Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19 / 299. szám
sjj PEST MEGYEI IIlRLAP HITÉLET 1 1992. DECEMBER 19., SZOMBAT Q . : . -v -■ ■,..- *<■ •- • ... 1 Érdi református gyülekezet Vasárnaptól vasárnapig kell megharcolni ügyeinket Takács István lelkész Taizé találkozó Becsben Az év végén az osztrák főváros látja majd vendégül hat napon keresztül azt az európai ifjúsági találkozót, amit a taizéi közösség kezdeményez. 'Több tízezer fiatalt várnak Európa minden országából, fele-fele arányban Keletről és Nyugatról. A találkozó témája: „Belső élet és emberi szolidaritás”. ennek a segítségével keresik majd a résztvevők miként haladhatnak a megbékélt, kiengesztelő- dött és egyesült Európa felé. Ebből az alkalomból, Roger testvér, a taizéi közösség ala .jüoja, külön levélben lordul majd a fiatalokhoz és minden este elmélkedést tart. Évtizedeken keresztül a bécsiek mintegy továbbítói voltak azoknak a kapcsolatoknak, amelyek Taizét a kelet-európai fiatalokhoz kötötték; mindez a legnagyobb titokban történt, hogy ne kerüljenek veszélybe ezek a fiatalok. A taizéi ökumenikus közösséget 1940-ben alapította Roger testv.ér Burgundiában. Több mint húsz országból, katolikus és különböző protestáns testvérek együtt munkálkodnak a békéért és a kiengesztelő- désért. Taizéből olyan találkozóhely lett, ahová egész évben több tízezer fiatal zarándokol el a világ minden tájáról. Cím Taizében: 71250 Taizé-communauté, tel.: (16)85 50 30 30, fax: (16) 85 50 30 15. Cím Bécsben: Taizé, Rooseveltplatz 8., 1090 WIEN, tel. (43 222) 40 80 780, fax: (43 222) 40 80 783. A találkozó időpontja: 1992. december 28—1993. január 2. Az érdi református templom (Iiancsovszki János felvételei) Adventi gondolatok Utolsó gyertyánkat gyújtjuk várakozásunk időszakában. Közeledik a várva várt ünnep, a szex-etet estéje, és egyre több ideges emberrel találkozhatunk. Mi az idegesség oka? Az ajándékozási láz, a rosszul felfogott „szeretet”. Túlköltekezünk és aztán siratjuk pénzünket. Idegeskedünk azon, kinek mit vegyünk, mi fér bele a keretbe, lesz-e időnk eleget tolongani és cipekedni... Nemrég voltam egy tízgyermekes családban. Mindenki mindenkinek készít ajándékot. A gyei-e- kek is már hetekkel előbb szobáikba zárkóznak, törik fejecskéiket a jobbnál jobb ötleteken és nagy izgalommal dolgoznak, készítgetik megálmodott kincsecskéiket. Sugárzó öröm ragyogott a szülők arcán, amíg mutogatták, milyen apró gyögyörűsé- geket kaptak tavaly gyerekeiktől, a hatéves legkisebbtől is. A nagyok természetesen, zsebükhöz mérten vásárolnak is, de az „áru” mellé „gyártott” ajándékocska mindig nagyobb becsben van, hiszen az igaz szeretet abbán fedezhető fel jobban. Azon gondolkodni kellett, úgy, hogy közben a megajándékozandó szülő, testvér is mindvégig eszünkben, szívünkben volt jelen. Az ilyen ajándék már a kitalálás, majd a készítés idején egyben lelki együtt- lét is. Értékesebb. Legalább is azoknak, akik szeretik egymást. Vannak természetesen olyan emberek is, akik kizárólag a csillagászati értékű ajándéknak tudnak örülni, s minden egyébre keserűen, csalódva húzzák el szájukat. Nekik a karácsony amúgy sem a szeretet ünnepe csak egy alkalom arra, hogy kiköveteljenek, elvárjanak maguknak valamit. Lehet, hogy éppen olyat, ami a másiknak súlyos gondot okoz, így a szeretetnek helye sem leliet benne. Kiszorítja a gond. Vannak azután olyanok is, akik nagyon szeretnek-adni, de annyi szeretet azért nincs bennük, hogy gondosan válogassák össze az ajándékaikat. Ök „összekapkodnak” valamit, akármit, csak legyen. Ezeket a mi családunkban „letudom” ajándéknak nevezik. Letudja, kipipálja a listáx-ól az ember azokat, akikről úgy gondolja, illik megajándékozni őket. Ennek sincs értelme, hiszen lehet, hogy csak a pénzünket és időnket pazaroltuk: sem örülni nem fog neki az, aki kapja, sem használni nem tudja, amit kapott. Nem érzi szeretetün- ket, mert nem válogattunk, nem gondoltunk rá szeretettel. Az advent nem ilyen készülődés. Ha szeretettel nem töltődünk fel ebben az időszakban, hiába jeleztük gyertyagyújtással a várakozás idejének múlását, nem fogja feltenni rá a koronát a szenteste. Stolmár G. Ilona 13-at. Ez a harmadik állomásom. Közben a kolozsvári teológia gyakorlati tanszékén is tanítottam szónoklattant. — Hány unitárius lehet most Székelyudvarhelyen? — Mi ötezret tartunk számon, de a népszámláláskor még újabb ezer ember vallotta magát unitáriusnak. 1990-ben a közgyűlés ketté is osztotta a gyülekezetét. A másik rész Rüsz Domokos vezetésével az új Bethlen negyedbe került át, ahol most építenek templomot. — Istentisztelet önöknél csak vasárnap van. Mivel telik a hét?-r- Heti tíz órát általános iskolában tanítok, a gimnazistáknak hetente egyetemes egyháztörténeti előadást tartok. Vezetem az egyleti gyűléseket, betegeket, családokat látogatok. — Milyen a kapcsolatuk a többi egyházzal? — A személyes és az intézményes * kapcsolatunk is jó. Még az ortodoxokkal is. Benézünk a templomba. Gyönyörű, faragott szószéket találunk. 1907-ben készült, Vargyasi Székely Lajos ajándéka. — Hány ember fér el ebben a templomban? — Karácsonykor ezeröt- százan szorongtak itt. Közben férfiak, nők érkeznek a templomba. — Elnézést — mondja a lelkész úr —, a harminctagú templomi énekkar próbája kezdődik. Alanyi László A templom kapujában kétoldalt Kriza János és Orbán Balázs életnagyságú szobra fogadja a híveket. A kis előkertben pedig Bartók Béla, Nyíró József, Tamási Áron, Tompa László, Tomcsa Sándor, Balázs Ferenc mellszobra ékeskedik. Zeneszerző, írók, költők a megnevezettek, a székely ség büszkeségei. Ha nem is mindnyájan unitáriusok voltak. Nyírő József .katolikus pap létére kapott helyet e panteonban. -' A lelkészlak . egyik termében ruhavásár folyik éppen Kedei Mózes lelkész felügyeletével. A ruhaneműt Svájcból kapták, a bevétel a templom renoválására szolgál. De a ruhaakcióból befolyt összeget megosztják a katolikus, a református, sőt a román ortodox parókia között. — Az első unitárius istentiszteletet 1872. október 6-án tartották Székelyudvarhelyen — meséli Kedei lelkész úr —, akkor még egy közeli falu, Kénos leányegyházközsége volt az itteni 90 unitárius, s Kiss György Sándor látta el a lélkészi feladatot. Ez az időszak az erős unitárius szellemiség ideje. Ekkor tért át Orbán Balázs. Az ekkori püspökök, Kriza János és Ferenc József. 1906—1908 között már 300 a hívek száma Vári Albert lelkész szolgálata alatt. Ezt a szép szecessziós templomot is akkor építették Fákéi Lajos tervei szerint. — Mire szolgál a templom melletti szeretetotthon? — Ez nem szociális otthon, ahogy az elnevezésből gondolnánk. Itt szeretet- vendégséget, táncestélyeket, ifjúsági összejöveteleit tartunk. 1937-ben épült Zsigmond József lelkész idején. 1948-tól 1989-ig nem a mi kezelésünkben volt. Most kaptuk vissza a forradalom után. Itt működik a Dávid Ferenc Kör, a Nőszövetség, az Ifjúsági Szövetség. — Lelkész úr mióta szolgál? — 18 éve. Kedén töltöttem 2 évet, Üjszékelyen Unitáriusok Székelyudvarhelyen — Pedig Érden is lenne igény református iskolára — összegzi a nem hivatalos felmérések eredményeit a lelkész. — Amíg ez esetleg nekünk is lesz, ápoljuk az amúgy is jó kapcsolatainkat a helybéli evangélikusokkal. Velük már eddig is több sikeres közös rendezvényünk — temetések, imahetek — volt. Hasonlóan jó a viszonyunk a katolikusokkal is. Az ö iskolájukban például mi is tartunk a református gyerekeknek hittanórákat. Az egyik legszentebb feladatunknak azt tekintjük, hogy az eddigiekhez hasonló hatékonysággal közvetíthessünk a hívők és nem hívők nagy tábora között. Mallár Éva utóbbi években végrehajtott megújítás, korszerűsödés mind-mind azt mutatják, hogy ez a kis gyülekezet fej fej mellett dolgozik, valamennyiünket egy cél vezet. Úgy szoktam mondani, hogy nekünk vasárnaptól vasárnapig kell megharcolni ügyeinket. Az érdi reformátusok áldozatkészsége messze ismert. A népszerűséget nemcsak az évek óta gyakorlattá vált cserelátogatások érlelik, de, miként a közmondás is tartja: „bajban ismerszik meg a barát”, leginkább a nehéz helyzetbe került testvérek megsegítésének híre viszi messzire nevüket. Takács István lelkész egyszerűen csak annyit, mond: nem magába forduló a gyülekezete. Ezzel többet elárul az érdi reformátusok mindennapi segítségnyújtásáról, az aktív és önálló adománygyűjtési akcióikról, a rászorulók azonnal érkező emberi-lelki megsegítéséről, mintha számokat sorolna. AZ ÉRTELMISÉG VISSZAHÚZÓDÓ — Talán csak az fáj — hozakodik elő gondjaival a lelkész —, hogy — s ez nemcsak érdi gond — az értelmiség nagyon visszahúzódó. Nehéz velük kapcsolatot teremteni. Ugyanakkor életemben, s munkámban is mindig az ve- z<9'elt, hogy egy nemzetből nem lehet senkit - sem kizárni, nem lehet környezetünket kizárólagosan osztályozni. Minduntalan harcolnom kell például az ellen, hogy „csak az az ember, aki az én táboromban van”. Takács István lelkész optimizmusa már azért is figyelemreméltó, mert a gyülekezet jövője — legalábbis, ami a kárpótlási törvény révén esetleg megvalósuló szervezeti-intézményi kiteljesedést illeti — inkább homályos, mintsem biztató. Ennek a szórvány gyülekezetnek ugyanis nincs mit visszakérnie! Nem látok semmiféle politikai okot abban — mondja szinte már a bemutatkozás perceiben Takács István, az érdi (legnagyobb) református gyülekezet lelkésze —, hogy a hivatalosan nyilvántartott 1200 hívőnk közül „csak” 100—120 fő keresi fel ya-- sárnapi istentiszteleteinket: A mi közösségünk — fűzi' hozzá magyarázatképpen — nem egy klasszikus értelemben vett történelmi gyülekezet: mivel Érd évtizedeken keresztül maga is mint alvó város volt, a lakosság zöme is úgymond szórvány, betelepedett. Azokra, akik Pestre járnak dolgozni vagy messze laknak a templomtól, s akik azon túl, hogy semmi belülről -jövő -indíttatást nem hordoznak magukban a hitük gyakorlása érdekében, még a meleg ágyat is nehezen hagyják ott egy-egy istentisztelet kedvéért. ÁLDOZATKÉSZ HÍVEK Őszinte, kemény szavak egy lelkész szájából. Súlyukat talán csak az enyhíti némiképp, hogy köztudott: a fiatal, lelkes, nagy tudású és tevékeny pap komoly társadalmi, sőt mondhatni politikai jellegű szerepet is vállal a helyi közösség életében. Aktívan kiveszi részét a megyei önkormányzat külügyi bizottságának munkájából. Takács István tehát lelkész-képviselő. Olyan ember, aki nem szégyeili megvallani, hogy neki eddig sem volt konfliktusa a városi vezetéssel, s a jelenlegivel ts igen gyümölcsözően aiakuinak mind személyes, mind pedig a gyülekezet életét érintő kérdésekben a kapcsolatai. Ez így természetes — ez a végső kicsengése a lelkész gondolatainak. — A gyülekezet élete — mondja — elválaszthatatlan a település társadalmi történéseitől. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy pap, egy lelkész eredendően állást kell, hogy foglaljon bizonyos politikai kérdésekben; ám nem is zárkózhat el a konkrét válaszadás elől. Hogy hasonlóan gondolkodnak-e a gyülekezet tagjai is, mint a lelkészük, nem sikerült pontosan kideríteni. Arra azonban a meglehetősen összetett, azaz vegyes korú és gondolkodású templomjáróról hallva is lehet következtetni, hogy a lelkész kiemelkedik karakteres szerepvállalásával a közösségéből. — Ez egy percig se jelentse azt — javítja ki észrevételemet Takács István ■—, hogy felül akarok emel-., kedni híveimen, vagy a gyülekezet kárára ki akarom személyemet hangsúlyozni. Ez már csak abból a szempontból is helytelen magatartás volna, ha a híveim odaadó segítőkészségét, hitbéli és társadalmi feladatvállalás tekintetében megnyilvánuló aktivitását veszem számba. A hat általános iskolában beindított hittanosok tanítása, az esketésre. a konfirmálásra jelentkezők felkészítése, az erdélyi menekültek megsegítése, a város életében meghatározó évfordulók, események megünneplése, a templom falain belül az
