Papp Gyurit kereste, az inasát. De az éppen szembejött vele, nagy tisztelettel: — Gyuri fiam. holnapra a cserkészruhámat készítsd elő. Áldozni akarok a fiúkkal...! S akkor reám nézett s már meg is sajnált. Aztán reá- mosolygott az öreg Gáspár Marcira. Hirtelen most már velem is kiengesztelődött lélekben. Jóhangon szólított fel: — Jöjjön, Németh, jöjjön, sétáljunk egyet a bástyán. Majd ott mindent átbeszélgetünk. Csak egy fehér padnál állottunk meg, közel ahhoz a helyhez, ahol a Julián szerzetesnek a szobra van. Béla király idejében Julián iramodott meg a keleti magyarok nyomait keresni. Mikor a fehér padra leültünk, a fehér dominikánusok­nak a szobra mellett, próbáltam elmondani, miért jöt­tünk Marcival? — Mennyit alkalmatlankodunk ezzel a bukovinai üggyel — kezdtem óvatosan. — Nálam már nem sokáig! — Megjött a halálos ítéle­tem. Ezután majd másvalakinél kell alkalmatlankodniok. Mondja, hogyan bírja? Csak most nyomoztuk ki, hogy néha vasúti állomások várótermében guggolja végig az éjszakáit. — Mondja, hogyan bírja?!,.. — Megtanultam a görögből, hogy ha rövid a kardod — toldd meg egy lépéssel. Megtanultam a verekedő szé­kelyektől. hogy ha kurta a karod, toldd meg egy fejszé­vel, meg egy konyhakéssel. Megtanultam a franciáktól, hogy ha gyenge az ébresztőórád, akkor akaszd a papa- gály-ketrecre, vagy a kutyaházra. Meg kellett éreznem, hogy a hasonlat gyönge volt. Teleki Pál mélységesen elhallgatott. Hogy megszólalásra bírjam — Julián barát szobrára tereltem a figyelmet. — Mennyi rossz szobor van Budapesten, s ez a Julián- szobor mennyire szép. — Ki nem állhatom — mondta. — Ki nem állhatom, mert mindig Julián-bíbornokot juttatja eszembe. — Aki feloldotta a szegedi békét? — Igen, azt a Juliánt, aki a magyarokkal felrúgatta a dicsőséges. Jóságos és elképzelhetetlenül nekikvaló sze­gedi békét — Hogyan, hogyan nem, Murád szultán annyira meg­produkálni (!), hogy el le­hessen adni a terméket. Ezért nem független az igazságtól a „független mé­dia”. Ha valami rendben megy, az legfeljebb hír, de nem szenzáció. Márpedig az aluliníormált, az apoii- tikus tömegeket nem a tar­talmas hír, hanem a felszí­nes szenzáció érdekli. Ezért száll rá a média minden olyan eseményre, amely közbotrányszintre tupíroz- ható. Ezért lovagolnak hordón, hullákon, antiszemitizmu­son, fasizmuson és ha­sonlón, amelyről már eleve tudják, hogy hatalmas visszhangot fog kelteni, részben az érintett és meg­vádolt személyeknél, rész­ben a nemzetközi médiák­nál. A helyreigazítást ugyanis már senki sem olvassa el vagy ha mégis, a bombasz­tikus szenzációt lanszirozók már elérték Céljukat. El kell azonban mondani, hogy a fentiek fokozott mértékben vonatkoznak az írott sajtóra, az újságokra és hasonló kiadványokra. Azt is tudnunk kell, hogy a pártelkötelezettség csak addig tart, amíg az illető pártnak vagy antennáinak befolyása van az újságírók anyagi érdekeire. Ha ez megszűnik, a lap, az újság­író azonnal bizonyítani fog­ja pártsemlegességét, mert azonnal oda fog állni, ahonnan többet fizetnek. Ma pedig, ne legyen il­lúziónk, nem a kormány- sajtó fizet a legjobban. Ne feledjük ugyanis, hogy az újságíró nem abból él jól, amit a saját lapjánál ke­res, hanem abból, amit azon felül. ..Szakértőként”, rádió-, televíziószereplésért, „szakmái” ösztöndíjakból, zsíros külföldi utakból, szcenáriók Írásából és ha­sonló, ellenőrizhetetlen és mégis kitűnően tetten ér­hető forrásokból. Ezek a források pedig nem mások, mint a hazai médiahatalom igazi birto­kosai és nemzetközi gaz­dáik. Az itt, Magyarországon talán csak véletlen, hogy eme gazdák szinte kizáró­lag a voit aiiampart átmen­tett „menedzserei”, és a magyar tömegkommuniká­ciót valójában mindig is uraló zsidóság legagresszí- vebb képviselői. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a médiák szerint nem a baloldalról fenyeget a veszély. Nem bi­zony, hisz onnan védve vannak. Nem véletlen, hogy a jobboldaltól félnek. Me­lyik jobboldaltól? Bárme­lyiktől. Ez ugyanis azt je­lenti, hogy a kívülállótól, a kommunikációs intervenció lehetőségeitől megfosztot- taktól félnek. Attól, hogy előbb vagy utóbb meg fog­ják szerezni a médiák egy részét, sőt „horribile dictu” talán a többségét. .Ezért minősítik „helyből” fasisztának és szélsőjobb- oldalinak az ő „tradicioná­lis” pezícióikat fenyegető veszélyt. A reflexek na­gyon jól ismertek. A szov­jet-bolsevik ideológia sze­rint az volt fasiszta, aki vagy ami ellene volt az ő érdekeiknek. Ezt a „haladó hagyo­mányt” vagy átvették a je­lenlegi liberál-kozmopolita- szocialista felfogású mé­diák, vagy talán annak ide­jén éppen tőlük vette át a bolsevik propagandagépe­zet. Teljesen érthető az, hogy minden lehetséges alka­lommal össztüzet zúdítanak az alulpolitizált, a részle­tekre soha nem figyelő publikumra, abban a re­ményben, hogy sikerül őket szembefordítani saját érde­keikkel. Az össztűz ugyanis soha sem Antall, Boross Péter, Csurka vagy éppen Zacsek urak ellen irányul, hanem a „közvélemény” ébredező független gondol­kodását kívánják szétlőni. Teszik ezt annál is in­kább. mert tökéletesen tisz­tában vannak a sajtó sze­repének hatékonyságával. Nagyon jól tudják, hogy a sajtó véleménye „felülrep­rezentált”, azaz mindig többet befolyásol, mint azt a valós tények megenged­nék. (Nem volt véletlen a NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 35. rémült a törökverő s már akkor legendás Hunyadi Já­nos sikereitől, hogy elhatározta: akármilyen áron. de a békét megvásárolja!... Igen. Ennek a ragyogó békének, a szegedi békének a közvetítője a szerb fejedelem volt. Brankovics György! Országának és két rab-fiának meg­szabadulását jelentette volna számára a magyarok bé­kéje. Hunyadi János ugyancsak lelkesedett a háborúért. De a szegedi békének ő is örvendett. Murád szultán kan­cellárja fogalmazta meg a szegedi béke szövegét. — Emlékszem, kegyelmes uram — mondtam én. — Hibátlan a szöveg-memóriám. Ügy tudom, hogy a Szerb­ország területén elfoglalt várakat adták vissza. És a magyar foglyokat. Már nem emlékszem, mennyi ezer aranyat akart a török adni évenkint a magyar királynak. Az aranyméréshez nincs érzékem. De a szultán kancel­lárjának áradozó stílusára visszaemlékszem a történe­lemből. Valahogy így szól az a híres béke-záradék: „Uralkodónk a magyar királlyal és országával akár örök békességet kötni kíván.” Teleki Pál szólalt meg most megint: — Azt az esküvel megpecsételt, híres szegedi békét ml rúgtuk fel. Akárcsak azt a békét, amit én jártam ki Csákyval. Milyen Várnát, vajon milyen szerencsétlensé­get fog ez a magyarok fejére hozni?... De van még egyéb is a Julián rovásán, ö volt az összekovácsolója a német—magyar szövetségnek, a lengyel—magyar elhide- gítésnek. Éppen akkor, amikor a német—magyar kap­csok elnyíltak és elhajlottak egymástól. Hogyan tudott annyi gyilkos levegőt fújni a kovács-szén közé ez az őrült Julián? ... Hogy irigylem én ezt az őrült nagy ener­giát, amit persze a többi bolond, az őrültek önbizalom­nak neveznek. Látja, egy ilyen fanatikus bolondot kel­lett volna befognia ebbe a telepítési ügybe —, nem Te­leki Pált. Megsúgom magának, holnaptól talán más gaz­dája lesz a maguk keserves ügyének. göbbelsi vagy éppen a bolsevik propaganda rend­kívüli szerepe és hatalma sem.) Szakértők szerint a sajtó szerepe annál döntőbb, mi­nél destabilizáltabb egy társadalom, minél művelet­lenebb és minél nagyobb anyagi nehézségekkel bir­kózik. Ugyancsak a szakértők szerint egy kiegyensúlyo­zott demokráciában a saj­tó szerepe nem haladja meg a legális hatalom tö­megbefolyását — sőt alig éri el a felét —, bármilyen technikákat is alkalmaz. A kialakulatlan társadal­makban azonban, ahol nemcsak anyagi gondokkal küszködnek, hanem morá­lis és intellektuális válság is van, a sajtó befolyása könnyen felülmúlja a hata­lomét, sőt döntő fölényt is elérhet. (Lásd Szonda Ip- szosz-tálalást Göncz 1. és Antall valahányadik helye kapcsán, holott mindenki tudja, hogy mekkora szere­pe van az ország újjáépíté­sében az egyiknek és a másiknak.) A fentiekből, úgy vélem, világosan következik, hogy ma a hatalom fő kérdése a tömegtájékoztatási médiák kérdése. Az is világosan látható, hogy itt nem a médiákról, nem Hankiss—Gombárról van szó, hanem arról a ha­talomról, amely most és a következő néhány évben eldönti az ország sorsát Még pontosabban arról, hogy sikerülni fog-e a li­berális baloldali egység vagy blokkpolitika hata­lomra kerülése, immár har­madszor. 1919. és 1949 után 1994-ben. Avagy meg­szilárdul-e a nemzeti erők­re építő tradicionális-kon- zervatív erők ma még na­gyon is heterogén, nagyon is képlékeny hatalma, amely minden hibája elle­nére korszakos eredménye­ket produkált. Ami termé­szetesen egyáltalán nem je­lenthet bérletet a hatalom­ra. Práczki István Monori-erdö A hivatal nem ügynök Tisztelt Szerkesztőség! A Pest Megyei Hírlap 1932. november 17-i számá­ban megjelent „Cegléden orvosolják a panaszokat” című cikkükben leírtakhoz helyesbítést, illetve kiegé­szítést kérünk a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet ré­széről. A ceglédi volt szovjet la­kások értékesítésére, illetve társasház kialakítására vál­lalkozói szerződést kötött Cegléd Polgármesteri Hiva­tala a Pest Megyei Építő és Szerelőipari Vállalattal 1992. április 27-én. Ebből egyértelműen megállapít­ható, hogy a polgármesteri hivatal nem ügynökként működött közr\ Ennek kö­vetkezményeként a Kincs­tári Vagyonkezelő Szerve­zet a teljes lebonyolítást, műszaki ellenőrzést az ön- kormányzatra bízta. A Kincstári Vagyonkeze­lő Szervezet a lakásokra át­lagárakat állapított meg, így azok alkalmazása lehetősé­get adott a lakások méreté­ből és elhelyezkedéséből adódó eltérések érvényesí­tésére. Ezt az önkormány­zat nem alkalmazta. A la­kások hasznosításánál a ve­vők megválasztása az ön- kormányzat joga. Így ennél szociális szempontok érvé­nyesítésére is módja lett volna. A lakások belső fel­újítását a szerződés nem tartalmazta. A lakások üzemeltetését biztosító kül­ső közművek (fűtés, vil­lany. csatorna, gáz stb.) ki­egészítése a vállalkozás tárgya. A vevő társasház alakításakor a kötelező fel­újításon csunán a vé­telár 10%-át fizeti ki. A vételár 90%-ára 20 éves részi eff: vetési kedvezményt kap 3®/<j-os kamat mellett. Kérjük fentiek szíves le- közlését. illetve k;esészítést a teljessé" érdekében. Tisztelettel Dr. Papp István Géza igazgatóhelyettes — Ne ijesszen meg, kegyelmes uram. — Nem vagyok kegyelmes. Egy kegyetlenül eltaposotl féreg vagyok. Hallott maga férgekről-hernyókról? Hal­lott maga hernyótalpakról?... Látja azt a két sétáló, hamleti alakot, ott a bástyán? Már harmadszor bukkan­nak fel. Tudom, már kerestek is. És látja, nem „verem meg a drótot”, ahogy a székelyek nevezik a sürgöny­verést és a hírverést És nem riadóztatok. Még csak a de- tektívemet sem hívom a szobámba. Csinálják, mert ne­kem kellene elvégezni azt. ha nem hinném a Hiszek­egyet. Én azt nem tehetem, hogy békém és az esküm mellett golyóval demonstrálhassak, amint a múltban mondtam magának Is: „Aranyam-ezüstöm nincs, van egy rézköpenyes go­lyóm. Azt én le fogom tenni a serpenyőre, ha más kiút nem lesz, — Hadd demonstráljon a békeszerető magyarok mellett, ha még egyszer tárgyalóasztal mellé kerülhe­tünk.” Egyik borzadályból a másikba estem. A dolog annál kfsértetiesebb volt. mivel akárhogyan meresztettem a szemem a Teleki Pál által mutatott irányba —. én a két sétálgató, gyanús civilt most már nem láttam. Éjjel két órakor érkeztem haza Marcival a ciszterciek anyaházába, ahol hónapok óta laktam. A portás erősen megnézett... — Teleki Pálnál voltam — motyogtam szégyenkezve. Látszott, hogy hiszi is, meg nem is. Reggel ugyanaz a portás észrevette, hogy a ruhám kefélem. Odajött segí­teni. De csak azért hogy a fülembe súghassa: — Teleki Pált agyonlőtték az éjjel.. .1 Felséges fehér-rajzás volt ekkor a cisztereknél. Mind a tizenhat oltárnál misézett egy fehérpap —, aztán surran­tak a Szent Imre herceg-úti gimnáziumba tanítani:- Ma­ga a zárda hajdanában elmegyógyintézet volt. A magas ívezetű folyosó mozaikos sávjában feltűnt egy rendorío- tanácsos. Engem keresett. Kint a budai aszfalton har­sogó visítással csörömpöltek a német hernyótalpak, me­lyek Teleki Pál békés világát eltaposták. .......... A m l kitelepülésünket nem kísérték különös csodák, mint hajdanában a zsidók kitelepülését Egyiptomból. Amikor „A Nílus vize vérré változott. Sötétség tá­madt, mint légiriadók esetén. Békák, sáskák, szunyogo^ jelentkeztek. Áron botja, kígyóvá változott a rendetlenül ragaszkodó, szinte csimpaszkodó fáraónak az elijesztese- re.”. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents