Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-18 / 298. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1992. DECEMBER 18., PÉNTEK A Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye médiaügyben A nemzetközi tiltakozás >• aránytévesztés Csoórí Séndor-est Tatabányán Gondolattöredékek A Miniszterelnöki Sajtóiroda tegnap az alábbiak közzétételére kérte fel az MTI-t. A magyar sajtóban — az MTI-re és külföldi hírügynökségekre hivatkozva — közlemény jelent meg, amely szerint a Nemzetközi Sajtóintézet (International Press Institute) tiltakozását fejezte ki a Televízióval és a Rádióval kapcsolatos magyarországi fejlemények miatt. Valóban érkezett Elizabeth Coppard aligazgató (Assistant Director) nevében — aláírás nélkül — faxon egy levél a Miniszterelnökséghez, amelynek szövegét az alábbiakban közöljük. Kedves Antall Űri Az International Press Institute (IPI) sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy az ön kormánya felfüggesztette Hankiss Elemért a Magyar Nemzeti Televízió vezetőjének tisztsége alól. Az IPI teljes mértékben támogatja azt a döntést, amely jogi úton meg kívánja akadályozni a felfüggesztést. Ez azután következett be, hogy Göncz Árpád elnök kategorikusan megtagadta az ön javaslatát, miszerint el kell bocsátani Hankiss urat és a Nemzeti Rádió vezetőjét, Gombár Csabát. Most értesültünk arról, hogy az Ön kormánya büntetőeljárást kezdeményezett Bányai Gábor, az 1-es csatorna igazgatója és Nagy László, a Magyar Nemzeti Televízió pénzügyi igazgatója ellen, és „gazdasági bűncselekménnyel” vádolják őket. Ezek az intézkedések beilleszkednek azoknak az akcióknak a sorozatába, amelyeket az Önök kormánya a Magyar Demokrata Fórum szélsőséges tagjainak nyomására követ el annak érdekében, hogy megnövelje ellenőrzését a média fölött, és gátolja a szabad véleménynyilvánítást. A Magyar Parlament legutóbbi döntése, amely a Nemzeti Rádió és Televízió költségvetését közvetlenül a Miniszterelnöki Hivatal ellenőrzése alá helyezi, szintén a média szabadságát durván megsértő intézkedés. Egy valódi demokráciában a média kulcsszerepei tölt be a tekintetben, hogy kommentálja, és ha szükséges bírálja a kormány és minisztereinek döntését. A média nem tudja ezt teljesíteni és nem tud hatékonyan működni, ha a szerkesztőség és tevékenysége a kormány ellenőrzése alatt áll. Az IPI részben azért választotta Budapestet 1992-es közgyűlésének színhelyéül, hogy megemlékezzék a sajtószabadság és a véleménynyilvánítási szabadság ismételt kivívásáról az Önök országában. Az Ön kormányának akciói tudatos visszalépést jelentenek az új és nehezen megszerzett demokratikus reformoktól, amelyeket hosszú évek során sikerült a magyar sajtónak, rádiónak és televíziónak elérnie azzal, hogy megszabadult a tekintélyelvű és elnyomó ellenőrzés alól. Felszólítjuk önt, hogy késedelem nélkül helyezze vissza Hankiss urat, és vonja vissza a nyilvánvalóan politikai vádat Bányái és Nagy úr ügyében, továbbá a Nemzeti Rádió és Televízió pénzügyeit vonja ki a kormány vagy intézményeinek hatásköréből. Köszönjük figyelmét. Elizabeth Coppard (kézírásos aláírás nélkül) aligazgató {Assistant Director) International Press Institute Zürich/London Nagyra értékeljük az IPI szerepét a sajtószabadság védelmében, természetesen ott, ahol annak hiánya áll fenn. Magyarországon teljes szólás- és sajtószabadság van. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökét a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. A felelős magyar kormány egyik feladata a Magyar Rádió és a Magyar Televízió működésének biztosítása a parlament által megszavazott költségvetés alapján. Másik feladata a sajtó- szabadság védelme a hatályos törvények szerint. A törvényből következő álláspont egybeesik a sajtószabadság alapvető morális követelményeivel, a hírközlés objektivitásával, a kommentálás szabadságával, az ellentétes nézetek ütköztetésével, bemutatásával. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a magyar kormány a felügyelete alatt álló Rádiótól és Televíziótól természetesen senkit sem bocsátott el. ellentétben a tv és a rádió nem újságíró elnökeinek megtett lépéseivel, amelybe beletartozik szerkesztők, újságírók elbocsátása (jelenleg is folynak ilyen jellegű munkaügyi perek). Rögzíteni kívánjuk, hogy a Rádió és a Televízió költségvetésének a Miniszterelnökség költségvetési fejezetébe kerülése semmit sem változtat a médiumok függetlenségén, ugyanúgy, mint a független bíróságok költségvetésének az -Igazságügy-minisztérium fejezetében vagy az autonóm egyetemeknek a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezetében történő feltüntetése. őszinte aggodalommal tölt el bennünket, hogy egy ilyen, általunk nagyrabe- csült intézményt, mint az International Press Institu- te-ot Magyarországról egyes tudósítók, politikusok, vagy akár az érintett személyek félrevezethetnek. Igen különösnek tartjuk, hogy a levél teljes tartalma pontosan egy'ezik a már ismert propagandaszöveggel. Nem szólva arról a különleges tényről, hogy például az IPI nemcsak a szólásszabadság, nemcsak újságírók „védelmével” foglalkozik, hanem egy gazdasági igazgatóval is, az ellene „hűtlen kezelés” gyanúja miatt indított rendőrségi eljárás kapcsán. Ha a személyes aláírás nélkül érkezett levél megfelel az intézet nagyrabe- csült elnöksége álláspontjának, akkor az aránytévesztést mély aggodalommal fogadjuk. Remélhetőleg ha egy intézményben vagy szerkesztőségben fegyelmi vizsgálat indul bármelyik gazdasági vagy adminisztratív dolgozó ellen, akkor nem kell számítanunk az IPI érdeklődésére. A levél tartalmának magyarországi inspirációja, annak részletessége és a hazai propagandából már ismert kliséje mély aggodalommal tölt el bennünket, úgy tűnik, mintha egyesek le akarnák járatni az IPI-t. A miniszterelnök e közlemény szövegét és az Elizabeth Coppard névvel érkezett — aláíratlan — levelet elküldi az International Press Institute igazgatójának és az elnökség egyes tagjainak. Budapest, 1992. december 16. A megnyugvás erejével hatnak a költő szavai. Peregnek a halkan megfogalmazott gondolatok hazaszeretetről, az értelmiség pál- fordulásáról, politikai tanulmányok következményeiről, a lélek megújulásának esélyéről, a világban szétszórt magyarság gondjairól. Csoóri Sándor beszél. Visszafogottan, felelősen. M A civilizáció gátlástalanul viselkedett a XX. században. Most a humanistákon a sor, hogy lépjenek. Nagy felelősség hárul a tudósokra, művészekre és filozófusokra, mert közhelyekben élünk és gondolkodunk. A világ és a magyar társadalom nem készült fel a nagy politikai változásokra. Soha nem volt ilyen nagy ellentmondás az értelem és az érzelem között, mint most, ami azt jelenti, hogy kifényesedett az értelem és újra kell gondolni mindent. Szellemileg új reneszánszot kell kezdeni, mert jelenleg erre nagy szükség van. A művészet a szenvedésből születik. József Attila, Byron és Petőfi ka- tarktikusan élték át a sors nagy kérdéseit. Különleges sors adatott azoknak az embereknek, akik ebben a földrajzi térségben éltekés álmodoztak. Szinte elmondhatatlan, hogy miket éltünk át. Éhhalál, gazdasági válság, két világháború, gulágok keserves világa, hadifogság, diktatúrák tették lehetetlenné életünket, és ebben a nagy rohanásban nem sikerült mindent tisztázni. Talán hiányzott az öntisztázáshoz feltétlenül szükséges bátorság is ä Zinovjev szerint a III. világháború úgy maradt el, mint egy színházi előadás. Pedig időben kiosztották a szerepeket. Voltak főhősök és mellékszereplők. Voltak n.vertesek és voltak lehetséges vesztesek. A valóságban most zajlik a III. világháború, amely egy absztrakt háború. A volt Szovjetuniót a ki nem lőtt rakéták semmisítették meg, csonka emberek járnak közöttünk, é3 sok a halott ezen a furcsa csatatéren. Európa átrendeződik. Egyesült a két Németország, a Baltikum kivált a nagy ország testéből, széthullt a birodalom, és olyan üres boltok vannak a Szovjetunió- utódállamaiban, mint amilyenekkel csak a háborús időkben találkozhatott az ember. Tele vagyunk drámákkal. Az emberiségnek meg kell újulni, végre el kell kezdeni a lelki rekonstrukciót * Különös dolgok zajlanak körülöttünk akkor, amikor az autonómiák idejét éljük. A hajdani nagyhatalom képviselői kérnek most tanácsot tőlünk, hogy milyen tapasztalataink vannak a tervezett kisebbségi autonómiákkal kapcsolatosan. A vajdasági magyarok kész tervezettel rendelkeznek. Mi lesz a horvátországi szerbekkel, mi lesz az észtországi oroszokkal? Bizony, nekik is biztosítani kell az autonómiát. Ahol nagy, többmilliós közösséget alkotnak a kisebbségek zárt tömbben, ott területi autonómiára van szükség, de léteznie kell egy közigazgatási és egy személyi autonómiának is. A kis nemzeteknek, a kisebbségeknek létre kell hozniuk Európában egy érdekvédelmi szervezetet. Jó lenne, ha a határon túl élő magyarok valamelyik európai nagyvárosban szerveznének tanácskozást, és ott közösen igényelnék a nemzetközi nyilvánosság segítségét. A kisebbségi sorsban élő embernek nincsen igazi közoktatása és nincs igazi hazája. A szülőföld nem azonos a hazával. Üfc Identitásukat keresik a nemzetek. Az erőszakos békeszerződések nem oldottak meg semmit, csak durván belemetszettek az eleven testbe. A II. világháborút követő békeszerződések most bomlanak fel napjainkban. Éí Az igazán fontos politikai gondolatok az irodalomban születtek meg, ám manapság óriási különbség Cseresznyés Pál védőügyvédje bizakodik Újra meg újra visszatérő téma a romániai magyar újságokban az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarpogrom áldozatainak megsegítése, illetve a kegyetlen bosszú jegyében súlyos börtönre ítélt Cseresznyés Pál szabadon bocsátásának követelése. Szerepelt ez Tőkés László nagyváradi református püspök szeptemberi éhségsztrájkjának követelései között. Felemelte szavát Cseresznyés Pálért Sütő András író, aki bosz- szúszomjról beszélt, Szász János író, aki nyílt levélben követelte Iliescu elnöktől a magyar elítélt megkegyel- mezését. Időközben a legfőbb bűnösök egyikét, Nicu Ceau- sescut, a diktátor fiát — aki személyesen felelős a nagyszebeni vérengzésért — a bíróság szabadon bocsátotta. Cseresznyés Pál tovább tölti tízéves börtönbüntetését. Ezenkívül egymillió, plusz havi 15 ezer lej kártérítést is fizetnie kell, de mivel nincs pénze, az erdélyi magyarság gyűjtést indított az összeg előteremtésére. Mihály Sándor ügyvéd, Cseresznyés Pál védője az ügy állásáról most a sepsiszentgyörgyi hetilap, az Európai Idő munkatársának, Károlyi L. Mihálynak nyilatkozott. — A Maros megyei törvényszék mindeddig nem indokolta meg az ítéletet, holott azt a kihirdetést követő egy hónapon belül meg kellett volna tennie, és fel- küldenie a legfelsőbb törvényszékhez. Csak eme eljárás után adhatnak helyet fellebbezésünknek, amelynek következtében ezt az embert ki kell engedni, mert nem hibás. — Milyen vád alapján ítélték el? — Cseresznyés ellen az eljárás huliganizmus címén indult, adott pillanatban azonban Bukarest váratlanul „átvette” az ügyet, a vádlott beismerte egyetlen rúgását, az ottani törvény- széki orvos — a videokazetták alapján — megállapította, hogy az halálos lehetett volna, ha idejében nem kezelődül, s ez alapján ítélték el Marosvásárhelyt. — Milyen érvekkel támasztja alá a fellebbezést? — Meggyőződésem, hogy a bukaresti orvos‘befolyásolva volt a nyomozószervek által, s nem vette figyelembe a helybeli orvosok vizsgálatának eredményét, amely kimutatta, hogy a „rúgás” nem lehetett halálos. Cseresznyés ugyanis csak menet közben rakta rá egyik lábát Mihai Cofariu hasára, s nem helyezkedett rá teljes testsúlyával. Az egyoldalú véleményezés tehát nem jelenthet alapot az ítélethez. A legfelsőbb törvényszék különleges bizottsága előtt fogunk rámutatni az orvosi szakértelem hiá— Eddig mennyi pénz gyűlt össze a Cseresznyés megsegítése céljából nyitott bankszámlára? — Ezelőtt két hónappal még csak 500 ezer lej volt, de azóta ez az összeg szaporodott. — Mi fog történni ezzel a pénzzel, ha Cseresznyést felmentik a vád alól? — Van mire felhásznál- ni. Három magyar halott' van, akiknek a hozzátartozói polgári pert akarnak indítani azok ellen, akik gépkocsikkal behajtottak a tömegbe, tehát előre megfontolt szándékkal öltek. Bár a tettesek ismertek, még mindig szabadlábon vannak. Ehhez az interjúhoz kapcsolható a marosvásárhelyi Népújság híre, amely szerint november végén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megyei székházában pénzsegélyt nyújtottak át az 1990 márciusi magyargyilkosságok során életüket vesztettek hozzátartozóinak. Ezúttal Csipor Antalné Nagyernyéből, Kiss Zoltánná Teremiújfalúból, Gémes Istvánná Sáromberkéről részesült segélyben. A lehetőségekhez mérten az RMDSZ továbbra Is támogatja az badlábra^helyezését1 kcTl ál“k hozzátartozóit, eredményezze. Beke György alakult ki a régi és a mostani helyzet között. A politikusnak hatalomra van szüksége ahhoz, hogy változtatni tudjon a világon. Az írónak erre nincs szüksége. A politikus állandó alkukat köt, de az igazi ífó nem mehet bele az alkukba. A dolgok megfogalmazásához és kimondásához nemcsak bátorságra van szükség, hanem szellemi légkörre is. Aki belebonyolódik a politikai csatákba, azt már csak a győzelem érdekli. Az értelmiségi elit kisajátította a politikát, és kimaradt a nép. Vétkesek az értelmiségiek, és most már nem látjuk a tévedések eredetét. A kerekasztal-megbeszélések után alkotmányozó nemzetgyűlést kellett volna összehívni és közösen kellett volna meghozni a legfontosabb döntéseket. Demagógiára építették a négy IGEN népszavazás kérdéseit, Németh Miklós már elrendelte a munkásőrség lefegyverzését, amikor népszavazási kampányba kezdtek egyesek, de azt hangosan nem lehetett akkor kimondani, mert fennállt egy szembefordulási veszély. Máskülönben is. nem lehet százezer emberre bízni egy olyan fontos kérdésnek az eldöntését, mint amilyen a köztársasági elnök személyének a megválasztása. Ha másként történt volna, akkor nem lenne ilyen ingatag az elnök helyzete. A szavazást megelőző kampánycsend előtt Sin- kovits Imrével is készítettek egy háromperces interjút a Magyar Televízió munkatársai, de végül is nem került adásba. Pedig ha beszélhetett volna a nemzethez, akkor biztosan más lett volna a szavazás végeredménye. A hatalom rontotta meg az értelmiséget. Huszonöt évig együtt volt az ellenzék, csak a legújabb időkben tapasztalható ez a nagy széthúzás. Azzal vádolták a Magyarok Világ- szövetségét, hogy kirekesztő volt. Ez nem igaz. Meghívták Konrádot, Hanákot, Pozsgayt, de mindenki tudta, hogy mire készülünk. A sajtó három napig tárgyilagos volt, utána hamisan tudósítottak az eseményekről. Arról a Kincses Élődről írtak naponta, aki bomlasztott. Az a legnagyobb baj, hogy a gyalázatot is beleszerkesztik az újságba. Különös játékszabályok vannak Magyarországon. Radnóti Sándor idő előtt el szeretett volna temetni m;nt költőt. Ha aláírtam volna a Demokratikus Chartát, akkor jó költő, jó író lettem volna? Nem az a kérdés, hogy igaza van-e Csurkának vagy sem. Az a kérdés, hogy egy igazságot így nem lehet megfogalmazni. Csurka erdőtüzet gyújtott. Erdélyiek és felvidékiek jöttek panaszkodni, hogy bántják őket a tanulmány miatt. Szükség van a szellemi életben történő rendszer- váltásra. A sajtó bűne, hogy akkora teret adott a Csurka-ügynek. Nem kellett volna naponta kéjeleg- ni. Vétkesek az újságírók, de egyszer majd el kell számoljanak a bűnükkel. Meg kell változtatni a rossz szellemet, mert tönkrement a szellemi élet, akárcsak a gazdasági élet is. A költő gondolatait lejegyezte: Papp János
