Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-02 / 284. szám
Mátyás kolozsvári lovasszobra évfordulóján Kit sért a szobor, ha magyar? „A magyar erőt mintázta a király alakján, a paripán, a mellékalakokon, azt faragta kőbe, a talapzat zömök bástyaköröndjébe, azt öntötte bronzba, és megkoszorúzta az egészet arany babérkoszorúval, azzal a koszorúval, mely a páncélos Mátyás födetlen fején ragyog” — olvashatjuk Ma- lonyai Dezső érthetően pa- tetikus töltetű szövegét a Művészet (Lyká Károly szerkesztette) 1902-es számában. Kitetszik már az eddigiekből is, hogy a bronzba öntött Mátyásról, vagyis Fadrusz János hírneves kolozsvári lovas szobráról van szó. Amit kilencven év távolából mi hozzátehetünk az idézett sorokhoz, az csupán az alkalom, megnevezése: — a kolozsvári szoboravatás, amely elragadtatásra késztette a dicséretekkel amúgy eléggé szűkösen bánó művészéttörténészt. Ámde hogy a témát mint a század elejei magyar képzőművészet — már akkor súlyos politikai töltetű — eseményét időben és ízlésben jobban megközelítsük: csupán jelezzük, hogy azok az évek döntő fontosságú esztendők mind a magyarságában megerősödő építészet, mind pedig az ezzel párhuzamosan haladó művészeti közgondolkodás szempontjából. Ebben . az évben dől el fővárosi Vö- rösmarty-emlékmű sorsa, ezekben az években hirdetik meg (többször is) az Erzsébet-emlékmű pályázatát; építik Arad, Kecskemét nevezetes középületeit, fogalmazzák meg a pozsonyi és kolozsvári főtér újjáépítési elképzeléseit. (Kolozsvár néhány híres bás- 'tyája és százados építményé áldozatául is válik ennek a törekvésnek.) Irodalmi életünk nagyjait — szobrokban, képekben — ezekben az években mintázzák meg... 1902 nyarán leplezik le Rimaszombatban Tompa Mihály szobrát (Holló Barnabás munkáját). Fehéregyházán ekkor már áll Petőfi bronzalakja. Es a gödöllői művésztelep felhívása is elhangzott már — tagjaik aktívan részt is vesznek a művészeti élet alakításában Fényes Adolf és Vaszary János társaságában. Irodalmi vonatkozású adalék, hogy a kolozsvári Fadrusz-mű, a Mátyás-szobor leleplezésén Jókai Mór tartott ünnepi beszédet — a városi elöljáróság felkérésére. Valószínűleg a nagy író körül siindörgő élclap- írók jegyezhették fel, miszerint Jókai — a lepel lehullását követően — keserűen jegyezte meg; nagy kár, hogy a magyar királyok nem tudtak megtenni mindent az országért a maguk idejében — különben Mátyásnak sem kellett volna négy-ötszáz év után vaslóra pattannia ... A művészi alkotások gyakran — amellett, hogy önmagukban is politikai töltetűek — a napi politika vonzáskörébe kerülhetnek, így vagyunk napjainkban az idén kilencvenéves Mátyás-szoborral is. Ha képletesen akarunk róla szólni, azt mondhatnék; Trianon után a magyar századelő igen sok művészterméke az „ereszen kí\*ül rekedt”, tehát védtelenné vált időben és térben egyaránt. Védtelenné és az új politikai kurzus — a román, a szerb vagy a szlovák — támadásának a céltábláivá. A kolozsvári Mátyás-szobornak a nagyhatalmi döntések után szinte önmagának kellett megvédenie magát az ultranacionalista román támadóktól. A két világégést is átélt lovasszobor 1945-től veszélybe került. Sokan arról beszéltek, hogy Fadrusznak és csapatának, Kolozsvár névtelen mestereinek volt gondjuk rá aláaknázni a bronzlovat, s elegendő egyetlen csákányütés, hogy levegőbe röpüljön az alkotmány. Voltak, akik abba is belenyugodtak, hogy a „csákány- csapások” mégis megestek, hiszen a magyar felirat or- szágcímerrel együtt eltűnt egyik napról a másikra. (Igaz, másnap reggelén ismét az eredetit, a magyart illesztették vissza a város lakói. Történt aztán, hogy — Balogh Edgár javaslatára — ' „salamoni döntés” született; ha már magyar, akkor latin is lehet... Azóta Mathias rex, a nagy király hajdani szignója ékeskedett a szobron, Má- lyás lovának a patái alatt — jelképesen is eltaposott cím gyanánt. Néhány napja ismét veszélyben a szobor; Kolozsvár eszelős polgármesterét, érzéketlen érzékenységét sérti a latin szöve'g is — románra szeretné változtatni, illetve Nicolae lorgának, híres történészüknek egyik mondatával kívánná helyettesíteni. íme, a művészetekkel szembeni újfasiszta román magatartás egyik jele, miközben megfeledkeznek arról (is), hogy maga lorga professzor az alakuló román fasizmus áldozata lett annak idején. A kolozsvári Mátyás-szobor még áll, és állni fog akár idézetekkel is leterítve. Állni fog, és erősíteni abbéli meggyőződésünket, hogy egy népről és annak művészetéről a megcsonkított és elnémított szobrok időnként *:öbbet mondanak és jelentenek, mint az eltaposott nép maga. Hogy az anyanyelven beszélő művészetet megalázni lehet, de eltaposni nem — mert általa újraéled. Bágyoni Szabó István NYILATKOZAT Az MDF felháborodását és értetlenségét fejezi ki amiatt, hogy Fadrusz János világhírű Mátyás-szobrán — amely Kolozsvár főterén áll — a helyi hatóság olyan feliratot helyezett el, amely sérti a helyi nemzetiségek jogos önérzetét, és a különböző nemzetiségű lakosok között feszültséget szít. Az MDF úgy ítéli meg, hogy az Ion Iliescu elnök által is szorgalmazott magyar—román barátság csak olyan alapon fejlődhet, ha mindkét országban egyformán tiszteletben tartják a másik nemzet múltjához kötődő kulturális, nyelvi emlékeket, hagyományokat, s nem pedig rendőri segéderővel igyekeznek ezek ellen fellépni. MDF Sajtóiroda LVégváraink a könyvkiadásban Széphalom mesterei Megtartották az írók Szakszervezete 1992. évi közgyűlését, amelynek bevezetőjeként az APEH képviselője tájékoztatta a jogaikban alaposan fogyatkozott írókat adózási kötelezettségeik változásairól. A végleg távolmaradt Irótársaktól néma felállással búcsúzó tagság megerősítette szakszervezeti elnöki tisztében Fodor Andrást, titkári funkciójában pedig A iezey Katalint, majd köszöntötte 60. születésnapja alkalmából az írószövetség most leköszönt elnökét, Jókai Annát. Az egykor szakszervezeti kiadóként gyökeredzett, három éve önálló kiadóként működő Széphalom Könyvműhely augusztus 1-jével megbízott igazgatója, Tóth László a sokirányú élfoglaltsága miatt lemondott Mezey Katalin hivatalát vette át. — Nemcsak hivatalt és múltat, hanem programot is átvettem — mondta kérdésemre. — Így egyik leg- fontosabh teendőnk, hogy a hivatalba lépésemet követő két és fél hónap alatt 17 kéziratból könyvet csináljunk a karácsonyi könyvvásárra. A tényleges munkát, bár augusztusban már dolgoztam, szeptember elejével kezdtem. A megjelenendő anyagok korábban kerültek a kiadóhoz, de ez napjainkban igen nehéz feladat. Helyzetünkre jellemző, hogy a Magyar Könyv Alapítványnál 40 könyvre kértünk támogatást, de csak 11-re adtak. Ez más, mint az eddigi gyakorlat, de a kiadónkénti támogatási arányokkal összevetve, tulajdonképpen még nem rossz. Nehézséget elsősorban az okoz, hogy a karácsonyi könyvvásárra készülő könyvek közül csak 4 kapott ezek között támogatást. Eddig 80 könyvet adtunk ki, és sikerült megőrizni egy tisztes színvonalat, miközben kiadónk megkísérelte átvállalni a Magvető és a Szépirodalmi Kiadó összeomlása utáni űrben a mai magyar irodalom képviseletét. # Ügy tetszik, a két monstrum közül a Szépirodalmi talpon marad mégis. Mi lesz akkor ezzel a szereppel? — Kevesebb teher hárul ránk. Hangsúlyozom, nem nyűg, hanem súly, nem más. Ha sikerül a Szépirodalminak, az a magyar irodalomnak és a magyar íróknak lesz segítségére. Ez nem lehet a mi kárunk. Remélem, hogy feltámadnak. • Versenyhelyzet lesz? — Nem hiszem. De a pénz elosztásáért ugyanúgy nagyobb küzdelem lesz, mint ..a jobb művekért,, a jó kéziratokért, a tisztes színvonalért. Ez nem rossz. Remélem, hogy a Széphalom akkor is meg tud maradni hiteles kiadónak. Ha így lesz, hoznak hozzánk továbbra is jó műveket. A kiadót a hozzá vitt kéziratok minősítik. O Ez nem jelenti azt, hogy a könyvkiadás, ha csupán szépirodalommal foglalkozik, nem szorul támogatásra. A közgyűlés nagy része arról szólt, hogy nincs támogatás, és az adósok sem fizetnek. Az Üj Idők például . 300 ezerrel tartozik a Széphalomnak, és Végh Antal.. káeftéje nem kívánja kifizetni a csőd miatt megszűnt másik káeftéje adósságát. — Másfél millió forint a kintlévőségünk. Ami a támogatást Illeti: eddig évente kétszer, a könyvhét és a karácsonyi könyvvásár táján kaptunk támogatást. Jobb lenne negyedévenként, és konkrét művekre kapni, hogy ne kelljen jó művek kiadásától eltekinteni. A nem tőkeerős vagy saját tőke nélküli kiadókon szerintem ez segítene. Szitányi György Tápió menti írók találkozója Nagykátán valami történt Kinyílt a lélek?!! A Tápió menti írók találkozóját rendezték meg nemrég Nagykátán a Bartók Béla Művelődési Központban. A családias hangulatú összejövetelen közel húsz amatőr tollforgató — s persze családtagok, rokonok, ismerősök, érdeklődők — voltak ott, akik a Új színek Vccsésen Az Art 6 nem árthat Az „Art 6-ok” művészeti csoport első alkalommal mutatkozott be nemrég egy képző- és iparművészeti kiállítás keretében a vecsési művelődési központban. — Miért ezt a nevet választották? — érdeklődöm Bartos Bullanda Ildikó grafikustól. — Arra vagyunk kíváncsiak, hogy „árthatunk-e...”; hogy hathatunk-e a nézőre. Persze van ebben humor is. Társakat keresünk, profikat és amatőröket, elsősorban Kiesésieket. A község kulturális életét szeretnénk félfrissíteni, színesíteni— és ehhez a képző-, és iparművészet talán a legjobb eszköz. Vecsés Pest melletti település, de mégis nagyon zárt világ. El itt egy komoly, értelmes réteg, őket szeretnénk megérinteni, egymáshoz közelíteni. Azt akarjuk elérni, hogy itt mehessenek el szórakozni, itt kapjanak nagyon komoly, magas színvonalú produkciót. Az a vágyunk, hogy összefogott csoportként dolgozzunk. Nem arra törekszünk, hogy egyéni hírnevet szerezzünk, a közös munkáinkat alá sem írtuk. A grafika, a ruha s a bibliai szöveg mind egy sorozatba illeszkedik ... Bartos Ildikó akvarell- grafikáit és Dezső Ildikó ruhaterveit ezen a héten tekinthetik meg az érdeklődők; a vecsési művelődési ház nyitott kapuval várja a betérőket. A hét. közepén háromnapos — programmal telített — művészeti vásárt is rendeznek, melyen árusítják a kiállított képeket, blúzokat; lehet majd olcsón vásárolni karácsonyi, édességet. lesz karácsonyfa- díszítési bemutatói a gyerekek pedig kifestőlapokat kapnak ajándékba. Az Art 6-ok fiataljai bet- lehemes műsort adnak elő, a kicsinyeket játszóház -várja. (ti bay) művelődési köz non t és a Radnóti Miklós Városi Könyvtár tavasszal közzétett felhívására alkotásukkal válaszoltak. Szegedi Pál igazgató, a találkozó házigazdája — maga is jelentkezett néhány verssel — örömmel nyugtázta, hogy a kezdeményezés termékeny talajon fogant. A tízéves Denke Nikoletta szárnypróbálgatásaitól az ugyancsak tá- piószelei Bencsik Illés Lászlóig, vagy a kókai Papp Jánosné nyugdíjasig szerencsére szép számmal akadnak ezen a vidéken, akik felfedezték az írott szó értelmét, varázsát, a hétköznapok megörökítésre érdemes apró rezdüléseit. Sokszor erezzük: a rohanásban elfeledkezünk egymásról, magunkról, hajszol bennünket a technika, a televízió, a videó. A könyvesboltokban, könyvtárakban alig keressük a versesköteteket, a szépirodalmat, az efféle dolgoknak alig van helyük „tűlprakti- zalt” életünkben. Ezért a jövőben jó lenne minél több ilyen alkalmat teremteni, beszélgetni, kicserélni a. gondolatokat. A toliforgatók beküldött műveiből — egy részük megjelent a Nagykátai Újság szeptemberi számában — hivatásos művészek adtak ízelítőt. Breyer László és; Breyer Zoltán többször idézték Czakó András verseiből, aki hajnali ingázóként Nagykáta és Kőbányr között naponta meríthet az életteli élményekből. Nem véletlenül adta egyik versének a „Hangulatjelentés — közvélemény-kutatás helyett” címet. „Kérdezni szabad? Ez az út, vajh hová vezet?!" — teszi fel önmagának (s másoknak is) a nagy kérdést. Víghné Darák Eszter farmosi amatőr versfaragó finomabb, érzelmesebb hangon vetette papírra örömeit, félelmeit. Selmeci György egykori tápiószőlősi tanár, festő, most Svájcban él, onnan, küldte haza „Feljegyzések a Védákhoz” című versét, amely felér egy távolba- szakadt, de hazavágyó ember jaj kiáltásával: „Hetek óta alig alszom... nincs országom ... elhagytam teremtményeidet, s a feltételekhez kötött lényeket, meghátráltam, s ez a bűnök teljessége, tudom. Tudom." A beszélgetésnél újabb papírra vetett, belső zsebekben rejtegetett vallomások kerültek elő. Kinyílt a lélek, az értelem: mindannyian várják az újabb találkozást. Jön a tél,-- karácsony, várhatjuk a tavaszt, lesz addig termés megint, csak jöjjenek újak,' mások is. Akár meg lehetne alakítani az „írástudók klubját”, vagy valami ilyesmit — hangzott el. A fontos, hogy legyen valami. Nagykátán vasárnap történt valami ... (tóth)