Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
KULTÚRA Ml 1992. DECEMBER 28., HÉTFŐ FOGADJATOK ÖRÖKBE Pécsi Gabriella verskötete Komplex kötet: annyi minden van benne, s any- nyiféleképpen, hogy vonzatúiban példatára lehetne a huszadik század innenső fele magyar költészetének, ami persze nem nélkülöz örökölt vonásokat. Éktelen nagy seb köti ösz- sze ezt a sokféleséget, a mélyen és sokszor megbántott költő groteszklátó alanya. Megörvendhetnénk talán — hisz egy helyütt ki is mondja —, hogy világ- fájdalma van, tehát itt romantikus költőnőszemély- lyel találkoztunk, csakhogy a romantika (ha ráfogjuk) nyomban kicsorbul a groteszk humoron, ami személyének lényegi vonása látszik lenni. Jó tulajdonság ez a megpróbáltatások ellen. Fergeteges ritmusérzéktől táncol, billeg és topog számos verse, és ez a képesség olykor ott is előbukkan, ahol szinte váratlanul ér: „Vállalt börtönömből szabadulok” mondja (Takaréklángon), és csodálatos mértékkel .adja a kontrasztot a rákövetkező „Éles a friss levegő” sor. Az antik mérték néhol fondorlatosán rejtőzik, és a belső hallástól nem há-r borgatott olvasó bizonyára csak az ékezeték indokolatlannak tűnő hosszúságából következtethet a ritmus jelenlétére, hogy — ha van kedve — előkotorhassa. Formájában, szerkezetében egyaránt az impresz- szionista költészetet idézi az Üjév után című vers, amelynek pedáns ritmusa nyomatékául egybeírást is alkalmaz: „messze járnak Boldizsárék / mindahárom szentkirály.” E ritmus gyökerének ősi volta közismert. Ugyancsak ősi ritmus feszül a legősibb, rá- olvasókban található párhuzamos szerkezet mági- kusságát visszahozó versben: „keserű szívemtől repülne, / keserű szájamtól repülne, / elásott reménytől repülne, / gonosz bűbájtól repülne, / az utálattól repülne, / ismeretlenbe repülne...” . Farkasnóta) Aki ilyen ritmussal szól, megigézni is képes: „tűz- agyvelőd emlékezzen” (Igéző). Humora olykor félszemérmesen úgy bújik a szövegbe, mint eldugott rit-: musai. Ekképpen lesz elragadó sztorija ironikus allegóriává (A megsebzett sárkány szemrehányó szavai Szent György napján), amivel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a rozsdás lándzsa képe afféle önálló jelképként visszatér másutt is. Nagyjaink is adnak okot a verselésre, Ady Endrét „profán-bután” szólítja meg, s noha játékossága csaknem elcsuklik Bartók tiszteletétől, nem kell attól tartani, hogy „pécsigabiba” — aki éppen K. I.-hez írt levelet — nem ír a nevéből eszünkbe szökő Weöres Sándorhoz is többek között. Mindezek ellenére, e kötetben „egy lélek egyedül él / lélekegyedül” (Magamtól 31), amióta az ember' elhagyta (Szépirodalmi, 1992). Szitányi György Amikor hetekkel ezelőtt a Vidám Színpadon láttam Balázs Pétert a Micsoda család című vígjátékban, utánagondoltam: mikor is szerepelt legutóbb ugyanitt, ama műfaj otthonában, ahol a közönség túlnyomó többsége megismerte és megkedvelte őt. Kiderült, hogy téves benyomás a tévés benyomás. Elsősorban a tévének köszönhető, hogy annyian ismerik, s hogy annyian félreismerik. A képernyőn ugyanis többnyire könnvűműfajú produkciók mulatságos figuráit alakítja. Nagyritkán közvetítenek csak olyasmit, mint például a Bernardi- ügy című Schnitzler-darab. amelyben végre igazi karakterszerepben láthatta az ország Balázs Pétert, aki egyébként igazán otthon van ebben a közegben is. — Valóban furcsa, hogy = a Vidámban csak tévéfelvételek alkalmából fordulok elő, holott országnyi néző ott készült felvételekből ismer. Huszonegy esztendeje a Vígszínház tagja vagyok, ott arattam első kiugró sikeremet a Képzelt riport című musicalben; számtalan sikeresnek ítélt alakítás után ott játszom április óta a Rinocerosz című Ionesco-darabban, a Vígszínház kamaraszínházában, a Pestiben pedig a Nagy Romulusz című Diir- renmatt-darabban. Vendégként játszom az Arizona Színházban is: Feydeau Női szabójában. Büszke vagyok rá, hogv első rendezésem, Dario Niccodemi Hajnalban, délben, este című darabja száz előadást ért meg, először a szekszárdi művelődési házban játszották, s utána — példátlan sorrend! — azonos felállásA SZERETET Tudom, nem haragszik meg az írónő, Stolm&r G. Ilona, hogy könyvének címét, amely eredetileg így hangzik: „Az asszony, a halál és a szeretet”, némiképp megváltoztatom. Magam inkább az utolsó szót írnám az első helyre. Egyszerűen csak azért, mert ez fejezi ki a könyvnek, a benne foglaltatott töredéknyi életnek, az embert próbáló asz- szonyi sorsnak a lényegét. A SZERETETET. Most fogtam csak fel igazán, hányféle szeretet létezik! Az anyai féltés, a gyermeki csodálat, a beteg, a halálraítélt társ melletti virrasztás, a hittel megerősödő életfolytatás: mind-mind ezt a fogalmat, ezt az alapvető, nélkülözhetetlen, ám mégis olyan nehezen vállalható jellemvonást rajzolják láthatóvá. Ez a tulajdonság mint egy-egy földiemberi helytállásfok formálta az Asszonyt is. „Igen. A szeretet hatalmasabb a halálnál is.” Ezt is csak egy olyan ember mer(het)i leírni, aki éppen az előbbi segítségével tudja túlélni a véget, a szeretett társ, a férj, az apa visszahozhatatlan elvesztését ... „Mert kell a szeretet, a világot fenntartó érzés példája, hogy szaporodjanak a lélekkel látók, a szívvel érzékelők.” •— írja az Asszony a könyvében. Hinni kell neki, mert ha más nem, hát ö valóban tudja, micsoda erő rejlik e szó mögött! Az Istentől, a Fiú földi életéből eltanult szeretet képes erőt adni halálon, betegségen, gyűlölködésen és megcsúfoláson, kudarcon és botlásokon is át. Egészen a legértékesebbig, a Családig, melyet — ha a Gondviselés úgy hozza, akár egyedül is — de vállalni kell! A gyerekek lesznek ugyanis azok a „földi erők”, melyekben egy temetésen kapaszkodni lehet, melyek mosolya a haldokló felett is a maga természetességével tör(het) utat az Életbe, s amelyek körül — ahogy az asszony megtapasztalta —■ tobzódik újra a szeretet. Stolmár G. Ilona könyve, amely a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával készült, Bakallár József festőművész illlusztrációl díszítik. •— mailár — Stolmár G. Ilona: Az asszony, a halál cs a szeretet ban iktatta műsorába a Pesti Színház. — Meggyőződésem, hogy minden azon múlik, milyen partnerekkel dolgozik az ember, így van ez a privát életben, bármily közös munkában, a színházban méginkább. Ma hihetetlen energiát emészt fel egy- egy produkció összehozása ezerféle gond, zaklatottság, labilitás közepette, s ha mindezt sikerül közös erővel legyőzni, önmagában ez is művészet. — Az Enyém a képernyő című estet magam állítottam össze, én szerkesztettem, rendeztem, és játszom is benne, remek partnerekkel — Agárdy, Hernádi, Schütz —, a tévé sugározta, jó visszhangja volt. Most pedig egy békebeli kabaré összeállításán dolgozom, élő előadásban a Mikroszkóp Színpadon láthatja a közönség, majd három estén át a tévében is bemutatják. Felmerült egy csodálatos film terv, Ilintsch György rendezné, a címe A halász- király legendája; mai komédia, de még maibb komédia az, ami a pénzszerzés körül zajlik. Tervezzük a videováltozatát is, csak a pénz, csak azt tudnám feledni ... — A család ? Hál’ istennek, velük most semmi probléma, feleségem, Csilla, aki korábban szívpanaszokkal került kórházba, teljesen meggyógyult, de otthon maradt, elkel a pedagógusi felkészültsége odahaza is, bár a gyerekek már nagyocskák. Bianka már felnőtt, a bankszakmában tevékenykedik, Bence másodikos gimnazista. Nagyon sokat számít a mai zaklatott világban, ha békés, harmonikus kikötőbe térhet meg az ember. Pereli Gabriella KÖNYVJELZŐ Mai arcunk — egykoron Mitől jó egy könyv? A válasz — figyelvén a mai könyvpiacot — nem olyan egyszerű. Egy jó könyv lehet izgalmas vagy megnyugtató, tudományos vagy fantasztikus, gondűző vagy éppen gondolatébresztő. A jó könyv attól jó, hogy olyan, amilyenre épp szükségünk van. Amikor a Magyar Szemle Társaság 1939-ben megjelent kötetének reprintjét ajánlom a figyelmükbe, nem tudom, mivel kezdjem. Szép könyv. Finom bőrkötésének köszönhetően jó kézbe venni. Tartalmát illetően pedig talán aktuálisabb, mint első megjelenésekor. „MI A MAGYAR?” — kérdezték meg egykoron a művészet és tudomány nagyjait. A válaszadók között oly neves alkotók szerepeltek, mint Babits Mihály, Keresztury Dezső, Eckhardt Sándor, Kodály Zoltán. „Arra gondoltunk — vallották a szerzők —, hogy ezzel a könyvvel útbaigazítsuk azokat a jóhiszemű magyarokat, akik a kíméletlenül ránk rohanó szellemi áramlatok, propagandák káoszában, amikor magyar magyarra mutat mint rossz, gyönge, hamis, beteg magyarra, nem tudják többé, mi is az igazi magyarság. Valami normafélének szántuk ezt a könyvet, hogy öntudatossá tegye az emberekben magyarságukat és megóvja őket a tévelygésektől, az illúzióktól, az ingoványba, süllyedéstől.” A kérdés ma időszerűbb, mint valgha. Egy nemzet számára sorsdöntő cél, hogy tagjai őszintén, tárgyilagosán és elfogulatlanul tudjanak szembesülni saját arcukkal, saját szerepükkel. Ehhez segít hozzá ez a kötet, melynek hitelességére a megszólaltatottak egész életműve nyújt soha el nem évülő garanciát. Kár, hogy borsos ára miatt nem juthat majd cl mindenhová, ahol igazán szükség lenne rá. (Mi a magyar? Helikon, Bp. 1992.) Orosz Krisztina . Téves tévé benyomás Balázs Péterrel a képernyőről
