Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

XXXVI. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM Ärar 13,.»0 forint 1992. DECEMBER 19., SZOMBAT Ülésezett Pest megye önkormányzata Új igazgató a Rókus Kórház élén TUDNAK VALAMIT? A politológusnak megvan az a jó szokása, hogy egyidejűleg szeretné kioktatni a politikust és az egyszerű állampolgárt. Kettőjük közé ékelődve kétfelé beszél, és meg­próbálja elhitetni velük: nélküle nem képesek a kapcsolatteremtésre, a párbeszédre. Olyan színben tünteti fel magát, mint akit a társadalom külön­leges közvetítői és tanácsadói jogkörrel ruházott fel. Szándéka nyilvánvalóan az, hogy a legmaga­sabb politikai szintre röpítse nézeteit. E szakma jeles képviselői — tisztelet a kivétel­nek — újabban közvetlenül a miniszterelnöknek üzengetnek. Hovatovább úgy kezelik Antall Jó­zsefet, mint az egyetlen felvilágosult lényt a kor­mánypártok soraiban, aki méltó arra, hogy taná­csot fogadjon el tőlük. Mostanában arról akarják meggyőzni, hogy a kormányzat a Tv elnökével szemben hibát követett el, amikor a politikai viták és egyezkedések terepére szorította a médiahöst. Ez a terep ugyanis — politológusi megítélés sze­rint — jobban fekszik Uankissnak, mint a Tele­vízió vezetése, amelyhez kevésbé ért. Mivel a kor­mányzat — úgymond — reménytelenül népszerűt­len, a vele szemben álló Tv-elnök óhatatlanul nép­szerűvé, a civil kurázsi bajnokává magasztosul. Kinek a szemében? Nos, erről nem kívánják fel­világosítani a miniszterelnököt, miként arról sem, hogy a politikai viták nem válhatnak alkalmas te­reppé a Tv gazdasági ügyeinek tisztázásához. Mert mi köze a politikai irányultságnak ahhoz, hogy valaki hűtlenül kezeli egy intézmény vagyo­nát vagy sem? Erre tények és adatok alapján, megfelelő vizsgálatokkal szokás fényt deríteni, függetlenül attól, hogy a vizsgált delikvens poli­tikailag hová húz. Apellálnak továbbá a miniszterelnök feltétele­zett hiúságára is. Figyelmeztetik: a nevével fém­jelzett lépések egyszer visszaköszönnek a történe­lemkönyvek lapjairól, s nem lehet mindegy neki, miként értékelődik az utókor szemében. Vajon honnan tudják politológus uraimék, mit írnak majd a történelemkönyvek, s hogyan ítéli meg korunkat az utókor történésze? Talán erre nézvést is van holtbiztos információjuk? Bánó Attila Nemzetiségek békességben Magas rangú vendég' Pilisszántón VECSÉSI BETLEHEMES (2. és 5. oldal) SZENTMÄRTON- KÄTÄN NINCS' SUGÁR­SZENNYEZETTSÉG (4. oldal) A VÁCI SAJTÓ TÖRTÉNETE (6. oldal) ARANYÁSÓK SZOMBATHELYEN (16. oldal) Bosnyák menekültek Újabb bosnyák menekül­tek rekedtek Magyarorszá­gon — tájékoztatott tegnap a Határőrség illetékese. Az éjszaka 192 bosnyák menekült próbált nemzet­közi gyorsvonaton — svéd­országi végcéllal — Cseh­szlovákiába beutazni, ám közülük 28-at leszállítottak a csehszlovák határőrök, miután nem rendelkeztek megfelelő útiokmánnyal. Egy részük korábbi sorstár­saikhoz csatlakozott a Ke­leti pályaudvaron. Az Újvidéken élő költő-új­ságírót, Sinkovits Pétert — lapunk munkatársát — kér­tük meg, tájékoztassa a Pest Megyei Hírlap olvasóit a nemrég betiltott újvidéki Magyar Szó című napilap helyzetéről, azokról a vál­tozásokról, amelyek nem csupán a határainkon túl élő és alkotó kollégák sor­sát — általuk egy egész népcsoport — sorsát érin­tik. íme, a válasz:. Néhány na-p múlva ün­nepli 43. születésnapját a jugoszláviai magyarság egyetlen napilapja. Beár­nyékolt, keserű ünnepek ezek az utóbbi esztendők­ben. 1988-ban kezdődött az a folyamat, amelyben a je­len szerb vezetés mindin­kább ellenőrzése alá von­ta a köztársasághoz tarto­zó két tartományt, majd egyszerűen lenyelte őket, egyszersmind a kisebbsé­gek elleni lépések soroza­tát tette meg. A Magyar Szó, hol nyíl­tan, hol az adott határok megengedhetőségén belül, szembefordult ezzel a poli­tikával, az idő múltával pe­dig, az ország ügyeinek rendezését illetően a mili- táns és agresszív megoldá­sokat látván, egyértel­műen békepárti és ellen­zéki lappá nőtte ki magát. Lényegében ez váltotta ki a hatalom (által is finan­szírozott) és a lap konflik-. tusát. A vajdasági kép­viselőház előbb főszerkesz­tőcserékkel és -leváltások­kal próbálta megtörni a szerkesztőség egységét. A legdurvább kísérlet egy évvel ezelőtt 1991. decem­berében zajlott le. A kép­viselőház a már néhány hónappal ezelőtt az újvi­déki Fórum lap- és könyv­kiadó vállalat élére igaz­gatóként megválasztott Ma­rót! Miklóst nevezte ki a Magyar Szó ideiglenes fő- szerkesztőjének. azt a sze­mélyt, aki alelnöke volt a Milosevics-barát, a Vajda­sági Magyarok Demokra­tikus Közösségével szem­ben Belgrádban létrehozott, alig néhány tíz tagot szám­láló a Magyarok Hazáju­kért, Szerbiáért és Jugosz­láviáért nevű politikai moz­galomnak. És egyébként Pest megye tegnapi köz­gyűlése a késő esti éjszaká­ba nyúlt, hiszen a tervezett huszonhárom napirendi ponthoz még hármat java­soltak a jelenlévő képvise­lők. Ezt lehet akár ma- zochizmusnak is felfogni, a lényeg, hogy csak az igen fontos dolgok kerültek meg­tudott kellőképpen magya­rul. Izgalmas és veszélyes na­pok voltak ezek. A lap dol­gozói nem fogadták el ezt a döntést. Az esti órákban megtartott gyűlésen 131-en szavaztak, a két érvényte­len szavazat mellett 129-en Maróti ellen foglaltak ál­lást, s megállapodtak ab­ban, hogy a szerkesztőbi­zottság továbbra is a meg­lévő főszerkesztő irányítá­sával készíti az újságot. (Zárójelben jegyezzük meg: példa nélkül való esetként a lap hónapokon át- úgy je­lent meg, hogy nem jegyez­te a főszerkesztő nevét. Kubát Jánost, a továbbra is vállalt és támogatóit fő- szerkesztőt a szerkesztőbi­zottság vezetőjeként tün­tette fel, Maróti nevét vi­szont elhagyta.) Hosszú ideig félő volt, hogy a la­pot karhatalommal szünte­tik meg, s alig néhány ol­dalas, fordításos újságot je­lentetnek meg helyette. A hatalom végül is elállt szán­dékától, s ebben nagy sze­repe volt a vajdasági ma­gyar és szerb értelmiség­nek is. A Magyar Szó megnyer­te ezt a harcát, s néhány hónap múltán elérte azt, hogy saját soraiból vá­lasszon újabb főszerkesz­tőt, Bálint' Sándor szemé­lyében. A lap szerkesztési politikája és arculata vál­tozatlan maradt. A hatalom ekkor vál­tott, s a gazdasági szorítás eszközéhez folyamodott. A Magyar Szót nem engedte önállósulni, a lap tehát a közvállalat keretében ma­radt, viszont — banki ga­ranciát vállalva — arra kényszerítette, hogy mind­inkább bankkölcsönökből fedezze a lap előállításá­nak költségeit, ennek nyo­mán a Fórum-ház adóssága most. már több százezer márkát tesz ki. Ez szinte kilátástalan helyzetbe so­dorta az itt élő magyarság egyetlen napilapját. Illúzióink nincsenek, Fordulatot csak a decem­ber 20-án megtartandó vá­lasztások hozhatnak. Ked­vező esetben megerősödve tovább élhet a lap. Ellenke­ző változatban már nem ünnepelheti meg a 49. szü­letésnapját. Újvidék, 1992. dec.16. beszélésre, mert esztendő­zárás előtt le akartak zárni néhány nyitott kérdést. Tanulsága is volt a köz­gyűlésnek, amire érdemes kitérni. Nem tagadható, hogy vannak olyan képvi­selők, akik nem szeretik a közgyűlés elnökét^ Inczédy Jánost. Így nyíltan nem hangzottak el ezek a sza­vak. de az egyik képviselő igencsak hangosan kifogá­solta. hogy miért akar részt venni az elnök úr azon a fogadáson, amit Sur­ján László adott a nap fo­lyamán. Nevetségesnek tűnt a szavazási procedúra és a gyanútlan kívülállónak az volt az érzése, hogy a kifo­gással élő képviselő úr csak gáncsoskodni akart, amikor ki szerette volna kényszerí­teni, hogy az elnök úr ne vegyen részt azon a kitün­tetési ünnepségen, amelyen Péteri Zoltánnak köszönték meg eddigi munkáját. Aztán győzött a józan ész, és a jelenlévők négy kivéte­lével egyetértettek azzal, hogy a megye elnöke hiá­nyozzon igazoltan másfél órát. Tulajdonképpen nincs semmi különös a dologban, az viszont furcsa, hogy a régi emberekhez kötődnek. De hát ez van, ezt kell sze­retni. még akkor is, amikor közösségi érdekként tüntet­nek fel kisded egyéni am­bíciókat. Jól érezte ezt Pé­teri Zoltán alelnök, aki szavazást kért személyével kapcsolatosan is. Megkér­dezte a képviselőket, hogy saját kitüntetésén részt ve­het-e? Szerencséjére igen­nel válaszolt a képviselő- testület. Ezután már minden a forgatókönyv szerint tör­tént. Volt némi vita az ügy­rendet illetően, de hamar lecsillapodtak a kedélyek. Érdekes és főleg érdemes volt látni és tapasztalni azt a nagy egyetértést, ami a Szent Rókus Kórház és Rendelőintézet orvos-igaz­gatói kinevezésénél mutat­kozott. A közgyűlés egyetértett azzal, hogy január elsejétől L ichtenberger György a Szent Rókus Kórház fül- orr-gégészeti osztályának vezetője lássa el az igazga­tói teendőket. A pályázók alkalmassá­gát véleményező bizottság tizenkét tagja egyhangúan őt tartotta a legalkalma­sabbnak az orvosigazgatói állásra. Felkészültsége, szakmai koncepciója, a meghallgatás során róla szerzett benyomás, tudomá­nyos munkássága-, tudomá­nyos fokozata, nyelvismere­te, szakmai tevékenységé­nek külföldi elismertsége és nem utolsósorban életkora miatt, személyében látták azt az orvos-igazgatót, aki a Szent Rókus Kórház szakmai elismertségét és hírnevét, erősíteni tudná mind hazánkban, mind pe­dig külföldön. A továbbiakban a köz­gyűlés megvitatta az 1992. évi költségvetés előirány­zatainak módosításáról, pót- előirányzatok biztosításáról szóló előterjesztést és meg­hallgatta a megye önkor­mányzatának külügyi be­számolójáról, jövendő kon­cepciójáról és tervéről szó­ló beszámolóját. Valamennyi napirendi pontról nem tudunk beszá­molni, de a következő na­pokban visszatérünk az események ismertetésére. Papp János Antall József miniszter- elnök tegnap dolgozószobá­jában fogadta Herbert Schambecket, az Osztrák Szövetségi Tanács elnökét. A Miniszterelnöki Sajtó­irodától kapott tájékoztatás szerint a megbeszélésen a két politikus részletesen ér­tékelte Közép-Európa po­litikai és gazdasági hely­zetét, különös tekintettel a délszláv válságra. Kölcsö­nösen tájékoztatták egy­mást a magyar és az oszt­rák belpolitika néhány je­lenlegi kérdéséről, ezenkí­vül elemző beszélgetést folytattak térségünk ki­sebbségeinek helyzetéről. Herbert Schambeck a nap folyamán Pilisszántóra látogatott. A magas rangú vendég megismerkedett a szlovák nemzetiségiek lak­ta község életével. A 2000 lelket számláló település lakosságának hoz­závetőleg egyharmada szín­Az első napirendi ponttal sem sikerült végeznie teg­napi ülésén az Országgyű­lés Alkotmányügyi, Tör­vényelőkészítő és Igazság­ügyi Bizottságának. A szo­ciális igazgatásról és a szo­ciális ellátásokról szóló tör­vák nemzetiségű, egyenran­gú polgárként békességben élnek egymás mellett ma­gyarok és szlovákok. A he­lyi kétnyelvű iskolában a technika tantárgyat szlová­kul is oktatják anyanyelvi szinten beszélő tanárok. A nyelvi képzéshez a testvér- település, Zsolna városa nyújt támogatást; legutóbb nyelvi laboratóriumi be­rendezést juttatott a pilis- szántóiaknak, és a helyi könyvtár bővítéséhez is hozzájárult. A településen kulturális egyesület gon­doskodik a nemzeti hagyo­mányok ápolásáról, ezen belül különösen aktív a nemzetiségi néptáncegyüt­tes, amely rendszeresen el­látogat szlovák települé­sekre is. Szó van a nyári Iskolai szünetben cseretá­borok szervezéséről. Herbert Schambeck ma­gyarországi látogatását be­fejezve hazautazott. vényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok kö­zül néhánynak a megvita­tását követően határozat- képtelenség miatt félbesza­kadt a testület munkája. A bizottság ülésén az MSZP, a 36-ok és a Fidesz képvi­selői meg sem jelentek. Ajándék a túrái özvegynek Tegnap Gödöllőn cigány sportnapot rendeztek, mely­nek keretében megemlékeztek a nyár végi túrái lövöl­dözés áldozatáról. Szabad György, az Országgyűlés el­nöke javaslatára a Nemzeti Alapítványból 60 ezer forintot adott át Fölt! Márta. A Nemzeti Etnikai és Ki­sebbségi Bizottság nevében Bogdán Béla további pénz­összeggel egészítette ki. A sporteseményeken négy köz­ség fiataljai vettek részt. Képünkön özvegy Farkas Je- nőne és három kiskorú gyermeke átveszi a karácsonyi ajándékot (Vimola Károly felvétele) ÚJVIDÉKI LEVEL A Magyar Szó és a szerb hatalom Szociális érzékenység Félbeszakadt az ülés

Next

/
Thumbnails
Contents