Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-22 / 301. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1992. DECEMBER 22., KEDD Változások előtt a Rókus Kórház Visszaszerezni a szakmai tekintélyt-í , Január elsejétől dr. Lich- tenberger György látja el a Szent Rókus Kórház és Rendelőintézet orvosigazgatói tisztségét. A hivatalos beiktatás előtt kerestük fel a nemzetközi szaktekintélynek Örvendő orvos-igazgatót, aki nyilatkozott lapunk munkatársának. — Milyen érzés igazgatónak lenni? — Hogy is mondjam, ha szabad, kérem, ne vegye udvariatlanságnak, de a kérdés meg korai. Engem csak 1993. január elsejétől neveztek ki, addig teszem a napi kötelességemet, és csak vendégként megyek az igazgatóságra. Az igazgatói szobába pedig kinevezésemig be sem fogok nyitni. — Milyen célok motiválták döntésében, amikor beadta pályázatát. — Tudni kell, hogy egész ténykedésemet a Rókus kórházban kezdtem. Segédműtős voltam, és most is nosztalgiával gondolok azokra az esztendőkre, hiszen európai hírű orvosokkal büszkélkedett a kórház. Azt szeretném elérni, ha a kórház a régi jó hagyományoknak és a régi szellemiségnek megfelelően mutasson példát a többi orvosi intézménynek. Biztosítani kell a régi szakmai színvonalat, mert a kezdeti sikerek Után, a hatvanas években elkezdődött egy lefelé irányuló rossz változás a kórház életében. Szerencsére a nyolcvanas évek középétől ismét javult a helyzet, és most nagyon féltettem a Rókus kórház szakmai és tudományos munkájának jövőjét, mert attól tartottam, hogy olyan ember kerül vezetői tisztségbe, aki nem igazán érzi magáénak e nemes célokat. Sok orvostársammal együtt végigkínlódtuk az újjászületés nehézségeit, és most már látjuk, a kibontakozás kedvező jeleit is. Ezért mertem pályázni. — Szakmai programjából szíveskedjen elmondani a legfontosabbakat. — Elsődleges cél az intézetben zajló tudományos és szakmai tevékenység színvonalának javítása. Ezt a tevékenységet egyszerűen az őt megillető rangra kell emelni. Az osztályvezetők döntő része kiváló adottságokkal rendelkezik, és ismerve kitűnő szakmai képzettségüket, remélem, hogy meg tudom nyerni őket. A kevesebb fogékonyságot mutató kollégákkal pedig el kell majd beszélgetni az elképzeléseikről, és meg kell keresni a felzárkózás lehetőségét. Amit elmondtam, ez csak egy csekélyke része a programomnak, maga a program 15 oldalnyi, és ezt ismertetni fogom beiktatásom alkalmával. Ügy gondolom, a jövőben csak azokat az orvosi, egészségügyi intézeteket fogják keresni a betegek, ahol betegcentrikus a szemlélet, és ahol biztosítják a magas színvonalat. — Kérem, sorolja fel szakmai pályafutásának főbb állomásait. — 1974-ben a Rókus kórházban kezdtem el orvosi pályafutásomat, 1978-ban pedig szakvizsgáztam. Mindig is vonzott a tudományos kísérletezés, ezért már a legelején állatkísérleteket végeztem egy új varrattechnikára épülő gégemi krosebészi eljárás kidolgozására és műszer konstruálására. Utóbbira a Találmányi Hivatal mintaoltalmat adott 1983-ban. A műszer sorozatgyártását a német Wqlf-cég vállalta. 1987-ben a Tudományos Akadémián megvédtem kandidátusi értekezésemet,' A légcső-kanül-adapter találmányomra felfigyeltek az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unió államaiban, amelyekben szabadalmat kaptam találmányomra. A kerespestarcsai kórházban dr. Székely Tamás kandidátus osztályán tanulmányozhattam a fülészeti és arcidegsebészeti eljárásokat. 1990-ben meghívást kaptam -Szentpétervárra, ahol előadásokat tartottam, 1991-ben pedig mikrose- bészeti műtéteimről beszélhettem a Milwáuke-i Medical College-ben. — Hogyan fogadta a család az igazgatói kinevezés hírét? — Kezdettől fogva támogattak. Aggodalmaskodás csak addig volt, amíg be nem adtam pályázatomat. Igaz, azt is megkérdezték, hogy mikor fogunk találkozni ezután, ha eddig is napi 10-12 órát a kórházban töltöttem. Tudom, teljesítőképességemnek is van határa. Éppen ezért most Egyedülálló kezdeményezés Csömörön? Polgárőrségben az ’56-osok Valószínűleg országosan egyedülálló vagy legalábbis ritka kezdeményezés színhelye volt tegnap Csömör. Bátovszki György polgár- mester hivatalában fogadta •— kezdeményezésükre — a helyi ’56-os Kör képviselőit. Az ’56-osok a közelmúltban elhatározták ugyanis, hogy testületileg belépnek a nyáron szerveződött polgárőrségbe, s ezt nyilvánították ki tegnap ünnepélyesen a polgármesterek előtt. Az eseményen jelen volt Hári László, a Csömör Polgárőr Egyesület alelnöke is. Szilágyi Imre az ’56-osok nevében kifejtette, kéttucatnyion vannak, akik azt szeretnék, ha szűkebb pátriájuk, a főváros határán lévő település a rendszerváltozást követően soha nem látott feilődésnek indulna, s ehhez kívánják felajánlani segítségüket. A polgárőrség mintegy tizenöt résztvevője— tudják — a rövid néhány hónap alatt is eredményesen működött, betörőket, kerékpártolvajokat fogtak, létükkel és jelenlétükkel számos bűnözőt riasztottak el, több bűncselekményt előztek meg. A lakosságért önzetlenül cselekvők azonban kevesen vannak, többségük életkora is magas, ezért az élet nehezebb oldalait is megismert ’56-osok a település békessége érdekében készek cselekedni. Nemcsak az anyagi értékek védelme lebeg a szemük, előtt, minde- nekfölötti a polgárok élete, biztonsága s mindezen túl a községi önkormányzat kö,- zösséget gazdagító kezdeményezését is készek lennének támogatni. Bátovszki György polgármester köszönettel fogadta az ’56-osok jelentkezését, és amennyiben a polgárőrség — alapszabálya szerint — soraiba fogadja az újakat, az önkormányzat erkölcsileg és anyagilag is támogatja a megerősödő szervezetet. (dcregán) „Tekintsük a folyót fo- lyónak, amely összeköt és ne határnak, amely elválaszt.” Ezt a jelmondatot az Ipoly Unió Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület fogalmazta meg nemrég történt alapításakor. Öt magyar és öt szlovák állampolgár. két egyesület, a balassagyarmati Civitas Fortissima és a váci Göncöl Alapítvány tagjai határozták el a különleges szövetség létrehozását. Remélik, hogy a most alakulgató szlovákiai egyesületek közül is hamarosan csatlakozik majd hozzájuk egynéhány. A célt lényegében kifejezi az elnevezés. Együtt őrködni az Ipoly folyó és vidékének környezeti tisztaságáért, megismerni és közvetíteni egymás kultúráját, elmélyíteni a határ mentén élők barátságát. Az unió élén két ügyvivő áll. Egyikük a szlovákiai Wolent József. A magyar ügyvivő Kelemen Zoltán, a Göncöl Alapítvány ösztöndíjasa, akivel a szöúgy érzem, hogy a közeljövőben kevesebbet fogok publikálni. — Igazgató úr, kinevezése óta megnőtt-e barátainak a száma? — Az idő rövidsége miatt még nincsenek sokatmondó tapasztalataim. Többnyire a velem hasonló módon gondolkodó emberek kerestek fel, és bátorkodom azt mondani, hogy ők a barátaim. Egy nagyon kis számú embernél viszont úgy érzem, hogy elkezdték a helyezkedést az új igazgató közelében. — Mit tart legfontosabb teendőjének a közeljövőben? — Találkozni, beszélgetni szeretnék a főorvosi karral, a kórház vezető pozícióiban levő kollégákkal és valamennyi kórházi alkalmazottal, mert kiváncsi vagyok tapasztalataikra és véleményükre. A jövőben szeretnék minden jószándékú munkatárssal korrekt kapcsolatot teremteni. — Mit üzen a Rókus kórház munkaközösségének? — Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok és eredményekben nagyon gazdag új évet. Szeretném, ha békességben élnének mind a munkahelyen, mind pedig otthon, a családban. Sze- rencsekívánataim mellett pedig hadd fejezzem ki határozott óhajomat is: szeretném, ha közösen munkálkodna mindenki a Szent Rókus Kórház jó hírnevének öregbítésén. — Doktor úr, sok sikert kívánunk. Papp János idős katonák kitüntetése Zászlót, fejet hajtunk... A tábornok tanító: Zalavári József vezérőrnagy (Folytatás az 1. oldalról.) resedő fejű öregurak ültek a padsorokban. Volt, akinek már csak az özvegye vehette át. a késői elismerést jelképező oklevelet... Az ünnepélyes ceremóniát követő fogadáson beszélgettünk a hajdani alapítókkal- Zalavári József nyugállományú vezérőrnagy így emlékezik vissza: — A világháború elején engem is behívtak katonának. ’43-ban lettem tartalékos tiszt, ’44-ben indultam a frontra. ’45-ben Hajmás- kéren álltunk neki az új nadosztálv megszervezéséhez. ’46-ban zászlóaljparancsnok lettem, még mindig tartalékos tisztként. Önkormányzati alapítással Egyszemélyes Kft. a vízművek üzemeltetésére Káta Hidro Kft. elnevezéssel egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot hozott létre Nagykátán a városi önkormányzat. A kft. jövő év január elsején kezdi meg működését. Első számú tevékenységi köre a víztermelés, -kezelés és -elosztás, a szennyvízkezelés lesz, tehát lényegében a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat eddigi feladatait veszi át némi módosítással. A város képviselő-testü- lete legutóbbi ülésén Nagy Pált, a PVCSV nagykátai kirendeltségének dolgozóját, az önkormányzat tanácsnokát jelölte ki a kft. ügyvezetőjévé. Ä most alapított társaság a települési önkormányzatok képviselő-testületei- nek döntése után vállalja a helyi vízművek üzemeltetését. Értesülésünk szerint eddig négy község fogadta el a Káta Hidro Kft. ajánlatát. vétség második, szombaton a túlparti Ipolyságon —» szlovákul Sahy — megtartott tanácskozás után beszélgettünk. — Miről tanácskoztak odaát, milyen volt a hangulat? — Megvitattuk az alapszabályt és elkészítettük a féléves munkatervet. A városi ifjúsági házban magyar részről Kiszel Vilmos, az Ipoly Unió alelnöke, szlovák részről a társ al- elnök, Mesik Juraj mondott bevezetőt azután, hogy Szkladányi János a szlovák, Breuer László, a magyar társelnök köszöntötte a résztvevőket. Régebbi ismeretség köt ösz- sze bennünket, baráti volt a hangulat. — Milyen célokat határoztak el a munkaterv készítésekor? — Első lépésként a működésünk feltételeit kell megteremtenünk. Mivel az évi tagdíj csak 365 forint, ez csekélyke anyagi bázist jelent. Éppen ezért meghirdetett pályázatokra jelentkezünk majd kidolgozott terveinkkel az anyagi támogatósok megszerzése érdekében. Azon leszünk, hogy a folyó két oldalán élő és munkálkodó aktivisták között rendszeres legyen az információ- csere. Arra is gondolunk, hogy negyedévenként Hírmondó címmel újságot adunk ki, amit a lakosság is megvásárolhat. Szlovákiai barátaink ígérete szerint félórás, kétnyelvű film készül az Ipolyról. A Magija r Televízió Gálya című ökológiai magasűnjá- nak szerkesztői azt helyezték kilátásba, hogy heti öt percet szánnak műsorukban a mi folyónknak. Az elmondottakon kívül van még egv nagyon határozott szándékunk: a Dré- gelypalánk és Ipohjság közötti vasútvonal újraépítésével. Regionálisan fontos érdek, hogy az egykor Drégelypalánkon át a mai Szlovákia felé ágazó vonal újraéledjen. Megvan még a töltés, csak a síneket szedték fel. Szeretnénk, h8 megnyílna ez a rövid észak—déli szakasz, aminek az érdekében lépéseket teszünk — fejezte be nyilatkozatát Kelemen Zoltán, az Ipoly Unió magyar ügyvivője. K. T. I. Rimóczi Béla tartalékos főhadnagy — akkor és ma Azután elvégeztem az akadémiát itthon és a Szovjetunióban. Ezredesként ítél- .tek el ’56-ban ... Hadd ne soroljam a megpróbáltatásokat, amik ezután következtek! Visszatértem korábbi foglalkozásomhoz, hiszen civilben tanító voltam — többek között Erdélyben, a csángó magyarok között. Még annyit: a tábornoki csillagot és a tölgyfalevelet már az új rendszertől, két évvel ezelőtt kaptam meg, Báthory János és Rimóczi Béla egy tálból fogyasztja az ünnepi szendvicset. Nem csoda: régi bajtársak ők, mindketten a debreceni Magyar Vasút- és HídéDÍtő Zászlóalj alapító tagjai. Rimóczi Béla főhadnagyként szerelt le, míg Báthory János honvédként szolgálta le a nehéz esztendőket. — Mondjuk inkább úgy, hogy főhadnagyként dobtak ki a hadseregből ötvenhatban — mondja Rimóczi Béla —, pedig ’45 után 5000 aknát semlegesítettünk száz bajtársammal az országban, vasutat építettünk. Csak hát nem akartam aláírni a hűségnyilatkozatot a Kádár-kormányhoz meg a megszálló szovjet csapatokhoz ... A megkésett elismerés mégis gyógyír az öreg sebekre. Sokan könnyezve vették át a kitüntetést. És bizonyára senki nem feledi annak az öregúrnak a szavait, aki reszkedő térdekkel állt meg a vezérőrnagy előtt: „Hívjanak, és mi ma is megyünk!” — kiáltotta fiatalos, érces hangon. Tóth Sándor Tápiószötősön Tiizelőkölcsön a rászorulóknak A téli fűtés miatt alaposan megnövekedik a családok kiadása. Erre való tekintettel nyolcezer forint értékig tüzelőkölcsön igénylésére írt ki pályázatot még novemberben Tápiószőlös község önkormányzata. E szerint minden helybéli család, lakos jelentkezhetett. akinél az egy személyre eső havi jövedelem nem haladja meg a hétezer forintot. A kérelmek benyújtása nem volt határidőhöz kötve, csupán az erre szánt — inkább megmaradt — 120 ezer forint bizonyult végesnek, hiszen gyorsan elfogyott. A pályázatokat a szociális és népjóléti bizottság bírálta el. Dr. Villáni/i Éva jegyző tájékoztatása szerint a 65 igénylő közül 45-nek jutott kisebb-nagyobb kölcsön, amiből legtöbben szenet, olajat és tűzifát vásároltak. Elkészült az unió terve Kézfogás az Ipoly-parton
