Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-21 / 300. szám
1992. DECEMBER 21., HÉTFŐ Funar újabb lépése Nem lehet em Gheorghe Funar kolozsvári polgármester, a Román Nemzeti Egység elnöke szombaton betiltotta azt a gyűlést, amelyet a demokratikus ellenzék pártjait tömörítő Demokratikus Konvenció kívánt szervezni ma délután a kolozsvári Fő téren az 1989-es forradalom emlékére. A polgármesteri hivatal közleménye arra hivatkozik, hogy a városban három másik helyet jelöltek ki nyilvános gyűlések megtartására, és a Fő téren — ahol a Mátyás-szobor is áll — „munkálatok folynak”. A kolozsvári katonai ügyészség egyébként a napokban megszüntette a bűnvádi eljárást a kolozsvári forradalmárok elleni gyilkosságokkal vádolt négy személy — köztük a volt megyei első titkár és a volt helyőrségparancsnok — ellen. Dél-koreai Boeing Újabb vizsgálat A Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet (ICAO) úgy döntött, hogy újabb vizsgálatot indít az 1983-ban szovjet terület fölött lelőtt dél-koreai Boeing ügyében. Az ICAO azután döntött a vizsgálat újbóli megnyitása mellett, hogy egy héttel ezelőtt Oroszország, az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea beleegyezett abba: valamennyi rendelkezésükre álló dokumentumot a polgári repülés ügyeivel foglalkozó ENSZ-ügy- nökség elé tárnak. A Boeing 747-es típusú utasszállító ügyében indított első vizsgálatot bizonyítékok hiányában végleges következtetések nélkül zárták le. Még mindig talány Kormánytárgyalások Moszkvában Az orosz elnök és kormányfője tegnap többórás tárgyalás után megegyezett abban, hogy a következő minisztertanács megőrzi az előző alapvető szerkezeti elemeit, és személyi összetételében is a Jegor Gajdar vezette kabinetre fog épülni — jelentette tegnap délutáni híradásában az osztankinói tévé. Az elnöki szóvivőre hivatkozó közlés szerint Borisz Jelcin és Viktor Cser- nomirgyin egyetértett a folyamatosság megőrzésének fontosságával és az új kormány reformok iránti elkötelezettségének kimondásával. A szűkszavú tájékoztatás nem tért ki ugyanakkor arra, hogy konkrét személyi kérdések szóba kerültek-e az első konzultáción. Egyelőre arra sem derült fény, hogy valóban a miniszteri tárcák elosztása körüli alkudozás késztette-e Borisz Jelcint arra, hogy „rendteremtés” címén kínai útját megszakítsa, és a tervezettnél korábban térjen vissza Moszkvába. Az első tseh költségvetés A cseh parlament a hét végén elfogadta a hamarosan önállóvá váló köztársaság első elkülönült költségvetését. Ivan Kocarnik cseh pénzügyminiszter a tervezet beterjesztésekor hangsúlyozta: az 1993-as költségvetés első ízben lesz mentes azoktól a terhektől, amelyeket a szegényebb szlovák országrész támogatása jelentett eddig az államháztartás számára évről évre. Az elfogadott költségvetés mérlege kiegyensúlyozott: mind a bevételi, mind a kiadási oldalon 342 milliárd korona (12,2 milliárd dollár) szerepel. MAGYARORSZAG Romániai évforduló Megkopjál lak a harangok Temesváron tegnap délben megszólaltak a harangok és a szirénák, hogy emlékeztessenek arra: ebben a városban három évvel ezelőtt ezen a napon győzött a forradalom, elsőnek Romániában. A temesvári forradalmárok küldöttsége Bukarestben megkoszorúzta a Piata Romanilor téren a bukaresti forradalmi események mártírjainak keresztjét, majd végigvonult a város központján, és koszorút helyezett el annál a krematóriumnál, ahol annak idején — Elena Ceau- cescu utasítására — titokban elhamvasztották a temesvári forradalom első áldozatait. Ma a parlament két háza tart összevont megemlékező ülést. Jöhet a király I. Mihály Temesvárra utazik Temesvárra utazik december 24-én í. Mihály volt román király. Az egykori uralkodót Nicolae Comeanu temesvári met- ropolita és Viorel Oancea polgármester hívta meg. A 71 esztendős Michel von Hohenzollernt elkíséri felesége, Anna hercegnő, és két leánya, Margaréta és Zsófia. A tervek szerint a család a temesvári székes- egyház karácsonyi miséjén vesz részt. A bukaresti hatóságok közölték, hogy a látogatáshoz szükséges vízumokat ezúttal kiadják. Két évvel ezelőtt, 1990 karácsonyán, néhány órás huzavona után a volt uralkodót nem engedték be az országba. Az exkirály csak idén áprilisban kapott először engedélyt arra, hogy „személyes” látogatást tegyen szülőföldjén, és részt vegyen az ortodox egyház húsvéti ünnepségein. Fekete Gyula Ürömök hónapja KORMÁNYNYILATKOZAT A KISEBBSÉGI JOGOKRÓL SZÓLÓ ENSZ-DEKLARÁCIÓ ELFOGADÁSÁRÓL december December más hónap, mint a többi. Annyi az arca, annyi a színe, annyi a hangulata, számba venni is nehéz. A beköszöntő tél, a búcsúzó esztendő, a készülődések, a várakozások, a legszaporább költekezések, a pultok előtti legnagyobb tolongások hónapja. S mindennél inkább: az örömök legpazarlóbb vetésének és leggazdagabb betakarításának a hónapja. Nincs még egy ilyen, évről évre visszatérő mozgalom, amely ennyire átfogná s így felkavarná a társadalom egészét, a mindenféle korú, foglalkozású, szemléletű polgárokat, mint ezek a decemberi portyázások: hogyan lehetne hozzátartozóinknak, családbelieknek, jó ismerősöknek — örömet szerezni. Miféle erő szervezi-táp- lálja ezt a vonatokat, utcákat, ^piacokat, üzleteket, áruházakat elöntő áradatot? Miféle szentlélek száll meg egyszeriben milliókat, hogy térdig lejárják a lábukat üzletről üzletre, hogy tapostassák magukat a tolongásokban, hogy megviselt idegzetüket ilyen hetekig tartó próbára tegyék? Vajon csupán azért vállaljuk a viszontagságokat, hogy valakiknek örömet szerezhessünk ? Vagy ha valakiknek, akkor ezzel magunknak is? A magunk öröméért is tolongunk a sokadalomban — ez a legnemesebb fajta önzés tömörít bennünket jórészt a pultok köré? Jórészt, mondom, mert nemritkán és nem keveseket a kötelességszerű viszonzás tömörít, a kény- szeredettség. De veszem csak a legjobb esetet: szeretnénk tehát mindnyájan azt az örömet megszerezni magunknak, hogy hozzátartozóinknak, kedveseinknek, barátainknak örömet szerezhessünk. Nos, ebből a képletből az következik, hogy az effajta öröm duplán számít: annál is bevétel, aki adja, annál is, akinek szerezték. Vagyis a címletéhez — a névleges értékéhez — képest legalábbis kétszeres az árfolyama s a leltári értéke a társadalomban. (Eszerint a társadalmi értékekre nem érvényesek a természeti törvények? Lám, az energia-egyenérték szigorú törvénye sem érvényes az emberi világban: minél több a kiadásom örömvalutában, annál inkább gyarapodik számlámon az örömvaluta.) Gyanúsan szép nekem ez a menyasszony. Mert ha ennyire nyilvánvaló, hogy az öröm úgyszólván korlátlanul sokszorozható, miért nem létezett soha olyan társadalom, amely ezt a felismerést — decemberen innen és túl — hasznosította volna? Elképzelek a példa kedvéért egy minden tekintetben ellenkező előjelű világot, olyat, ahol csupa zsebtolvaj él. Lévén a zsebtolvaj is ember, ők sem lehetnének meg az öröm élményei nélkül. Csakhogy az merőben másfajta öröm lenne: a mások rovására, kárára, a mások bosszúsága árán szerezhető. Mármost, ha abban a zsebtolvaj-társadalomban mindenki arra törekednék, hogy a mások zsebéből a saját jövedelmét megduplázza, valami hasonló eredményre jutnának ott is. A zsebtolvajok egymást zsebelnék ki, s amennyi bosszúságot kiki másnak okoz, megsokszorozva kapná vissza, minthogy az emberi világban a bosszúság is korlátlanul szaporítható. Még szerencse, hogy ilyen társadalom sincs, soha nem is volt; zsivány- kodni csak ott kifizetődő, ahol becsületes a többség. Ugyan ki ne látná be ésszel-értelemmel, az örömöket oda-vissza sokszorozó társadalomban volna-e jobb élni, vagy abban, amely a bosszúságokat sokszorozza oda-vissza, korlátlanul. Oka van annak, ha mégsem így cselekszik — hiszen ez is, az is ugyanannyiba kerül! —, oka van annak, ha egy hangyabolyban hamarább érvényre jutnak az értelem normái, mint a sokféle ember sokféle közösségében. Bennünk az oka, ne bolygassuk, nem vetkőzhetünk ki magunkból. Azért az öröm akkor is nagyszerű emberi ajándék, ha nem jól gazdálkodunk vele. Ha többnyire csak a magánélet kiskertjeiben nyílik, ahol nyílik; ha decembertől decemberig nem kapja meg azt a rangot az életünkben, amely megilletné. Ha túl sokszor áldozzuk is fel a pillanatnyi örömért a kivárásra érdemest, a mai napért a holnapot. Kétségkívül december a legalkalmasabb évad arra, hogy az örömök természetrajzát élőben tanulmányozzuk. Nem mintha e tanulmányok nyomán megvalósíthatnánk a jóakaraté emberek társadalmát, s nem mintha kiirthatnánk az emberi világból az oda- vissza bosszantást, a rossz- indulatot. De azért az arány sem közömbös. S ha értelmünkkel nem is eléggé, hát felfogjuk érzelmeinkkel, milyen erők működnek ebben a decemberi népmozgalomban, és mifélék azok a hótiszta örömök, amelyek nélkül nem volna érdemes élni. Noha velük sem tudunk igazában élni. A Külügyminisztérium az alábbi deklaráció közzétételére kérte fel az MTI-t: A Magyar Köztársaság kormánya az emberi jogok nemzetközi védelme, a regionális és a nemzetközi béke, biztonság és stabilitás előmozdítása, az államok civilizált magatartási normáinak térnyerése és az egyéni szabadságjogok ki- teljesedése szempontjából egyaránt nagy jelentőséget tulajdonít a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól az ENSZ-közgyűlésen elfogadott nyilatkozatnak. Ezzel egyetemessé vált annak felismerése, hogy a kisebbségi jogok átfogó nemzetközi dokumentumban történő rögzítése szükséges és időszerű lépés, miután a kisebbségek önazonosságának védelme és előmozdítása, a közügyekben való intézményes részvételük szavatolása elemi feltétele az állam demokratikus működésének, a megkülönböztető politikai gyakorlat elvetésének, így erősítvén a belső békét, stabilitást és a demokratikus intézmények iránti bizalmat. Történelmi paradoxon, hogy csaknem másfél évtizeddel ezelőtt az az egykori Jugoszlávia kezdeményezte a nyilatkozat kidolgozását, amelynek számos térsége ma tragikus példák sorát nyújtja arra, hogy a kisebbségekkel szembeni asszimilációs politika, jogaik megsértése, működő demokratikus intézmények, megfelelő politikai kultúra és a nemzetközi közösség határozott fellépése hiányában emberiség elleni bűn- cselekményekbe, etnikai tisztogatásokba torkollhat. A Magyar Köztársaság, több más európai állammal együtt, a nyilatkozat kidolgozása során a kisebbségi jogok védelmének magas szintű rögzítését szorgalmazta, abból kiindulva, hogy minél kedvezőbb keretei jöjjenek létre a kisebbségek önazonossága védelmének, a sajátos érdekeik demokratikus érvényesítésének. Magyar részről következetesen annak elérésére törekedtünk, hogy a nemzetközi normák tiszteletben tartásán alapuló párbészéd vegye át a gyűlöletkeltés, az asszimiláció, megkülönböztető politika, a kirekesztő, antidemokratikus gyakorlat, a belső és a nemzetközi feszültség szándékos szításának helyét. A nyilatkozat szövegezésének felgyorsulásában, a konszenzus kialakulásában döntő szerepe volt annak, hogy a nemzetközi közösség olyan veszélyforrást lát a súlyos emberi és kisebbségi jogsértésekkel járó megoldatlan etnikai konfliktusokban, amelyek nemcsak egyes térségek, sőt egész régiók stabilitását ingathatják meg, hanem végső soron komoly veszélyt jelenthetnek a nemzetközi békére, biztonságra nézve is. A nyilatkozat az olyan első átfogó nemzetközi dokumentum, amely az államok számára előírja a kisebbségek létének, identitásának védelmét, önazonosságuk előmozdítását, rendelkezik a kisebbségek saját kultúrához, hitélethez és nyelvhasználathoz való jogáról, a kisebbségeket érintő ügyek eldöntésében való érdemi részvételről, a határokon átívelő szabad kapcsolattartásról. Lényegi pontja a dokumentumnak, hogy e jogok gyakorlását nemcsak egyénekhez, hanem azok közösségeihez is köti. A nyilatkozat az államok feladatává teszi egyebek között a kisebbségi nyelv és kultúra fejlesztéséhez szükséges kedvező feltételek kialakítását, az anyanyelvi oktatás és a kisebbségi nyelv elsajátítása lehetőségének biztosítását, a kisebbségi történelem, hagyományok és kultúra terjesztésének előmozdítását Az államoknak politikájuk és gyakorlati programjaik végrehajtása, valamint nemzetközi együttműködésük során figyelembe kell venniük a kisebbségek jogos érdekeit és intézkedéseket kell hozniuk a gazdasági életben való teljes körű részvételük biztosítására. Fontos eleme a nyilatkozatnak, hogy az államok feladatává teszi a kisebbségi ügyekben történő, egyebek között az e dokumentumban rögzített jogok tiszteletben tartásának előmozdítását célzó együttműködést, megszüntetve így annak lehetőségét, hogy egyes államok a belügyekre történő hivatkozással zárkózzanak el a kisebbségi kérdések érdemi megtárgyalásától, a problémák megvitatásától akár kétoldalú keretekben, akár pedig multilaterális fórumokon. A magyar kormány megítélése szerint a nemzetközi együttműködés a kisebbségi ügyekben így jogszerű és természetes folyamat, amelynek a hagyományos diplomácia eszköztárán túl támaszkodnia kell az ENSZ emberj jogi ellenőrző mechanizmusai által nyújtott lehetőségekre és eszköz- rendszerre is. A Magyar Köztársaság kormányának meggyőződése, hogy a valóban hatékony nemzetközi kisebbség- védelem nem nélkülözheti az államokra nemzetközi jogi szempontból is kötelező dokumentum kidolgozását és annak alkalmazását. Az ENSZ keretében elfogadott nyilatkozat kiindulópontul szolgálhat egy, a kisebbségek jogait hatékonyan védelmező kodifiká- ciós folyamat számára. A magyar kormány a rendelkezésre álló diplomáciai eszközökkel továbbra is szorgalmazza mind a regionális, mind az univerzális kisebbségvédelem nemzetközti garanciákat is tartalmazó, kötelező jógi erejű dokumentumának mielőbbi kidolgozását és elfogadását.
